Fradi újság (1990)
1990-09-27 / 6. szám
Még a tavalyi vízilabda BEK-se- lejtezők, középdöntők Idején történt. Nem hozsannáztuk eléggé a csapat szereplését, mármint hogy bejutott a négy közé - hej ha tudtuk volna, hogy a következő évben már a selejtezőn elvérzik! - Gyöngyösi András, a .Tojás" bará- tllag megkérdezte, hogy miért vagyok olyan szigorú a csapathoz, miért nem ünnepelem a kis sikereket Is? Majdhogynem azt kérdezte: miért nem szeretem a Fradit? • Miért vagyok kritikus a Fradihoz, esetleg kritikusabb, mint a többi csapathoz? Mert az ember - volt alkalmam tapasztalni apaként és fiúként Is - sokkal szigorúbb az édes gyermekéhez, mint a többiekhez. Es hogy én ne szeretném a Fradit?... ban azért, mert Fradi melegítőben pompázhattunk. Igaz, hogy csak három napra kaptuk kölcsön, de azon a három nap nem került le rólunk. Egyfolytában Jártuk a várost, várva, hogy Ismerőssel fussunk össze. De még az Ismeretlenek tekintetéből Is valamiféle elismerést, rokonszenvező mosolyt véltünk felfedezni, a hasonló korúakból pedig Irigységet. És amikor a felvonulásra várva, a gyülekezőhelyen a Népstadionban megtöltöttünk majd egy szektort - miközben .neves fővárosi művészek közreműködésével szórakoztató magánszámok, duettek kerültek előadásra a nagyérdemű szórakoztatására" - versenyt kiabáltunk a többi klub képviselőivel, szerényen torkunk szakadtáAz a bizonyos Iflbgjnok-csapat tagjai: Álló sor, balról: Dubovszkl, Werner, Halasy, Kásás, Steinmetz, Vízvári Károly edző. Guggolnak: Kövecses, Dávid, Csiba, Szívós és e sorok írója Kocsi. A cikkhez készülve régi fényképeket, Igazolványokat halásztam elő házi archívumomból. Egy sárga fényképes Igazolvány akadt a kezembe. A felirat: Versenyezól és Játékosl Igazolvány, érvényes csak edzéseken. A dátum: 1959. március 30. Akkor Igazoltam le a Ferencvárosi Torna Club úszó- és vízilabda szakosztályához. Klllerman Klári tanított meg úszni, egykori neves bajnokunknál róttam a hosszakat, ami akkor óriási sikerélményt Jelentett, szinte távúszónak éreztem magam azzal' a mennyiséggel, amit ma egy hasonló korú úszó az edzésein bemelegítésként amolyan közepes mennyiségnek vesz. Egy Idő múlva Kárpáti Gyuri húga, Vera vette át az edzéseket és bár nem sok kétséget hagytam afelől, hogy nem az én nevemtől lesz hangos a világ mondjuk a 200 m-es plllan- góúszás olimpiai döntője után, akkor először érezhettem, hogy sportolóként egy nagy család tagja vagyok. Fradlsta. Bár most így rendszerváltás után bizonytalan vagyok milyen ünnepeken való részvételt nem szerencsés említeni, de akkoriban nagy büszkeséggel vettünk" részt a május 1 -el felvonuláson. Elsősorból éltetve magunkat. Az ellentáborból egyetlen „mocskos Fradi!" nem hangzott el, mint ahogy nekünk sem Jutott eszünkbe a többi klub tagjainak pocskondlázása. Nem Is tudom mit csináltak volna azzal, aki a ma honos klfejezések- . kel Illetve volna az ellenfelet? Egy biztos, sokáig nem maradhatott volna egyik klub tagja sem. De hát ez még az antlvllágban történt, az Ifjabbak talán el sem hiszik, azt mondhatják, hogy ez csak egy második félidejét élő, a hosz- szabbításban nem reménykedő, már csak az Idő előtti lecserélés elkerülésében bízó negyvenhármas ember nosztalgiája. Hiszik, nerfi hiszik, akkoriban ez így volt. Szurkoltunk egymásért, tiszteltük az ellenfelet. Visszatérve úszó pályafutásomra, miután kiderült, hogy aligha fogom átírni a csúcsllstát, a szokásos utat jártam be, átmentem vízlpó- lóznl. (Csak mostanság divat, hogy a közepes úszót sem engedi a szakosztály a saját egyesület vízilabda szakosztályába.) A drága Jó Kárpáti Tibi bácsi Kárpáti Gyuri édesapja kezdett el velünk foglalkozni. Tibi bácsi fogalom volt az uszodában. A Fradi vagyonára, felszerelésére Jobban vigyázott, mint a sajatjara. A treningjegye- ket kétszer is megszámolta, mielőtt I hetente kiosztotta volna. Már ifl-l bajnokok voltünk, amikor félve I megemlítettük egy fagyos téli délután, hogy jó lenne, ha tudna ad-1 ni 0 Fradi egy papucsot, mertl megfagy a lábunk míg kimegyünk I a nyitott medencéig. Tibi bácsi természetes egyszerűséggel hárította el a kérést: köpjetek a talpatok alá, akkor nem fog fázni. A mostani világjáró Ifik csodaszép Aréna szerelésben pompáznak. I Nyakkor irigykedve néztük a ma- fflfejgjäket, hiszen legtöbbjének kö-J mindig ott voltunk. De Jártunk hokira és kézilabdára Is. Igaz ez utóbbinál csak női meccsekre. És nem titkolt Izgalommal léptünk be az öreg klubházba egy összejövetelre és ünneplőbe öltöztünk, amikor a bajnoki győzelmünk tiszteletére az Edoszban a közös vacsorán megehettünk egy összeszáradt papírvékony rántottszeletet. A rázós Fradi busszal elkísértük a felnőtt csapatot a vidéki mécsesekre és végignéztük a felnőttek edzéseit Is. Boldogok voltunk, ha visszadobhattuk a kapu mögé szállá labdát és legszívesebben a lefolyón távoztunk volna, ha a passz nem ment kézre. Büszkék voltunk, hogy egy ullbull kupában minden Idők legnagyobb Játékosával, Gyarmati Dezsővel egy csapatban szerepelhettünk és ha akkor azt mondja, hogy gyerünk! át- úsztuk volna vele még a Csendes óceánt Is. Ha Ambrus Miklós hajlandó volt néhány setesuta lövésünket védeni az már maga volt a boldogság. Egyszer a felnőtt csapat ellen Játszottunk edzómecs- cset. A kapujuk elé keveredtem. Bolvárl Antal olimpiai bajnokunk fogott élőről. Egy átívelés átszállt a feje fölött de én Is csak ujjhegygyei értem el. „Ide figyelj - szólt rám Bolvárl - ha a legközelebbi Ilyen helyzetnél nem rúgod le magad rólam, akkora pofont kapsz, hogy kirepülsz a medencéből. Mert ha lerúgod magad, elérted volna a labdát.' „Én a Tóni bácsiról?" „Itt nincs Tóni bácsi, csak ellenfél és gól!" Sokat Jártunk egymáshoz Is. Gyakran fordultunk meg Szívós Pls- táéknál. Ó nyerte mindig a pörgetés asztalifoci bajnokságot. Még fél kézzel Is. Egy alkalommal a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban Pistával nemcsak az általános Iskolába, de a gimnáziumba Is együtt JártamBarna tanár úr a testnevelési órán szekrónyugrást vezényelt és Szívós produkciójához Is ragaszkodott. (A többi szerre nem kellett felmennie, mert leért a földre a lába.) Az osztály négy legerősebb emberét állította a szekrény mellé, de Pista ennek ellenére egy pillanat alatt eltörte a kezét. Nos, így vert el minket egy kézzel, úgy, hogy ml négyen voltunk ellene. És így vert el mindig a palacslnta-evó versenyben Is Dávid Gyuszlóknál. Igaz, azt félkózzel Is lehet enni. Szomorú szívvel váltam meg az Ifi után a Fraditól, de be kellett látnom, hogy olyan csapatban, ahol még a klspadíon Is válogatottak ülnek, nem fogok szerepelni. Ráadásul nem véletlenül hívott Karcsi bácsi Zsófia a sétahajónak - úszásgyorsaságomra célozva. Szóval könnyezve adtam le a szerelést és mentem át az OB ll-es MAFC-ba. Húsz1 esztendeje lettem a Népsport munkatársa. Pár esztendő múlva én tudósítottam azt az OSC-Vasas meccset, ami a vízben tömegverekedéssé fajult, mindenki ütött mindenkit, aki csak kezeügyóbe került. A tudósítás után másnap cikket Is írtam az egészről. Harmadnap a főszerkesztőmnél bepanaszolt az OSC és a Vasas Is. Az előbbi, hogy közismert Vasas-drukker vagyok, az utóbbi, hogy elfogultan nézem kedvenc csapatom, az OSC meccseit. Jó| nevettem a két feljelentésen. A fenti sorok Ismeretében aligha kérdéses, hogy miért. Kocsi Tibor i
