Fradi újság (1990)
1990-09-20 / 5. szám
r i LU LL I I 0 A <ft r m egy csapatravaló futballistával sebb és legelőkelőbb színpadán járják a fytballtáncot... Mit mondjak... Volt, akinek az arcán sikerült felfedezni némi magasztosságot, voltak, akik egymás között azért ejtettek néhány szót arról, hogy „Látod, azért ide is eljutottunk...", s voltak persze olyanok is, akik ugyanúgy edzettek a Wempleyben és jártak a történelmi falak között, mintha a Postás pályán - lennének... Jó, megengedem, egy futballista azért profi, hogy függetlenítse magát a mindenkori körülményektől, ne a pálya füvének minőségével, mintázatával, a kapufa festésével, vagy a hálótartóvas dőlésszögével legyen elfoglalva, hanem azzal, ami a dolga - a futballal... De itt azért mégis egy olyan pályán voltunk, ahol az a bizonyos 6:3-as meccs is lejátszatott, vagy ahol egy futballistának pályára lépni annyi, mint a falusi dalárda másodszólistájának a Don Pasquale címszerepét énekelni a New-York-i Metropolitenben... Simon Tibi talán a lelke mélyén érzett is valami hasonlót... Ez az egyébként nagyon rendes, végtelenül tisztelettudó és a futballért mindent feláldozni kész fiú, akiről egy szerencsétlen véletlen folytán közel másfél éve mindenkinek csak az jut eszébe, hogy hány autója van, talán soha életében nem gondolta volna, hogy tagja lesz egy olyan magyar válogatottnak, amely az angolokkal játszik a Wembleyben... Már az edzésen érződött rajta a minden áron való bizonyítási vágy, annak ellenére, hogy tudta nem lesz tagja a kezdő csapatnak. És az igazi futball-csodát azon az edzéssel mégis ő okozta nekünk, nézelődő, szemlélődő újságíróknak... A futball megszállott őrültjének is nyugodtan nevezhető kollégámmal, Hegyi Ivánnal, a Népszabadság munkatársával egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a negyven, ötven méterről ívelt labdákat, ez a derék Simon Tibi (aki ugyan egyáltalán nincs elkönyvelve nálunk a labdazsonglőrök kategóriájában) valami olyan, soha nem látott trükkel, technikai bravúrral rúgja vissza a társainak, amihez hasonlót sem én, sem Iván nem láttunk még soha, pedig Varga Zolitól, Göröcs Jánoson át, Kocsis Lajosig sok nagy futball professzor edzését figyelhettük már így, szinte érintés közelből.., A lényeg: amikor a labda Simon előtt földet ér, akkor ó az egyik lábával kitámaszt, a másikat áthúzza a támaszkodó mögött (valahogy úgy, mint amikor az ember a jobb kezével vakarja meg a bal fülét...) és ezzel a bizonyos másikkal, spiccel, vagy rüszttel, úgy rúgja vissza a labdát, hogy az pontosan a feladó lába előtt landol... Aki érti azt a játékot, amit labdarúgásnak hívnak, az pontosan tudja, hogy ez egy olyan technikai elem, amelyért a tornában 9,9-et, vagy éppen 10-et adnak... Ivánnal először azt hittük, rosz- szul látunk! De amikor Simon Tibi már vagy ötször egymás után bemutatta a maga nagy produkcióját, már világos volt: itt nem viccelnek, kérem... Nem is álltam meg, még úgy futtában odaszóltam Tibinek:- Tibii, hogy csinálod ezt a rúgást?- Mindjárt megmutatom... csodálkoztok, mi? A nyilvános premierre nem kerülheitett sor, mert Mészöly Kálmán két perc múlva az öltözőbe parancsolta a társaságot, az öltöző felé bandukolva viszont közösein állapíthattuk meg, hogy... hasonlóra talán egyedül Maradona lehet képes ezen a világon... Limperger a csúcson... Az Anglia-Magyarország mérkőzést biztos nagyon sokan látták azok közül, akik ezt a cikket olvassák. A részletekkel így nem is untatok senkit, inkább valamit arról, ogy micsoda jó érzés volt a kilencven perc alatt figyelni, miszerint Limperger Zsolt (aki meggyőződésem szerint, a jelenlegi Ferencváros valutában kifejez ve legértékesebb futballistája) micsoda jól helyt állt a világ egyik legjobb és leggólerő- sebb csatárával, Gary Linekerrel szemben... Márpedig ennek a derék Garynak, talán pályafutása alatt nem volt ötnél több íon- tosabb mérkőzése, mint ez a magyarok elleni... Ama prózai oknál fogva, hogy éppen a találkozó előestélyén választották őt az angol nemzeti 11 csapat- kapitányává, márpedig ennek a megbízatásnak rangja nem említhető egy egy napon azzal, mintha valaki mondjuk a magyaroknál tölt be hasonló szerepet... Gary nagy fellépése volt ez a meccs, Limperger Zsolt azon Pan egy percig sem vallott ellene szégyent... A gólnál, amelyet ugyan az angol gólgép helyezett el Petry Zsolt kapujában, nem ő volt a hunyó, valamennyi többi esetben viszont legalább a sansza meg volt arra, hogy annuálja a nagy Gory-t. Felvette vele a versenyt futógyorsaságban, többször megelőzte és leszerelte, jól tartotta távol a kapunk előtti kritikus területektől, fejelésben' pedig (Linekerrel szemben ez nem kis dolog...) végig jobb volt az angol csatárnál. Pedig dolga aztán akadt bőven... Egy védő számára nem tudok hálátlanabb feladatot elképzelni annál, mint Gari Linerek testőrének lenni... Ez a Gary egy percet nem áll a plyán, ez mindenre figyel, ez mindenre lecsap, ez örökösen változtatja a helyét, ez állandóan ott van, ahol a gól terém! A meccs végén persze, az állófogadás megszokott bolyongása és semmittevése közepette megkérdeztem Zsoltot:- Milyen ez a Lineker?.. Az arca minden válasznál többet mindott, de aztán meg is fogalmazta véleményét:- Csodálatos futballista! Futballista, futballistáról ennél jobb bizonyítványt nem állíthat ki, s ehhez tudni kell, hogy ismerek magyar NB l-es játékost, aki szerint Mardona, például: „...ne egy nagy durranás...") És ez nem vicc! Sajnos, halálosan komoly...) Siófok persze egészen más... Még „angliai hangulatban" néztem a Fradi mérkőzését Siófokon, s kezdtem még inkább megérteni, miért tartunk mi, ezzel a kis háztáji, magyar futbal- lunkkal ott, hogy hamarosan talál a Feröer szigetek bennünket is elver... Ez a ritmusú játék már nem zene Európa egyetlen fut- ball-discójában sem, ezzel nívós, tétmérkőzésen semmire sem lehet benni. És ami a legnagyobb baj: még azok is hozzászürkülnek ilyenkor a többiekhez, akikben igenis meg lenne a képesség (!) arra, hogy akár a legnagyob- bakig emelkedjenek... Siófok azonban nem a Wembley, a magyar bajnokság nem az angol, a itthoni futball hangulat pedig hozzávetőlegesen úgy viszonyul az ottanihoz, mint a Himalája egy vakondtúráshoz... No, de ez van, nekünk sajnos ennyi jutott, ezt kell szeretni... Pedig, esküszöm, hogy ezt szeretni nagyon nehéz! Lakat T. Károly zott, hogy magánál a királynál emeljen szót Egyiptom függetlenségéért. Az évek múltával - ez így természetes - az „Inkább politizálok” kiváltakba klubból és maradtak az „inkább sportolók”. Köztük is elsősorban a labdarúgók. Főként, amikor ö válogatott az 1924-es párizsi olimpián - világszenzációt előidézve -/eltángatpegy szupercsapatot. A 3:0-ás egyiptomi csapás a következő társaságot érté^Biri - Fogl II, Mánál - Orth, Guttmann, Obitz - Braun, Eisenhoffe/, Opata, HlrzerNfeny. Szépen elintéztek bennünket az olimpia\jó- kedélyú egyiptomi túristái... Ellénség Spottsziget Erős túlzás völnekQzt állítani, hogy az AI Ákjly csóróklub, vagy a prolik csapata. KözépiskolásokTégyetemisták, pályakezdő fiatalok és a szerényebb életvitelű, mérsékelt karriert befüté^rtelmlségiek sorakoznak a zászlaja alatt. Természetesen az egyesület szponzoröfmulliárdosotesmint rendesen, ám a úe-y rékhad nem kifejezetten tehetős polgár/EiéttüstoÖba híve, mint a nagy < lenlábas Zamaleknek, amely a tehetős középosítái^úcépviselőinek gyjűjfó- medencéje. A Vörösjelvényesek-sporttelepét maga Allah sem teremthette^ volna szebb helyre^Wíétesítmény'a-ítílus egyik szigetén, a Guezlrehen épült. Középpontjában a két füves focipolyával. A „centerpályát" mintegy 20 ezer nézőnek ülőhelyet adó tribünkarély'öyezi. Jelentősebb mérkőzéseit természetesen nem ott, hanem a Nasszer (Nemzeti)-stadionban vívja a csapat. Hi^ szén, - a bevezetőben már említettem - még a 110 ezer jegy eloszíásáérfls veszett h< irc folyik. \ A híresIGuezireh-sporttelepen nyolc teniszpályán ütögethetnek a klubtagok. A két fedett csarnokban hódolhatnak a sq jash^íQllabda), a röplabda, a kézilabda, a kosárlabda gyönyöreinek. Termeszetesenö'fedett, nyárra kinyitható tetejű uszoda sem hiányozhat az AI Ahly földi paradicsomából. Klubháza időközben már kétemeletesre nőtt, itt helyezték el a kávéiéihoz éttermet, a társalgókat, a tévészobákat és a könyvtárat. A futballisták (I) I résére elsőrangú erósítőtermet csatlakoztattak c már így is szuperszínvonalúnak minősíthető segédeszköz-parkhoz. Tán feleslegesen bizonygatom, hogy az AI Afly labdarúgói rendkívül erős szálakkal kötődnek egyesületükhöz. Hetente többszörls\ családosfái, társa? ságban a Guezireh-étteremben költik et ebédjüket, aztán átülnek a kávézó teraszára, üvagy irány az uszoda, a teniszpálya. Ámbár a kairói újságírók szerint a íacisztárokat többnyire a kondtteremben találják, amjnfa súlyzókkal nyűglődnek. Fenemód divatba jött a badlzás. Talán a mekcsere is ludas'eb- ben, hiszen tízezrek előtt kapják le magúkról a trikót és akl/or ország-világ láthatja, hogy milyen szépen aúdor ódnak az Izmaik. Mindehhez tudni kell, hogy Egyiptom színtiszta profi labdarúgás - hlvata-\ losan - nem létezik. Az AI Ahly ésb-Zamalek menői a^tiem amatőr” besorolást kapták, amely enyhén szólva sz’cfhioipgpírba cSomcgolja az igazságot. Szerződtetett futballistái (az egyetemistákatHeszámítva) minden nap edzenek, előirt étrend szerint étkeznek, kötelesekNbetartani a kluborvos előírta egészségügyi programot. Játékukért pénzt kapnak, nem is keveset. Míg, Egiyptomban a havi átlagfizetés 400 font körül mozog; a valamire való élvonalbeli focista ennek a háromszorosát is felmarkolja. Tisztán a fociból. Magyarán profi, csak ködösítik a struktúrát, mint tettükéi magyarok is, egészen a nyolcvanas évek közepéig. Sete-sutának érezném beszámolómat, ha szót sem ejtenék az örök riválisról, sok Ahlawiyya fogalmazásával élvé, az ősi ellenségről, volna, mintha az FTC-f^TK'otökran- gadók történetét taglalva teljesenj egyoldalúan csók a zöld-fehérekre összpontositp-rfek, az ellenfélről any- nyit sem »ölnék, hogy történetesen kék-fehérla színe. Nos, annyit/már v elárultam,(hogy a Zamalek tiszta lesen játszik. A csapat négy évvel Al Ahly (születése útónt alakult, A német konzul (I) alapítóba Marsch- bách néveyi 1911-ben Egy évtize- digvsemmlt sem/hallatott magáról a majdani 2. ^zárnú egyiptomi társaság. A Óajnokáág akkor még jócskán apWokpéhépen szunnyadt, a kupát 1s csak áz 1921 /22-es szezonban írták ki. Elsőre a Kasr and Nil Club (a / Mörschbach (jogutódja és a Zama-/ lek jogelődje)'nyerte a trófeát. 193C ban Mohamed Hedar klubelnök nevet f un dalt! ki: El-Mokhtalat, magyarul a válogatott. Nem lehetett ibolyántúli szerénységé férfiúi Hat ^esztendővel később, amikor Faruk kfiátyhónralépett, a klub felvette az uralkoSómpvét. A király bukása és a köztársaság kikiáltása után az 1952/53-as Idény^gvégéfTcThoTe^ hérek végre megkaptá régóta főtt névüket: Zamalek. így hívják a kerületet, ahol első rozzant sportele- pükált. A nagy rlválé - .bizarr honfoglalás' - légvonalban csak párszáz méternyire lakozik az Al Ahly fellegvárától. A Zamalek ugyanis 1957 óta \a Nílus nyugati partján fekvő Glzeh Smerós valahonnan!) Qobra negyedében terjeszkedik. Glzeh nevezettessége a Szfinx éfrppnaz AUkt spopszigetével egy magasságban 5mul át Kairóra. Már ameddig bámul, mert a jobb sorsra érdemes kőszörnyeteg porladozik, omlik a légszennyeződés, a talajvíz, az iszapojhají- Mep vi- >int va- véletle- ennek sodás és a /„bugris turizmus" össáha- tásának eredményeképpen, helyen különös. A piramisoktól alig tásnyira épült Zamalek-sportte rágzik, szebb, gazdagabb, laha. Igaz, oda túrista még; nül sem téved be. Örülnek i a klubtagok, a nevezetes/„14 ezrek". 4 fáma szerireH-o-Zgraaleket a konzetvatív középqsztály TégpfCCQi- nensebb 14 ezer családja tartja élet-. ben./Familiánként ot hívet számolva 70 ézerre tehető a pártoló tagok száma. Hol van ez a^ Al Ahly 150 ezrétől? Díszmenet 1986). Az Afrikai Kupagyőztesek Kupájában: az Al Ahly mesterhármast ért el. 1984-től 1986-ig egyfolytában ütötte-verte a kontinens kupagyőzteseit. Hogy előtte (1982 és 1983) ugyancsak egyiptomi együttes (Arab Contractors) diadalmaskodott, az már csak fejedelmi ráadás... Aranylabda A feketódcontipens focijának korszakos egyónlségeTrerelggtték a labdát a GuezIreh-szigetenTáHsájcént Mahmoud Al-Khatlb érdeméi emlí- Jést-~A-foö5fí3i(H Idegkúti Nándor felfedezettjei) 1983-ban elnyerte a legjobb afrikai labdarúgót megillető Aranylabdát, majd 1986-ban az Afrikai Egység Kupájának elhódításá- hoz segítette a válogatottat. Al Ahly-nevelés a valaha élt legprímább egyiptomi kapus Tabel El Ba- tal is. A 37 éves hálógondnok mo már levezetget az Union Alexandria együttesében. Annál is inkább, mert utódja a VB-n megismert Ahmed Shubejr szintén a legjobbak közül Való. Nem véletlen, hogy a liverpooli EVerton meg-megújúló erófeszítése- kertesz a kapus aláírásának kierőszakolásáért. Ha csak néhány percre Is, de láthattuk ckMondialén, a .Nílusi Maradónál*, dtpár ugyancsak kifelé ballagó Tahel: Abuzeldet. A Mondiale szupertlzentegyébe beválogatott Honi Ramz! pedig - az én értékrendemben - a világklasszis minősítést érdemelte k. Természetesen mindketten az Al Ahly labdarúgói. Akár csak Rabfa/Jasszin, Hosszam Hasz- szan és Ibranim Hosszan (a két testvér legújabban Görögországba szerződöp), Majhoub, Shavkl, Osza- ma ésVkbdelrahman. Valamennyien -Vöfosjelvényesek és kerettagok voltak az itáliai VB-n. Magdi Apdelghani is az Al Ahlyból került Portugáliába. Úgy tűnik, hogy Szent Péter is az Al Ahlyban futballozott valamikor húszéves korában... Török Péter jszóltam hát az ellentáborról, most /engedelmükkel visszakanyarodom a ' Vörösjelvényesekhet. Amit ők betakarítottak az 1948 novemberében elindított országos bajnokságban, azt bonyoldalmcís lesz felülmúlni. 1949 és 1962 kpzétt-miadgssze két ízben maradrel az ünnepi bankett a Guezirefyszigeten. 1952-ben, amtkpr belpolitikai események miatt maródi a küzdelemsorozat és 1960- ban, eprikor valami csoda folytán a Zamaisk futott be elsőnek, 1975 és 1982 között újabb tekintélyt parancsoló sorozatot futottak a vörösmezesek. Csupán 1978-ban dukált az aranyérem a Zamaleknek, míg főszereplőik újabb hót bajnoki zászlót erősíthettek fel a klubterem falára. Nép szeretnék Ismétlésekbe bocsátkozd. de l\85 óta őt Al Ahly siker jött, ] szembem a Zamalek egy szem elsőségével. A spvódó Al Ahly ezek szerint 24-szeres oajnok, míg az „ősi ellen” Zamalek hararanymedáBal a bsodlk az egylptomkjdubok örök- íngsorában. Az sem akármi, amit a sikéfi dig kiéhezett két kairói gárda a körv~ tinentális kupaküzdelmekben bekaszált. Az Afrikai Bajnokcsapatok Kupájában az Al Ahly termése két arany (1982,1987), egy ezüst (1983), a Zamaleké két elsőség (1984 és sem mim ostoftiM^ yerek