Fradi újság (1990)
1990-09-20 / 5. szám
Ha nem is tintám, de a golyóstoliam betétje valóban zöld. Földényi Ervin barátom, az egykori kitűnő'szín- házi újságíró a rádió nyugdíjas szerkesztője kérésére ugyanis évek óta hozom haza külföldi útjaimról a zöld Parker betéteket, sokáig abban a hiszemben, hogy ez nála csak afféle öreguras bogarasság. De nemi Most, hogy a Fradi lap népszerű ro-l vatában jelentkezem - kölcsönkér-j ve kollégám zöld csodapennájá) - rákérdeztem, ezt a hobbiját kitőj örökölte. „Kosztolányi Imádta a zöld tin kjála’cs verseim ban minden gyerek kívülről fújta a Fradi összeállítását; Háda, Takács l„ korányi, Lyka, Sárosi, Lázár, Táncos, Takács II., Turay, Toldi, Kohut,.. Tudom kockázatos ilyet leírni, mert a szurkolók megkövezhetnek érte, de szerintem zöld-fehérben azóta sem futott ki jobb csapat a pályára: Még az a Ferencváros sem amelyik az Ausztriát verte 6:)-re. 1937 nyarát írtuk a KK-ban - ez volt a BEK elődje - amely közel másfél évtizedig tartotta lázban minden nyáron a magyar, osztrák, cseh, olasz, jugoszláv szurkoj lókat - a Ferencváros Bécsben cm larányú vereséget szen^jgjj^B főlztrák bajnok Ausztri^fl| . ;‘.'v pesti visszaváaói^^ffl három remekbe szabott góljával 9:1-re hengerelte le a diadalmas zöld-fehér gárda világhírű ellenfelét. Bizony ilyen győzelem ma már szinte elképzelhetetlen, de Ilyen vereséget sem tudnának elviselni a prágai szurkolók egyhamar. I Ezzel a nagy nemzetközi sikerrel ért véget a Fradi-korszak, s néhány ostoba ember döntése alapján következett az ÉDOSZ-éra. Ez bizony már csak szomorúságot hozott nekem, életem egyik szörnyű közvetítését. Ott álltam mikrofonommal 1950. március 19-én az A-tribün előtt, azon a Postás (SZAC) mérkőzésen, amelyen Rudas Feri a lábát törte. Szörnyűséges volt az emlék. A második félidőben Rudas egy hosszú labda után futott, az ellenfél a balszélsője Óvári lesről indult, s körülbelül 20 méteres előnye volt. A villámgyors Rudas a 16-oson belül utolérte, de közben a kapus Henni Géza kifutott, s nem vette észre Rudas Feri becsúszó lábát. A hatalmas termetű 90 kilós kapus teljes testsúlyával rávetődött a jobbhátvéd kitámasztott lábszáréira. Még élek nem felejtem el azt a szörnyű reccsenést, s azt az ínözatos „Akkor is győzött volna a Fradi, ha a bíró nem állítja ki a kék-fehér játékosokat." A késő esti sporthíradóban azután megszólaltattam a kiállított labdarúgókat, akik szerint sose nyert volna a Fradi, ha ők a pályán ma rgdhatnak. Másnap kaptam aztán a telefonokat. Azok az MTK szurkolók, akik a délutáni közvetítést hallgatták, azért átkoztak el, mert a Fradi győzelmét nem vontam kétség- hívők, akik y !f' ’■ " ífegtopllgatták, '.V; Bjrajlatra, Mint ahogy azt sem írták a zöldfehér táborban a javamra, hogy 1963-ban a Népstadionban a Hon- véd-Ferencváros (7:21) mérkőzésen azt mondtam a mikrofonba: „Ilyen csodálatos játékot bajnoki mérkőzésen ritkán láttam, aki teheti üljön taxiba, jöjjön ki, s győződjön meg személyesen, hogy nekem van igazam..." Igaz, négy évvel később 1967-ben amikor a Ferencváros győzött 7:1-re a Honvéd ellen, igyekeztem jóvá tenni „bakimat", de hiába mondogattam: „Aki Varga Zoli és Albert káprázatos játékában akar gyönyörködni, üljön taxiba, pattanjon kerékpárra, vagy guruljon ki rolleren a Népstadionba, mert ilyet még nem látott," a szurkolók nem felejtenek egykönnyen. Sem az egyik, sem a másik oldalon. Arra viszont büszke vagyok máig is, hogy amikor 1967 szeptemberében a romániai Pitestiból közvetítettem a Ferencváros Vásár Városok Kupája mérkőzését és az Arges 3:1- re nyert az első mérkőzésen, bátran megjósoltam: „Nem kell aggódni kedves hallgatóim, a visszavágón a Ferencváros ötöst rúg majd a Népstadionban," S a 80 ezer néző két héttel később nem csalódott, az FTC minta-futballt mutatott be és óriási hangorkánban Albert eszményi góljaival 4:0-ra győzött és továbbjutott. Mint ahogy a Nemzeti Sport Ven- dégtoll rovatában néhány napja leírtam, hogy a Ferencvárostól az Antwerpen ellen továbbjutást várok. Ha Alberték idején nem remegett a zöld-fehér láb, miért lenne ez másképp a Nyilasi korszakban? - tettem fel a kérdést. Persze tudom, nemcsak a lábakon múlik, hanem az akaraton, a szíven is. S ha azt mondom: szív, már nyúlok Is legendás Fradi-szív megéneklőjéhez Karinthy Cinihez: „A sportnak lényege a győzelemre törekvés. Bármit teszünk, tegyük szenvedéllyel, vagy sehogy. Felbosszant, ha valaki csak lötyög és félvállról veszi a játékot..." Ferencvárosi fiukl Ajánlom tessék sűrűn olvasni az Antwerpen mérkőzés előtt Karinthy Cin! jótanácsait, zu. 5. oldal 12. sor után. Szepesi György i
