Fradi újság (1990)

1990-09-13 / 4. szám

egyik legjobb csapatát kell csinálni!” lalkozunk ezen kívül személy­autók forgalmazásával, trak­torokat hozunk be a mezőgaz­daságnak, nem idegen tőlünk a piacképes termékek import­ja sem. Van idegenforgalmi részlegünk, utazási szekciónk, jónéhány vendéglátóipari egység, például panzió műkö­dik a Hargita felügyelete alatt. Ha ehhez még hozzáveszem az építőipari tervező, fővállal­kozó részlegünket, valamint azt, hogy két éves munkával kifejlesztettük azt az üvegzáró kupakot, amelyet jelenleg a Coca Cola cég szakemberei vizsgálnak, s amely tényleg egy mozdításra lejön, akkor azt hiszem nem lehet naplo­pással vádolni bennünket...- Ez a kupak, ez jó... Évek óta spekulálok azon: hogy lé­tezik, hogy már járt ember a Holdon, a hangsebesség pe­dig egy éticsiga néhány repü­lőgép gyorsaságához képest, de azt még nem sikerült elér­nünk, hogy minden egyes ku­pakos üveg lecsavarása ne járjon együtt törvényszerűen a „tervező” nagynénikéjének nem éppen kultúremberhez méltó emlegetésével...- Uram, ezeknek az időknek a Hargita Kft jóvoltából vége... De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy hamarosan kijö­vünk egy olyan koronazárral, amely egyszer és mindenkor­ra feleslegessé teszi nálunk a sörnyitót, hiszen olyan a mű­ködési elve, hogy körömmel lepattintható, majd fogyasztás után, eredeti állapotában visszahelyezhető...- Istenem, hogy fog ennek a Bánki Dodó örülni...- Hogy örül-e vagy sem, nem tudom, de úgy látom, hogy magának is ő az egyik kedvence...- Az, hogy a kedvencem lenne, túlzás, de nem taga­dom, futballban is szeretem azokat, akik magasszinten űzik a szakmájukat, akik mesterei annak, amit csinálnak. Ám még mielőtt ebbe a Bánki kér­désbe belemennénk, árulja már el nekem, miért éppen a Ferencvárost választotta, ami­kor egy szép nap arra ébredt, hogy van fölösleges 30 millió­ja?- Megmondom ószintén, én először a Volánban gondol­koztam...- Ha Martos Győző ezt meg­tudja, menten szívinfarktust kap...- Reméljük nem, mert úgy néz ki, hogy nekik is tudok ha­marosan szponzort szerezni, ha minden igaz kapnak tőle úgy tíz milliót... Rájuk fér, hi­szen a Volán az egyik legszim­patikusabb, ám messze a leg­szegényebb magyar egyesü­let, megérdemlik, hogy valaki segítse őket. De, hogy a kér­désére is válaszoljak: kezdet­ben csak azt tudtam, hogy kellene egy igazi, vérbeli profi futballcsapatot csinálni. Egy olyan futball klubot, amilye­nek Angliában működnek. Közben olvastam, hogy a fran­cia Bras úrnak milyen tervei vannak a Ferencvárossal, s hogy ez itthon, milyen kemény ellenállásba ütközik... Olyan ti­pikusan magyar jelenség volt ez, a hajam szála az égnek állt, éreztem, tudtam, hogy ezt a francia vonalat nem szabad elveszíteni. Amolyan, a kecs­ke is jóllakjon meg a káposzta is megmaradjon elképzeléssel kerestem fel Hargitai Károlyt, az FTC elnökét és felajánlot­tam: ha Bras úrnak nincs ellen­vetése, akkor én egy, a franci­áknál is nagyobb összeggel hajlandó lennék az üzletbe beszállni. így történt, hogy ma a Hargita kft az FTC labdarúgó szakosztályának legfőbb szponzora. A játékosok már ezt a feliratot viselik a mezü­kön és a klubházban, a lab­darúgó szakosztály ajtaján is a mi cégünk reklámfelirata lát­ható...- Még mindig nem egészen értem, hogy mi ebben önök­nek az igazi küzlet... Én például csak azért, hogy Póling, Ke­resztúri vagy mondjuk Vaszil mezén ott virítson a Lakat T. Károly Rt felirat, esküszöm, hogy húsz forintot nem áldoz­nék...- Mi sem pusztán a mezrek­lám miatt nyúltunk a zsebünk­be, ezt gondolhatja... Az az el­képzelésem, hogy a Fradiból Európa egyik legjobb csapa­tát kell csinálni! Olyat, amely­ről beszél az egész kontinens futballtársadalma. De ez még nem elég... Ennek előbb utóbb egy olyan vállalkozássá kell érnie, amely nemcsak vi­szi, hanem hozza is a pénzt...- Látja, ez az, ami nagyon érdekelne... Nevezetesen, hogy hogyan jön majd ebből pénz?- Meggyőződésem, hogy nálunk a sportszponzorálást, mint oly sok mindent, kétéves, úttörő módon, teljes laikusság­gal csinálják... Szerintem arra kell törekedni, hogy egy csa­patot felfuttassak egészen ad­dig, amíg csak lehet, mert eb­ben az esetben egy ilyen fut­ballcsapat körül óhatatlanul kialakul az a vállalkozói réteg, amely a kapcsolatai révén már üzletet köt, üzletet hoz és termszetesen - pénzt... azt sem titkolom, hogy én a Fe­rencvárossal precedenst aka­rok teremteni, hiszen ha a töb­bi potenciálisan nagycsapattá tehető együttes mellett is ki­alakulna az a kör, amelyre én itt, az Üllői úton számítok, ak­kor négyen, öten már nagyon sokra mehetnénk. De ez csak az egyik motiváció, megen­gedem talán a legfontosabb... Ezen kívül tagadhatatlan, hogy a befektetésemnek adó­alap-csökkentő kihatása is van, s egyáltalán nem elha­nyagolható a cég számára így biztosított reklám sem. De hangsúlyozom: elsősorban az üzleti kapcsolatok kialakítása tekintetében várok nagyon sokat ettől a szponzori szerep­től...- Ha jól tudom, már a Fradi előtt is megpróbált betörni a futball területére...- így igaz, bár a legelső szponzori szerződést egy kézi­labda tornára kötöttünk, a VÁ- ÉV Bramac együttesével. Ké­sőbb jött a futball, egészen pontosan a mind nagyobb te­kintélyre szert tevő Aranyka­lász Kupa anyagi támogatást. Most azonban itt a Fradi és ez egy akkora nagyságrendű üz­let és feladat, hogy mással egyelőre nem akarok foglal­kozni, bár a KSI teniszszakosz­tályát még így is támogatjuk évi két millióval. Szerencsére ez is belefér, ráadásul nem megy rossz helyre a pénz, hi­szen fiatalok, tehetséges gye­rekek sportolását szolgálja.- Tudja, Magyar úr, az a nagy helyzet, hogy az olyan szponzorok, mint például ön is, előbb vagy utóbb óhatatlanul megfertózódnek a futballtól. Először hideg távolságtartásuk­kal, kívülállásukkal tüntetnek, aztán eltelik néhány hónap, s már ók választanak klubelnö­köt, ők hoznak a futballcsa­pathoz edzőt, s ők mondják meg, hogy ki játszón a balszé­len...- Nálam ez egyszerűen nem fordulhat elő! Egy vagyok a szurkolók közül, aki most már persze, hogy nagyon örül, ha nyer a Fradi. De az én profilom mindenekelőtt az üzlet, az üz­let, amely soha sem lehet hosszú távon veszteséges... Mert ha az, akkor nem szabad tovább csinálni! Lakat T. Károly vivőt. Szerencsére komolyabb kapa­citások is beszivárogtak a vezetés­be. Az első klubelnök például Györ­gye Paljlcs, a Futbal című hetilap későbbi főszerkesztője, a labdarúgó szakosztály első főnöke pedig Koszta Tomasevlcs, a kor csatárklasszisa lett... Akad azért itt még egy bibi. A CZ krónikája roppant érdekes adalékot kottyant el: a piros-fehérek 1945 március 4-én délután látszották be­mutatkozó mérkőzésüket! Nyertek 3:0-ra az I. hadosztály II. ezredének válogatottja ellen. Még a dialektikus történelemszemléletre oktatott ex- nebuljó is elképed. Ezt a csodát, hogy a búbánatba' művelték? A fantombrigád Miközben Zsujovics elvtárs javában szapulja a retrográd régi klubokat és élteti az újakat, a demokratikusokat, délután pályára lép a csak késő es­te megalakuló klub futballcsapata! Egy komplett NB l-es gárda, egysze­rűen kipattant a semmiből, mint Pál­lasz Athéné Zeusz füléből. Ejnye-ej- nye. Talpra ugrik a kételkedés ördö­ge. Csak nem porhintés, műsor volt az ominózus ifjúsági konferencia és a klubalapítási javaslat? Tán csak nem mások, másutt és jóval koráb­ban döntöttek a klubalapításról és fullajtárjaik azután a tavaszon össze­lopkodták a kívánatos futballistá­kat? Az előadói beszéd közben már pi­ros-fehér csíkos mezben tanárkodott Branko Sztankovfcs, Rajkó Mlttcs, Predrag Gyajlcs és hintett mester- hármast Koszta Tomasevlcs, a né­hány órával később a szakosztályel­nökké előlépő csatár. Hogyan állt össze ez a csapat? Honnan poty- tyantak az öltözőbe a kor kiválósá­gai? Természetesen a belgrádi együtteseket (a retrográdokat) cin- cálták ízekre a tavaszon. A BSK (ér­dekes, hogy csak 1957-ben tűnik el a név az SZK 1913 néven versenyző Jugoslavia FK, de még a Jedlnstvo Beograd Is siratta ellopott sztárjait... Régesrég kifundált, eldöntött, megszervezett, sőt kipipált ügyben üléseztek, szavaztak, lelkesedtek a konferencia alacsonyabb beosztású elvtársai. Ezért bátorkodtam koráb­ban az „elvtársi" szóval Illetni a CZ őstörténetét. S, hogy mivé lett ez a sztálinista módszerrel összetákolt egyesület? A Crvena zvezda 1990-ben bajnoki cí­met nyert. A tizenhetediket. De, le­het, hogy a tizennyolcadikat. Az ilyet Jugoszláviában nem szabad biztosra venni. A nyolcvanas évek­ben legalább három bajnokság eredményeit adták-vették nagyté­telben és a tömeges bundázás fel­göngyölítése közben mindig másra mutatott az igazságosztó ujja. Akadt olyan esztendő (1986), amikor a Vardar Szkopje állt a tabella élén, aztán kihirdették a Partizán elsőbb­ségét. No és ki indult a BEK-ben: A Crvena zvezda... Szerencse, hogy az egyenes ki­eséses kupaküzdelmek nem a zöld asztalnál dőlnek el. Ugydnls a CZ idén a kupában is diadalmaskodott. 1948 óta immáron tizenkettedszer. Ezzel mindkét kategóriában a jugo­szláv klubfoci rangelsője. Az első ku­padiadal idején még november 29- én, a nemzeti ünnepen vívták a döntőt. Később a finálét rangosabb napra. Tito születésnapjára (május 4.) helyezték át. Ha már a Tito Mar­sall Kupa névre hallgat az ártatlan serleg. Nem számított. Nyertek ósz- szel, majd tavasszal is... Mindezzel csupán a belgrádi bel- ügyér gárda gyermek- és ifjúkorá­nak zaklatottságát kívántam érzé­keltetni. Még a társadalomfejlődés gyermekbetegségét, az úgynevezett „önigazgató szocializmust” is átvészelte. Bizony emlékszünk oly időkre, ami- kor Jugoszláviábdn büszkén hirdették, hogy a központi tervet a gazdálkodó egységek a helyi lehetőségeknek megfelelően oldják meg. A futballcsapa- tok isi Mindezek ellenére az 1990-ben duplázó CZ öt játékost adott a Mondlalén közönségsikert aratott válogatottnak. Rétik Sabanadzsovlcs, Robert Proszl- necskl és Drágán Szto|kovlcs a három legmenöbb középpályás, Darko Pan- csev és Dejan Szavlcsevlcs a két ék a plávlk legerősebb összetételében. Pancsev mellesleg az 1989/90-es szezon gólkirálya, Pikszi Sztojkovics pedig az évad átigazolási csúcsáról gondoskodott: 8 millió dollárt fizetett a szolgála­taiért az Olympique Marseille. Nem mindenki dobálta a kalapját örömében. Dragoszlav Sekularac, a CZ vezető edzője olyannyira elbúsult a szuper-Pikszi elvesztésén, hogy beadta felmondását Drágán Dzsajlcs technikai Igazgatónak. És a gárda hajdani fél­istene nem tehetett egyebet, mint hogy elfogadja az egykorvolt klubtárs, a fociisten felmondását. Mégsem volt ez jó biznisz. Mindebből kiviláglik, hogy manapság nem a retrográd és a haladó klubok, nem is szocialista profizmus álkérdései foglalkoztatják a belgrádi focistákat. Volt honnan és hová fejlőd­niük... A dicsőségtartó Ha már ilyen fenebátran átugrottam évtizedeket, hebehurgyaságomat jó- váteendó most azért visszalapozok az annaleszekben. Első nemzetközi meccsét már 1945 március 11-én megvívta a CZ. A belgrádi Angol Misszió „csapatát" gázolta le 12:0-ra. Első bajnokiját 1946. augusztus 25-én játszotta Szabadkán és nyert 3:1-re. A Szpartak gólját a balhalf Harangozó Vili szerez­te. Igen, ó azl Az asztalitenisz későbbi világbajnokai A Partizán elleni első nagy rangadót 1947. január 5-én ejtették meg, 16 fokos hidegben. A CZ nyert 4:3-ra. A piros-fehérek első válogatottjai Rajkó Mlttcs, Branko Sztanko- vlcs és Koszta Tomasevlcs (a szakosztályelnök) voltak. 1946. május 9-én, Prá­gában 2:0-ra diadalmaskodtak, A plávlk olimpiai sorozata lenyűgöző. Zsinór­ban három ezüst (1948, 1952, 1956) és utána az arany (1960). Akad azért a slfonérban egy bronz (1984) és egy 4. helyezés (1980). Az ötkarikás játékokon ennél különb eredményt csak a magyarok értek el. A Crvena zvezdát 1948-bdn Lovrtcs kapus, Sztankovics és Mlttcs képvisel­ték. Puskás Öcsiék 1952-ben három zvezdást is megríkattak: Sztankovics, Ognjanov és Mltlcs, a torna gólkirálya hüppögtek Helsinkiben. Az 1956-os tornán Sekularac, Spajlcs és V. Popolics tett tanúbizonyságot a Ljuttce Bog­danán folyó kiváló nevelő munkáról. És jöttek a klub első olimpiai ba|nokal: D. Maravics, Durkovics és Bora Kosztlcs - Melbourne gólkirálya. Abban az évben megtermett még az EB-ezústérme is. Az olimpikonokon kívül Sekula­rac és a pályafutását piros-fehérben záró fenomenális Zebec játszott a finá­léban... Még egy híres-nevezetes, ezüstös EB-döntő ékesíti a plávik történetét. 1968-ban M. Pavlovlcs, Acsimovlcs és a valaha élt legpompásabb jugó fo­cista Drágán Dzsajlcs adta a CZ hozzájárulását. Javarészben Dzsajlcs varázslatos személyiségének köszönheti a gárda az országos méretű népszerűséget. A válogatottsági örökrangllstát 85 mérkőzéssel vezető technikai igaz­gató Szlovéniától Macedóniáig a srácok istene volt. Csejelt, mozgá­sát, de még járását, és öltözködését is tízezrek utánozták. De, akad a képletben még egy fontos kompo­nens. Miljan Mlljanlcs, a klub legsikere­sebb edzője (4 bajnoki- és 3 kupa­arany) ültette el azt a gondolatot, hogy a CZ váljék összjugoszláv egyesületté. A titoizmus ideológiájá­nak hatására átigazolási politikájá­val is bizonyítani igyekezett a Crve­na zvezda kohó|ellegét. Nem vélet­len, hogy a montenegrólak, bos- nyákok, szlovénok, horvátok Is szép kalligrafikus sorokat írtak a belgrádi klub kódexébe... Az álom válogatott A Jugoslávia nevű falelátós stadion­ban, 25 ezres közönség előtt vívták első meccseiket. A helyén épült 1963-ban a Városi-stadion, a 95 ezer nézőt befogadó „Marakana”. Nagy idők és tettek tanúi, a giganti­kus betonfalak. Hogy ki mindenki fordult meg csonka fél évszázad alatt a Futbalszkl Klub Crvena zvez­da Beograd berkeiben, azt bajos volna mind elősorolni. Elégedjen meg záróakkordként a nyájas olva­só egy piros-fehér csíkos álomválo­gatottal. Belgrádi kollégáink szava­zatai alapján ők tizenegyen a CZ Walhallájának istenei: Beara - Sztankovics, Zsekovics - Pavlovlcs, Szpajics, Dajlcs - Ognja­nov, Mlttcs, Kosztlcs, Sekularac, Dzsajlcs. Törők Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom