Fradi újság (1990)
1990-09-13 / 4. szám
Azok a Fradl-szurkolók, akik a hetvenes évek közepén is rendszeresen jártak a Ferencváros labdarúgócsapatának mérkőzéseire, bizonyára jól emlékeznek még Vlczkó Tamásra. A védelem több helyén is használható hátvéd 1975-76-ban játszott az FTC, többek között Nyilasi és Ebedli nevével fémjelzett, bajnokságot nyert együttesében. Aztán a lelátó általános megrökönyödésére Vlczkó az Ú.Dózsába távozott. Mint meséli, nem volt más választása, mennie kellett, és nem szégyelli bevallani, hogy sírva hagyta el a Fradit. Ez év nyarán Ismét a zöld-fehér klubhoz került, s ő Irányítja a tartalékcsapatot. Nem is akárhogyan: az első három mérkőzésen hat ponttal és 4:0-ás gólkülönbséggel jutott túl a gárda.- Hogyan vezetett az utad vissza a Ferencvároshoz? - kérdeztem a 37 esztendős Viczkó Tamástól egy kemény edzés után.- Az utóbbi két évben az Erzsébeti SMTK csapatánál dolgoztam. Valamikor tavasszal véletlenül összefutottam Nyilasi Tibivel, és megkérdeztem tőle, nem tud-e segíteni valami külföldi szerződésben, .Nyíl” azt mondta, ebben az ügyben nem tud semmit sem tenni, de ha őt nevezik ki vezető edzőnek, akkor foglalkozhatok a tartalékcsapattal. Aztán amikor olvastam az újságban, hogy Nyilasi lett az edző, felkerestem, és ő betartotta ígéretét. Mit mondjak, óriási dolog újra a Fradiban lenni. Én ebben a klubban nőttem fel, ez az igazi otthonom.- Milyen szempontok alapján láttál munkához?- A bajnoki felkészülést az első csapattal közösen kezdtük a Népligetben. Akkor több mint húszán gyakoroltak velem. Voltak köztük az Ifiből kiöregedett és máshonnan, próbajátékra ideérkezett játékosok is. A végére kialakult egy tizenkét fős stabil keret. Ketten, a kapus Riedl Gusztáv és a jobb oldali védő Pálfy Tamás az ifjúságiaktól került hozzám. Leszerelése után csatlakozott a csapathoz Somogyi Tamás. Nyilasi Tibi elvárása velem szemben az, hogy felmérjem a játékosok képességeit és felkészítsem őket az első csapatban való szereplésre. A Fradiban a fiatalítás a cél, így nálunk a tartalék nem a már kikopott „öregek" és kevésbé tehetségesek gyűjtőhelye. A legidősebb játékosom a huszonöt éves Vajda. Megpróbáltam a kilenc edzői szezonom tapasztalatait felhasználva megtervezni a munkát, s örömmel mondhatom, remek partnerekre találtam a fiúkban. Ezek a srácok fel akarnak kerülni az NB l-be, és ez hajtja őket.- Ahogy az Imént láttam, az edzőjük sem hagyja lazsálni a társaságot...- Manapság nagyon sok minden csábítja a gyerekeket, nekik már nem igazán életük a foci. Persze, ehhez hozzájárult a magyar labdarúgás süllyedése is. Az a régi tűz már nincs meg a mai fiatal játékosokban, ám akik eljutottak az első csapat kapujáig, azok komolyan veszik a dolgot. Viszont az edzéseken nem szabad hagyni,hogy például a labda elvesztése után megálljának, mert a meccseken ez végzetes lehet.- A sorozatos kapott gól nélküli mérkőzések, a Jó védekezés mennyiben köszönhető annak, hogy egy egykori hátvéd az edző?- Talán annyiban, hogy feszes, precíz védekezést követelek meg már a középpályán Is. Amikor pedig az egyes csapatrészekkel külön foglalkozom, a védőknek tudok mondani-mutatnl olyan apróságokat, amelyek eredményesebbé tehetik az ellenfél támadásainak elhárítását. De a lényeg: jók a kapusok és a védők;- Véleményed szerint kik előtt' áll a legszebb jövő?- Az olimpiai válogatott kerettag hátvéd Telek András már többet van az első csapatnál, mint nálunk. Az ugyancsak olimpiai kerettag Kiss István Nyilasiókkal alapozott. Néhányszor szóhoz jutott már az NB l-ben Is. Gyors, robbanékony, technikás csatár, viszont egy kicsit bátrabban kellene játszania. A védő Szűcs Mlhály- ban is van fantázia. Egyébként most övé az én hajdani öltözőszekrényem: a bejárattal szemközt, balról a második... Sokra viheti a gólerős Somogyi Tamás Is. Külön fejezet a tizenkilenc éves Vanlcsek Zoltán. Ót tavaly igazolta a Fradi Budafokról. Középcsatárt vagy középpályást játszik. Kitűnő gömbérzéke van, kiismerhetetlenül cselez. Remekül lát a pályán, s ha egyenletes lesz a fejlődése, két éven belül válogatott szintű játékos lehet. A- Debrecen elleni mérkőzésen Játszott először az NB l-ben, s mivel a tudósításokból kimaradt, meg kell említeni, hogy az ó cselsorozata után került Topor helyzetbe, és a kipattanó labdát végül Póling lőtte a kapuba - ezzel lett 2:0. Természetesen azokból is lehet stabil NB l-es futballista, akiket most nem említettem, legalábbis minden esélyük megvan rá. A többi már elsősorban rajtuk múlik.- Jelent-e valami pluszt, hogy az FTC- .stadion átépítése miatt a szokottnál korábban érkezik a szurkolók zöme a pályára, hogy helyet kapjon, s így az előzőeknél lényegesen nagyobb közönség előtt Játszik a tartalékcsapat?- Feltétlenül, hiszen minden játékos szeretné felhívni magára a figyelmet.- Debrecenben két Iflsta Is szerepelt a csapatban.- Örvendetes, hogy ilyen jó az utánpótlásunk, bátran nyúlhatok a fiatalabbakhoz. Az ifjúsági válogatott Boratsek és a mindössze tizenhat éves Nagylaki bizonyította tehetségét. De végül Is ez a cél: biztos utánpótlása „nagyoknak". (margay) Soha nem értettem, miért van az, hogy bizonyos csapatok edzői, egy-egy nyög- venyelősebbre sikeredett, ám valahogy mégis győzelemmel végződött találkozójuk után oly nagy előszeretettel nyilatkoz- zák: „Számunkra ezúttal csak a győzelem volt a lényeg..." Pontosabban szólva: értem én őket nagyon is, jól, csak megérteni nem tudom soha. A nyilatkozat lélektani motivációját nagyhírű edzők sora magyarázta már el nekem, valahogy úgy szól: a színfalak mögött, a mérkőzést megelőző héten olyan történetek játszódtak le a csapat életében, amelyeknek egyenesen következménye, hogy a bajnoki sikerben legfeljebb reménykedni lehet, arra bizton számítani semmi esetre sem... így aztán persze, hogy balzsam minden sebre a váratlanul jött győzelem. Kis időre feledteti a bajokat, elkendőzi a hibákat, nyugalmat teremt az öltözőben, az edzői szobában egyaránt. A futball sok nagy tragédiája közül az egyik viszont, hogy meccsre meccs következik, azaz itt nem lehet sokáig ülni a babérokon, mert máris következik az újabb ellenfél. És az újabb ellenfelet megint csak le kell győzni, mert ha nem... Szóval: bár Nyilasi Tibor egy árva hangot nem ejtett a Szeged elleni meccs előtt arról, hogy a csapat házatáján repedezne a vakolat, mi több: a mérkőzés utáni nyilatkozatában sem tett említést, miszerint: számunkra most csak a győzelem volt a fontos..." kezdtem megérteni, miért szokták ezt a mondatot az edzők oly gyakorta emlegetnil A Szeged elleni, végeredményben sima, minden különösebb zökkenőtől és nagyobb szépséghibától mentes győzeígy esett, hogy a Fradi játékosok ezúttal valóban csak és kizárólag arra koncentráltak, hogy győztesen hagyják el a pályát, Nagyot segített céljaik elérésében, hogy Szenes mindjárt az elején belőtte a maga immáron menetrendszerűnek mondható gólját (négy meccsből háromon gól, középpályástól... ez azért valami...), majd amikor egy zseniális Bánki emelés után Fonnyadt Zsolt is emelt egyet, de ő már a kapuba, biztos volt, hogy a Szeged (lett légyen bármilyen masszív kis csapat...) Innen már nem fog tudni felállni. Mi sem jellemzőbb erre, mint ama tény, hogy a vendégek egyenlítő gólja után sem lett egyszeriben pánik sem lent a pályán, sem a lelátókon, hiszen mindenkinek látnia kellett: ha a Fradi ennél már futballozott lényegesen jobban is... sem egyenlítéstől, sem vereségtől nincs miért tartanil Volt annyi tartás a csapatban, hogy ne roppanjon össze, a Szegedben viszont közel sem volt annyi erő, amennyi ennek a mai Ferencvárosnak a kétvállra fektetéséhez szükséges... Pedig, még egyszer nyomatékosan szeretném hangsúlyozni: a „Fradi - nem játszott jól! Sőt, a mérkőzés bizonyos szakaszaiban kifejezetten szenvedett, aminek oka elsősorban abban keresendő, hogy ezúttal éppen a játék szervezésével megbízott futballisták gyengélkedtek. Bánki most nem volt a megszokott trükkös és fifikás, Szenes a valóban parádés gólján kívül nem sokat mutatott, még szerencse, hogy a hosszú Ideje nem tündöklő, önmaga igazi arcát, formáját és helyét nem találó Topor egyedül vitte a csapatot. Szinte minden megmozdulásában volt valami konstruktív, a gólja pedig még akár parádés találatnak Is minősülOstrom alatt a Szeged kapuja lem adta a magyaräztot. Ennek a mai Fradinak ugyanis a Szeged ellen tényleg a győzelem volt a legfontosabb... Es azért, mert ha a Tatabányától elszenvedett Üllői úti fiaskót követően a második hazai mérkőzésen sem sikerül nyerni, akkor bizony a legközelebbi hazai találkozóra még az a 15 000 hely is sok lett volna, amennyire a felújítási munkák miatt a pálya befogadóképességét szűkíteni voltak kénytelenek. A Fradi szurkolót ismerni kell: ő elsősorban a saját várában szereti győztesnek látni saját ármádiáját, s hiába értesül arról (bár örülni ugyanúgy örül neki...), hogy a zöld-fehérek Újpesten, Debrecenben vagy éppen Bivalybürgözön győztek, azért csak a hazai asztalon feltálalt vacsora mindig a legfinomabb... ne, ha a szegedi kapusnalc Tothnak a szerepe a gólban nem lett volna akkora, mint amekkora Tiboréra hárul a Bánk bán-ban... A védelemben nekem Telek tetszett ezúttal a legjobban (egyre Inkább beérik ez a fiú). Limperger meg sem közelítette azt a formáját, amit a válogatottban a törökök ellen mutatott. Simon és Keller végeredméynben megfeleltek, bár lévén mindkettő válogatott futballista, nekik egy Szeged ellen az Üllői úton ennél sokkal többet kellene nyújtaniuk. A csatárok? Póling szürke. Fonnyadt gólerős, Fischer Pali meg.,, szóval ő a Fischer Pali. Lesz ez az egész még sokkal jobb Is... (lakat)
