Fradi újság (1990)
1990-09-06 / 3. szám
f Köszönöm, elég volt! szakosztálynak más cél|a, mint a kiemelkedő nemzetközi szereplés nem lehet, ezt sajnos az említett szakosztályokkal nem sikerült elérnünk.- Egy klub, és azon belül egy sportköri elnök pályaívét, eredményességét és egyéni sorsát, ha Igazságos ez, ha nem, de tény, mindig a labdarúgók szereplése határozza meg. A világ legjobb elnöke Is szürke, névtelen hivatalnok marad, ha nincs egy sikert sikerre halmozó futballcsapata, de a Juventusnál vagy a Milánnál például akár én is lehetnék klubelnök, akkor Is a siker csúcsait Járnám, hiszen a futballisták hozzák a világra szóló eredményeket. A Fradinál azt hiszem, minden más eltörpül a futball mellett, ha a csapat bajnokságot nyer, Jószerivel édesmlndegy, hogy a többiek mit csinálnak...- Egyik nagy fájdalmam, hogy az én elnökségem alatt a futballcsapat nem nyert bajnokságot! Ennek okairól regényeket lehetne írni, hiszen nagyon sokszor álltunk úgy, hogy csak egy sóhajtás választott el bennünket a diadaltól, aztán mégsem sikerült, valahogy nem Jött össze. Ezzel szemben minden évben elmondhatjuk magunkról, hogy a két legnagyobb egyesület az Újpesti Dózsa és a Bp. Honvéd mögött a hazai és nemzetközi eredmények alapján mindig ml voltunk a harmadikok a klubok rangsorában, de ez tipikusan az a tény, ami egy elnök számára csodálatos és megnyugtató érzés, a szurkoló azonban csak legyint rá. Ha a futball sikeres, akkor a klubéinők ölbe tett kézzel üldögélhet az irodájában, reprezentálhat, szinte a klsujját sem kell mozdítania, ellenkező esetben ha éjt nappallá téve dolgozik, akkor sem foglalkozik vele a kutya sem. Mindezek ellenére én azt hiszem, hogy nincs mit szégyellnem azon a tizenhat esztendőn, amit Itt töltöttem. Elsősorban arra vagyok büszke, hogy engem nem Ide helyeztek valahonnan, ennek a kjlubnak az élére, rám igazán nem mondhatta senki, hogy kiselejtezett káderként csöppentem a sportba. Harót János még 1974-ben megkeresett, és kérdezte, hogy lenne-e kedvem a klubnál dolgozni. Korábban ml már dolgoztunk együtt, Ismertük egymást, egyikünk sem vett zsákbamacskát. Én 1956 után a KISZ égisze alatt létrehozott Ipari Tanuló SK vezetője voltam, Innen a kapcsolatom a sporthoz, nem tévedtem tehát számomra Ismeretlen területre. Harót elnökhelyettest keresett, s én azt hiszem, hogy megfelelő segítőtársa voltam, miként az őt követő Losonci Tibornak Is. Aztán amikor én kerültem az elnöki székbe, már olyan rálátásom volt a klub életére, belső helyzetére és általában mindarra, amit egy Magyarországon dolgozó klubelnöknek tennie kell, hogy vég: eredményben nem volt nagy művészet helytállnom. Millió gonddal szembesültem persze, nem múlt el szinte egyetlen nap sem Jelentős, néha egzisztenciákat érintő elhatározások vagy döntések nélkül, de most, amikor visszatekintek, mégis azt mondom, nagyon kevés olyan dolog van, amit másként csinálnék.- Ha a futballcsapat győzelmét nem számítjuk, akkor ml adja egy elnök munkájának az Igazi örömét?- Amikor nagyon el voltam valami miatt keseredve, amikor már szinte összecsaptak a hullámok a fejem felett, mindig becsuktam magam mögött az Iroda ajtaját, és elmentem egy kicsit sétálni vagy itt az Üllői úti sporttelepen, vagy a Népligeti pályákon. És amikor azt láttam, hogy nyolc-tízéves gyerekek százai sportolnak és élnek egészséges életet ezáltal a ml klubunk színeiben, mindig meg? erősödött bennem az érzés: érdemes ezt csinálni... Egyébként Is régi Igazság, hogy remek dolog fiatalok között dolgozni, mert ezáltal nap mint nap megújul, felfrissül az ember, és sokkal lassabban öregszik, mint egyébként. De elementáris élményként említhetem például azt a beregszászi kirándulást Is, amely Idén Júniusban került sorra, s ahol minden korábbinál intenzívebben éreztem, hogy milyen fantasztikus klub a Ferencváros, és hogy emberek ezreinek mit Jelent az életében a három betű: FTC. Beregszászon ötven éve nem volt magyar csapat, s amit az ottani emberek a mieinkkel csináltak, az egy elnöknek a legboldogabb, legfel- emelőbb érzés. Ott Jöttem rá arra Is, hogy bírálhatjuk ml Albert Flóriánt akár a nap 24 órájában egyfolytában, de ő akkor Is a valaha volt legnagyobb értéke a Ferencvárosnak, hacsak kiteszi a lábát az utcára.- Rögeszmésen hajtogatom továbbra is, ha ez mind így van, miért kell abbahagyni?- Most megvan a lehetőségem arra, hogy akkor és olyan körülmények között váljak meg az elnöki tisztségtől, amikor és ahogyan én akarom. Nem akkor, és nem úgy, ahogy mások akarják... Azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy a kettő között milyen óriási a különbség. Nagyon remélem, csupa Jó emléket hagyok magam után a vezetőkben, a sportolókban, az apparátus tagjaiban, s még hosszú évek múlva is úgy emlékeznek rám, mint akivel nem Is volt olyan nagyon rossz együtt dolgozni. Az ügy lebonyolítása egyébként végtelenül egyszerű: szeptember 10-én lesz elnökségi ülés, amelynek Joga és tiszte, hogy összehívja a közgyűlést. Ennek tervezett dátuma október 22., színhelye pedig minden korábbi szokással szöges elleniében nem egy látványos díszterem, hanem az FTC birkózó csarnoka. Ott majd szépen elköszönök, de hogy ki áll a helyembe, azt ne kérdezze, mert nem tudok rá válaszolni. Egy zárómondat azonban még kikívánkozik belőlem: életem nagy ajándékának tartom, hogy a Ferencváros elnöke lehetteml Lakat T. Károly zös vágóhidak, zajos hajójavító dokkok épültek Erasmus hajdani „szerelmetes falujában". Anderlecht focija nehezen ébredt. A liege-i FC Luik 1896- ban nyerte el az első belga bajnoki címet, s mire a Con- cordia-kávéház klubalapítói döntésre vergődtek, a fővárosi focibirodalomban a Daring, az Excelsior, a Leopold és az Union St. Gilloise - négyes uralkodott. A „falusiak", ahogy akkortájt az Anderlecht labdarúgóit gúnyolták, mindössze öt idényt töltöttek a Brabant-me- gyei bajnokságban. 1913-ban már a II. ligában versenyeztek. Korabeli újságcikk számol be arról a pikánsságról, hogy a Villebroek utca jobb oldalán élők az Union St. Gilloise szurkolói, a bal oldali házak lakói ugyanakkor az Anderlecht hívei. A titok nyitja: a Villebroek utca választja el a St. Gilles és az Anderlecht kerületeket. Figyelem! A híradásból az is kiviláglik, hogy az Anderlecht szurkolótábora létszámban vetekszik az Unionéval! Bőrdíszműves és sörkirály Iparfejlődés ide, világkikötő oda, az SCA a második nagy háborúig fajusi csapat maradt. Sportköri elnök, titkár, edző, játékos csak helybeli polgár lehetett, szertárost meg mivégre hoztak volna a főváros másik fertályából. Első pályája a Scheuet, a második a Verheyen utcában épült. Bár a „pálya" kitétel fellengzős jellege tagadhatatlan. A göröngyös grundot fapalánkkal kerítették körül és máris előléptették sportteleppé. Az utánpótlásnevelést még nem forogta ki az idő, de többszáz gyerkőc focizott, üvöltött a portengerben. Mindaddig, amíg a katolikus iskola elegáns diákjai össze nem pofozkodtak a községi iskola lurkóival. Néhány frász nem számított. Egyek lettek, amikor a legügyesebbek felöltötték az Anderlecht lilafehér mezét. Mert, ilyen profánul egyszerű módon építgette jövőjét a „falusi nagyklub”. Anderlecht mezőváros tanácsa 1917-ben úgy döntött, hogy stadiont építtet a Pare du Melr nevű ligetben. Helyben volnánk. Az egykorvolt liget Pare Astrid néven vonult be a nemzetközi labdarúgás köztudatába. Emile Versé, az önzetlen bőrdíszműves, a klub első mecénása még a nevét is odaadta a stadionnak. 1971-ben azután Constant Vanden Stock lett a klubelnök, a stadion pedig felvette a sörkirály nevét. A papa semmi kis poharazójából az 500 munkást foglalkoztató Gueuze Belle- Vue sörfőzdét fejlesztette ki, a stadionból pedig a legkorszerűbb igényeknek, a legválasztékosabb ízlésnek megfelelő ékszerdobozt varázsolt. Ez a Constant Vanden Stock a sörkirály klubelnök, az Anderlecht hajdani balfedezete. Ő is helybéli. A főtitkár az öcskös, Roger Vanden Stock, a menedzser Michel Verschueren. Édesapja (Edgar) az elnök kor- és klubtársa. Valamennyien Anderlecht szülöttei... A stadion a Théo Verbeeck utcában található. Elárulom, hogy Verbeeck úr is klubelnök volt! Kurta 40 évig töltötte be magas hivatalát. 1951-ben adta át helyét Albert Roosennek, az egykori játékosnak. Verbeeck nevét utca, Roosenét mellszobor őrzi. Anderlecht megbecsüli hűséges fiait. De jócskán előre kalandoztam. Odáig jutottam, hogy a második vonalban játszadozott a gárda egészen 1921-ig. Ekkor jutott fel először az élvonalba, majd pottyant vissza 1923-ban. így liftezgetett kitartóan. Négy kiesés csúfítja az egyesület történetét, 1935 óta viszont megszakítás nélkül az I. ligában játszik. Az SCA fennállásának negyedszázados ünnepén jelentették be a legmagasabb kegyet: az ünnepelt felvehette a „Royal”, azaz a királyi nevet. 1933 óta Royal Sporting Club Anderlecht a falusi suttyókból lett sztárgárda hivatalos, „törzskönyvi" neve. Himst, a királyiak hajdani 81- szeres válogatottja szakvezetőként sem pepecselt. Első, majd második hely az UEFA Kupában. Arie Haan játékosként részese lehetett a hetvenes évek óriási tarolásának, a KEK és Szuper Kupa-diadaloknak. Edzőként „csak" két bajnoki címet hozott, de az 1987- es, a jubileumi 20 diadal. Ezzel az Anderlecht toronymagasan a belga klubfoci rangelsője... Fazekas és Ladinszky Lescsapda és aranybánya Akkortájt fogalmazták meg, hogy az öncélú szépelgés után jó volna némi eredményt felmutatni. A teljesítményorientáltság ízekre tépte a régi hagyományt. Távolabbi tájakról, sőt országokból hoztak edzőket, játékosokat! Az első méretes fogás Jef Mermans, a belga foci Puskás Öcsije. A focihérosz 1947 és 1956 között hét bajnoki címhez segítette gazdáját. A válogatottban 56-szor játszott, utoljára 1955- ben éppen a magyarok ellen. A Mermans vezette Anderlecht nem lehetett többé falusi suttyók gyülekezete. Hát még amikor az amatőr klub szövetkezeti társulássá formálta át önmagát és az ír Ernest Churchill- Smith irányításával megkezdődtek a rendszeres erőnléti edzések, azaz a terepfutások a Cambre-erdőben... A klub orvosi rendelőt épített, tehetségkutató hálózatot fejlesztett ki és a félprofi labdarúgók villanyfényes esti meccseket vívtak. A brit Bili Gorm- lie után (1961 nyara) a korzikai Pierre Sinibaldi ült az edzői kis- padra. Az ő mesterműve a lescsapda! (Sokat derülök, amikor olyik szájhősködő edzőnk sdját elmeszüleményként hirdeti Sinibaldi ősrégi találmányát.) Olyan mesterek, mint Raymond Goet- hals, Paul Van Himst és Arie Haan tettek egyet s mást a klubért. Goethals például 1976 és 1979 között két aranyat és egy ezüstöt hozott a KEK-ben, ráadásként a két Szuper Kupa győzelem. Van A lila-fehérben küzdött hajdanán Heylens és Uppens, a két csodabekk. Hanon, aztán, a szemüveges Jef Jurion, később Van der Elst, Coeck, Vercau- teren, Rensenbrink, Czerni- atynski, Lozano, Scifo és Erwin Vandenbergh, az aranycipós gólvágó. Morten Olsen, Brylle- Larsen, Luka Peruzovics, Frank Arnesen és Tom Nordahl, hogy teljes külföldi sort is pályára küldjék. No és a kapus Fazekas Árpád, valamint Ladinszky Attila, a fényes tehetségű világtekergő. A végére hagytam a klub- történet égető szégyenét. A BEK első kiírásának első fordulójában (1955 szeptember) 6- 3-ra, majd hazai földön 4-1-re kikaptak - a Vörös Lobogótól.,. Török Péter Lakat T. Károly
