Fradi újság (1990)
1990-09-06 / 3. szám
I Kettesben a búcsúzni készülő elnökkel Hargitai Károly:- Tisztelt Elnök Úr, ugye megengedi, hogy még így szólítsam, hiszen ez a titulus a közgyűlésig Önnek feltétlenül kijár, az az Igazság, hogy nekem például személy szerint nagyon fog hiányozni... Nem mondhatja, hogy bármilyen hátsó szándék vezérel, amikor ezt mondom, hiszen sem edzője, sem Játékosa nem vagyok a klubnak, csupán újságíróként tudom, hogy egyike volt a legkellemesebb FTC-elnököknek. A megjelenése, a nyugalma, a higgadtsága, az a mód, ahogyan velünk újságírókkal Is foglalkozott, mindvégig profi sportvezető benyomását keltette, az Ilyenből pedig olyan kevés van manapság, hogy tulajdonképpen nem Is értem, hogy miért készül felállni ebből a székből?- Megtisztelő, sőt egy kicsit talán túlzó Is amit mond, de nem tagadom, Jólesik. Ha nem Is valamennyi kollégájával, de a sajtó munkatársainak döntő többségével kifejezetten Jó volt a kapcsolatom az alatt a tizenhat év alatt, amit a klubnál el- töltöttem, pedig voltak azért nagyon éles, nagyon kiélezett szituációk Is. De amikor az ember a visszavonulásra készül, általában csak a szépre akar emlékezni, így én sem hordok tüskéket a szívemben. Ami meg ezt - ahogy maga nevezte - felállásomat illeti... ez egy eldöntött tény, olyannyira az, hogy én magam határoztam ell Szeretném ugyanis nyomatékosan leszögezni, hogy engem Itt nem kezdett ki és ami még ennél Is fontosabb, nem küldött el senki, csak én voltam úgy vele, hogy... elég volt,, Az utóbbi közel két évtizedben annyi visszavonulással, nyugdíjaztatással végződött emberi tragédia Játszódott le a szemem előtt, hogy ebben a kérdésben felkészültebb vagyok, mint egy lélektankutató. Persze egészen más, amikor valaki végignézi, vagy éppen végigéli másnak a vlsz- szavonulását, s megint más, amikor a sajátja következik el. Most úgy érzem, elérkezett az az Időpont, amikor el kell köszönni, hiszen ha egy elnök esetében egyáltalán lehet így fogalmazni, még a csúcson megyek el, frissen, nem megtört, meggyötört, megbukott emberként. Van ugyanis egy pont, és az én koromban ezt az ember már pontosan megérzi, amikor még messzemenően alkalmas a feladata ellátására, hosszú távon újat adni azonban már nem tudna.- És ez az a perc, amikor fel kell állni?- Úgy érzem, Igen. Annak ellenére, hogy tudom, ebbe az én saját döntésembe sokszorosan bele fogok halni, amikor már javában aktív nyugdíjas leszek, nem nagyon fogok tudni mit kezdeni az Időmmel a Fradi nélkül. Pedig hányszor, de hányszor végigjátszottam magamban, hogy reggel majd szépen kimegyek az uszodába, délelőtt elüldögélek a Gerbeaud teraszán, utána pedig egész nap Játszom az unokákkal... Aztán amikor mostanában ezeken a végeredményben utolsó reggeleken elindulok Budáról a Fradi pálya felé, és kocsival megteszem az ezerszer végigutazott távolságot, szinte minden piros lámpánál eszembe Jut, hogy: Ide nem fogok én ezentúl elindulni reggelente?- Még mindig nem teljesen értem, hogy tulajdonképpen ha mindenki elégedett a munkájával, ha a klub sem Jobban, sem rosszabbul nem működik, mint a mai magyar klubok általában, akkor mire ez a nagy sietség ezzel a nyugdíjbavonulás- sal?- Nem egészen újkeletű ötlet ez, már a legutóbbi közgyűlés előtt Is felmerült, hogy felállók, akkor azonban olyan csúnya háttéresemények történtek az utódlás kérdésében, hogy elkapott valami csakazértls hangulat, mondván, Ilyen könnyen azért nem adom meg magam. Akkor érdemes Is volt ez a „ke- ményedés”, hiszen újra bizalmat kaptam, most azonban már komolyan nem csinálom tovább. Óriásit változott a világ, s benne Magyarország helyzete, azon belül Is a sport megítélése. Egyszer és mindenkorra tudomásul kell venni, hogy aki sportvezetésre vállalkozott, az nem gazdasági vezetésre tette fel az életét. Pedig ebben a mai magyar sportban az utóbbi években mással sem kell egy elnöknek foglalkozni, mint anyagi kérdésekkel, nem a szakmáról beszélgetünk órákon át, hanem arról, hogy holnap vajon tudunk-e ebédet fizetni az éppen úton levő sportolóinknak. Gigászi, majdnem azt mondom, hogy megoldhatatlan feladat ez, amelybe az ember egy Idő után belefárad, s azt mondja, nem csinálja tovább. A Ferencváros olyan nehéz anyagi helyzetben, mint amilyenben Jelenleg van, még soha nem volt fennállása alatt, s ebben a pillanatban nem Is tudnám megmondani, hogy van-e kiút a gyötrő anyagi gondokból. Jó, a futballcsapat most egy évig rendben van. De az sem biztos, hogy a Hargita Kft. vagy a franciák egy esztendő múltán megújítják ezt a szerződést. Sokan támadtak azért bennünket, hogy a vízilabdások miért vették fel a Törley, a kézllabdások pedig a Herz nevet... Azt mondják, egy Ferencváros Ilyen helyzetbe soha sem kerülhet. En meg azt mondom, Igenis kerülhet, ha ezek a cégek nem segítenek, ma már sem vízilabda, sem kézilabda nincs a Fradiban. De ha folytatom, akkor ez a cikk másból sem áll, mint egy nagy panaszkodásból, amelynek minden alapja megvan ugyan, de én mégsem ezt szeretném...- Nem Is volt ez Önre Jellemző, számomra például elnöksége alatt mindig lenyűgöző volt, hogy a legnagyobb gondok közepette is higgadt, sőt bölcs tudott maradni. Nem keltett pánikot, s a legradikálisabb lépéseket Is úgy tette meg, hogy abból érződött az emberség.- Elnökségem alatt egyetlen szakosztálya szűnt meg a Ferencvárosnak, az evezős szakosztály, s ma már pontosan tudom, hogy az Is hibás döntés következménye volt. A gondjaink semmivel sem lettek kisebbek azáltal, hogy ezt a nagymúltú, Igazi, vérbeli sportemberekből álló társaságot szélnek eresztettük, csak szegényebbek lettünk az elvesztésük által. Az atlétikát, a férfi kézilabdát, a Jégkorongot viszont sikerült évről évre életben tartanunk, s azt én, valamint közvetlen kollégáim tudjuk a legjobban, hogy ez mekkora eredmény volt. Persze, Itt felvetődik az Is, hogy egy ferencvárosi Fakápolna és kávéház Három sávban szakadatlanul hömpölyögnek az autók, amíg egy-egy testes sárgászöld villamos útjukat nem állja. Ilyenkor a kocsisor vége a székes- egyház lépcsősorát súrolja. A tér közepén szobrocska vízköpővel, parányi pázsittal. Körülötte legyezőalakban gépkocsik százai parkolnak: Nagyvárosi pillanatkép? Olyasmi, de panelnek, bérkaszárnyának, betonsémának nyoma sincsen. A tiszta, takaros házak többsége kétemeletesnél nem magasabb. Homlokzatukon nabcsók könnyűségű díszek. Azért az Andiéi:— Nagybecsületszavamra komolyan beszélek. Fradi csak egy van! Jártamban-keltemben soha sehol másutt nem halottam hírét a „Fradizmus” átható, dinamikus jelenségének. Széles Futbóliában sehol sem ismerik azt az olthatatlan lángolást, a fanatikus (vak)hitet, a minden mélységen átlendítő alázatot, amely kizárólag a zöld-fehér hívek sajátja. Mester utca, Illatos út, Bakáts tér, Sóház strasse. Ha fatornyos hazád nevezetességeit sorolom, hát persze, hogy az FTC a sírig elkísérő szerelmesed, a mlndenséged. Tűzoltó utcai volnál, netán Vágóhíd-környéki? Nincs mit csodálni. Am milyen késztetés hatására emeli magasra a zöld-fehér lobogót a bódvaszentandrási suhanc? Hiszen még a Mező- gazdasági Vásár alkalmából sem járt Budapesten. Az Üllői úti pályáról emlékképet nem, legfeljebb képeslapot őriz. Szlovákia, Galánta körzet, Réca nevű falucskájában vendéglátóm kisfia azt selypíti: „a Fjadinak szujtolok". A Haller térnek, a hajdanán a Máriásy út és a Gubacsi út sarkán elterülő „Négyzetnek" hírét sem hallotta. Miért pont a Fradiért szorít? Miért nem a Vasas, a Honvéd vagy a Dózsa a szíve csücske? Ml okból feszítette szét a Ferencváros a szokványos kerületi csapat dimenzióit? Hogyan nőtte túl nagyságrendekkel az ugyancsak regionális alapon szerveződött Kispestet, Újpestet, vagy a hőskorban tömegeket éltető Hungáriát? Jöhetett a zord idő, hét szűk esztendő, gólaszály, kútmélye, edzőválság, a kurzus tilthatta a „híveknek" a szentély látogatását, sót még a csendes imát is. Az áldozok száma nemhogy csökkent volna, gyarapodott. Csúfolhatták az arany- lábúakat ÉDOSZ-nak, Kinizsinek, az elnyűhetetlen „Fradizmus" átvészelte, túlélte a történelem viharait, majd Faustusként kelt újra életre... Feltétlen megírandó szociológiai, politológiai tanulmányszintézis lesz hivatott feltárni a „Fradizmust" létrehozó és fenntartó történelmi-társadalmi okokat. Én addig is töprengő tisztelettel húzom ki magam e jelenség előtt és kijelentem: belga Fradi nem létezik! Van viszont valami hasonló, körvonalaiban, haloványan teája emlékeztető. Az Anderlecht... Finomkezú (és -lelkű) építőmesterek gondoskodtak a környék bűbájos hangulatáról. Belgium fővárosában, Brüsszelben, annak legnyugatibb kerületében járunk. A neve: Anderlecht. Vaillance, azaz a Vitézség tere. Háttér-díszlete a méltóságteljes Saint-Guidon székesegyház. Hogyan illeszkedik mindez a „belga Fradi" történetébe? A válasz tömör: szervesen! A Vaillance-tér helyén - anno - Anderlecht dél-brabanti falucska labdázóhelye terült el. Híre-pora sem volt még a Saint- Guidon székesegyháznak. A századfordulón a fakápolnát látogatták a hívők, a kápolna előtti poros-köves teret az Anderlecht későbbi labdarúgói. Aumale utca, Concordia kávéház: 1908. május 27-én Anderlecht mezőváros [hivatalosul ilyen elegáns titulus illette meg] 15 notabilitása itt alakította meg a Sporting Club Anderlechtet. Alapszabályzat az alábbi ígéretet tartalmazta: „Ezennel klubot alapítunk a labdarúgás és más sportok gyakorlására, olyan lakott, városi területen, mint a mi Anderlechtünk..." Az idő múltával a kulcsfontosságú mondatból úgy eltűnt a „más sportok" kitétel, mintha soha ott sem lett volna. Maradt a foci... Az alakuló ülés után egy héttel az „újszülött" már nyilvános mérkőzést vívott. Az eredmény: SC Anderlecht - Saint Georges tanintézet 8-0. Pompás a nekilendülés, nem véletlen, hogy a legendák sem mértéktartóak, írásos bizonyíték nincsen, de a szóbeszéd úgy tartja, hogy a gárda fennállásának első két esztendejében több, mint 1000 gólt ért el... Erasmus és iparosodás ....Nyájas, zöld síkvidék, csinos, apró házakkal, tehetős farmokkal. Patakok, csatornák szabdalják egyenetlen parcellákra a síkságot, a szemhatáron nyárfák vonulata húzódik..." Ilyennek látta Anderlecht falucskát 1521-ben [öt e sztendővel a Mohácsi vész előtt] leghíresebb lakója, Ge- ert Geerts, ismertebb nevén Erasmus Desiderius. A XVI. század legjelesebb humanistája és közírója, a tanár, filológus, teológus, egyháztanító és polihisztor hányatott élete során Anderlechtben is élt. Az Eras- mus-ház ma idegenforgalmi látványosság... Az ipari forradalom azután sebesen eltüntette a zöldterület javarészét, felszámolta Anderlecht nyájas, provinciális jellegét. A falucskából mezőváros, abból Brüsszel külkerü- lete lett. S mivel a belga fővárost csatornák kusza rendszere összeköti a tengerrel, Anderlecht integrálódott a világgazdaságba. Szurtos gyárak, bű-
