Fradi újság (1990)
1990-09-06 / 3. szám
I ÍR A I H É l TTä Ki is az igazi fradista? Mikor Is írtam először zöld tintával? Egész pontosan emlékszem, amikor megtanultam írni. Mindez 1954 őszén történt és a tanítónéni szüntelenül fejünk fölött suhogtatta csattogtatóját. Ilonka néni, aki akkor már túljárt a hatvanon, a régi rendszerből mentette át magát, s nem Ismerte a makarenkól módszereket. Ha valaki helytelenül kanyarította a betűket, a csattogtatójával jó nagyokat sózott a fejére. KI gondolta volna akkor, hogy valaha Is a szavak eszkábálásából kell megélnem, ez lesz a szakmám. Boldogult Ilonka néni tán forog a sírjában, mert engem bizony annyiszor sújtott fejbe csattogtatójával, mint ahány légitámadás érte Drezdát. Amikor megtanultam a betűvetést, az első, amit Irkám hátlapjára szálkás ákombákomként, örök mementóként ráfirkantottam, egy csapatösszeállítás volt: Gulyás - Ombódi, Klspéter, Dalnoki - Szabó, Dékány - Kertész, Orosz, Mátrai, Vilezsál, Fenyvesi. Bár még nem Ismertem - csak jó tizenöt évvel később hozott össze vele a Jósors - a precíz, tévedéseimre, hibáimra mindig rápirító kedves barátot, a sporttörténész rangjára emelkedett Fradl-kró- nlkás Nagy Bélát, de a teljesség kedvéért az összeállítás alá feltüntettem Borsos és Láng nevét Is. így lett ebből a kék Irkából az ábécé betűi és a sormlnták mellett sporttörténeti érték, amelynek kék hátlapján a kor Jellemző Jelmondata volt. „Gyújtsd a vasat és a fémet, ezzel Is a békét véded,,” Zöldek pirosban, avagy a csábítás trükkje Álljunk meg egy pillanatra, hogy lehettem én 1954-ben Igazi irodista? Hiszen ekkor nem Is létezett a Ferencváros. A csapatot Budapesti Kinizsinek hívták, s a színe piros-fehér volt, nem pedig zöldfehér. Rendben van, akkor Bauer Miki vagy a jávor-bajuszú Krampusz sem volt Igazi fradista? Ugyanis ebben a korszakban ők Is a Kinizsit biztatták torkuk szakadtából, ezt a csikó csapatot űzték, hajtották, s a B-középben a piros-fehér zászlót lengették. így utólag az én szememben akkor Is hűséges fradlsták voltak, maradtak, mert adott körülmények között azt tették, amit lehetett, s ugyanakkor nem hagyták cserben elveiket, érzelmeiket. Lépésüket a szívük diktálta. Az Üllői út fatribünjeit festhették pirosra és fehérre, a csapat mezén lehetett Bp. Kinizsi felirat, ők lelkűk mélyén a Ferencvárost biztatták. Rejtjelezett üzenet volt ez a Hajrá Kinizsii az utókor számára. Nyilvánvaló hitvallás, kiállás valami mellett, amit nem engedtek, sőt tiltottak. Az én szememben a tisztesség próbája volt ez a korszak, s nem tudom felejteni Rudasnak, Lakatnak, Dalnokinak, Kérlnek és Mészárosnak, hogy a csábítások ellenére Itt maradtak. Es az 1949-es ünnepelt, dicső bajnokcsapat emlékét, erkölcsi tartását plántálták át egy új futball- generáclóba. Hűségüket márvány táblán kellene megörökíteni, mert ők nem hagyták cserben a Ferencvárost, az ÉDOSZ-t vagy a Kinizsit, nevezzük bárhogy Is az Ullól úti gárdát. Mindez különös politikai korszakban történt, olyan körülmények között, amikor országos hatalmasságok, a nép, az emberek sorsát tollvonással eldöntő, a legszebb és támadhatatlan hagyományokra, múltra otrombán flftyethányó cézárok, cseppet sem szimpatizáltak az Üllői úti publikummal, a csapattal. Ma könnyű fradlstának lenni, de akkor kurázsi volt, a bátorság, és a tisztesség próbája. Az irka kék lapjai bizony kifakultak, de a jelmondat változatlanul ot virít a régi színében, feketén és hetykén: „Gyújtsd a vasat és a fémet, ezzel Is a békét védet..." Harminchat éve a Volán mellett Fiúk, most névsorolvasás következik. Régi kedvencek az Irkából lépjetek elő. Budapesti Kinizsi. Amelyik gombfociként Is hosszú Ideig féltett csapatom volt. Ne beszéljünk mellé, ti akkor Is Fradlsták voltatok, és a sírig hűséges Franzstadtlak maradtok. Mondjátok újra, hogy Éljen, Éljen és köszöntsétek a ti hűséges, kitartó drukkertáborotokat, a B-középet, amelyik majd hálából biztatásként meglengeti nektek a zászlót. Gulyás Géza? Jelen, s ha kell közel a hatvanhoz is szívesen beállók a kapuba, csak szóljatok, rögvest edzésbe állok. Negyvenen túl Is megtettem ezt, s most közel a nyugdíjhoz, még több az Időm. Ombódi Imre, Csudlna, te hol vagy? Tudjátok, szívvel-lélekkel most Is Üllői úti maradtam. Engem onnan vasdoronggal sem lehet kiverni. Volt, aki megpróbálta, de annak sem sikerült. Klspéter Mihály? Néma csend. Halálos csend. Miska bácsi, te kedves, hatalmas termetű, Jóságos óriás, oszlopa a védelemnek, pátyolgatója a fiataloknak, sajnos több mint negyedszázada már, messze jársz, egy olyan hatalmas fut- ballpályán, ahol együtt rúghatja a labdát Orth és Schlosser, valamint Budai Laci szüntelenül nyargalhat a szélen, hogy pontosan Kocsis Sanyi fejére ívelje a beadást. Dalnoki Jenő, Te most merre csatangolsz? Ismerhetnéd a hobbimat, természetesen a használtcikk piacon bogarászok a régiségek után, ne kérdezz semmit. S főleg ne tépjünk fel régi sebeket. Történhetett bármi Is, az én ereimben zöld vér folyik. Vannak átmeneti emberek, s szép számmal kaméleonok Is. De ezekre se haragszom. Nekem a klub szent és sérthetetlen. Szabó Laci? Köszönöm Jól vagyok. Néha fáj a lábam, de soha nagyobb baj ne legyen. Kár, hogy megöregedtem. Iszonyúan hiányzik a foci. Dékány „Boti"? Veled ml van. így hatvanon túl már csendesebbek a napok, ám mindez csak látszat abban a pillanatban, ha valaki a Fradiról kezd nekem beszélni. Akkor újra húsz évesnek érzem magam, lelkesedek, agitálok. Ügyvédként már négyesből visszaváltottam kettesbe, de a foci, a Fradi az más. Kertész Tomi? Kertész Tomi? Mennyire üresen és sajnos vlsszhangtalanul szól a hívás. Ő sincs már köztünk. A szélvészgyors válogatott Jobbszélsót Is leparancsolt az élet gyepszőnyegéről a betegség. Orosz Pali? A munkahelyemen, a Test- nevelési Főiskolán mindig megtaláltok. Boldogan állok a rendelkezésetekre. Rendben van, de te mikor akarsz a Ferencváros rendelkezésére állni. A sportot magas színvonalon, katedráról oktatod és több nyelven Is jól beszélsz. Számodra elegendő, hogy egy szűk előadóteremben bizonyítsd, mit tudsz, ml rejlik benned. Mátrai Sanyi? A hét végeken, ha csak tehetem, ott vagyok az Üllői úti pályán. No persze nem a protokoll helyen, csak a szurkolók között. A foci mellett a másik bolondérlám a horgászat. Idén nem túl Jó a kapás. Vilezsál Őszi? Kedves, drága tréfamester, veled ml van? Tíz esztendeje már ennek a kérdésnek sincs semmi értelme. Hogy miért pont a ml balösszekötőnk kellett abba az égi futballcsapatba?... Dr. Fenyvesi Máté? A „Tüske” valóságos élettani csoda. Tudniillik ötvenhét éves fejjel Is be-beszáll az öregfiúk közé, s nem rest száguldozni a balszélen. Láng Karcsiról az utóbbi Időben alig hallani, de tudjuk, hogy lélekben velünk van. Borsos Miki, akinek gyerekképe néhány nappal ezelőtt tűnt fel egy régi, megsárgult újságban, nem Is olyan régen csúnya ötletként a Rákoskeresztúri temetőben Ismét összehívta a régi legendás csapatot. Igen Miki, ők mind ott álltak a sírodnál, könnyezve, törtszárnyú sasként azok, akik hajdanán magasan szálltak és akiknek százezrek szurkoltak. A névsorolvasásnak vége. De tulajdonképpen ki Is az Igazi fradista? A Kinizsi mezében Is zöld-fehér hitet, érzelmeket dajkáló labdarúgók, a rendőrségi at- trocitásokat Is emelt fővel tűrő drukkerek, azok a klubvezetők, akiket szinte naponta fenyegettek meg a hatalmasságok elbocsátással, porig alázással, pusztán azért, mert kiálltak egy zöld-fehér, ám alkalmilag piros-fehérre festett klubzászló mellett. Ók-e az Igazi fradlsták, vagy az a hangoskodó, aki konszolidáltabb Időszakban, amikor már gyakorta csak sikk nem pedig becsület és bátorság dolga a kiállás, akkor lengetik e kllencvenegy éve tépázott és Imádott lobogót. Szerintem, ma Is nehéz igazi fradlstának lenni. Olyannak, aki képes mértéktartó maradni, és Idegen tőle minden szélsőséges megnyilvánulás. És a sportemberek előtt mindig fejet hajt és nem Ismeri a hitvány acsarkodást, a klubsovinizmust. Van egy ember, aki állhat bármily szerényen Is a klubház eldugott sarkában, nálam mégis mindig ő az első. Fittyet hányok a protokoll szabályokra, lehet ott elnök vagy tehetős pénzember, esetleg új mecénás, de Medgyesl Lajossal mindig elsőként parolázom. Büszke vagyok rá, hogy ő Is szeretettel fogad és arra is, hogy hosszú évek óta talán a barátai között tart számon. Most már nyugdíjas, de az én szememben ó soha sem lehetett félretett, nyugállományba helyezett. Ő ezen a pályán valaki, méghozzá csupa nagybetűvel. Foglalkozását tekintve az utak vándora autóbuszvezető. Lajos bácsi szállította a sikerek és bánatok Idején a csapatot 1954 óta. Akkor, harminchat esztendővel ezelőtt egy ősi botárral kezdett Járni, amelyet piros-fehérre festettek. Medgyesl Lajos Igazi nagy próbatétele 1956 volt. Az a viharos ősz, amikor a fővárosi csapatok legtöbbje darabokra hullott, s legjobb labdarúgóink vándorbotot vettek a kezükbe. Az autóbusz vezetőjének és néhány Igazi fradlstának, orvosnak, edzőnek, sportvezetőnek köszönhető, hogy a Fradi nem széledt szét a nagyvilágban. Sőt, együttmaradt, akkor, amikor a Bp. Honvédőt és más klubokat 1$ komoly vérveszteségek érték. Lajos bácsi életét veszélyeztetve olykor golyózáporban vitte a csapatot a Margitszigeti Nagyszállóba, ahogy ő mondja a rejtekhelyre, és nem engedte, hogy a csábítás trükkje hathasson rájuk és elhagyják a szeretett Üllői úti pályát. Három szó, csak ennyi az egész Könnyű-e zöld tintával írni. Részben Igen. Az érzelmek, a felgyülemlett emlékek miatt kifejezetten Jó dolog. Ugyanakkor nehéz Is, mert a sportújságírótól a pártatlanságot várják el, azt, hogy kőszoborként, rezzenéstelen arccal szemlélje a világot. Ml több, fakírként ülje végig a meccseket, és érzelmeit nagy fedő alá téve, mondandóját szűrje meg és úgy konsplráljon, mint a legendás hírszerző: Sorge. Ez az én esetemben nem fog menni. Rólam tudják, hogy szeretem a Ferencvárost, hiszen nálunk családi hagyomány a klubhoz való ragaszkodás. Hiába Is próbálnék, de nem tudok kibújni a bőrömből. Bevallom, nem Is akarok. Az azonban tény, hogy a sportemberek Iránti megbecsülést, a kivételes sportteljesítménnyel szembeni alázatot, a szurkolás etikai normált én az Üllői úton tanultam meg. Ezek pedig általános érvényű Intelmek, útravalók. Az én szívem csücskében helyet kap minden olyan sportember, aki országunknak hírnevet szerez, kötődhet bármelyik egyesülethez Is. Tisztelem azt, akinek a himnusz szól, s Ilyenkor érzelmeimben képtelen vagyok szelektálni. Egyszóval a küzdelem ízét ízleltem meg az Üllői úton, a mérkőzés, a tét tényén túl annak férfias Jellegét tanultam meg becsülni és a fair playt Itt szívtam magamba már kisgyerekként, mert akkor még ez volt a követelmény az Igazi szurkolók körében. Ezt Is a Ferencvárosnak köszönhetem. Nos, ezért könnyű most zöld tintával írnom és soha sem kell pironkodnom, ha a munkám során három szóból Indulok ki: erkölcs, erő, egyetértés. Amennyiben ennek Intelmeit betartom, nem lehetek olcsó kútár, elfogult vagy részrehajló. Gyenes J. András
