Nagy Béla (szerk.): Fradi múzeum magazin (Budapest, 2002)

2002. szeptember

Száz meccs zöld-fehérben Amikor 1997 nyarán a Ferencváros leigazolta a BVSC 190 cm magas hát­védjét, Dragoner Attilát, sokan úgy vélték: a hórihorgas játékos hosszú távon betöltheti majd a Fradi védelemben a középső vé­dő posztját.De ő a német másodosztályú Fortuna Köln csapatához szerződött. Onnan tért vissza 2000 közepén, s aztán megbízható védőmunkájával és öt góljával sokat tett azért, hogy újra aranyérmes legyen a Ferencváros. A 28 esztendős Dragoner Attila augusztus első hétvégé­jén századszor lépett pályára bajnoki mérkőzésen a zöld­fehér együttesben, és a cente­náriumot a tőle megszokott módon, fejesgóllal ünnepelte.- Emlékszel még az első Fradi-meccsedre? - kérdez­tük a válogatottban is meg­fordult hátvédet.- Ezerkilencszázkilencven­hét nyarán, Siófokon, a baj­nokság nyitó fordulójában szerepeltem először a Ferenc­városban. nyilasi Tibor volt az edzőnk, és Albert Flóriánnak a második félidő közepén lőtt góljával egy-nullára győztünk. A mérkőzés előtt hatalmas eső volt, s én újoncként köze­pesen játszottam.- Milyen tervekkel szerződ­tél a Ferencvároshoz?- Mivel már jó ideje a Fradi­nak szurkoltam, nagyon örül­tem annak, hogy az ország legnépszerűbb csapatához kerülhettem. Simon Tibi aján­lott a vezetőknek, és szeren­csére ők is úgy gondolták, hogy itt a helyem. Akkor már válogatott voltam, és bajnok­ságot akartam nyerni a Fe­rencvárossal - ez sajnos, nem sikerült. Fantasztikus élmény volt FTC-játékosként futbal­lozni, és a mai napig élvezem a „fradistaság" minden pilla­natát. Csodálatos a közönség, és hálás vagyok a szurkolók­nak, hogy mellettem vannak és szeretnek.- A száz ferencvárosi bajno­ki mérkőzés közül melyik volt számodra a legemléke­zetesebb?- Sok nagyszerű meccsen játszottam, de a legszíveseb­ben a kétezres év végén, a Megyeri úton lejátszott Újpest elleni rangadóra gondolok vissza. Akkor Csank János volt az edző, és az én gólom­mal nyertünk a lilák ellen. Egyébként nemigen figyel­tem, hogy hány meccset ját­szottam eddig és hány gólt lőttem. Amikor kiderült, hogy a Kispest elleni lesz a száza­dik Fradi-mérkőzésem, vicce­sen meg is jegyeztem: jó len­ne, ha én is kapnék egy ku­pát. Persze rajtam kívül min­denki tudta, hogy tényleg ka­pok egy serleget, sőt, készült egy emléklap is a meccsről.- Szerinted mi a különbség az 1997-es és a 2002-es Fra­di között?- Öt évvel ezelőtt egy jó csa­patba kerültem, a közönség mellénk állt, mégsem jöttek az eredmények. Az utóbbi időben azonban elég jól ment a Ferencvárosnak, bár leg­utóbb csak ezüstérmesek let­tünk. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ma már alapembernek számítok a Fradiban, és nekem kell segí­tenem az újak beilleszkedésé­ben. Remélem, rövidesen összerázódik a társaság, és igazi csapattá kovácsolódik.- A jól sikerült bajnoki rajt után mit vársz a Ferencváros­tól ebben az idényben?- Egyértelműen a bajnoki cím visszaszerzése a célunk, és ezt el is érhetjük. Emellett szeretnénk a Magyar Kupát is megnyerni. Mire ezek a sorok megjelennek, már túl leszünk a ciprusiak elleni UEFA-kupa- mérkőzéseken - bízom benne, hogy sikerrel. Jó lenne egy nagycsapatot elhozni az Üllői útra, és ehhez legalább két fordulón kell továbbjutnunk. Margay Sándor 10 FRADI MÚZEUM MAGAZIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom