Nagy Béla (szerk.): Fradi múzeum magazin (Budapest, 2002)
2002. november
Hogy hogyan érzem magam Bécs- ben? Egy idegen a másik országban akkor is idegen marad, ha szeretik, tisztelik, becsülik, sztárolják, elismerik. Idegen marad abban a tekintetben, hogy mindenki a különleges idegent, s nem a közéjük vaió srácot látja benne. Én otthon különösen az eligazolá- som előtti időkben élveztem egy számomra ugyan néha zavaró, ám roppant kellemes státust. Egy közeli barátom ezt úgy fogalmazta meg, hogy én voltam a mindenki Tibikéje, akinek nem is nagyon lehetett már fogalma az élet prózai dolgai iránt, hiszen az emberek boldogok és büszkék voltak arra, ha nekem valamit elintézhettek... Ez vonatkozott a borjúmájra éppen úgy, mint egy kocsikiutalásra. Amikor Bécsbe kerültem, ez egyszeriben lényegtelenné vált, hiszen itt sem a borjúmáj, sem az új kocsi nem számít szenzációnak, az itteniek az összefüggést talán meg sem értenék, ha egyáltalán megpróbálnám elmagyarázni nekik. Itt úgy vagy idegen, hogy nem a tiéd semmi... Sem a Stephanskirche, sem a Práter, sem az az őszibarack, amit a sarki zöldséges árul. Most erre mondhatják azt, hogy ez a nyilasi milyen ostobaságokat beszél, hiszen itthon sem volt az övé a Mátyás templom, a Váci utca vagy a Margitsziget. Mondhatják, pedig én nem ilyen aspektusból mondom, pontosabban érzem ezt az egészet.- Téged bénít az a tudat, hogy végeredményben esztendők óta úgy élsz otthon, mintha egyfolytában vendégségben lennél? Hogy semmi sem állandó, semmi sem végleges, semmi sem befejezett?- Figyelj ide, hazudnék ha azt mondanám, hogy engem ez bénít. De én ebből a szempontból nem vagyok egészen normális. Te nagyon jól tudod, hogy én már-már beteges módon irtózom minden fellépéstől, szerepléstől, nyilvánosságtól, ma már egy kicsit az emberektől is. Ezért nekem végeredményben mindegy, hogy Bécsben vagy otthon a Zöldlomb utcában zárom magamra a lakás ajtaját. A számomra igazán kedves és fontos emberek velem vannak, azok a tárgyak, amelyekhez igazán ragaszkodom körül vesznek, annak meg kifejezetten örülök, hogy nem engem, hanem Prohaskát hívják meg évente a bécsi Operabálra... De hangsúlyozom, hogy az én alapállásom annyira egyéni, hogy ebből nem lehet következtetéseket levonni, sőt inkább ez lehet az a bizonyos kivétel, ami erősíti a szabályt... Magukat a jelenségeket ugyanis nagyon jól látom. Látom azt, hogy egy idegennek milyen őrjítően nehéz beilleszkedni egy másik környezetbe, egy más ízlés- és kultúrvilágba, más emberek szokásai és elvárásai szerint mennyire gyötrel- mes dolog nemcsak viselkedni, teljesíteni is. FRADI MÚZEUM MAGAZIN Nyilasi rp*i • • ' -> lUfl • NYILASI TIBI! NYILASI TIBI! címmel karácsonyra jelenik meg Tibiről egy fényképes, egykori nyilatkozatokat, adatokat tartalmazó album. Nyilasi valamennyi FTC mérkőzése, góljai, válogatottsága. Az előszót Albert Flórián írja, az utószót ifj. Albert Flórián! A Fradi futballmúzeumban már előjegyeztethető!
