Fradi műsormagazin
1987. október
JÉGKORONG A jégkorongozás pontos eredetét kétséget kizáró módon eddig nem sikerült megállapítani, mivel csak különböző feltevésekre alapozhatunk. A játék őse minden bizonynyal az indiai eredetű gyeplabda, amelyet állítólag már a rómaiak is játszottak. Festmények és rézkarcok tanúskodnak arról, hogy Hollandiában már a XVI—XVII. században játszottak a jégkoronghoz hasonló játékot a jégen. A mai értelemben vett jégkorongozás őse Kanadában született. Még száz éve sincs, hogy a kanadai Ouebec mellett William erőd parancsnoka egy téli napon elrendelte az unatkozó katonáknak, hogy seprőkkel tisztítsák meg az udvaron a befagyott lefolyókat. A parancsnok aligha sejtette, hogy utasításával egy új sportág kialakulását segíti elő. A katonák ugyanis nekiláttak a munkának, s közben egyikük a jégen kergetni kezdett a seprőjével egy kis fadarabot. Ezt látva a többiek is kedvet kaptak a játékhoz. Két csoportra oszlottak, húztak a saját térfelükön egy-egy vonalat és megkezdődött a játék. A két csapat a seprők segítségével a fadarabot az ellenfél vonala mögé akarta juttatni. Az új játék nem sokáig maradt az erőd falai között, hamarosan rájöttek arra, hogy korcsolyával sokkal gyorsabban lehet kergetni a fadarabot. Később a fát lapos, tömörgumi koronggal váltották fel. A hosz- szú kanadai teleken a jégkorongozás rövidesen az egyik legkedTÖRTÉNETI veltebb sportjáték lett, eljutott az Egyesült Államokba, majd Angliába is. Az angolok mutatták be először a kontinensen is. St. Moritzban. Ebben az időben Európában, elsősorban az északi népeknél és az angoloknál már igen népszerű volt egy másik, hasonló játék, a jéglabda, vagy bandy néven ismert csapatjáték, amelynek első nyomai több évszázadra nyúlnak vissza és játék formájában már a XVIII. században kialakult. Az északiaktól vették át ezt a sportot a többi országok is. Németországban pl. 1890-ben mutatták be, a cári Oroszországban 1898-ban Pétervárott játszották az első mérkőzést, és 1906-ban már bajnokságot is rendeztek. Kö- zép-Európában a század elején terjedt el. A jégkorong, vagy ahogy akkoriban nevezték, a kanadai hoki, csak az 1900-as évek vége felé kezdte kiszorítani a jéglabdát, amikor sorra épültek az európai fővárosokban a jégpaloták, és a közönség egyre jobban megismerte és megszerette ezt a gyors, izgalmas, kemény játékot. 1908-ban megalakult a nemzetközi szövetség, és 1910-ben kiírta az első Európa-bajnoksá- got. Az európai jégkorongsportban kezdetben az angolok, belgák, csehek és németek játszották a vezető szerepet. A jégkorongozás 1924-ben az I. Téli Olimpia műsorán szerepelt és ekkor mutatkoztak be Európában a játék feltalálói, a kanadaiak. Fölényesen, 110:3ÁTTEKINTÉS as gólaránnyal nyerték a bajnokságot az amerikaiak előtt és később is rendszerint kétszámjegyű eredménnyel győzték le ellenfeleiket. Ettől kezdve már világbajnokságot is rendeztek. Hazánkban a jégkorongsport meghonosodását, akárcsak a többi európai országban, a jég- labdázás előzte meg. A jéglabdá- zás bevezetésére 1899-ben történtek kezdeményezések, de az első nyilvános mérkőzésre csak 1907-ben került sor. A BKE jég- labdacsapata a következő években figyelemre méltó eredményeket ért el, sorra legyőzte a különböző osztrák, cseh és német klubcsapatokat, sőt 1914- ben a kontinens legjobb klubcsapatának számító Leipziger SC együttesét is, és ezzel igen előkelő helyet vívott ki magának az európai jéglabdasportban. A jégkorong elterjedése csak az első világháború után, a műjégpálya megnyitásakor kezdődött. A magyar válogatott először 1927-ben vett részt Euró- pa-bajnokságon. 1929-ben Budapest volt az EB színhelye. A 30-as években már akadt több olyan játékos, aki elérte a nemzetközi színvonalat. A válogatott csapat időnként számottevő sikereket ért el. Az 1934. évi világbajnokságon az 5—6. helyen végzett, két ízben döntetlent ért el Kanadával szemben. A főiskolás jégkoron- gozók többször nyertek világ- bajnokságot. Országos viszonylatban azonban csak három klubcsapat jelentette az egész jégkorongsportot. Az első bajnokságot 1937-ben írták ki. (A magyar sport kézikönyve) 24
