Fradi műsorlap (1990)

Fradi műsorlap Meghalt Nagy Imre, a világ le­gidősebb játékvezetője. Nagy Im­re játékvezető barátom 92 éves korában elhunyt. 80 éves korában még mérkőzést vezetett! Futball­szerető, kitűnő játékvezető volt, akit a fiatalok is nagy tisztelettel vettek körül. Nagyon szerette a Ferencvárost, a régi játékosok kö­zül Toldi Géza és Csanádi Árpád voltak a kedvencei. Évek óta neki és családjának előfizettem a Fradi műsorlapot, hogy Debrecenben is olvashasson a zöld-fehérekről. A Ferencvárost szerető családja ez­után is kapja a lapot... Imre bácsi emlékét lélekben tovább őrizzük. JÓZSA GÁBOR játékvezető Köszönet mindenért Szurkolóink, régi játékosaink jóvoltából az őszi hónapokban is gazdagodott a Fradi futballmúze- um. Kovács János „örökös szurko­lónk” volt, gyűjtögette az egykori képes újságokat, régi hírlapokat. Szomorú halálát követően felesé­ge a gyűjteményt egyesületünk­nek ajándékozta, amiért ezúton is köszönetét mondunk. Horváth György szurkolónk halálán túl is az FTC örökös tagja marad. A Fradi futballmúzeum- ban pedig végakaratának megfe­lelően őrizzük azt a zöld-fehér csíkos selyemkendőt, amelyet egykoron Blum Zoltántól ka­pott... Turay József egykori, mintegy 35 cm magas színezett gipszszob­ra is a múzeumba került. Albert Flóri felesége a szokott közértben vásárolt, amikor egy ■ idős, bizo­nyos Czenk Juli néni lépett hozzá és átnyújtotta neki a kis szobrot. Mondván: az egykori Turay „Csá­szár” szobra, a késői utód „csá­szárt” illeti... Flóri persze, hogy behozta a Fradi futballmúzeum- ba, hogy szurkolóink is megte­kinthessék a hajdani híres játékos színezett kis szobrát. Benyő Olivérné egy zöld-fehér csikós kötött nyakkendőt küldött. „Kérem fogadják szeretettel az FTC-emlékek közé édesapámnak a B- közép Fradi-meccsein viselt nyakkendőjét...” Kemény Tibor küldeménye is hallatlan érték: eddig otthonában őrizte azt a nagyméretű tablót, amely az 1934-es ferencvárosi bajnokcsapatot örökítette meg. Most már ez is az Üllői úti klub­házba került és egyben ez a legré­gebbi tablónk, amit napjaink fradistáinak megmutathatunk. ájsi ra $ Egy szál gyertyát Buda legnagyobb temetőjében, a Farkasrétiben, mintegy 400 ezer négyzetméteren, ahová 1894-től te­metkeznek, száz sír vagy urnafülke található, amelyekben az elmúlt év­tizedekben országos, nemzetközi hírű sportoló nyugszik. Olimpiai, világ- és Európa-bajno- kok. Van közöttük atléta, autóver­senyző, birkózó, evezős, kajakozó, kosárlabdázó, labdarúgó, ökölvívó, repülős, sportlövő, tornász, tenisze­ző, úszó, vívó és vízilabdázó, vala­mint edző és sportvezető. A halottak napján tisztelgünk és emlékezünk. Emlékezünk arra, hogy a hajdani sportcsillagok hány­szor dobogtatták meg szívünket, amikor magasba kúszott nemzeti lobogónk. De az ember az idő múlásával fe­lejt. Az emlékek halványodnak, a sírokra az idő múlásával mind keve­sebb virág és gyertya kerül. S az is előfordul, hogy a korábbi híressé­gek sírjait vagy urnafülkéit már meg sem váltják, így azok a fennálló ren­delkezés értelmében megszűnnek. Ezért figyelemre méltó, hogy egy-egy sportklub régi hírességének sírhelyét rendbehozza. Nemrégiben készült el a Ferencváros szervezésé­ben Schlosser Imre századik és Kis- péter, Mihály hetvenedik születésnapja alkalmából a síremlék rendbetétele és megkoszorúzása a jelenkor labdarúgóinak közreműkö­désével. A Farkasréti temető nyilvántar­tásába a sportolók, edzők névsora Adler Zsiginonddal kezdődik, aki a magyar ökölvívás egyik kiemelkedő egyénisége volt. A lista Zsák Károly nevével fejeződik be, aki szintén vi­lághírű kapus volt. S a névsor sajnos egyre inkább bővül. Legutóbb Farkas János a Vasas SC válogatott játékos olim­piai bajnoki labdarúgót kísérte el utolsó útjára a családon kívül sok száz spörtbarát. Alig pár hónapja - a második vi­lágháború után rendezett első 1948. évi londoni olimpia magyar bajnokától - Német Imrétől, a volt világcsúcstartó kalapácsvetőtől kel­lett végső búcsút venni. A temető irodájában megtalálha­tó azoknak a sportolóknak, edzők­nek a neve, akik itt nyugszanak. Az iroda dolgozói készségesen adnak felvilágosítást. Egy szál virágot és egy szál gyertyát helyezzünk el a régmúlt sportolók sírhelyeire. Ha nyughelyük meg is fakul, vagy gazzal borított, dicsőségük él a sporttörténelemben. Domby Iván A TEMETŐ CSENDJÉBEN Az FTC 1948-49-es bajnokcsapata, egyik összeállításában. Balról jobbra: Rudas, Klspéter, Deák, Kocsis, Horváth, Csanádi, Lakat, Czibor, Budai, Szabó, Henni. Tucatnyi fradista gyülekezett, hogy megkoszorúzza Schlosser Im­re és Kispéter Mihály síremlékét. Születésük 100. illetve 70. évfordu­lójára az FTC Baráti Kör hozzájá­rulásával, valamint Domby Iván, Fehér Pál, Suki Ernő és Solymosi István - a Farkasréti temető mun­katársainak önzetlen segítségével - mindkét sírkövet felújították! Zöld-fehér szalagos koszorúk kerültek a sírokra, rajtuk a tömör szöveggel: Emléked rizziik - a Fra­di tábor... Kispéter Mihály sírjánál a régi játékostárs, Mészáros József mon­dott emlékbeszédet: Sokak által szeretett Miska ba­rátom! Emlékezni jöttünk. 1919. októ­ber 9-én születtél. 70 éves lennél, ha a sors nem ilyen kegyetlen és hosszabbra engedi léted véges vol­tát. Azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy e nevezetes évfordu­lón - néhány gondolattal emlékez­zem rólad. Nagyon messze nyúlnak vissza közös és igen gazdag emlékeink. Nehéz ezt egy rövid méltatásban elmondani, egy olyan meghatározó és felejthetetlen egyéniségről, ami­lyen te voltál. Magatartásod, meg­nyilvánulásod, emberi tartásod játékostársaidnak példaképül szolgáltak. Örökké tüzelte, lelkesí­tette szívedet a labdarúgás nagy- nagy szeretete, mind Szegeden, mind Szolnokon, de főleg zöld-fe­hér színekben, a Ferencvárosért, amelynek lángja örökké benned lobogott. Sokáig nemes ellenfelek voltunk más-más egyesületnél, míg végül mindketten 1947-ben a Fradi nagy családjához kerültünk. Itt lettünk igaz barátok. Tetézte ezt a felejt­hetetlen mexikói túra, amely az egymás iránti rokonszenvet még inkább elmélyítette. Emlékgazdagító évek következ­tek, amely felejthetetlen szép sportsikereket hozott mind a Fe­rencvárosnak, mind személy sze­rint nekünk is. Élénken emlékszem egy rádiónyilatkoza­todra, amikor az 1948-49-es baj­nokságot megnyertük, a következőt mondtad:- Mi védőjátékosok csak epizód- szereplői voltunk ennek a bajnok­ságnak, e csodálatos csatársor mögött... E nyilatkozatodból világosan kitűnt, hogy milyen szerény sport­ember voltál. Ilyen megnyilvánulás inteligenciád nagyságát állítja pél­dának. Veled kapcsolatosan még nagyon sok emlék visszatük­röződne a múltból. Elmélyülnék az emlékezés mesés világába, amely­nek egyik főszereplője te voltál. Szeretett Miska barátom! gy fo­gunk emlékezni rád. Valóban em­lékezni, úgy, mintha köztünk maradtál volna. Hiszem és tudom, hogy ha nincs is valaki velünk töb­bé fizikailag, szellemében velünk marad. Azért jöttünk, hogy felejt­hetetlen nagyságodnak adózzunk. Elhelyezzük koszorúnkat. Ez el­hervad, de a te emléked - hervad­hatatlan marad minden fradista szívében... Ferencvárosi Torna Club Elnöksége és Baráti Köre Ezúton szeretnéd megköszönni, ‘hogy férjemet Kispéter t'ihélyt nem felejtették el, felújították síremlékét és megemlékeztek, •születésének -7o. évfordulójáról. Budapest, 1989.november 2. Köszönettel: özv.Kispéter MihálynS

Next

/
Oldalképek
Tartalom