Fradi műsorlap (1990)
I la történetesen szeptember végén, vagy október elején beszélem meg ezt a találkozót Simon Tiborral, valószínleg jobb kedvében találom, pedig akkor a válogatott keret összeállításánál neve még szóba sem került. Most viszont két kínos vereség (Tatabánya és Admira Wacker) és egy nagy feltűnést kelt interjú (Sport Plusz) után randevúzunk a Rába ETO elleni mérkőzés délelőttjén. Nem titkolja, semmi kedve a beszélgetéshez sőt, ha teheti: a jövőben nagy ívben elkerüli az újságírókat. A Fradi újság, teszi hozzá, az persze mindig kivétel, elvégre hazai pálya. Tibor! Essünk túl a dolog kellemetlenebbik részén: igazában mi bántja? Az, hogy egy régi játékostársam, tulajdonképpen barátom, teljesen kiforgatta a szavaimat és olyasmiket írt rólam a Sport Pluszban, ami egyrészt nem igaz, másrészt olyan színben tüntetett fel a cikk, mintha én egy milliomos gyerek lennék, akinek a labdarúgás csak hobbi. Legalább tiltakozott a cikk ellen a szerkesztőségben ? Folytatás a 3. oldalon Az FTC csapata az utolsó őszi hazai mérkőzés előtt Első sor, balról: Pintér, Szeibert, Dukon, Bánki, Takács József (gyúró), Bodnár József (gyúró), Topor, Kincses, Wukovics, Páling, Keller. Második sor: Józsa, Keresztúri, Rákosi Gyula (vezetőedző) Szűcs Lajos (pályaedző), Albert Flórián (szakosztály igazgató) Magyar Zoltán (technikai vezető), Golecz Lajos (intéző), Simon, Szeiler. Harmadik sor: Telek, Dzurják, Bus, Limperger, Sipeki, Albert, Vaszil, Fonnyadt, Nagy Zsolt A játékos, akivel ezt a beszélgetést kértem - rendhagyó ok miatt vált interjúalanyommá. Wukovics László 1970-ben született - azaz egyidős a Fradi újsággal!- Tudod, hogy amikor a lap első számát terveztük, készítettük, te még a pólyában „próbanígásokat” végeztél?- Hát tény, hogy én 1970. január 22-én Budapesten, a Tétényi úti kórházban születtem. Nem, arra soha nem gondoltam, hogy a Fradinak is az idő tájt jelent meg az első újságja... szóval egyidősek vagyunk?...- Igen, és születésnapi „ajándékul” kapod ezt a címoldalas cikket.- Örülök, hogy jókor születtem...- Következzenek az ifjúkori történések. Iskoláid? Csapataid?- A Marcibányi téri általános iskolában kezdtem, de mivel ott a felső tagozat nem megfelelő időbeosztású volt, később csak délelőtti tanítású helyre, a Toronyház utcába mentem. Természetesen minderre azért volt szükség, mert a délutánokon edzésre jártam. Mindössze 2 hónapig jártam az Úttörő stadionba - de mivel olt nem volt a 8 éveseknek csapatuk, átjelentkeztem a Fradiba. Apu - aki egyébként középszinten igazolt játékos volt - ő vitt le Perlaky István edzőhöz - a serdülők közé. Mindjárt nagy kudarc ért: az Úttörő stadion nem adott ki, így - az akkori átigazolási szabályok miatt - másfél évig nem játszhattam! Nyolc és fél éves gyerekként ilyen pofonnal kezdődött a pályafutásom! Aztán a serdülő V- ben Harangozó edzőnél léptem először mérkőzésen pályára. A meccseink a Terebesi úti, majd a László kórház pályán voltak, azután ahogy „lopakodtam” felfelé, következett a Népliget - és az Üllői út. Serdülőként korosztályos válogatott, majd egyszer - az albánok elAztán a mérkőzés kedvezőtlenül alakult számunkra, a Haladás megszerezte a vezetést. Úgy emlékszem, hogy a befejezés előtt 8 perccel sikerült egyenlítenem. Középről, jó helyzetből, többek hibá- zása után sikerült a labdát a hálóba „passzolni”. És bizony 2 perccel a mérkőzés vége előtt a győztes gólt is megszerezhettem volna: fejesem alig-alig kerülte el a kaput.-Az első Üllői úti gólod?- A PMSC ellen 1-1-cs állásnál sikerült vezetést szereznem. Bánki lövése kipattant, ott voltam és a hálóba helyeztem a labdát. Először írták ki a nevem az Üllői úti villanyújságra a góllövők közé! Volt nagy ováció, a közönség éltetett - ami természetesen nagyon jólesett.- Idegenben hogyan viseled el a szidalmakat?- Úgy érzem, hogy sikerül kikapcsolni ezt a sokaknak zavaró momentumot. Egyébként a bírói ítéleteken is azonnal túlteszem magam. Nem vagyok szövegelős.- Most még nekem viszont „szövegelj” a kedvenceidről. Egy „csa- patravaló” kedvencedről kérdezlek. Kedvenc sportágad a focin kívül?- Asztalitenisz és jégkorong (Fradi-Dózsa)- Kedvenc külföldi csapatod?- Juventus - szeretem az olasz focit.- Kedvenc sportriportered?- Vass István Zoltán - spontán, értelmesen, élvezetesen közvetít.- Kedvenc színösszeállítású Fra- di-szerelésed?- A tiszta zöld, tehát ha a mez is, nadrág is egyszínű.- Kedvenc újságod?- A Népsportot mindennap olvasom, a Képes Sportokat pedig év- ről-évre bekötve őrizzük.-Kedvenc városod?- Göteborg, no és a Ferencváros...- Kedvenc italod?- Tonic - alkoholt soha nem fogyasztok.- Legkedvesebb olvasmányélményed?- Vörös és fekete.- Kedvenc popegyüttesed?- Bikini - de minden jó zenére vevő vagyok.- Kedvenc színésznőd?- Udvaros Dorottya.- Kedvenc színészed?- Gálvölgyi János.- Óhajod a „kedvencek” után?- Nagyon szeretném, ha idővel a Fradi-közönség kedvenceként emlegetnének. Mert akkor biztos, hogy jól megy a játék és győz a Fradi... Nagy Béla Egyidős a Fradi újsággal- Hogyan tudtad meg hogy a „nagyok " közé kerültél?- Az ifiben nagyon jól ment a játék, sorra rugdostam a gólokat - és gondolom ezért felfigyeltek rám. Egy pénteki edzés után edzőm, Vé- pi Péter szólt, hogy a hétvégén ne Komlóra készüljek az ifivel, hanem a felnőtt csapatnál jelentkezzem. Hirtelen belémvillant, hogy bajnoki forduló sincs a hétvégén, miért kellek én oda? Aztán kiderült, hogy a nemzetközi meccsen „kellek”. Szorongással léptem be az öltözőbe, hiszen engem a felnőttek közül nem nagyon ismertek - én persze a lelátóról annál inkább őket. len! - Kalocsán ifjúsági válogatott voltam.- Lacii A Fradiból -Albertéket is beleértve - te fociztál egyedül albán labdarúgók ellen!- Úgy látszik, ilyen a sorsom, hiszen a Fradi első csapatában a bemutatkozásom szintén hasonlóan egyedi. Ahogy olvastam, az FTC első norvég ellenfele a Kongsvinger volt, és én ezen a nevezetes mécsesén mutatkoztam be! Aztán elérkezett 1988. március 27-e. A Kongsvinger elleni mérkőzés utolsó félórájában játszhattam. Nem voltam lámpalázas és tulajdonképpen góllal mutatkoztam be. Sajnos azonban a bíró lesnek ítélte meg a helyzetet - többek szerint tévesen...- Melyik csapat ellen és hol játszattad az első bajnokit?- Azt is az Üllői úton, azt is csereként - a Videoton elleni 3-0-ás találkozón. Ez is egy nevezetes napja életemnek. Délelőtt volt a középiskolai ballagás, délután az Üllői úton a „felsőszintű” - premier, azaz az NB I-cs bemutatkozás!-Az első gólod?- A Haladás ellen először kerültem be a csapatba - kezdőemberként. Már pénteken leutaztunk Szombathelyre és már ekkor eldőlt, hogy Dzurjákot én helyettesítem. Csöpit ugyanis a Dózsa elleni rangadón kiállították. Az én nagy pillanatom a 18. percben jött el: Dukon beadását az ötösről belsővel lőttem a léc alá. Kimondhatatlanul boldog voltam, örömömben rohangáltam a pályán és kiabáltam: Gól! Gól! Ara: 20 oldal 20 Ft-ért 1970 1990 Foci és maratoni
