Fradi műsorlap (1989)
1989. május 27.
„négyes’? Ha a Ferencvárosi szurkolók a Zalaegerszegi TE csapatára gondolnak, szép és kevésbé szép emlékek egyaránt eszükbe juthatnak. Előfordult „például 1987. őszén, hogy az üllői úton vendégeskedő zalaiak alapos meglepetést okoztak, 3—1-re verték meg a fővárosi zöld-fehéreket. Ez volt az az óminózus mérkőzés, amely a korábbi tréner, Dalnoki Jenő távozásához vezetett. Akkor, a soronkövetkező találkozón, ame lyet a Videoton ellen vívott a Fradi, már az új irányító hármas vezette a ferencvárosi labdarúgókat Székesfehérváron. Megesett ugyanakkor mindennek az ellenkezője is, természetesen nem is egyszer, hiszen a két csapat rivalizálásából a sport hagyomány szerint mindig a Ferencváros az esélyesebb. Legutóbb éppen az ősszel fektette kétvállra a Fradi a Zalaegerszeget, 4 gólt rúgott, visszaélve a vendégjoggal. A válaszra a hazaiak erejéből csak kettőre futotta. Nyugodtan mondható, ez az eredmény két okból is meglepetésnek számított. Az egyik: a lőtt gólok száma. Az ősz folyamán s a bajnokság tavaszi idényének első felében sem rúgott háromnál több gólt a Ferencváros egyik ellenfelének sem. Korábbi mérkőzésein továbbá hullámzó teljesítményt produkált a gárda. Egy rendkívül rossz széria után - Honvéd, MTK-VM, Békéscsaba - ideig- óráig elvonultak ugyan a viharfelhők a csapat felől, le is győzték idegenben á Pécset, otthon a Rába ETO-t és a Videotont, ám a tatabányaiak fája túl nagynak bizonyult a fradisták fejszéje számára. Nem sok jóval bíztatott tehát a zalaegerszegi fellépés sem. Az a bizonyos november 5-e érdekes nap volt a budapesti zöld-fehér hívők számára. Ezúttal a 224 kilométerre levő Zalaegerszeget jó néhány, legtöbbször még a vidéki meccsekre is ellátogató szurkoló sem választotta úticélul. Az idő borús volt, csúszott az út, ugyanakkor az FTC vízilabda csapata a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a legjobb négy közé jutásért játszott a Komjádi uszodában, az olasz Posillipo Napoli ellen. Jutott tehát csemege a Budapesten maradtak számára is. Az már csak tényleg habnak számított a tortán, hogy a két találkozó egy- időben zajlott. S a medencében viaskodó pólósok nem mindig értették, miért tör ki örömújjon- gásban a közönség, miközben éppen az olaszok támadnak. Zalaegerszegen nem kezdődött fényesen a találkozó a Fradi számára, hiszen Kámán révén már a 6. percben megszerezte a vezetést a hazai csapat. A csatár betört a kapu elé, ahol Jó- zsa - végső kétségbeesésében - elrántotta a lábát. Balog pedig kiméletlenül belőtte a megítélt büntetőt a kapu jobboldalába. Nem sokkal később akár 2-0-ra is alakulhatott volna az eredmény, de a veszélyes lövést Jó- zsa hárította. A Fradi a félidő vége előtt egyenlített. Topor záoXtFischer- hez, aki úgy vette át a labdát, hogy mozdulatával becsapta a rátámadó Balogot és nyolc méterről a kapuba lőtt. Szünet után már a rádió is közvetítette a mérkőzést, s a Fradi vezető góljának megszületése után az uszodában kezdetét vette a közös ünneplés. Az első nagy óváció még Fischer szöglet után szerzett fejesgóljának szólt, majd Dukon találatánál a hangulat tovább emelkedett. A balszélső úgy lőtt nyolc méterről a hálóba, hogy a labda Huszár kapus hasa alatt csúszott be a labda. A medencében ekkor 7—4 volt az állás a javunkra. A pólósok helyenként kitűnő játékkal szórakoztatták a közönséget. A hangulat akkor ért a tetőpontjá1989. május 27., Üllői út: Ferencváros -ZTE ra, amikor a vízilabdázók 8-4-re növelték előnyüket, a futballisták pedig 11-esből megszerezték negyedik góljukat. Ez a zalaegerszegi mérkőzés 68. percében történt. Amikor Nagy László játékvezető Topor leterítéséért megítélte a büntetőt, az uszodai publikum lélegzetvisszafojtva várta, mikor kiabál „gól -t a riporter, ők nem láthatták, Fischer Pál milyen nagy lelki nyugalommal helyezi a labdát a bal alsó sarokba. Az üdvrivalgás persze nem maradt el. Előbb a zalai gólszerző nevét visszhangozták az uszoda falai: );„Fi-scher- Pali, Fischer Pali ’, majd a Gyöngyösi— Bíró kettőst éltették a pesti szurkolók. Fischer Pál azon a találkozón mesterhármast ért el. A kirobbanó tehetségként elkönyvelt ferencvárosi csatárnak akkor még ment a góUövés. Még a következő meccseken is betalált a Vasas, illetve a Veszprém kapujába, a Veszprémnek két gólt is rúgott. Ám azzal mintha el is lőtte volna a puskaporát. Kérdés, meddig tarthat még ez a tavaly december óta húzódó sikertelenség-széria nála? Válasz természetesen nincs. Az viszont nem igényel különösebb magyarázatot, hogy a novemberi eredménnyel májusban is kiegyeznének a szurkolók. hk.j. HARGITAI KAROLY AVATÓ BESZÉDE: Tisztelt ferencvárosi sportbarátok! Ma 90 évvel ezelőtt ebben az épületben, az egykori Ferencvárosi Polgári Kör dísztermében alakult meg a Ferencvárosi Torna Club. Az FTC beváltotta az alapítók álmát és az eltelt kilenc évtized alatt milliók Fradija, az ország legnépszerűbb sportegyesülete lett. Olimpiai, Világ és Európa-bajnok sportolói, méltán híres labdarúgói sok sikert arattak és ezáltal nemcsak az FTC-t, hanem annak szülőföldjét, Budapest kilencedig kerületét, a Ferencváros nevét is megismertették ország- gal-világgal. A klub hivatalos szülőhelye ez az épület, ezért az FTC elnöksége úgy döntött, hogy az utókornak márvány táblán, arany- betűkkel jelöli meg alapításának helyét és tényét. Hirdesse ez a tábla a régmúltat, amelynek sikereiből erőt meríthetnek minden kor ferencvárosi vezetői és sportolói. E gondolatok jegyében emléktáblánkat a sportszeretők népes táborának figyelmébe ajánlom. Az FTC emléktábláját az egyesület nevében Csányi Béla hétszeres teke világbajnokunk és Albert Flórián a klub arany- labdás kiválósága koszorúzta meg. Jubileum, újabb bajnoki címmel Neve fogalom a Ferencvárosnál. Pedig nem labdarúgó, sőt, mégcsak nem is valamelyik labdajátékot űz. Ám ha kimondjuk a nevét, alig akad Fradi-szurkoló, aki ne tudná, ki ő. Csányi Béla, az FTC világbajnok tekézője május 7 én immár tizenegyedszer nyerte meg az egyéni magyar bajnokságot. Januárban múlt húsz esztendeje, hogy a Szegedi KV csapatából a zöld-fehérekhez került. Egyéni győzelmein kívül számos páros- és csapatbajnoki aranyérmet szerzett. Négyszeres ifjúsági Európa- bajnok, háromszoros egyéni, kétszeres páros- és kétszeres csapatvilágbajnok, egyszeres BEK-győz- tes. A már említett OB-tudósí- tásban a Népsport ezt irta róla: „Az FTC világklasszisa erőlködés nélkül, hírnevéhez méltóan gurított, lerítt róla, hogy rendkívül magabiztos, és élvezi a játékot.”- Na igen, nekem a tekézés nemcsak a munkám, hanem a hobbim is - mondja. - Mindig örömet okoz, ha játszhatom. Nem tudok sohasem igazán elszakadni tőle, nincs olyan nap, hogy ne gondoljak rá. A mindennapjaim szerves részévé vált a teke- Akkor is játszol, ha mondjuk, szabadságon vagy, és lehetőség nyílik tekezésre?- Olyankor igyekszem nem játszani. Nem mintha könnyű leime megállni, de a „tekementes pihenésre szükség van hogy az alapozás kezdetére feltöltődjek.- A tavalyi budapesti világ- bajnokságon egy arany- és egy ezüstérmet nyertél. Találkoztál azóta a világ legjobbjaival?- Sajnos, nekünk kevés A-ka- tegóriás versenyünk van Ezeken a viadalokon nagyon változó a mezőny. Van, hogy sokan pihennek, és nem jönnek el, míg máskor szinte világbajnoki társaság gyűlik össze. Februárban, Svédországban, az ottani nemzetközi versenyen találkoztam először budapesti legyőzőmmel, Urbannal. Ezúttal sikerült megvernem.- Azon a bizonyos budapesti VB-n alaposan elcsodálkoztunk, milyen lelkes szurkolótáboruk volt a nyugatnémeteknek. Idehaza azonban jószerével csak a hozzátartozók, barátok, ismerősök járnak tekére. Mit lehetne tenni szerinted a sportág népszerűsítése érdekében?- Látszólag roppant egyszerű a megoldás: meg kell szerettetni az emberekkel a tekézést. Ez pedig úgy a legkönnyebb, ha maguk is kipróbálják a játékot. Igenám, csakhogy nálunk kevés a pálya, s azok egy része is szállodák tulajdonában van, így nagyon drága a bérleti díj. Nyugaton sokfelé, így az NSZK-ban is az életformához hozzátartozik a tekézés.- Ha már a pályánál tartunk: lesz-e saját tekecsamóka az FTC-nek? Ezt mint újdonsült elnökségi tagtól kérdezem.- Nem hiszem, mert túl sokba kerülne. Egy nemzetközi minőségű, automata pálya körülbelül egymillió forintból jönne ki. Na, most egy csarnokba kell legalább négy, és akkor még nem is beszéltem az épület költségeiről. Abban viszont biztos vagyok, hogy amennyiben meglenne rá a lehetőség, a klub elnöksége megszavazná a tekecsarnok építését.- A gyerekeid szoktak néha tekézni?- A nagyobbik fiam fél éve jár edzésre a BKV Előrébe. ő nem velem él, és akkor jött volna a Fradiba, ha én lennék az edzője. Éne sajnos, nincs módom, így a barátaival jár az Előrébe. Az a lényeg hogy te- kézik. A kisebbek még csak alkalomszerűen gurítanak ha lehozom őket edzéseim színhelyére, a BHG-tekecsamokba.- Május 23-án volt a harminckilencedik születésnapod. Milyen terveid vannak még a tekével?- Én már úgy gondolkodom, hogy addig játszom, amíg eredményes tudok lenni. Szeretnék még sokáig tekézni, és erre megfelelő életvitel és kellő edzettség esetén minden reményem megvan. Ezt a sportot ötvenévesen is lehet magas színvonalon űzni, mert a tekében rengeteget számít a rutin. Persze, ahogy öregszik az ember, úgy lesz egyre nehezebb csúcsteljesítményt produkálni, márpedig tőlem mindig ezt várják el. A Fradival szeretnék még csapatbajnokságot nyerni. Az Előre válogatottjait nehéz megverni, ezért feltétlenül igazolnunk kell egy rutinos játékost a fiatalok mellé. Vannak tehetségeink, de az ő beérésükhöz még kell néhány év. A legközelebbi célom, hogy jól szerepeljek a nem-olimpiai sportok világjátékán, júliusban. A Karlsruhe melletti Ettlingen- ben lesz a tekeverseny, amelyen $n képviselem a magyar férfiakat, így a szokásostól eltérően nem pihenhetek június közepétől, és a mátraházi alapozó edzőtábor előtt csupán két hét szabadságom lesz. A Pécs elleni labdarúgó-mérkőzésen hallottam egy fiatal szurkolótól: ő egyszer Csányi Béla kedvéért ment el egy tekemeccsre. Jó lenne, ha minél többen látogatnának el a Fradi mérkőzéseire - először talán a világbajnok miatt, később a sportágért. Margay Sándor
