Fradi műsorlap (1989)

1989. szeptember 12.

Ha Finnország -helsinki Olimpiai stadion 4 Fradi műsorlap A helsinki Olimpia stadion építésére 1927. december 11-én alapít­ványt hoztak létre. Az építési munkálatokat 1934. február 12-én kezdték meg, s 1938. június 12-én avatták fel. Mai’formáját több­szöri felújítással, átépítéssel kapta. Eredetileg befogadóképsssége na­gyobb volt mint ma, 1952-ben érte el a maximumot 70.000 néző­nek biztosítva helyet. Ma 50.000 szurkolót tud fogadni, 40.158 ülő­hellyel. Építészei, ill. tervezői Yijö Lindegrén (1900—1952) és Toivo Jántti (1900—1957) voltak. Yrjö Lindgrén, ki később professzor lett, 1948-ban a londoni Olimpián építészeti kategóriában aranyér­met nyert. A köztudatban elterjedt, hogy a stadiont a finn nép építette. En­nek alapja az volt, hogy az állam által biztosított összeget a követ­kezőképp egészítették ki. Különböző cégek a stadion emblémájá­val ellátott árucikkeket bocsájtottak piacra az 1930-as években. Az ezekből befolyt összeg a stadion-alaphoz került. A lakosság pedig szí­vesen vásárolta meg ezeket a cikkeket. Kiemelkedő esemény a stadion történetében az 1952. július 19- augusztus 3. között megrendezésre kerülő helsinki Olimpia volt. To­vábbi jelentős rendezvényei: 1957. Világbajnokság gyeplabdában, 1948, 1953, 1958, 1964 jégkorong világbajnokságok, 1950, 1956, 1961 jégkorong Európa bajnokság, 1971 atlétikai EB. 1938-1981 között 235 különböző nemzetközi sportversenyt rendeztek benne. A stadion továbbá jelentős sport és gimnasztikái ünnepségek helyszí­ne is volt. Atlétikában 43 világrekordot értek el ebben a stadionban. Az 1938-1981 között mintegy 1785 rendezvényt több mint 12 millió fizető néző tekintette meg. Ugyanezen időszak alatt a stadion tornyának 3 millió látogatója volt. A stadion további számszerű adatai: legnagyobb hosszmérete - 243,10 m, legnagyobb szélessége - 159,30 m, a torony magassága - 72 m, a tribünökhöz 56 kapu vezet, a világítást 436 reflektor bizto­sítja, 48.020 cmr fűthető belső tere van, s az egész területe 4,9 hektár. # Az Yrjö Lindégren és Toivo Jántti által tervezett stadion építése a világfigyelem központjába került. Eredetileg az 1940 évi Olimpiára építették. Alapkövét az IOC elnöke, gróf Henri de Baillet-Latour he­lyezte le 1936. június 8-án. A 72 m magas toronyból csodálatos kilátás nyílik Helsinkire és környékére, egész a tengerig. A stadion déli szárnyát többször át­építették, utoljára 1955-ben. A stadion egyben sportkomplexum is, majd minden teremsport­nak is helyet biztosít. A főtribün alatt 4 edzőterem, a keleti szárny­ban pedig 3 fogadja a judo és az asztalitenisz sportolóit. Az ökölvívás mindig jelentős sportág volt Finnországban. Edzé­sek mellett, a stadion létesítményeiben profi ökölvívó VB-t és EB-t is rendeztek már. A keleti tribünrész alatti termekben kosárlabda és röplabda pá­lyák vannak. A stadion fenntartási költségeihez, nagyban hozzájárul­nak a kül. helységek terembérleti díjai. A főtribün alatt elhelyezkedő 70 m hosszú tartan futópálya nagyszerű edzéslehetőséget biztosít télen a rövidtáv- és gátfutók számára. Nem messze innen kellemes kávézó található, ahol techni­kai értekezleteket, tájékoztatókat is rendeznek. A finn sportmúzeum és sportkönyvtár (kb. 15000 kötettel) az egyik mellék épületszárnyban található. A múzeumban mintegy 4000 tárgy látható. A stadion északi szárnyában ifjúsági szálló is van. ___________ Az 1952-es Olimpiai Játékok, melyen 69 országból 4925 sporto­ló vett részt, mai napig a legkiemelkedőbb esemény a stadion életé­ben. Az ünnepélyes megnyitón a fáklyát az akkor 55 éves Paavo Nurmi vitte. Az esküt Heikki Savolainen tornász mondta. A legtöbb rendezvényt labdarúgásban láthatta a közönség. Néző­csúcs 58.553 nézővel az 1952-es Olimpia Magyarország-Jugoszlávia mérkőzésen volt. Hazai mérkőzések közül a legtöbben, 17.293 fő­vel voltak 1965-ben a Valkeakosken Haka-HJK találkozón. Az Olimpiai stadion tornyából ilyen a „kilátás ... XIV HELSINKI CUP '89 Ez év júliusában az „OULUI EGYETEM” és kedves baráta­im meghívására Finnországba utaztam. Vendéglátóim előre érdek­lődtek, hogy mit szeretnék meg­ismerni. megtekinteni. Kéréseim között szerepelt pár napos ismer­kedés a fővárossal, a gyönyörű Helsinkivel is. Egyik barátom Hannu Saarel- la, aki Oulu nagy sportcsarnoká­nak vezetője. (Ebben az évben itt rendezték meg a kötöttfogá­sú Európa Bajnokságot nagy si­kerrel) közölte, hogy július 10- én vár Helsinkiben a pályaudva­ron. Ez így történt és ott tudtam meg, hogy azon a napon nyitot­ták meg a XIV. Helsinki Labda­rúgó Tornát és ennek megtekin­tésére rendelkezésemre áll pár nap. Nagyon megörültem ennek a lehetőségnek és igyekeztem nyi­tott szemmel járni, mindent megtekinteni, mert érdekelt finn barátaink labdarúgással kapcsola­tos munkája. A tornát csodálatos meaiyi- tóünnepséggel nyitották meg, amelyen részivétt 23 országból 550 csapat. A megnyitóbeszédet a torna fővédnöke Harri Holkeri minisz­terelnök tarotta. Csodálatos lát­ványt nyújtott a 9-19 éves korú labdarúgó csapatok színes együt­tese. A kis labdarúgó palánták szebbnél-szebb felszerelésekben pompáztak a csapatokat támoga­tó szervezetek, cégek jóvoltából. Nemcsak a felszerelésük volt egységes, még egyensapkák, egy­forma szerelészsákok, esernyők is^segítették a jobb eligazodást a Kápátok között. A résztvevő csapatok között különböző országok együtteseit üdvözölték Dél-Amerikától a Fü- löpszigetekig, Tajvanig. Nem hiányoztak a szocialista országok sem. A Szovjetuniót több csapat képviselte: Dinamó Kiev, Vigri, F C Szocsi, Smena míg Lengyelországból az MKSB Jagiello és Magyarországról az Úttörő Stadion csapatai szere­peltek. A nagy nemzetközi mezőny­ben megtalálhatók voltak spa­nyol, olász, brazil, holland, bolí­viai, tajwani, amerikai, fülöp- szigeti, venezuelai, nigériai csa­patok az északi országok kép­viselői mellett. A mérkőzéseket három cent­rumban játszották reggeltől-es- tig folyamatosan, előre megha­tározott program szerint. A vásárközpont mellett levő területen 9 pálya és a kerékpá­ros pálya állt rendelkezésre, mely erre az alkalomra átala­kult labdarúgópályává. Az Olimpiai Stadion mellett hat edzőpályán folyt a versen­gés. Ezek egyike műfüves, mely­nek borítása 2 millió finn már­kába került. (Ez kb. 30 millió forint) ■■■.....11111 1 1 A harmadik helyszínen a golf­pálya mellett további 9 pályát alakítottak ki. Nemcsak a pályák voltak tele a vidáman és önfeledten küzdő, harcoló, játszó gyermekekkel és az őket bíztató felnőttekkel, ha­nem az egész város. Minden résztvevő ingyen hasz­nálhatta .igazolványával a villa­most, autóbuszokat, A város minden pontján feltűntek a sportfelszerelésben levő gyerme­kek és boldogan ismerkedtek a város szépségeivel, nevezetessége­ivel. Ezek a programok csak rész­ben voltak szervezettek, de a csa­patok vezetői igen célszerűen hasznosították a rendelkezésre álló szabadidőt. A tornán 7 fiú korcsoportban és 3 leány korcsoportban folytak a küzdelmek. A fiúknál 9, 10, 11, 12, 14, 16, 19 évesek ver­sengtek, míg a leányoknál a 12, 14, 16 évesek. A selejtezőkben döntetlen eredmény is volt, a középdöntő­kön ezt már tizenegyes parbaj követte. Felemelő érzés volt a kis gyermekek játékát figyelni, ahol még inkább a lelkesedés domi­nált, szemben a nagyobbakkal, ahol már a labdarúgás minden fortélya megtalálható volt és néha igen kiélezett küzdelme­ket láthattunk. Az egész torna szakmai érté­két növelték a szervezők azzal, hogy minden csapat részére egy technikai felmérést biztosítot­tak. Ezt a BOBBY CHARLTON labdarúgó iskola Finnországi rész­lege szervezte és bonyolította le. A játékosoknak 5 feladatot kellett megoldani meghatározott módon és időre. Ezeket pontoz­ták évvégül a.megszerzett ponto­kat összesítve egy rangsort állí­tottak össze. A feladatok: 1. kapuralövések meghatáro­zott helyről célba, megha­tározott idő alatt 2. célbarúgás meghatározott helyről és idővel, 3. labdavezetés különböző módokban időre,

Next

/
Oldalképek
Tartalom