Fradi műsorlap (1989)

1989. szeptember 12.

1989. szeptember 12. Üllői út: Ferencváros-FC HAKA Vége az Eindhoven elleni kupamérkőzésnek. Koltai bá­csi a stadion árbocáról szo­morúan engedi le a Ferencvá­ros zászlóját. Kikaptunk, kies­tünk. Talán hosszú ideig nem kell erre az árbocra a ferenc­városi zászlót kupamérkőzés­re elővenni... A bánatos közönség csend­ben hagyja cl a lelátókat. Semmi rendbontás, semmi tüntetés. A Fradi szomorú ősze már megedzette a szur­kolókat. Fgyesek szemében még könny'bujkál, de már ar­ról beszélnek, hogy a követ­kező meccsen biztosan meg­születik a régen várt siker. A mi sikerünk — a mi fényünk alatt... Öt évvel ezelőtt gyul­ladt ki az Üllői úti pálya fé­nye. ahogy akkor írtam a nii fényünk. Sokáig fényes volt minden, sokáig sikerek, boldogságok honoltak e fé­nyek alatt. Most az FTC 100. kupa­mérkőzésének végen lassan ki­hunynak pályánkon a fények, l éi kilenc .van — az utolsó né­zők is elhagyják a lelátókat. Kiestünk az európai labdarú­gás nagy színpadáról, kies­tünk az érdeklődés közép­pontjából. Nevünk, csapatunk hallatán csak legyintenek — majd mindenki elkönyvelte: ebben az. évben nincs ütőké­pes Ferencváros. Mi, párezren mégis a lelátókon maradunk — hiszen a Ferencváros a csa­patunk... A fény pályánk fe­lett elhomályosodhat, kihúny- hat. de az egyesület fénye, a Ferencvárosi Torna Club neve örökké él. Ferencvárosi fúk és drága lelkes, Fradi szívű törzsszur­koló tábor: a sporttörténelem ránk osztotta azt a szerepet, hogy napjaink Ferencvárosát mi együtt alkossuk. Ne hagy­juk cserben a zászlót, legyen mindenki a helyén a Ferenc­városért... Nagy Béla A „Kihunyt fényünk c. írásom 1983. szeptember 28-án szü­letett - és sajnos az a mondat, hogy „Talán hosszú ideig nem kell erre az árbóera a ferencvárosi zászlót ku/xwierközésre elő­venni... ' fájdalmas jövendölésnek bizonyult. Most annyi év után azonban ismét a stadion árbocán leng majd a ku/xiszcrep- lés zöld-fehér zászlaja. Fradi futballisták! - tegyetek meg min­dent, hogy ez a zászló minél tovább ott lobogjon... ,,Ötven-ötven százalékra ad­ják itt az esélyeket. A Fíaka a finnek szerint semmivel sem esélytelenebb, mint a nemzetkö­zi futballpiacon egyébként ajk­kal kelendőbb Ferencváros! - az alkalmasint csodálkozást is kiváltó szavak gazdája Frank Sjöman, a Finn televízió futball- kommentátora. Lőrincz Sándornak, a Haka magyar középpályásának vélemé­nye szerint viszont a finnek túl­ságosan is optimisták. Igaz, ez valahogy a vérükben van, távol áll tőlük mindenféle kishitűség. Nem beszélve arról, hogy a ,,ro­konok” csak a Hakában, illetve a lengyel GKS Katowicével ösz- szesorsolt RoPS-ban bízhatnak a továbbjutást illetően. A HJK ugyanis az AC Mi lant, a Kuu- sysi Lahti pedig a Paris Saint- Germaint kapta... Ezzel együtt a Haka sem rossz kis csapat. Az egykori pécsi középpályás persze nem beszélt róla, de mind Kolár End­re (az Újpesti Dózsa egykori vá­logatottja hosszú éveken keresz­tül játszott a Hakában egészen 1987-ig, s most a Flangö Id- rottsklub futballistája), mind a már említett Frank Sjöman egy­behangzóan állította: Lőrincz ma a Haka vezéiegyénisége, s egy­szersmind a „legpengésebb játé­kosa. Ő egyébként az egyetlen kül­földi a csapatban, annak ellené­re, hogy a szabályok két „ide­gen’ szerepeltetését is lehetővé teszik. Lőrincz mellett egyébként a kapus, Olavi Huttunen a csapat legjobbja. Az egyszerűen csak Ollinak becézett portás a finn liga legjobb „egyese”. Túl van már negyvenedik válogatottsá­gán is. mégsem ő most az első­számú kapus a nemzeti tizen­egybe^, hanem az NSZK-ban védő Laukkanen. Akinek, nagy előnye Fluttunenncl szemben, hogy igencsak daliás termetű, s így könnyedén „kapkodja le a magas labdákat is. Szemben a Haka portásával, aki kis termete (alig 180 centi és mindössze 75 kiló) miatt valósággal irtózik a beívelésektől. A reflexei viszont kifogástalanok, egyébként is a/ ő stílusában védőkre mondták haj­danán. hogy „vonalkapus . A 29 éves Huttunen - csakúgy, mint valamennyi finn csapattárs nem kizárólag a futballból él. nagyszerű állása van a Ilakát tá­mogató valkeakoski papírgyár­ban. Az ottani futballévkönyvek *is feljegyzik foglalkozását: üzlet­kötő. Van még menő a csapatban. Ari Valvee. Már 43 válogatott­ságot jegyez a ballábas játékos, viszont a legutóbbinak már több, mint egy- éve. A magyarázat roppant egyszerű: Valvee rendkí­vül sérülékeny. . Szintén a fővárosi kék-fehé­rektől, az. 1988-ban bajnokságot nyert HJK-tól szerződött észa­kabbra s mg a Haka legjobb csa­tárának tartott Tommi Paavola. A 22 éves, rendkívül erős test­alkatú, igazi . tankszerű center legutóbb már ott ült a válogatott kispadján is... Pedig nem lehetett könnyű kitűnnie, a Haka ugyanis egyál­talán nem szerepelt jól eddig az idei bajnokságban. Igaz, ebben közrejátszott a tavaly ősszel nagyszerűen futballozó, s kulcs­emberré avanzsált Lőrincz Sán­dor is. A középpályás először egy húzódás miatt kényszerült mulasztásra, majd visszatérése után újra megsérült. Újabb hat­hetes pihenő következett... Fz alatt viszont mindössze - a har­madik és a nyolcadik forduló kö­zött — öt pontot gyűjtött a Ha­ka. Sanyi visszatérése óta viszont újra menetel a gárda, s alighanem gond nélkül biztosítja majd he­lyét a rájátszásban, (A finn baj­nokság szabálya szerint ugyanis a hagyományos körmérkőzések befejeződése után rájátszásban dönti el a „felsőház. a titulus sorsát.) A Haka egyébként tipikus finn futballt játszik. A játékosok zömükben erősek, kiváló fizikai adottságokkal rendelkeznek. Nem durvák, de igyekeznek ezt százszázalékosan kihasználni, ké­pesek 90 percen keresztül „verk­lizni”, mintha felhúzták volna őket. A Haka otthonában általá­ban 4 3-3-as formációt játszik, de ebből az Üllői úton alighanem 4 4-2, vagy még inkább 4-5-1 lesz... A csapatot immár közel egy éve a 37 éves Jorma Kangas- niáki edzi. „Nagy szó’, mert 1987 nyara óta ő a harmadik edző a klubnál. A korábbi si­kerkovács, Jukka Vakkila a vá­logatott szövetségi kapitánya lett 1987 végén. Öt váltotta a már korábban is a klubnál dolgozó Fsko Ranta. Nem akármilyen figurája ő a finn futballnak, 1972 és 1980 között 69-szcr volt válogatott! Nála többször csak Arto Tolsa (76) szerepelt a nemzeti tizenegyben. Viszont a kitűnő játékosból nem biztos, hogy jó edző lesz. így gondolhatták ezt a Haka ve­zetői is, mert 1988. júliusában addigi pályaedzőjét, Jorma Kan- gasmákit nevezték ki vezető­edzőnek. Az. eredmények alapján nem volt rossz, húzás. A Haka ugyanis már az. ő irányításával nyerte cl 1988. októberében a finn kupát. A valkeakoski csapat — soraiban ekkor épp két ma­gyarral, még S/cbcgyinsz.ky And­rással és már Lőrincz. Sándorral - megteremtette magának a le­hetőséget a nemzetközi kupasze- rcplésre. Akkor meg egyikőjük sem gondolta: a Haka ellenfele szűk egy évvel később éppen egy magyar csapat lesz... Dénes Tamás KK HELYETT - KUPAGYŐZTESEK TORNÁJA)?) A KK döntő napján, szerdán délelőtt a Népstadionban ülése­zett a KK bizottság. A napiren­di pontok között szerepelt az. olasz, szövetség bejelentése, amely szerint az. olasz, klubok a jövő­ben nem kívánnak résztvenni a Közép-európai Kupa küzdelmei­ben. A közlés után az. osztrák tagok is bejelentették, hogy ők sem vesznek részt a KK-ban és ugyanekkor javasoltakéi bajnok- csapatok Európa Kupájához, ha­sonlóan rendezzék meg az. egyes országok kupagyőztes csapatai­nak Európa Kupa küzdelmeit. A KK bizottság megbízta az osztrák szövetséget: dolgozza ki ezzel összefüggő javaslatát és ter­jessze fel azt az. UFFA-hoz. Arra az esetre, ha az UFFA is hozzájá­rul a terhez, a következő négy­tagú bizottság dolgozza ki a Ku­pagyőztesek Tornájának szabá­lyait: Popovics, (jugoszláv), Sal­zer (osztrák), Jira dr. (csehszlo­vák), Honti György (magyar). Az értekezlet egyébként le­szögezte azt is, hogy amennyi­ben az LJFIA a fentiekhez, hozzájárul, az 1960. február 13-ra összehívott bécsi KK-köz- gyűlés mondja ki a KK-küz.dcl- mek beszüntetését, illetve a Ku­pagyőztesek Tornájának elindí­Népsjxrrt - 1959. szeptember 10. 1960. március 26-án már a sor­solást is megcsinálták a Európai Kupagyőztesek Tornája névre keresztelt küzdelmekre. A ma­gyar kupagyőztesnek július és december között az NSZK ku­pagyőztes lett volna azellenfele... A KEK sorsolásról készült fotón már minden csapat a „táblára ke­rült. A Fradi alulról a harmadik párban... (Fotó:Hargitai Károly) AZ ARANYGÓL Ma már tudott tény, hogy a Haka kupagyőzelmét jelentő gólját egy magyar Játékos, Szebegyinszky András szerezte. Íme, az. „aranygól” hiteles története, a játékostárs, Lőrincz Sándor előadásában:- zlz utolsó bajnokinkon Andrisnak jól ment a játék, így biztosak voltunk abban, hogy kezdeni foga kupadöntőben, az OTP Oulu ellen. Még mondta is nekem, hogy úgy érzi, „benne van a gól. Ala/xrsan elképedtünk aztán mindketten, amikor Jorma Kangasmáki csa/xitot hirdetett, s közölte, hogy András csak csere. Nem sokáig ült viszont aztán a fxidon, mert mivel 0-0-ra álltunk, a mester elküldte öt melegíteni a 30. perc tá­ján. Hamarosan be is állt... S következett a szó szoros értelmé­ben „kupadöntös ’ gólja. Baloldalról íveltem be egy szabadrú­gást, az egyik finn csairattársunk kapura fejelte a labdát, ami ki[xittanta kapusról. Andris ott volt éppen, s bekotorta. Határ­talan boldogságot éreztünk mindketten. Pedig akkor még csak sejtettük: ezzel a góllal kupagyőztes lett a Haka!

Next

/
Oldalképek
Tartalom