Fradi műsorlap (1989)

1989. augusztus 30.

Fradi műsorlap Uci/tapsos öfökfongodó Kezdésnek nem rossz. A baj­nokság örökrangadóval rajtol, a tavalyi ezüst- és bronzérmes csap össze, tehát a program közönség­csalogató. Ám a sors meg is spé- keli a meccset pikantériával, hogy ne legyen vége hamar az érdekességeknek. Zsiborás és Szeibert. A nyár elején is egymás ellen játszottak volna, csak éppen a másik csa­patban. Zsiborás a Fradiból ment az MTK-ba, Szeibert pedig az MIK-ból a Fradiba. És a sor­solás szeszélyének köszönhetően éppen volt csapatuk ellen mutat­kozhatnak be. A tény egyikre sem hat ideg­csillapítóként. Zsiborás dolga nem könyű, hiszen az Üllői úti közönség nemigen szokta kí­mélni az ellenfelet, s meglehet, megkeserítik az életét, amikor a „B-közép” előtti kaput védi majd. Ráadásul a mérkőzés előtt napokban nem ment neki igazán a védés, olyan labdákat is elné­zett, amilyeneket máskor köny- nyedén megfog. A találkozó előtt tehát nem véletlen, hogy komo­ran készülődik. Valaki próbál tréfálkozni vele, de most nem tud mosolyogni, most nem mű­ködik a humorérzéke. Szeibert látszólag flegmább. Ő tud viccelődni, beszélget min­denkivel, aki az útjába akad. Az arca azonban elárulja az ideges­séget, a tekintete is nyugtalan. Aztán egyszercsak közli, hogy na, megyek gyuratni, és nagyot sóhajtva visszaindul az öltözőbe. Ez a sóhaj is jelzi, hogy egyre közelebb a kezdés, amit ő szíve­sen elodázna. Pedig abban is különbözik Zsiborástól, hogy az utolsó előkészületi mérkőzése­ken jól játszott, tehát nincs oka az önbizalomhiányra. Rákosi Gyula lép ki a folyo­sóra. Udvariasan mosolyog min­denkire, de csak tőmondatokban beszél, szemlátomást másutt jár­nak a gondolatai. Aki a csapatá­ról faggatja, csak annyit tud meg, hogy a fiúk nagy akarással készülnek, vágynak a jó ered­ményre, és ez a szándék biztosan jóra vezet majd. Magabiztos szavak, de a mele­gíteni vonuló játékosok már kö­zel sem tűnnek ennyire maga­biztosnak. Sápadtak, néhányan buzgón rágják a szájuk szélét. Az ajtóban megtorpannak, soká­ig egyikük sem vállalkozik, hogy elsőként kilépjen a csodálatos, de egyben félelmetes hangulatú katlanba. Aztán a csapatkapi­tány, Kincses szánja el magát, és nyomában az egész csapat ki­fut a pályára, csaknem harminc­ezer ember nagy boldogságára. Az MTK érke?ése enyhén szólva nem vált ki ekkora ünnep­lést, a vendégjátékosok azonban faarccal fogadják a füttykoncer­tet, nem a közönséggel foglal­koznak, gondolataikat csak a mérkőzés köti le. Zsiborás is me­legít, le-lekésik néhány labdáról. A másik oldalon Szeibert magá­nyosan fut, gimnasztikázik, majd kapura lövöldöz. Csúszik a kezdés, Molnár já­tékvezető két perccel hét óra után indítja el a mérkőzést. Rá­kosi Gyula mellé telepszem, ki­váncsi vagyok, milyen egy örök­rangadó hangulata a kispadról. Az első, ami feltűnik, az az edző kilátástalansága. Mindent kom­mentál, mondja, ki hová, merre helyezkedjen vagy adja a lab­dát, csak éppen senki nem hallja. Talán ő maga sem, akkora a zaj. Á rriéllétte ülő Szűcs Lajos nagyságrendekkel harsányabb, de az ő hangja is elvész, utasí­tásai nem érnek célhoz. Zsiborás első két védése már- már feledtetné a rossz előjele­ket, de a negyedik percben Dzur- ják elé üti Keller lövését, és a csatár közelről a hálóba lő. A kapusra rászakad a magány, szomorúan néz a védőkre, akik az esethez asszisztáltak, majd bá­natosan kiszedi a labdát a háló­ból. Erre azért nem számított... És csak négy perc telik el, amikor Dzurják ismét gólt sze­rez, a kifutó Zsiborás mellett küldi a labdát a bal sarokba. Zsiborás most még magányo­sabb, kiszolgáltatottabb. Nem te­het a gólról, de az Üllői úton ő nem ehhez szokott. Igaz, ed­dig mindig a másik lapuban állt.., A ferencvárosi kispad pedig nem akar hinni a szemének, olyan nagyszerűen játszik a csa­pat. Rákosi és Szűcs persze, tal- lál hibát, szóvá is teszik, de már jóval nyugodtabbak. Ilyen kez­désről még csak nem is álmodtak. Figyelem Szeibertet. Nem volt felhőtlen az elválása az MTK-tól, de a pályán ennek semmi nyoma. Egyszer például Híres felvágja, de rögtön felsegíti, és elnézést kér tőle. Szövegben sem kap Sze­ibert semmit, így nyugodtan játszhat. Tudom, nagyon szeret­ne gólt lőni, de nem öncélú. Sőt, fegyelmezetten, a csapat érdeke­it szem előtt tartva futballozik. Hátra jön, szerel, üközik is, és kiszolgálja a többieket, így Bánki gondtalanul szervezhet. Aztán a félidő közepén megvalósulhatna Szeibert álma, de nagy helyzet­ben közelről Zsiborást találja el. Rákosiék is bosszankodnak, ő pedig lehajtott fejjel szalad vissza, de hamar túlteszi magát a dol­gon. Nincs idő tépelődni, és ha­marosan újra lehet ünnepelni, mert Nagy Zsolt szenzációs ka­pásgóljával már 3—0 az ered­mény. Zsiborás erről sem tehetett. Egyébként a rossz kezdés lát­hatóan megnyugtatta, időnként nagyszerű védéseket mii tat be. Tulajdonképpen Szeibert számí­tásait is ő húzta keresztbe, reme­kül helyezkedett a lövésnél. A ferencvárosi kispadon is kap egy­két elismerő szót. A legnagyobb vigasz azonban számára aligha­nem az, ahogy a második félidő előtt a lelátó fogadja. Nagy sze­retettel köszöntik, és ez azt bi­zonyítja, hogy nem tekintik el­lenségnek, s az Üllői úton ő ezütán is otthon van. A FERENCVÁROSI TORNA CLUB EDZŐI, AKIK LEGALÁBB 100 MÉRKŐZÉSEN ÜLTEK A KISPADON 397 mérkőzés(!): Dalnoki Jenő 351 mérkőzés: Blum Zoltán 210 mérkőzés: Tóth Potya István 196 mérkőzés: Novák Dezső 192 mérkőzés: Mészáros József 185 mérkőzés: Tátrai Sándor 166 mérkőzés: Dimény Lajos 143 mérkőzés: Csanádi Ferenc 141 mérkőzés: Dr. Lakat Károly 137 mérkőzés: Soós Károly 133 mérkőzés: Friedmanszky Zoltán 114 mérkőzés: Lyka Antal Dalnoki Jenő „trónja” szinte megdönthetetlen! Rákosi Gyula az őszi idényben kerül a „szá­zasok klubjába’. De befogadták az MTK-sok is. A vendégek kispadján is ren­geteget dicsérik, és ezt nem kap­ja ingyen. A második félidőben többször véd bravúrosan, ha tényleg nem lenne formában, csapata egészen katasztrofális ve­reséget szenvedne. Már 4-0 az eredmény, amikor a védők közül kilép Szeibert, és egyedül viszi a kapu felé a labdát. Azt hiszem, ilyesmiről ál­modott. Százszázalékos helyzet, ő az ilyet nem szokta elhibázni. Már adott egy csodálatos gól- paszt, de a neve még hiányzik az eredményjelző tábláról. Zsiborás kifut elé, ő laposan megpróbálja elrúgni mellette a labdát, de az elakad a kapusban. Nem sokkal a befejezés előtt még egy lehetősége adódik, de az ötösön a labda mellé fejel. Elterül a földön, majd kétségbe­esett arccal, lassan tápászkodik fel. Most sem sikerült, és ezzel nincs is több esélye a gólszerzés­re, mert a játékvezető kisvártat­va lefújja a mérkőzést. > Arra kár is szót vesztegetni, hogy melyik öltözőben milyen hangulat uralkodik. Zsiborás, mi­után leveszi a kesztyűt, átmegy a győztesekhez. Gratulál volt csapatának és a góllövőknek is. Mondják, jól védett, de ő szomo­rú, hiszen mégiscsak kaptt egy négyest. Talán az sem vigasztal­ná, hogy ha tudná, Verebes Jó­zsef éppen most diktálja nyilat­kozatát a Népsportnak, és ebben kiemeli a teljesítményét. Szeibert sem boldog, magába roskadva ül az öltöző egyik sar­kában, törülközővel a derekán. A belépő Rákosi Gyula minden­kivel kezet fog, gratulál Szei- bertnek is. A játékos eev pohár pezsgőt nyom edzője kezébe, és elhárítja az elismerést. Nagyon fájlalja, hogy nem lőtt gólt, kü­lönösen azért, mert háromszor is előtte volt a lehetőség. Később Rákosi Gyula elárul­ja, mindenki teljesítményével elégedett, Szeibertével is, de még nem az igazi Szeibertet látta,-az igazi ugyanis gólt is szerez. Ezzel együtt, soha rosszabb Szeibertet. AZ FTC IFJÚSÁGI ÉS SERDÜLŐ LABDARÚGÓINAK ŐSZI BAJNOKI MÉRKŐZÉSEI szeptember 9. FTC—DVSC: Népliget, mindkettő 11 óra szeptember 23. FTC-Siófok: Népliget, mindkettő 10 óra szeptember 30. Ü. Dózsa—FTC: Megyeri út, ifi: 9, serd: 11 óra október 7. FTC—Csepel: Népliget, mindkettő 16 óra október 21. FTC-Bp. Honvéd, Népliget, mindkettő 10,30 november 4. FTC—Rába ETO: Népliget, mindkettő 11 óra november 18. FTC—Vasas: Népliget, mindkettő 10,30 november 25. FTC—MTK-VM: Népliget, mindkettő 11 óra A Fradi Jutballpalántáí szeretettel várják a kedves szurkoló­kat, a Népligeti Fradi-pályán, a belépés díjtalan! EDDIG CSAK KÉTSZER A Ferencváros a kék-fehérek ellen bajnoki mérkőzésen ed­dig csak kétszer győzött 4-0- ra. A ritka eredmények régen voltak: 1929. október 20. Hungária krt.: Ferencvá­ros-Hungária 4—0 1945. július 1. Üllői út: FTC-MTK 4-0 Az egyik hatvan, a másik 44 íve! BAJNOKI RAJTOK, 4-0-AL! A Ferencváros 4-0-as ered­ményt hozó bajnoki lajtjait keresve öt ilyen „produkció­ra” bukkantunk: 1918. augusztus 25. Üllői út FTC—Kispest 4—0 1933. szeptember 3. Nagy­szombat u.: Ferencváros­in. kér4-0 1963. augusztus 19. Komló: FTC-Komló 4-0 . 1981. augusztus 15. Üllői út: FTC—Csepel 4-0 1982. augusztus 29. Népstadi­on: FTC-Haladás 4-0 BAJNOKI RAJTOK, KÉTSZÁMJEGYŰ EREDMÉNNYEL! 1912:FTC—NSC 13-1! 1935: Ferencváros-Budafok 10- 3 (Ez volt az első NB I-es mérk.) 1941: Ferencváros-Kispest 11- 5 Az Üllői úti stadionban a leggólzáporosabb bajnoki rajt Nyilasiék idejében volt: 1980. augusztus 9. FTC-Du- naújváros 8-0! Ez mindmáig az Üllői úti sta­dion gólcsúcsa... KI LESZ A HATSZÁZADIK? Idén az FTC első csapatá­ban — hivatalos mérkőzésen - eddig kilenc játékos mutat­kozott be. A klub történeté­ben hamarosan már a 600. játékost is köszönthetjük! Pil­lanatnyilag Szeibert az 594. - azaz kilenc évtized fradistái- nak a sora a bajnoki rajtkor vele zárult. íme a „századosok” és az 1989-ben bemutatkozottak: 100. Steinitz Henrik - 1914-ben. 200. Varga II György - 1926-ban 300. Henm Géza - 1945-ben 400. Landi Ferenc — 1959-ben 500. Nérey György - 1976-ban * * * 586. Keresztúri András. Első mérkőzése: 1989. április 11. Duna- szerdahely: DAC-FTC 2- 0 nemzetközi 587. Báder János 1989. május 10. Siófok: Siófok-FTC 2-1 MNK 588. Jeszenszky Csaba 589. Szűcs Mihály 590. Telek András 591. Páczelt László 592. Vanicsek Zoltán 593. Horváth Gábor Valamennyien egy nemzetkö­zi mérkőzésen mutatkoztak be: 1989. július 13. Népligeti FTC-pálya: A1 Rasid-FTC 2-0 594. Szeibert György 1989. július 28. Üllői út: FTC-Cercle Bruges 3— 0 nemzetközi

Next

/
Oldalképek
Tartalom