Fradi műsorlap (1989)
1989. július 28.
Fradi műsorlap 7 tek veszélybe a kapuk. Lehetőségeinket nem használtuk ki, de ebben az is közrejátszott, hogy az ellenfél nem riadt vissza a lerántásoktól, meznél történő visz- szahúzástól sem veszélyhelyzetben. Lerántották Bádert, Nagyot és Wukovicsot is, de mindezt a bíró csak egy sárgával jutalmazta. A II. félidőben tovább erősödött fölényünk. Újabb helyzetek maradtak ki. A 46. percben Wuko- vics jó labdával kiugrott a kifutó kapus fölött akarta berúgni a labdát, az visszapattant és Páling egyből a kapuba emelt. A játékvezető les címén nem adta meg a gólt. A mérkőzés során legalább 7—8 gólszerzési lehetőségünk volt. Nem sikerült gólt lőni. Végül a befejezés előtt 8 perccel egy lepattanó labdát Pasino Rubens védhetetlenül vágta a kapunkba. Az ellenfél balszélsője lett a torna gólkirály 3 góllal!!! (Wuko- vics, Báder 2—2 gólt lőtt) A hátralévő időben még adódott helyzetünk, de nem sikerült az egyenlítés. Jók: az egész csapat Végeredmény: 1. Juventus F.C. 2. Ferencvárosi T.C. 3. A.S. Casale 4. Alessandria A döntő után került sor mintegy kétezer néző jelenlétében a díjkiosztásra. Csapatunk egy méternél magasabb gyönyörű tiszteletdíjat kapott. E mellett minden játékos két-két ezüstérmet, egy-egy kupát, díjat. Különdíjat kapott Páling Zsolt, a csapat edzője Mucha József, gyúrója Takács József és technikai vezetője Dr. Som Ferenc. Röviden értékelve a mutatott teljesítményt meg kell dicsérni valaménnyi játékost, akik végig jól játszva mindent megtettek a jó szereplés érdekében. Köszönet illeti a felkészítő edzőket és Mucha Józsefet, aki igen taktikusan, jó érzékkel kezelte a rábízott játékosokat és szaktudásával segítette a jó eredmény elérését. Meg kell köszönni Serény Róbert csapatvezető tevékenységét, Dr. Juhász József orvos és Takács József gyúró munkáját. (Külön köszönetét érdemel MEDGYESI LAJOS főpilóta pontos, megbízható munkája. Amit jó kedéllyel végzett e fárasztó úton). Valamennyien hozzájárultak a feladatok zavartalan és eredményes megoldásához. Az FTC neve újra jól cseng Olaszországban és ez nagy öröm minden vezető, játékos és szurkoló számára. Az ünneplés után éjjel egy óra után indultunk haza. Végig szakadó eső, szélvihar kísért bennünket. Rövid látogatást tettünk Tar- visióban, majd átutazva Ausztrián Bécsbe érkeztünk július 3-án hétfőn az esti órákban. Szálláshelyünk a Cemping Wien West volt. Másnap 4-én kedden rövid városnézés után indultunk haza és 17.00 órakor érkeztünk boldogan, kissé fáradtan az FTC pályára. Nagy sportélménynek lehettünk tanúi és reméljük, hogy a jövőben is hasonló szép eredményeknek örvendezhetünk. Mindezt lejegyezte Dr. Som Ferenc Sajtófigyelő CIGANYELET, DE MEGÉRI! Az FTC-sírig tartó szerelem Medgyesi. A név fogalom a Ferencvárosnál. Nincs olyan ember, aki ne ismerné, ha 1954 óta sportolt vagy dolgozott a Fradinál. Medgyesi Lajos, a zöld-fehérek örökifjú gépkocsivezetője harmincöt esztendeje vezeti a Fradi autóbuszait. Lajos fia hét éve csatlakozott hozzá. AZ ÖREG „Kezdetben nem voltam fra- dista. Idekerülésemig a Kispestnek drukkoltam. Igaz, kötődtem a focihoz, hiszen éveken át védtem iskolám, a református gimnázium kapuját. Később aztán rövid idő alatt FTC-szurkolóvá váltam, és ez már sírig tartó szerelem. Az első fuvarjaim alkalmával a fővárosban vezettem buszt. Külföldre először Csehszlovákiába, pontosabban Komáromba vittem a csapatot. Ahogy teltek az évek, úgy jutottam el egyre messzebb levő országokba. A három és fél évtized alatt bejártam egész Európát, s ez kárpótol a sok-sok lemondásért. Hát igen, ez a munka azzal jár, hogy az embernek alig van magánélete. Fel is bomlott mindkét házasságom. Nekem az a hitvallásom, hogy nagy-nagy tisztelettel, szeretettel és alázattal kell szolgálni a sport ügyét. S ez csodálatos szolgálat! Ezzel kapcsolatban mindig egykori elnökünk, Végh Aladár szavai jutnak eszembe. A hatvanas évek első felében mondta: „ahol mi dolgozunk, az nem munkahely, mi a hivatásunkat teljesítjük. Még soha egyetlen utat sem mondtam le, és hál istennek, balesetem sem volt. A sofőr mindig a háttérben van. De nekünk mindig jól kell dolgozni, függetlenül attól,' hogyan szerepelnek azok, akiket fuvarozunk. Engem ma is ugyanolyan izgalom fog el egy-egy út előtt, mint a kezdet kezdetén. Bár a napokban voltam hatvankét éves, fiatal maradtam, hiszen állandóan ifjú emberek között vagyok. Az 1954 óta eltelt időben sok nagy egyéniséget ismertem meg közelről. Láttam komoly férfiakat gyermekként örülni a sikernek, és sírni a kudarcok után. Mipden út emlékezetes valamiért. Nem is tudom, melyiket említsem a rengeteg élmény közül. Például azokat a focimecs- cseket, amelyek után az emberek a kabátjukat, a kalapjukat terítették a busz kerekei elé, vagy azt az utat, amelyen Erdélyben egy öreg néni letörölte fehér zsebkendőjével a buszról a port, és könnyes szemmel eltette. Aztán az is felejthetetlen volt, amikor az NSZK-ban odajött egy férfi a,Ferencváros feliratú buszhoz, és elmondta, hogy negyven éve Pesten volt katona, s látta a Fradi—Kolozsvár meccset. A fiaim szintén megmaradtak a volánnál. Kettő taxizik, a Lajos meg, ugye, itt van a Fradinál. Ami engem illet, addig szeretném csinálni, amíg fizikailag bírom. Ha érzem, hogy nem megy, abbahagyom, mert sok embert szállítani óriási felelősség.’ A KICSI „Szinte a Fradi-buszban nőttem fel. Abban az időben a sport tartalma más volt, mint manapság. A focistákra úgy tekintettem, mint az istenekre. Fantasztikus érzés volt számomra, a kis- kölyöknek beülni velük a buszba. Az ottani hangulat fogott meg, no, és az autó, ami akkoriban, az ötvenes években óriási dolognak számított. Rengeteget köszönhetek a Fradinak és az Öregnek. Gyerekként láthattam az országot, megismerhettem a híres sportolókat. Arról álmodoztam, hogy egyszer majd én fuvarozom őket. És 1982-ben teljesült ez a gyerekkori kívánság! Kitűnő, jól fizető munkahelyet hagytam ott a Fradiért. Le kellett mondanom legkedvesebb időtöltésemről, a horgászásról is. Ez a munka sok áldozatot követel az embertől. Illetve, én nem érzem annak, hiszen nagy- nagy örömmel csinálom. Ha nem így lenne, azonnal kilépnék. Imádok vezetni, és amit ebben a szakmában tudni kell, azt mind megtanultam az Öregtől. Szerencsém van, a feleségem nagyon megértő asszony, bár igazán még most sem tudta megszokni a cigányéletet. Tudom, hogy valahol igaza is van. Amíg én beutaztam Európát, ő itthon nevelte a gyereket. A srác tizen három éves, kívülről fújja a Fra- di-könyveket, és gyakran eljön velem ide-oda. Hm, nálam is így kezdődött... Negyvenéves vagyok, és rendkívül sok élményt gyűjtöttem össze az utakon. Ám bármilyen furcsa, én alapjában véve otthonülő ember vagyok. Szeretek olvasni, reggea-zenét hallgatni, a számítógéppel foglalkozni. Ez utóbbi nemcsak játékszinten érdekel, már elég sok szakkönyvet végigböngésztem. Ha éppen nincs fuvar, dolog akkor is van. Az Öregtől megtanultam, hogy a buszra mindig figyelni kell. Aztán, ha megtudom, hogy valahová mennem kell, felkészülök az útra. Felkészítem a buszt és magamat is. S ha megjöttem, már várom is a következő uta- zast. A Medgyesik akár napokon át tudnának mesélni szerelmeikről, a Fradiról és a vezetésről. Történeteik köteleket tennének ki. Mindig, mindenről van mondanivalójuk. Menj, az úton menj tovább! — énekelte egykor az örökmozgó zenekar, a P. Mobil. A két Medgyesin, az Öregen és a fián nem múlik. Margay Sándor 7. Népsport (1989. július 4.) AZ FTC CENTER CLUB rendszeres működése kis késedelmet kíván, mivel megindulása csak a naptári évben, tehát január 1.—december 3 K között lehetséges. Az őszi hónapokban azért már három „elő Center Club összejövetelt tartunk: október 2-án - az FTC-Ű. Dózsa mérkőzést követő hétfői délutánon. november 20-án - a Vasas-FTC meccset követően, november 27-én — az örökrangadó után. Ezen az estén egyébként a Kemény Kázmér örökös tagunk rendezte szokásos vidám, zenés szezonzáró programot is megtartjuk. Szurkolóink a Fradi ajándékboltban november 10-ig előzetesen jelentkezhetnek a jövő évi FTC Center Club tagjai közé. A befizetéseket - az évi 500,- Ft-ot - csak januártól kérjük. Azok a szurkolók, akik november 10-ig levélben vagy személyesen jelentkeznek idén INGYEN vehetnek részt a fenti három programon. Fradi-emlékkuriózum A Ferencváros híres „T-betűs csatársora — Táncos, Takács II, Turay, Toldi, KohuT - 1929. június 30-án Sao Paulóban játszott először. Hatvan év elteltével is legendákat mesélnek erről az ötösfogatról, amely bizony nagyon megkeserítette az ellenfelek védelmének életét. 1929. június 30. és 1933. május 14. között (ekkor játszott utoljára együtt az öt kiváló labdarúgó) összesen 238 gólt rúgtak, fejeltek! A legendás csatársorból már csak Táncos Mihály él. Kolozsváron lakik, februárban múlt 84 éves... A hat évtizedes fotó, az 1929-es dél-amerikai túra idején készült, egy Sao Pauló-i újság közölte. A „T-betűs csatársoráról ez az egyetlen fénykép. Ők, öten, így együtt soha nem kerültek idehaza lencsevégre... Képes Sport (1989. VII. 4.)
