Fradi műsorlap (1989)
1989. június 7.
Fradi műsorlap NÉVROKONOK A FRADIBAN Topor. Nem gyakori név. Viselője biztos lehet abban, hogy hallatán mindenki, aki ismeri, rá gondol. Vagy talán mégsem? A Ferencvárosban két sportolót is Topornak hívnak. Az egyik labdarúgó — Antal —, a másik kézilabdázó - Mariann. Mindketten középen játszanak. Csakhogy egyikük szervez, míg a másikuk a védők darálójában igyekszik gólt elérni. MARIANN Huszonkét éves, beállós. Még általános iskolás korában kezdett kézilabdázni, Dunaújvárosban. Amikor középiskolás lett, ismét Budapestre került. — Apám egykor a Ferencvárosban kenuzott, így kisiskolás koromtól Fradi-szellemben nőttem fel — meséli. — Jelentkeztem a Fradiba, és Budai Zoltán lett az első edzőm. ♦ Mindig beállós voltál? — Á, dehogy. Az általános iskolában mindent játszottam, csak éppen beállóst nem. Aztán amikor az FTC-be kerültem, volt némi súlyfeleslegem, így lettem beállós. Eleinte nemigen ment a játék, gyakran bosszankodtam. Később Berzsenyi Marinál sokat fejlődtem az ifiknél. ♦ Mikor játszottál először az NBI-ben? — 1985 decemberében. A következő tavasztól pedig rendszeresen pályára léptem a felnőtt csapatban. ♦ Milyen iskolát végeztél? — Egészségügyi szakközépiskolában érettségiztem, majd többször jelentkeztem a Testnevelési Főiskolára, sikertelenül. Szeretnék továbbtanulni, de még nem döntöttem cl, milyen irányban. ♦ Van példaképed? — Az első számú Sterbinsz- ky. Ő ésszel kézilabdázott. Szerettem a játékát. Nagyra tartom Angyal Évát is. ♦ Gyakran hallani, hogy a tavalyi bronzérem csak kiszaladt eredmény volt. Mi erről a véleményed? Annak a harmadik helynek volt realitása. Nagyon sokat dolgoztunk azért az éremért, és az. egy jó csapat volt. S ha egy kis szerencsénk van, még nagyobb sikert érhettünk volna cl. ♦ Milyen a mai Fradi? Igazi csapatszellem van nálunk. Mindenki mindenkivel megérti egymást, nem bomlik klikkekre a társaság. Szerintem sok van ebben a gárdában, de még kell egy-két év, hogy jöjjenek a nagy eredmények. ♦ A nemrég befejeződött bajnokságban a szurkolók kicsit többet vártak tőletek, minta hatodik hely. — Na, igen. Személyi változások voltak a csapatnál, és ezek kissé visszavetették a Fradit. Sokszor csak hajszálon múlt, hogy nem mi nyertünk, hanem az ellenfél, és ha jobban odafigyelünk a döntő pillanatokban, előbbre is végezhettünk volna a tabellán. + Említetted korábban a súlyfelesleget. Bocsáss meg, de most is van egy-két leadniváló kilód... — Sajnos, így van. Az a helyzet, hogy imádok enni. Ne kérdezd, hogy mit; mindent, de legfőképp édességet. ♦ Mit csinálsz szabadidődben? — Szeretek olvasni. A téma a hangulatomtól függ. Szoktam biciklizni, kajakozni és futni is. + Beszélik, hogy Olaszországba készülsz férjhez menni. Igaz a hír? — Van valóságalapja. Még 1986-ban, a teramoi tornán ismerkedtem meg egy olasz fiúval. Ő nem messze Teramotól, egy Nerito nevű településen lakik. A barátom könnyebben tud eljönni hozzám, mint én hozzá, így ő látogat meg gyakrabban. Még több mint két évig köt a szerződésem a Fradihoz. A továbbiak attól is függenek, hogy igényt tart-e rám a Fradi. Szóval, ha férjhez is megyek, egy darabig még játszom a Ferencvárosban. ANTAL Huszonhat éves, középpályás. Alsóújlakon, egy kis Vas megyei faluban nőtt fel. Innen öt kilométerre, Vasváron kezdett focizni hatodikos korában. Jobbszélsőként száguldozott és nyolcadikos osztályos volt, amikor jelentkezett a Bácsi kérem, hol lehet itt focizni? nevű tehetségkutató akcióra. Akkor figyeltek fel rá a Zalaegerszegi TE szakemberei. — Szabó Rezsőhöz kerültem, és neki rengeteget köszönhetek - emlékezik -. Ő hozott hátra középpályásnak, és ez meghatározta a további sorsomat. Ha maradok szélső, nem vittem volna semmire, mert nem vagyok elég gyors. Ráadásul olyan erőnléti alapot kaptam Szabó Rezsőtől, ami máig hat. ♦ Mikor mutatkoztál be az NBI-ben? 1981. december 16-án, Székesfehérvárott, a Videoton ellen. Hideg, havas idő volt, és kikaptunk 2 l-rc. ♦ zlztán jöttek a zűrök... Jöttek... Kölcsönadtak fél évre a Keszthelynek, és én mindenáron Szombathelyre akartam menni, mert a tanárképző főiskolán szerettem volna továbbtanulni. Aláírtam a Haladáshoz,erre eltiltottak egy évre, de aztán fél év után a két egyesület megegyezett, és végre játszhattam. ♦ Manapság, sajnos kevés labdarúgó tanul egyetemeit mgy főiskolán. Te miért akartál mindenáron tanár lenni? — Nézd, én mindig jó tanuló voltam, meg aztán szeretem a sportot és a gyerekeket. No, meg a jövőmre is gondolnom kellett, hiszen az ember egyszer szögre akasztja a futball- cipőt. ♦ Nappali tagozaton tanultál. Hogyan sikerült helytállni egyszerre két területen? — Nem volt könnyű. Ha kihagytam egy-egy edzést a főiskola miatt, a Haladásnál morogtak, ha meg edzés vagy meccsek miatt hiányoztam néhány órát a főiskolán, ott szóltak. ♦ Mire gondoltál, amikor 1987 nyarán megkeresett a Ferencváros? — Nagyon megörültem, hiszen amióta az eszemet tudom, Fradi-drukker vagyok. De az is eszembe jutott, hogy a családom és a barátaim nem jöhetnek velem. Végül úgy döntöttem, megpróbálom, elvégre a Fradiban játszani nagyon nagy dolog. ♦ Mit szólt a váltáshoz a feleséged? — Neki sem volt könnyű, elhiheted. De tudta, kihez megy hozzá, és a labdarúgóélet néha költözködéssel jár. Ó civil, citológus, azaz sejttannal foglalkozik. Van egy kislányom, Adrien, aki nyáron lesz hároméves. ♦ Mennyiben más a Fradiban játszani, mint a Haladásban? — Túl az érzelmi tényezőkön, nagyon más. Ott én meghatározó ember voltam. Itt más a középpályások feladata, mint Szombathelyen. A Haladásban kötetlenül játszhattam, a Fradiban viszont emberfogó feladatot is el kell látnom. Az átállás nem ment könnyen, de mostanra már megszoktam a másfajta játékot. ♦ Néhányszor jól játszottál, ám többnyire csak a Játszottak még’ - kategóriába soroltak a nézők. Mi ennek az oka?-r Az előbb említett váltáson kívül az is közrejátszott ebben, hogy — tudom, furcsa ezt mondani — némi önbizalomhiányban szenvedek. Sokszor még a jónál is jobb helyzetet keresek a kapu előtt. ♦ Hogyan képzeled a jövödet? — Jövőre lejár a szerződésem a Fradinál. Szeretnek itt játszani, jó a társaság. Tudom, rajtam múlik, hogy lemaradhatok-e, azaz tartósan jól kellene játszanom. Én szeretnék még Fradi-mczben focizni. A válogatottságról nemigen álmodom. Ismerem a saját képességeimet... Persze, a mai válogatottba talán beférnék. Igaz, valamikor hu- szonhatszor játszottam az ifjúsági és tízszer az utánpótlás-válogatottban. ♦ Ez a beszélgetés május közepén készül, s mire a szurkolók olvashatják, már a hajrához érkezik a bajnokság. Mire lehet képes szerinted a Ferencváros? Bízom benne, hogy dobogósak leszünk. Es mivel bejutottunk az MNK-döntőbe, szeretnénk megnyerni a kupát. Szóval, az ősszel és talán jövő tavasz- sz.al is nemzetközi kupamérkőzést akar játszani a csapat az lIllői úton. Margay Sándor A Ki tud többet a Fradiról? vetélkedőt május 20-án délelőtt a Fradi Futballmúzeum Csanádi termében tartottuk. A selejtezők után 13 fő részvételével került sor a döntőre. A vetélkedőt a versenyzők jó felkészültsége igen magas színvonalúvá minősítette. A Rádióban — Molnár Dániel tolmácsolásában - már hallhatták a verseny egy-egy momentumát. Ezúttal rögzítsük a Fradiról — ezen a napon — legtöbbet tudók névsorát — és nyereményeiket: 1. Dr. Bertha Bálint — a Cooptourist 5000 Ft-os utazási utalványát nyerte! 2. Surányi Péter - a Center Vállalat ajándékaként egy Fradi taxis utazást nyert, az FTC egyik vidéki mérkőzésére. 3. Hanzsér László — az FTC játékosainak aláírásával egy labdát tehet el emlékül. Negyedikek voltak: Dr. Sztáray Mihály - Nikula Pál - Vásárhelyi Lajos — Szabadi János — mind a négyen — azonos pontszámmal negyedikként egy-egy FTC címeres vázát nyertek. Ötödik helyezettek Voltak — szintén holtversenyben: Havasi Károly, Görbe Péter, Váczi István, Bojsza Attila, Baross Gábor és Szalai Dezső. Kívánság szerint vagy Fradi forintot vagy a Fradi volt, Fradi lesz c. könyvet vehették át. No és valamennyi résztvevő emléklapot, és az FTC csapatképével díszített Fradi szatyrot kapott emlékül. „ÉHES VOLTAM...'' 1939 nyarán a Ferencvávos Prágába készült a Sparta elleni KK meccsre. Az elutazás előtt a pályaudvaron izgalmasan teltek el az utolsó percek, hiszen a csapat gólerős csatára Kiszely „Lapaj nem érkezett meg. ,,Kemenessy előszedi Kiszely útlevelét, néhány márkát tesz egy borítékba és így szól Battlay elnökhöz: — Elnök urat kérem meg, hogy Kiszelyt küldje holnap ugyanezzel a vonattal utánunk. Mester Gyuri intézte el Kiszely minden dolgát, kísérjék ki őt holnap reggel a pályaudvarra. Mondják meg neki, hogy sehol ki ne szálljon. Adjanak neki egy németnyelvű levelet. Ebben — tekintettel arra, hogy Lapaj nem beszél idegen nyelvet — írják meg, hogy kicsoda és hová tart. Arra az esetre, ha valahol útközben valami hatósági személy faggatni kezdené. Mondják meg Kiszelynek, hogy én várni fogom őt holnap délután a prágai pályaudvaron és velem fog kijönni a Prágától mintegy 20 km-re levő Jilovistéba. Még másfél perc volt az indulásig. Az egész gárda fent van a kocsiban. A forgalmi tiszt már lóbálni kezdi az indítást jelző zöld-fehér korongot, amikor megjelenik a színen Kiszely egy fiatal hölgy társaságában. — Hát te hol voltál? — rivallnak rá a ferencvárosi vezetők. — Márminthogy én? — kérdi kissé csodálkozva Kiszely. Én itt voltam a szomszédban. Reggeliztem. Kell az embernek enni is vaiamit, merthát igen éhes voltam... ÜLLŐI ÚTI PÁLYA - A KK BUDAPESTI FELLEGVÁRA Az Üllői úti pályát joggal nevezzük a KK budapesti felleg; várának, mert hiszen itt zajlottak le évek óta a KK „melegebb küzdelmei, a többi pályán inkább csak az első forduló mérkőzéseit élvezhették a hívek. A Ferencváros Ripensia mérkőzés előtt bejártuk az Üllői úti pályát. A tribün alatt Mester Gyuri bácsi körmöt és intézkedik irodájában munkatársával Schmierer úrral: előttük nagy halomban állnak a KK mérkőzések jegyei. Nyugatra terül cl a teniszpálya. A tornateremben a birkózó és ökölvívó öltözőkben, a klubvendéglőben és Gál bácsi hivatalában egyaránt a KK-ról folyik a szó. A pályával szemben lévő Filmirodában vasárnap minden művészi munka felborul, mert senki sem képes a gyárban maradni, amikor a szomszédban ordít a tömeg és játszik a Fradi... Gál bácsi a pályával van elfoglalva. A gyep között kivirult a lóhere és a pálya olyan, mint egy virágos rét. (Sporthirlap 1938. július)
