Fradi műsorlap (1989)
1989. május 27.
Fradi műsorlap te öföMwvoláráo művészei Az utóbbi évtizedekben nem igen volt olyan mérkőzése a Ferencváros labdarúgócsapatának, amelyen legalább egyikük ne lett volna ott valamelyik kapu mögött. De számtalanszor feltűntek a jégkorongozók, a vízilabdázók és a kézilabdázók mérkőzésein, és gyakran megfordultak a Fradiban űzött valamennyi sportág különböző eseményein is. Ugyanúgy hozzátartoznak ők a Ferencvároshoz, mint a Fradi-címerhez a kilenc csík. Pozsonyi Lajos és Magdics László. Fotósok, vagy ahogy a szurkolók hívják őket, „művész urak”. Az örökkévalóság művészei ők. Felvételeiken nagy és kis események nagy és kis figurái egyaránt megtalálhatók. * POZSONYI LAJOS tősgyökeres ferencvárosi, a IX. kerületben nőtt fel. Most 57 esztendős. — Tizenhárom éves korom óta tartozóm a Fradihoz - emlékezik. - Jelentkeztem a kö- lyökcsapatba focizni. Center lettem, majd beállítottak a kapuba, és ez meghatározta az életemet. Tizenhat évesen már az ifi első csapat kapuját védtem. Az ifjú portás szeretett korcsolyázni, és abban az időben a Fradi teniszpályáját telente rendszeresen felöntötték. A srácok gyakran hokiztak, kiskapura. Pozsonyi Lajos természetesen a kalitkát őrizte. A jégkorongozók egyik vezetője felfigyelt rá, és megkérdezte tőle, lenne-e kedve „igazából hokizni. A 17 éves fiúnak volt, és elment a Városligeti Műjégpályára próbajátékra. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, a fiatalember ottragadt. Egy év múlva már a felnőttcsapatban játszott, majd 1951 és 1971 között sokszor magára öltötte a válogatott mezét. Közben fényképész szakmát szerzett, és 1957-től a Kogéptervnél dolgozott, mint fotós. Ma is ennek a vállalatnak az alkalmazottja.- Játékos pályafutásom alatt kevés időm volt a sportfotózásra — mondja. — Amikor befejeztem a játékot, egy évig a felnőtt csapat edzője voltam, majd felkértek, hogy fényképezzek a Fradinak. Örömmel tettem ennek eleget, hiszen így egyszerre hódolhattam két szenvedélyemnek, a Fradinak és a fotózásnak. Bajban van, amikor arra kérem, idézzen fel néhányat legemlékezetesebb felvételei közül. Azért egy-két eseményt mégis felelevenít. Albert Flóri búcsújátéka a ZTE ellen a Népstadionban, Nyilasi Tibi négy gólja Tatabányán, a női kézilabdázók KEK-győzelme a Körcsarnokban, a vízilabdázók sikerei a hetvenes években, Csányi Béla világbajnoki sikerei Csehszlovákiában, napjaink jégkorong-bajnokcsapatának mérkőzései.- Én elsősorban gólkat szeretek fotózni — magyarázza. — Ezért mindig az ellenfél kapujánál foglalom el a „tüzelőállást . A jó pillanatfelvételekhez szerintem egyaránt szükséges a sportbeli és a szakmai rutin. Gyakran úgy dolgozom, hogy kezembe fogom a gépet, a kaput élesre állítom, és nézem a meccset. Ha a mieink átjönnek a félpályán, már figyelek, és ha kell, azonnal megnyomom a gombot. A gólokon kívül szeretem a gólok és a mérkőzések utáni örömteli pillanatokat is fényképezni, győztes csapatokról fotót készíteni. Az emberben felmerül: hogyan tudja egy ízig-vérig fradis- ta fotós megállni, hogy a góloknál ne emelje fel a karját örömében? Pozsonyi Lajos elmagyarázza: elsősorban nem mint Fotó: Magdics László szurkoló, hanem mint fotós éli bele magát a játékba, és ezért ez neki nem okoz problémát. Ha már a problémánál tartunk: örökre emlékezetes marad számára a Sparta Praha elleni labdarúgó-mérkőzés Prágában. Szokásának megfelelően ott is elhelyezkedett az ellenfél kapujánál, ám a csehszlovák rendőrök kivezették a pályáról. így kénytelen volt a nézőtérről, vérmes prágai szurkolók gyűrűjében fényképezni. Régi igazság, hogy annak, aki a sportban tevékenykedik, megértő házastársra van szüksége. Nos, Pozsonyi Lajos szerencsés ember. Feleségével 32 éve él együtt — egyetértésben. Mint mondja, részben neki köszönheti, hogy annak idején nyugodt körülmények között sportolhatott, és később fotózhatott. Huszonegy éves fia korábban a Fradiban focizott, és rendszeresen kijár a mérkőzésekre. Pozsonyi Lajos a márciusi küldöttközgyűlésen megkapta az FTC örökös tagja kitüntetést. MAGDICS LÁSZLÓ 53 éves. Édesapja ismert sportoló volt. Nyert magyar bajnoki címet 800 m-es síkfutásban, és tagja volt az amszterdami olimpián a magyar válogatottnak.- Tőle örököltem a sport szeretetét - emlékezik. - Igaz, édesanyám is kedvelte a sportot, gyakran kijárt apám versenyeire. Én magam fiatal koromban fociztam és vízilabdáztam. Tízéves korában vitte ki először édesapja a Fradi-pályára. A zöld-fehérek 13 ß-ra lelépték a Győri ETO-t, s attól kezdve megszállottként járt a focimecs- csekre, még vidékre is elkísérte a csapatot. Szerszámkészítőnek tanult, és immár harminc éve a Kőbányai Porcelángyárban dolgozik. Két évtizede anyagbeszerző. A fényképezésre sokáig nem is gondolt, mígnem 1966-ban kapott édesapjától egy Exa-500 nevű masinát, és azzal kezdett fotózni. Jó barátja volt a hon- védos Tussinger, és így első sportképeit a kispesti pályán készítette. Megtanult laborálni, ám három esztendeig csupán önmagának fényképezett. — 1970-ben egy áprilisi vasárnap délelőtt a régi pályán játszott a Fradi öregfiúk labdarúgócsapata — meséli. - Nálam volt a gépen, csináltam hát képeket. Aztán néhányat odaadtam Hirschpold Árpádnak, az öregfiúk szakosztályvezetőjének. Két hét múlva vettem egy Fradi- műsorlapot, és nagy meglepetésemre, benne voltak a képeim. Nagyon örültem neki, és elmentem Nagy Bélához, az FTC krónikásához, hogy szívesen fotóznék a Fradinak. Hát, így kezdődött. Azóta alig volt olyan Fradi- focimeccs, amelyen ne lett volna ott a pálya szélén vagy a kapu mögött. Pontos statisztikát vezet, s ennek alapján kiderül, hogy a május 3-i, Répcelak elleni MNK-mérkőzés volt Magdics László 528. fotós meccse. Persze, nemcsak labdarúgómérkőzéseken látni jellegzetes, kecskeszakállas figuráját. Gyakran megfordul kézilabda-, jégkorong- és vízilabdameccseken is. Sokáig ő szerkesztette a vállalati újság sportrovatát. Elvált, és szabadidejének nagy részét a sportfotózás tölti ki. Sajátos hobbija, hogy a játékvezetőket is fényképezi. A fotós szakmában köztudott: Magdics Lászlónak párját ritkító archívuma van. Sokszor kér tőle képet a Foci és a Képes Sport is. Élményeiről szólva az elsők között említi, hogy Pozsonyi Lajossal karöltve sikerült Nyilasi vakmennyi ezüstcipős gólját megörökíteni, ö készítette annak idején az új FTC-stadiont ábrázoló képeslapot is.- Szeretem azokat a sportágakat is, amelyek nincsenek a szurkolók érdeklődésének középpontjában - mondja. - Ki- kimegyek tekemérkőzésekre - egy ideig az NB I-es Kőbányai Porcelán intézője voltam - és birkózóversenyekre is. Büszke vagyok arra, hogy én fotózhattam Bíró Laci esküvőjén. Néhány évvel ezelőtt már rendezett egy kis kiállítást legjobb felvételeiből. Most is valami hasonlón gondolkodik, ám egyelőre nincs rá pénze. Sportkönyvekre, régi újságokra viszont nem sajnálja a pénzt. Egyik legféltettebb kincse a Nemzeti Sport 1927—28—29-es évfolyama. Mivel szeret főzni, szakácskönyvgyűjtemény is sorakozik polcain. Pozsonyival minden focimeccs előtt tippelnek. Vajon a mai mérkőzésen melyikük lesz a szerencsésebb — a tippelésben és a fotózásban? Margay Sándor Fold: Pozsonyi Lajos
