Fradi műsorlap (1989)
1989. május 27.
5 reuet leltein Sokszor dolgoztunk együtt, többször közös műsorban voltunk, jónéhányszor beszélgettünk, most mégis rádöbbentem: minden amit magáról elmond számomra újdonság. Igaz, újdonság volt az is, amit mások meséltek róla. Mesélték, hogy teológiára járt. Mondja: igaz! Nem mesélték, hogy lelkész volt Pesterzsébeten. Pedig az volt! Mesélték, hogy Fradi drukker. Mosolyog, amikor rákérdezek: — Látod, igazat is mondanak rólam! Tehát a Fradinak szurkolsz. — Nézd. Egy éve nem voltam Fradi meccsen. Egyszerűen nincs olyan játékos, akiért ma kimennék akár az Üllői útra is. Lehetek azért Fradista? Miért ne! Vállaltad ezt az interjút is. — Persze. Mert az ember egy- kötődést nehezen felejt el. Na látod! Kötődsz a Fradihoz. — Kötődök, kötődök... ez csak természetes! Miért természetes? — Mert 16—17 évesen egy fél szezont itt hokiztam a Fradi ifiben. Tudod kikkel? Trep- lánnal, Póth öcsivel, Gogolák- kal. Félelmetesen jó csapat volt. Nem miattam. És a hangulat! Családias, bensőséges, együttérző. Imádtam a hokit és mindazt, ami körülvette. Rajtunk kívül a Vörös Meteor, a BVSC meg a többiek is nagyon jók voltak. A mai jégpapák példát vehetnének Póth és Gogolák apukáktól. Mindig mindenütt ott voltak, de abba soha sem szóltak bele, ami nem rájuk tartozott. Gogolák papája, ha kellett még edzősködött is. Miért hagytad abba? — Édesanyám miatt, ö a tanulásomat tartotta fontosabbnak. Szelíd meggyőzéssel irányított vissza a könyvekhez. Akkor ágáltam ellene, de igaza volt. Életem gyönyörű része volt a hoki! Akkor jártatok focimeccsekre is? — Nemcsak akkor. Apám abszolút Fradi drukker volt. Már az anyatejjel a franzstadti légkört szívtam magamba. Egészen kis kölyök voltam, amikor apámmal rendszeresen kinnt voltunk a Fradi meccseken. Kikre emlékszel? — Nem az észbeli képességeim miatt, hanem az emlékek szépsége miatt a leginkább arra az időszakra, amikor ott hokiztam. Az egész csapat ott volt minden focimeccsen. Albert. Kezdetben ő volt a csoda. Ámul- va néztük és lelkesedtünk. Később beleszerettünk Varga Zoliba. Mindmáig nem ismerek hozzá hasonló tehetséget. Elképesztő könnyedséggel cselezett, lőtt. Cselei valahogy mások voltak, mint bárkié,, még Pelét is beleértve. Noskó — aki nem volt éppen lágyszívű gyermek - formálisan zokogott egy meccsen, mert még véletlenül sem találkozott a labdával vagy Vargával. Ha ő jobbra ment, Varga balra és fordítva. Szabadrúgásai miatt pedig Bicskei mécsese tört el. A tékozló jelző rá sajnos tökéletesen illik. Az emlékek mindig megszépülnek! — Igaz, de vannak olyan tények, amelyek elvitathatatlanok. Megcáfolnád, ha azt mondom, hogy akkor még nem volt ekkora úr a pénz? Nem! — Pedig ők is abból éltek. De volt szívük a játékhoz. Akkor még igazi öröm, igazi foci volt. Mondok öt nevet: Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi. Ilyen csatársor egyhamar nem lesz! Nemcsak a Fradiban! A válogatottban sem! Es Nyilasiék? — Dalnoki! Róla hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Ő hozta össze annak idején a tinédzser csapatot. Amikor bajnokságot nyertek, az EMKE aluljáróban ünnepeltünk. Bár semmit sem csináltunk a rendőrök mégis megvertek bennünket.Bajnokságuk ellenére is azt mondom azonban, hogy nem érték el a Varga- Albert színvonalat. Más meccsekre nem jártál? — Nem! Még válogatottra sem. És most már Fradira sem! — A közhangulat elvette a kedvemet. Bunda, sumák, összefonódások. Nem érdekel. Aztán nincs is olyan extra tehetség, akiért kimennék. A mai Fradi I olyan, mint régen a tartalékcsapat volt. Gondoljuk meg, mennyire más világ volt az, amikor egy olyan ragyogó játékos, mint Rátkai a kispadon ült. Érted? Nem fért bele a csapatba! Mert mindenki hajtott. Véleményem szerint — a maiak már nem fociznak annyira szívvel a Fradiért. Tudod, ha régen kikapott a csapat, rosszul aludtam. Ma már - bár elsőként mindig a Fradi eredményét nézem meg az újságban — nem ettől van rossz napom. Véleményed szerint mi a baj? — Nem tudom. Nem értem az összefüggéseket. Ott van Jugoszlávia. Szétesett gázdaság - jó foci. Románia és a Steaua. Japán: remek ország — nincs focija. NSZK: ugyancsak remek ország - kitűnő foci. Ki érti? Mindenesetre élénken él bennem Papp Zsolt írása az ÉS- ben, aki (15 éve!) az NSZK és Magyarország válogatottját úgy jellemezte, mint amikor a Nec- kermann áruház számítógépese és a magyar gebines egyszerre próbálja ugyanazt a feladatot megoldani. Van esély a gebines győzelemre? Feyér Zoltán a TV Belpolitikai főszerkesztőségének főmunkatársa, az ifjúsági műsorok felelős szerkesztője. Sokat tesz azért, hogy a mai fiatalok számítógéphez jussanak. Kopeczky Lajos Az Üllői úti négy góltól, a San Díegó-i 2200 0-ig Kalifornia állam, San Diegö - napfényes februári reggel. Juhász István a Fradi egykori válogatott labdarúgója kocsijába invitál, s nevetve mondja:- Meglátod, vízum nélkül is jó a magyar útlevél Mexikóba. Ha már eljöttél a „Világ végére” - csak átviszlek egy-két órára az aztékok földjére. A kocsi indulj és a félórás utazás alatt „Juci vezetés közben is készségesen válaszolgat.- Tényleg ki adta neked a ,,Jucí' becenevet?- Egyszer a Népstadionban játszottunk s a labda az Orosz Palihoz került. Ő nekem akarta továbbítani, de mint fiatal játékost figyelmeztetni akart az átadásra. Valószínű, hogy nem jutott- eszébe a nevem, hiszen így kiabált, hogy Ju... Ju... Juci! — adom a labdát Ettől kezdve a srácok „Jucinak” becéztek.- Első NB I-es meccsed sporttörténeti szenzációnak számított...- Hát az csodálatos volt — több, mint 20 000 ember előtt kifutni a régi falelátós Üllői úti katlanba...- Aztán sorra lőtted a gólokat. Újoncként négyet! emlékszel, hogy hogyan estek a góljaid?- Mintha ma történt volna. Az elsőnél Fenyvesitől kaptam a labdát, a szélről beadta én pedig futtából belőttem a kapuba. Ez volt az első NB I-es gólom! Utána egy előrevágott labdára rohantam, állítom senki sem szaladt volna utána csak egy újonc. Danka kapus későn észlelte, hogy valaki fut ezután a lehetetlen labda után is, így együtt értük el a labdát és olyan furcsán csaptunk össze, hogy föl- pörgött vagy 20 méter magasba és úgy esett be az üres kapuba! A harmadik gólom Varga Zoli átadásából esett, közelről bepasz- szoltam a kapuba. A negyediknél is Varga elhúzott és ezúttal is jó átadást kaptam tőle - nem volt nagy kunszt belőni. A mérkőzés után a lelkes szurkolók „agyondicsértek”, nővérem pedig zokogva borult a vállamra. Alsónémedibcn édesapámék a rádióközvetítés alatt alig hittek a fülüknek: négy gólt szerzett a Pista a Fradiban!- Sikeres pályafutásod közismert, majd ötszáz meccsen szerepeltél a Fradiban. Egy ünnepélyes utolsó 90 percet azonban elszalasztottál - a búcsúmeccsed helyett, az országtól búcsúztál. Miért disszidáltál?- Ezt nehéz megmondani. Nekem azt jósolta a dajkám annak idején^ hogy világjáró, „világcsavargó ’ leszek - és úgy látszik, hogy bejött a jóslat. Pályafutásom alatt, de az elmúlt évtizedben is jó néhány helyen megfordultam. Szeretek utazni, különböző országokban lenni. Szeretem a futballt, különösen akkor, ha úgy csinálhatom, ahogy azt én akarom. Ezt végül is elértem - itt San Diegoban nagyon szeretnek, tisztelnek - amit mondok azt az edzésen, mérkőzésen szentírásnak veszik.- Gondolom, hogy hosszú volt az út San Diegóig. Hogyan alakult a pályafutásod attól a perctől kezdve, hogy eljöttél Budapestről?- Először az NSZK-ban egy II. osztályú csapathoz mentem. Jól ment a játék, az elnök is kedvelt, mondta, hogy ha abbahagyom edzőként is szívesen lát. Mégsem maradtunk, a családdal Floridába utaztunk. Jó ajánlatot kaptam, az amerikaiak még arra is hajlandóak voltak, hogy az MLSZ-nek fizessenek a játékengedélyemért. Sajnos akkor még nem volt olyan szituáció, hogy ez megvalósuljon. Azonban így is játszottam: igaz, hogy nem Juhász, hanem Zec valamilyen jugoszláv focista nevén... Minden mécsesén kaptam 1500-2000 dollárt! Amikor itt lejárt a szerződésem Pensylvaniába az American Soccer Ligába tettem át a székhelyem. Itt már a saját nevemen játszhattam. Kétszer nyertünk bajnokságot és a kezdeti párszázas nézőszám hat-hétezerre duzzadt! Ez nekem azért is fontos volt, mert - a csapatból egyedül én! - a nézőszám után kaptam a pénzt. Utam ezután Clevelandba vitt. A magyar menedzser felkért, hogy nézzem meg a csapatát - tízszer kikaptak - mit lehet vele csinálni? Megnéztem a gárdát és mondtam: — Először is ezt az öt játékost látni nem akarom többet. Toborzót hirdettem a clevelandi amatőrök között és feltöltöttem a csapatot. Két hetes edzés után azt a csapatot, amelyik korábban 8-2-re győzött a clevelandiak ellen, nos 3-O-ra legyőztük! Sikereket értünk el - időnként én is játszottam - és a nézőszám itt is emelkedett. Aztán egyszer Jánosi Miklós - ő volt a menedzser — hivatott és azt mondta:- Most . jó a csapat, az egész gárdát együtt 150 000 dollárért eladhatja, és ő el is adja. Az üzlet, az üzlet. Következő állomásom Kansas City volt. Ott ültem a Missisippi partján és bizony eszembe jutott, hogy hajdanán, gyermekkoromban a földrajzórán tanultunk erről a hatalmas folyóról... Itt az Indorm nevű csapatban egy évig szerepeltem. Ezután az edzőnket- egy nőügy miatt - elküldték, helyére egy angol jött. Alig-alig értett valamit a szakmához, a fő szempont az volt, hogy minél több angol játékost hozzon a klubhoz. Ez neki üzletnek sem volt utolsó, hiszen minden szerződésből egy összeg az ő zsebébe vándorolt. Innen ezek- után villámgyorsan, „angolosan távoztam. San Diegóba költöztünk. A legnagyobb középiskolai klub edzője vagyok, 11 és 19 évesekkel foglalkozom. Mindkét gárdával tavaly bajnokságot nyertem. Az edzések délután vannak, és bizony elég jól megfizetnek. A klubtól havi 1200 dollárt kapok, a játékosok szülei is összegyűjtenek havonta olyan 700- 1000 dollárt.- Láttam a fiad is tagja a csapatnak. Tehetséges?- Levente tehetséges, de az apja szintjét soha nem éri el, nagyon is nyomja őt az én olimpiai aranyérmem, a sikeres pályafutásom. Szerintem teniszben és golfban jobb, mint fociban. Emesén is látszik, hogy sportos család vagyunk, eleven, edzett kislány - sokszor jobban kezeli a labdát, mint a fiúk...- Te szoktad még meccsen is kezelni a labdát?- Már csak az Allemania Spartában, azaz ecv öreefiúk csapatban.- Pista lassan itt vagyunk a mexikói határnál, így illik a beszélgetést befejezni. Csak még eg)’ kérdés: - Mikor jössz haza Magyarországra?- Ha minden a terveim szerint alakul - júniusban a 19 évesekből álló csapatommal Budapesten edzőtáborozunk... Nagy Béla
