Fradi műsorlap (1989)
1989. május 3.
Fradi műsorlap Sajtófigyelő A Ferencvárosi Torna Club labdarúgó-toborzóján, a csapat népszerűsége miatt, egész kis tömeg gyűlt össze. Aggodalmaskodó mamák és a lámpalázas apák, nagypofájú, izgága, izzadságszagú kisfiúk. És veterán drukkerek, a törzsközönség, öregurak, akiknek ez volt az élet. Apámmal mentem. Ritkán jártunk meccsre. Na, nem megyünk ki, kérdezte néha. Szombat délben hazajött a hivatalból, jókedvű volt, kimegyünk a meccsre, mondta az ebédnél, vett két náKUKORELLY ENDRE: A felhő.afelleg és a fodor polyit, bosszankodott, én kiabáltam, ahogy bírtam. Most is együtt mentünk, tavasz volt, ezerkílencszázhatvanhárom. Nem fogtam a kezét, úgy éreztem, hogy mindenki engem néz a buszon. A harminchármassal a Nagyvárad térig, azután még egy kicsit a 42-es villamossal. Üres, öreg fa-lelátó, öreg öltözők, régi szag, régi szertáros néni adogatja ki a szerelést nagy mogorván. Pucéran kell sor- baállni. Lökdösődünk. Mindenki csatár akar lenni. Te mi akarsz lenni? Középcsatár. Az egyik kisfiú sírt. Több csoportra osztottak minket, a csapatok negyed óráig játszottak, vagyis futkároz- tunk összevissza az edzőpályán, a fekete salakon, tapostuk a göröngyöt, csupa középcsatár, volt, akihez nem is került a labda. Még csak nem is hasonlít a focihoz. Amikor lefújták a rohangálást, leültünk a kezdőkörbe , és az edzők kiválogatták azokat, akik továbbjutottak. Három forduló volt, rostálás, vagy talán négy. Te is, te is. Mutogattak. Rám is mutattak. Felírták a neveket. Nem csináltál semmit, mondta az apám. Nem láttam a meccs alatt, valahol hátul állt. Pedig néha jó lett volna, ha néha bekiabál valamit. Ez az, gyerünk, ne hagyd. Nem tudom, hogy miért választottak ki, alig fértem a labda közelébe, ha meg hozzám került, igyekeztem cipelni, és amikor éreztem, hogy jönnek felém, nagyot rúgtam bele, amerre álltam, arrafelé. Mégis kiválasztottak. írásbeli értesítés is volt. Címeres boríték, zöld betűk. A kiválasztottak nagy érzése. * Fradi trikókat lehetett fölhúzni. Fradi mezben lenni. Az ég. A felhő, a felleg és a fodor. Kifutni a pályára. Zúgó tömeg. Szép volt, hatalmas, eléggé rossz labdákkal folyt az edzés. Ötös labdát, fűzősek is, mind tojás kicsit, alig láttunk el a kapuig. De ha elment, legtöbbször gól is lett, mert a nagy kapuhoz kicsi volt a kapus, hiába ugrált. Futottunk, utána technikai edzés, passzolás, levétel, labdavezetés, medicinlabdákat kellett kerülgetni. Fejelés. Dekázva végigmenni a félpályától, kapura lövés, a végén kiskapuzás. Pénteken csapatösszeállítás volt, vasárnap játszottuk a bajnokit, általában győztünk. * Ma leszek először labdaszedő, a Fradi—Pécs meccsen. Labdarúgó labdaszedő, ez látszik rajtam, megyek az utcán, néha megállók, és megnézem, mennyi az idő, kaptam egy kelet-német karórát, úgy kell menni, ahogy egy futballista meg, ahogy jár az Albert. Puskást két hete láttam a tévében, Puskás a Világválogatottban, Jasin, D. Santos, Popluhar, Schnellinger, Pluskal, Masopust, Baxter, Kopa, Seeler, Law, Di Stefano, Eusebio, Puskás, Gento, Soskics, Eyzaguirre balösszekötő Puskás, Puskás és Di Stefano, Anglia ellenjátszanak, Banks, Armfield, Normann; Wilson, Milne, Moore, Paine, Greaves, Smith, Eastham, Charlton Puskás a második félidőben állt be. Egész nap kint vagyunk a pályán, nincs edzés, a kézilabdásokat nézzük, azután rendes szerelést kapunk, elég új. Látom Albertet, ahogy jön végig a folyosón, öltönyben van, felmegy a tribünre, mindenki őt figyeli, három napja a válogatottban Szentmihályi, Mátrai, Mészöly, Ihász, Nagy, Solymosi, Sándor, Rákosi, Albert, Bene, dr. Fenyvesi megsérült, most már biztos, hogy nem játszik, kapott egy rúgást az NDK Heinsch, Skaba, Heine, Krampe, Kaiser, Liebrecht, Nachtigall, Nölder, P. Ducke, Efler, Stöcker, R. Ducke ellen. Sérült No- vák is, Rákosi pedig a szerdai edzésen húzódást kapott. Elterjed, hogy . Albert helyett egy Juhász István nevű ifijátékos kezd, de ezt senki sem veszi komolyan. Csak kevéssel a mérkőzés előtt szólnak neki, hogy ne kezdjen túl korán idegeskedni. Juhász először azt hiszi, viccelnek vele, a rendezők pedig alig akarják beengedni az öltözőbe. Nem mászkálhatunk a folyosón, mogorva arcok, mindenki ingerült, libasorban futunk a pályára, a kettő játssza az elő- meccset, máris rengeteg ember van kint, a Ferencváros a bajnokcsapat, tizennégy év után újra megnyerték a Nemzeti Bajnokságot, a közönség a második csapatra is kíváncsi. Rögtön az elején gólt rúgunk, Kökény elfut a jobbszélen, és a tizenhatosnál laposan a túlsó sarokba lő, Zengői hiába vetődik, miért gyereket játszatsz, miért nem a Kökényt, kiabálják be. Egy-nullra győz a tarcsi. Óriási tombolás a nagyok előtt, ezek a hangok, a hangzavar, a fű illata, nagyon jó lesz visszarúgni a labdát. Kicsit fogdosni előtte. Bemelegítés. Varga Zoltán mozgása. A nézők egy rés. Varga miatt jár ki. Tizennyolc éves. Sokan csak most tudják meg, hogy egy ifista lesz a középcsatár. A belsőhármas csupa húsz év alatti gyerek, elöl csak az öreg Fenyvesinek van rutinja, jobbszélen az öccse, a fedezetek Vilezsál és Perecsi, Aczél nagy formában van, előtte Mátrai, Páncsics, Dalnoki, még Novak nélkül is minden idők legjobb Fradi-védelme. A Pécs Danka, Bendes, Kocsis, Hegyi, Hernádi, Polgár, jCyörkő, Dunai II., Vári, Dunai 1., Rádi elég kiegyensúlyozott középcsapat, se túl jó, se túl rossz, idegenben védekezik, otthon harap, tapasztalt futballisták. Az elején rögtön mi támadunk, a csatárok egyáltalán nincsenek megilletőd- ve. Vilezsálnak dobom oda a kikerült labdát, még leütöm egyszer a földre, integet, hogy gyerünk, mozgás. Mozgok. Vilezsál. Vilezsál Oszkár. Huszadik perc, a kis Fenyvesi viszi fel, A mi szurkolóink # HATVAN EVE FRADISÍA A szobában minden zöld. A zászlók a falon, a szekrényeken, a Fradi-képek mindenfelé. A naptár az asztalon, az ágy, a vekker - mind mind zöld. Es természetesen a fürdőszobában zöld a fürdőkád, a mosdókagyló, a mosógép. No, és természetesen zöld a borosüveg is, amelynek tartalmát kortyolgatva megisz- szuk a pertut. Aradi Tibor 72 éves, ám mozgása fiatalos. Szinte hihetetlen: 60 (!) éve fradista. — Mezőkövesden nőttem fel, és az ottani gimnáziumba jártam — emlékezik. — Igazgatónk Bayer Róbert volt, aki az első magyar labdarúgó-válogatottban balhalfot játszott. Tőle hallottam először a Fradiról. Egyik öccse Bocskai-szurko- ló volt, a másik Újpest, ám ő szilárdan maradt Fradi-hívő. Maga is sportolt: a gimnáziumban úszott, vívott, focizott, tornázott, korcsolyázott. Büszkén mutatja ötvenegynéhány éves korcsolyapálya-belépőjét: telente nagy élet volt a felöntött iskolaudvaron. Élete első nagy Fradi-élmé- nyét 1937-re datálja. Barátjával, Polgári Sándorral egyhetes túrán volt, és Bélapátfalván egy kocsma mellett elhaladva meghallottak, hogy a rádió a Fradi KK- döntő mérkőzését közvetíti. SZERENCSE-SZEL VÉNY A mellékelt Szerencse-szelvénnyel' FRADI MINI- PEZSGÖT nyerhet! A szelvényt lapunkból kivághatják, s azt levelezőlapra ragasztva az FTC címére (Bp. IX. Ü Hői út 129. 1091) beküldhetik. Beküldési határidő: 1989. május 19. Május 20-án az FTC— Tatabánya mérkőzés után 90 üveg FRADI MINI- PEZSGŐ kerül kisorsolásra. SZÜRKÜLŐ NEVE LAKÁSCÍME Nyomban betértek, és ott izgulták végig a 6—1-es zöld-fehér győzelmet. 1939-ben látta ^először a Ferencvárost. Az Üllői úton a Bolognával mérkőztek Toldiék, és a legendás csatár lőtte a Fradi mind a négy gólját. Már javában tartott a háború, amikor 1943-ban felkerült a fővárosba. Banktisztviselőként dolgozott, majd három évet szovjet hadifogságban töltött. Visszatérése után ismét a banknál helyezkedett el, majd 1953- ban elbocsátották állásából. Bizony, Rákosi rémuralma alatt ez nem volt rendkívüli dolog... Kitanulta a műanyagos szakmát, és kiváltotta az iparengedélyt. S közben persze, szorgalmasan látogatta a Ferencváros mérkőzéseit.- Sohasem voltam szemellenzős szurkoló — mondja. - Én szerettem Cseh Matyit, Kalmárt, Zsengédért, Puskást és Bozsikot is. Igaz, nem Fradi- mezben játszottak, de nagy tudású labdarúgók voltak. Az ÉDOSZ—Kinizsi korszakban is kijárt a mérkőzésekre, és reménykedett, hogy szeretett klubja visszakapja igazi nevét. Elmosolyodik, amikor a szép emlékekről kérdezem. Nehéz a választás, mondja, hiszen szerencsére, sok-sok Fradi-sikert élt meg. Vidékre is követte a focistákat, Salgótarjántól—Szegedig sok pályán megfordult. Végül kiragad néhányat a felejthetetlen élmények közül: az 1966-os VB-n, a brazilok elleni győztes meccs; Albert néhány szenzációs játéka; amikor Albert, No- vák és Szűcs révén három fradista szerepelt a világválogatottban; no, és Lakat Károly edzősége, mert a doktort kiváló szakembernek tartotta. Ma is elérzé- -kenyül Albert búcsúmeccsére gondolva; akkor megkönnyezte a Császárt. Persze, nem csupán a labdarúgók mérkőzéseit látogatta és látogatja. Vízilabdában Néme- thék, majd Kárpátiék nevét említi, aztán Ambrus Miklósékét. A mai csapatot is jónak tartja és nagyra becsüli Szívós Istvánt, aki ahelyett, hogy nagy pénzeket keresne, mint fogorvos, inkább a pólónak szenteli idejét. Szereti a kézilabdát is, és Elekné Potyi, valamint Lelkesné játékára, az akkori csapatokra emlékszik szívesen. Sajnálkozva mondja, hogy a Honvéd sajátos helyzete gyakran okoz gondokat a Fradi kükön böző csapatainak. Elég csak kimondani a szót, jégkorong, máris meséli az egykori nagy mérkőzéseket. Pozsonyi, Jakabházy idejében rendszeresen ott toporgott a lelátón, manapság már ritkábban megy ki hokimeccsre. Bizonygatja, hogy milyen óriási bűn lett volna megszüntetni a jégkorongot a Fradiban. És nem érti, a hivatalos sportvezetést miért nem támogatja jobban ezt a nálunk is népszerű, remek játékot. Ha valakinek, hát neki van összehasonlítási alapja arra vonatkozóan, hogy mennyiben voljobbról keresztbe ível, az öreg Fenyő visszafejeli az ötös és a tizenegyes közé, Juhász berobban, és belövi. Es nagy erővel lő, és a labda tíankáról a léc alá vágódik. A léc alá vágódik. Lő, a kapus még bele tud érni, de védeni nem tudja. Az a szív, amivel idáig jutok. Az a kicsi testecske, az a ke- rekded termet, a szív, amivel idáig jutottunk. így kezdődhet. És minden vadonatúj lesz. Bárcsak vadonatúj lennék. Megváltozik. Megtartani. Egészen lelassul. Majdnem megáll. Mintha világosabb lenne most. A szünetben a gyepen rohangálunk, a meccslabdával, óriási iramban kezdődik a második félidő, Galambos hozza fel, az átadást Juhász maga elé teszi, elmegy Polgár mellett, és néhány lépés után a bal kapufa mellett a hálóba pörget. A kifutó kapus fölött pörgeti be a labdát. Tíz perc múlva Fenyvesi visszafejel egy keresztlabdát, Galambos belövi, belövi, és Varga szögletből kapura csavar, és negyven méteres lőtt átadások, a lelátón egymást ölelgetik az emberek, és fölállnak, könnyes a szemük, teljesen kitámad a csapat, gólt is kap, mert az öreg hátvédek a gyerekeket bámulják, és a félidő közepén Varga cselez a bal- összekötő helyén, beteszi középre juhász lefordul, és közelről berúgja, hiába gyötrik, és néhány perc múlva Galambos beívelését fejeli a hálóba, azután letérdel a kapufá mellett, igen, a Jóisten most ide néz, most a mi hazánkat nézi, ezt mindenki tudja. Az Ür most Magyarországot nézi, és a Fradi-meccset nézi, és tetszik neki. (Kukorelly Endre írásának részleteit a Ka1 társ 1988. márciusi számából idéztük.) tak mások régebben a játékosok, a nézők. A sportolóból szólva elsősorban a focistákat említi. A maiak szerinte nem olyan szív- vel-lélekkel játszanak, mint akár csak húsz évvel ezelőtt. Például Fischerből klasszisjátékos lehetne, ha több lenne az akaratereje. A közönség régen szurkolt - ma csak a fiatalok biztatják a csapatot, a többség ritkán buzdítja a Fradit. Úgy látja, kiveszett a lelkesedés a nézőkből is. Persze,ez valahol a játékból fakad... Két fia és egy lánya van. Fiai szintén fradisták, a kisebb rendszeres vendége a zöld-fehérek különböző mérkőzéseinek. Amikor meg lehetett venni a kezdőrúgás jogát, egyszer a barátjával a papírgyűjtésből származó pénzt fizették be. A rokonságban pedig igazi Fradi-vér is van: az idősebb Aradi Tibor egyik öccsének felesége Kohut Vilmos unokája. — Nekem szerencsém volt az asszonyokkal, mert mindkét feleségem jól „tűrte” a hobbimat - magyarázza Aradi Tibor. — A mostani nejem pedig tag a a Baráti Körnek. Az idős szurkoló kitűnő egészségnek örvend, és jó tizenöt évet nyugodtan letagadhatna. Ma is dolgozik, és nemegyszer éppen munkája miatt nem tud kimenni meccsre. Búcsúzóul azt mondja: jó anyagi helyzetet kíván a Ferencvárosnak, mert az nagyon fontos. No, és sok sikert a hazai és nemzetközi mérkőzéseken, versenyeken. Bár mindkét kívánság teljesülne!... Margay Sándor
