Fradi műsorlap (1989)

1989. május 3.

Fradi műsorlap Sajtófigyelő A Ferencvárosi Torna Club labdarúgó-toborzóján, a csapat népszerűsége miatt, egész kis tömeg gyűlt össze. Aggodalmaskodó mamák és a lámpalázas apák, nagypofájú, izgága, izzadságszagú kisfiúk. És veterán drukkerek, a törzsközönség, öregurak, akiknek ez volt az élet. Apámmal mentem. Ritkán jártunk meccsre. Na, nem megyünk ki, kérdezte néha. Szombat délben hazajött a hivatalból, jókedvű volt, kimegyünk a meccsre, mondta az ebédnél, vett két ná­KUKORELLY ENDRE: A felhő.afelleg és a fodor polyit, bosszankodott, én kiabál­tam, ahogy bírtam. Most is együtt mentünk, tavasz volt, ezerkílencszázhatvanhárom. Nem fogtam a kezét, úgy érez­tem, hogy mindenki engem néz a buszon. A harminchármassal a Nagyvárad térig, azután még egy kicsit a 42-es villamossal. Üres, öreg fa-lelátó, öreg öltö­zők, régi szag, régi szertáros néni adogatja ki a szerelést nagy mogorván. Pucéran kell sor- baállni. Lökdösődünk. Mindenki csatár akar lenni. Te mi akarsz lenni? Középcsatár. Az egyik kis­fiú sírt. Több csoportra osztot­tak minket, a csapatok negyed óráig játszottak, vagyis futkároz- tunk összevissza az edzőpályán, a fekete salakon, tapostuk a gö­röngyöt, csupa középcsatár, volt, akihez nem is került a labda. Még csak nem is hasonlít a foci­hoz. Amikor lefújták a rohan­gálást, leültünk a kezdőkörbe , és az edzők kiválogatták azokat, akik továbbjutottak. Három for­duló volt, rostálás, vagy talán négy. Te is, te is. Mutogattak. Rám is mutattak. Felírták a ne­veket. Nem csináltál semmit, mondta az apám. Nem láttam a meccs alatt, valahol hátul állt. Pedig néha jó lett volna, ha né­ha bekiabál valamit. Ez az, gye­rünk, ne hagyd. Nem tudom, hogy miért választottak ki, alig fértem a labda közelébe, ha meg hozzám került, igyekeztem cipel­ni, és amikor éreztem, hogy jön­nek felém, nagyot rúgtam bele, amerre álltam, arrafelé. Mégis ki­választottak. írásbeli értesítés is volt. Címeres boríték, zöld be­tűk. A kiválasztottak nagy érzése. * Fradi trikókat lehetett föl­húzni. Fradi mezben lenni. Az ég. A felhő, a felleg és a fodor. Kifutni a pályára. Zúgó tömeg. Szép volt, hatalmas, eléggé rossz labdákkal folyt az edzés. Ötös labdát, fűzősek is, mind to­jás kicsit, alig láttunk el a kapu­ig. De ha elment, legtöbbször gól is lett, mert a nagy kapuhoz ki­csi volt a kapus, hiába ugrált. Futottunk, utána technikai ed­zés, passzolás, levétel, labdaveze­tés, medicinlabdákat kellett ke­rülgetni. Fejelés. Dekázva végig­menni a félpályától, kapura lö­vés, a végén kiskapuzás. Pénte­ken csapatösszeállítás volt, vasár­nap játszottuk a bajnokit, általá­ban győztünk. * Ma leszek először labdaszedő, a Fradi—Pécs meccsen. Labda­rúgó labdaszedő, ez látszik raj­tam, megyek az utcán, néha megállók, és megnézem, mennyi az idő, kaptam egy kelet-német karórát, úgy kell menni, ahogy egy futballista meg, ahogy jár az Albert. Puskást két hete láttam a tévében, Puskás a Világváloga­tottban, Jasin, D. Santos, Popluhar, Schnellinger, Pluskal, Masopust, Baxter, Kopa, Seeler, Law, Di Stefano, Eusebio, Puskás, Gento, Soskics, Eyzaguirre balösszekötő Puskás, Puskás és Di Stefano, Anglia el­lenjátszanak, Banks, Armfield, Normann; Wilson, Milne, Moore, Paine, Greaves, Smith, Eastham, Charl­ton Puskás a második félidőben állt be. Egész nap kint vagyunk a pályán, nincs edzés, a kézilabdásokat nézzük, azután rendes szerelést kapunk, elég új. Látom Albertet, ahogy jön végig a folyosón, öltönyben van, fel­megy a tribünre, mindenki őt fi­gyeli, három napja a válogatott­ban Szentmihályi, Mátrai, Mé­szöly, Ihász, Nagy, Solymosi, Sándor, Rákosi, Albert, Bene, dr. Fenyvesi megsérült, most már biztos, hogy nem játszik, kapott egy rúgást az NDK Heinsch, Skaba, Heine, Kram­pe, Kaiser, Liebrecht, Nachtigall, Nölder, P. Ducke, Efler, Stöcker, R. Ducke ellen. Sérült No- vák is, Rákosi pedig a szerdai edzésen húzódást kapott. Elter­jed, hogy . Albert helyett egy Juhász István nevű ifijátékos kezd, de ezt senki sem veszi ko­molyan. Csak kevéssel a mérkő­zés előtt szólnak neki, hogy ne kezdjen túl korán idegesked­ni. Juhász először azt hiszi, vic­celnek vele, a rendezők pedig alig akarják beengedni az öltöző­be. Nem mászkálhatunk a folyo­són, mogorva arcok, mindenki ingerült, libasorban futunk a pá­lyára, a kettő játssza az elő- meccset, máris rengeteg ember van kint, a Ferencváros a bajnok­csapat, tizennégy év után újra megnyerték a Nemzeti Bajnok­ságot, a közönség a második csapatra is kíváncsi. Rögtön az elején gólt rúgunk, Kökény el­fut a jobbszélen, és a tizenhatos­nál laposan a túlsó sarokba lő, Zengői hiába vetődik, miért gye­reket játszatsz, miért nem a Kö­kényt, kiabálják be. Egy-nullra győz a tarcsi. Óriási tombolás a nagyok előtt, ezek a hangok, a hangzavar, a fű illata, nagyon jó lesz visszarúgni a labdát. Ki­csit fogdosni előtte. Bemelegí­tés. Varga Zoltán mozgása. A né­zők egy rés. Varga miatt jár ki. Tizennyolc éves. Sokan csak most tudják meg, hogy egy ifista lesz a középcsatár. A belső­hármas csupa húsz év alatti gye­rek, elöl csak az öreg Fenyve­sinek van rutinja, jobbszélen az öccse, a fedezetek Vilezsál és Perecsi, Aczél nagy formában van, előtte Mátrai, Páncsics, Dal­noki, még Novak nélkül is min­den idők legjobb Fradi-védelme. A Pécs Danka, Bendes, Kocsis, He­gyi, Hernádi, Polgár, jCyörkő, Dunai II., Vári, Dunai 1., Rádi elég kiegyensúlyozott középcsa­pat, se túl jó, se túl rossz, ide­genben védekezik, otthon harap, tapasztalt futballisták. Az elején rögtön mi támadunk, a csatárok egyáltalán nincsenek megilletőd- ve. Vilezsálnak dobom oda a ki­került labdát, még leütöm egyszer a földre, integet, hogy gyerünk, mozgás. Mozgok. Vile­zsál. Vilezsál Oszkár. Huszadik perc, a kis Fenyvesi viszi fel, A mi szurkolóink # HATVAN EVE FRADISÍA A szobában minden zöld. A zászlók a falon, a szekrényeken, a Fradi-képek mindenfelé. A naptár az asztalon, az ágy, a vek­ker - mind mind zöld. Es termé­szetesen a fürdőszobában zöld a fürdőkád, a mosdókagyló, a mosógép. No, és természetesen zöld a borosüveg is, amelynek tartalmát kortyolgatva megisz- szuk a pertut. Aradi Tibor 72 éves, ám moz­gása fiatalos. Szinte hihetetlen: 60 (!) éve fradista. — Mezőkövesden nőttem fel, és az ottani gimnáziumba jártam — emlékezik. — Igazgatónk Ba­yer Róbert volt, aki az első ma­gyar labdarúgó-válogatottban balhalfot játszott. Tőle hallot­tam először a Fradiról. Egyik öccse Bocskai-szurko- ló volt, a másik Újpest, ám ő szilárdan maradt Fradi-hívő. Ma­ga is sportolt: a gimnáziumban úszott, vívott, focizott, torná­zott, korcsolyázott. Büszkén mutatja ötvenegynéhány éves korcsolyapálya-belépőjét: telente nagy élet volt a felöntött iskola­udvaron. Élete első nagy Fradi-élmé- nyét 1937-re datálja. Barátjával, Polgári Sándorral egyhetes túrán volt, és Bélapátfalván egy kocs­ma mellett elhaladva meghallot­tak, hogy a rádió a Fradi KK- döntő mérkőzését közvetíti. SZERENCSE-SZEL VÉNY A mellékelt Szerencse-szelvénnyel' FRADI MINI- PEZSGÖT nyerhet! A szelvényt lapunkból kivág­hatják, s azt levelezőlapra ragasztva az FTC címére (Bp. IX. Ü Hői út 129. 1091) beküldhetik. Beküldé­si határidő: 1989. május 19. Május 20-án az FTC— Tatabánya mérkőzés után 90 üveg FRADI MINI- PEZSGŐ kerül kisorsolásra. SZÜRKÜLŐ NEVE LAKÁSCÍME Nyomban betértek, és ott izgul­ták végig a 6—1-es zöld-fehér győzelmet. 1939-ben látta ^elő­ször a Ferencvárost. Az Üllői úton a Bolognával mérkőztek Toldiék, és a legendás csatár lőt­te a Fradi mind a négy gólját. Már javában tartott a hábo­rú, amikor 1943-ban felkerült a fővárosba. Banktisztviselőként dolgozott, majd három évet szovjet hadifogságban töltött. Visszatérése után ismét a bank­nál helyezkedett el, majd 1953- ban elbocsátották állásából. Bi­zony, Rákosi rémuralma alatt ez nem volt rendkívüli dolog... Ki­tanulta a műanyagos szakmát, és kiváltotta az iparengedélyt. S közben persze, szorgalmasan látogatta a Ferencváros mérkő­zéseit.- Sohasem voltam szemel­lenzős szurkoló — mondja. - Én szerettem Cseh Matyit, Kal­márt, Zsengédért, Puskást és Bozsikot is. Igaz, nem Fradi- mezben játszottak, de nagy tu­dású labdarúgók voltak. Az ÉDOSZ—Kinizsi korszak­ban is kijárt a mérkőzésekre, és reménykedett, hogy szeretett klubja visszakapja igazi nevét. Elmosolyodik, amikor a szép emlékekről kérdezem. Nehéz a választás, mondja, hiszen szeren­csére, sok-sok Fradi-sikert élt meg. Vidékre is követte a focis­tákat, Salgótarjántól—Szegedig sok pályán megfordult. Végül kiragad néhányat a felejthetet­len élmények közül: az 1966-os VB-n, a brazilok elleni győztes meccs; Albert néhány szenzá­ciós játéka; amikor Albert, No- vák és Szűcs révén három fradis­ta szerepelt a világválogatottban; no, és Lakat Károly edzősége, mert a doktort kiváló szakem­bernek tartotta. Ma is elérzé- -kenyül Albert búcsúmeccsére gondolva; akkor megkönnyezte a Császárt. Persze, nem csupán a labda­rúgók mérkőzéseit látogatta és látogatja. Vízilabdában Néme- thék, majd Kárpátiék nevét em­líti, aztán Ambrus Miklósékét. A mai csapatot is jónak tartja és nagyra becsüli Szívós Istvánt, aki ahelyett, hogy nagy pénzeket keresne, mint fogorvos, inkább a pólónak szenteli idejét. Szereti a kézilabdát is, és Elekné Potyi, valamint Lelkesné játékára, az akkori csapatokra emlékszik szí­vesen. Sajnálkozva mondja, hogy a Honvéd sajátos helyzete gyak­ran okoz gondokat a Fradi kü­kön böző csapatainak. Elég csak kimondani a szót, jégkorong, máris meséli az egy­kori nagy mérkőzéseket. Pozso­nyi, Jakabházy idejében rendsze­resen ott toporgott a lelátón, manapság már ritkábban megy ki hokimeccsre. Bizonygatja, hogy milyen óriási bűn lett volna megszüntetni a jégkorongot a Fradiban. És nem érti, a hivata­los sportvezetést miért nem tá­mogatja jobban ezt a nálunk is népszerű, remek játékot. Ha valakinek, hát neki van összehasonlítási alapja arra vo­natkozóan, hogy mennyiben vol­jobbról keresztbe ível, az öreg Fenyő visszafejeli az ötös és a tizenegyes közé, Juhász berob­ban, és belövi. Es nagy erővel lő, és a labda tíankáról a léc alá vágódik. A léc alá vágódik. Lő, a kapus még bele tud ér­ni, de védeni nem tudja. Az a szív, amivel idáig jutok. Az a kicsi testecske, az a ke- rekded termet, a szív, amivel idáig jutottunk. így kezdődhet. És minden va­donatúj lesz. Bárcsak vadonat­új lennék. Megváltozik. Megtar­tani. Egészen lelassul. Majdnem megáll. Mintha világosabb lenne most. A szünetben a gyepen ro­hangálunk, a meccslabdával, óri­ási iramban kezdődik a második félidő, Galambos hozza fel, az átadást Juhász maga elé teszi, elmegy Polgár mellett, és né­hány lépés után a bal kapufa mellett a hálóba pörget. A kifutó kapus fölött pörgeti be a labdát. Tíz perc múlva Fenyvesi vissza­fejel egy keresztlabdát, Galam­bos belövi, belövi, és Varga szög­letből kapura csavar, és negyven méteres lőtt átadások, a lelátón egymást ölelgetik az emberek, és fölállnak, könnyes a szemük, teljesen kitámad a csapat, gólt is kap, mert az öreg hátvédek a gyerekeket bámulják, és a fél­idő közepén Varga cselez a bal- összekötő helyén, beteszi közép­re juhász lefordul, és közelről be­rúgja, hiába gyötrik, és néhány perc múlva Galambos beívelését fejeli a hálóba, azután letérdel a kapufá mellett, igen, a Jóisten most ide néz, most a mi hazán­kat nézi, ezt mindenki tudja. Az Ür most Magyarországot nézi, és a Fradi-meccset nézi, és tet­szik neki. (Kukorelly Endre írásának részleteit a Ka1 társ 1988. márciusi számából idéztük.) tak mások régebben a játékosok, a nézők. A sportolóból szólva elsősorban a focistákat említi. A maiak szerinte nem olyan szív- vel-lélekkel játszanak, mint akár csak húsz évvel ezelőtt. Például Fischerből klasszisjátékos lehet­ne, ha több lenne az akaratereje. A közönség régen szurkolt - ma csak a fiatalok biztatják a csapa­tot, a többség ritkán buzdítja a Fradit. Úgy látja, kiveszett a lel­kesedés a nézőkből is. Persze,ez valahol a játékból fakad... Két fia és egy lánya van. Fiai szintén fradisták, a kisebb rend­szeres vendége a zöld-fehérek kü­lönböző mérkőzéseinek. Amikor meg lehetett venni a kezdőrúgás jogát, egyszer a barátjával a pa­pírgyűjtésből származó pénzt fi­zették be. A rokonságban pedig igazi Fradi-vér is van: az idősebb Aradi Tibor egyik öccsének fele­sége Kohut Vilmos unokája. — Nekem szerencsém volt az asszonyokkal, mert mindkét fe­leségem jól „tűrte” a hobbimat - magyarázza Aradi Tibor. — A mostani nejem pedig tag a a Baráti Körnek. Az idős szurkoló kitűnő egészségnek örvend, és jó tizen­öt évet nyugodtan letagadhatna. Ma is dolgozik, és nemegyszer éppen munkája miatt nem tud kimenni meccsre. Búcsúzóul azt mondja: jó anyagi helyzetet kíván a Ferenc­városnak, mert az nagyon fon­tos. No, és sok sikert a hazai és nemzetközi mérkőzéseken, versenyeken. Bár mindkét kívánság teljesül­ne!... Margay Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom