Fradi műsorlap (1989)
1989. március 25.
Fradi műsorlap 5 Sós Károly 80 éves A Fradiért árkon-bokron át futnék... itp. K I !\ 1 Z. S I 4 AZ 1955 ÉVI LABDARÚGÓ BAJ N0KSÁG3ikHELYEZETTJE. Az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb mesteredzője Sós Károly április 5-én ünnepli 80. születésnapját. Ebből az alkalomból kerestük fel a kiváló szakembert.- Hogyan gondol vissza arra az időszakra, amikor Ön volt a Budapesti Kinizsi edzője. — 1953-tól csaknem négy éven át dolgoztam az Üllői úton, és ez edzői pályafutásom talán a legszebb időszaka volt. Önmagában már azért is, mivel egy fiatal zöldfülű gárdából kellett rövid idő alatt ütőképes csapatot formálni. Tudja, mikor átvettem a Kinizsit, akkor a tabella alján kullogott, de már 1955-ben a világklasszisok egész sorát felvonultató Budapesti Honvéd és Vörös Lobogó — akkor így hívták az MTK-t — mögött harmadikok tudtunk lenni. Ez a dobogóra állás óriási bravúrnak számított, hiszen olyan nagytudású csapatokat utasítottunk magunk mögé, mint a Vasas, vagy a Dózsa, ahol szintén válogatottak egész sora játszott. A Kinizsi időszak mellett még az NDK szövetségi kapitányaként éreztem igazán jól magam. De az akkori Üllői úti pálya hangulatával a világ egyetlen stadionjának légköre sem vetélkedhetett.- S a vezetőkkel milyen volt a kapcsolata a Kinizsinél? — Remek. Nagyszerű partnereim voltak, különösen a felejthetetlen Száraz Pista, no meg az ÉDOSZ akkori vezetői rengeteget tettek azért, hogy egy nagyon nehéz politikai időszakban mi gondtalanul csak a fut- ballnak tudjunk élni.- Való igaz, ez a legvadabb Rákosi korszak volt, amikor bizony a hatalom nem nagyon kedvelte a Kinizsit, amelyik a Ferencvárosnak volt a jogutódja. — Kétségtelen, hogy nem rajongott értünk az a kör, amelyik a nagy politikát irányította. Ennek az volt a fő oka, hogy indokolatlanul rátették a Fradira azt a bélyeget, hogy úgymond ez jobboldali csapat. Nos, a Kinizsinek — a név és színváltozás ellenére — természetesen ugyanaz maradt a közönsége, a lelkes szurkolótábora mint az FTC-nek, így aztán voltak nálunk kedveltebb gyermekei is az akkori sportirányításnak, pártvezetésnek.- A játékosokkal milyen viszonya volt?— Azt hiszem, hogy jó. de az egész csapaton belül egy nagyon egészséges baráti szellem alakult ki. Olyan közösséget alkotott az akkori Kinizsi, amelyik után joggal nosztalgiázhatnak azok, akik az akkori együttest alkották. Sajnos már hárman hiányoznak a csapatból. A felejthetetlen Kispéter Miska, a csupaszív Vile- zsál Őszi, és a kedves Kertész Tomi, aki néhány nappal ezelőtt hunyt el. Gyakran előfordul, hogy előveszem a régi fényképeket, a megsárgult újságokat, s ilyenkor bizony elérzékenyülök. Milyen nagyszerű csapatom is volt nekem az Üllői úton.- Tud arról, hogy azt híresz- telték Önről, hogy Sós Károly keze alatt hamar kiégtek a játékosok, mivel annyira hajtotta, űzte őket az edzéseken.- Hallottam ezeket a pletykákat. Nevetséges vádak. Gondoljon csak arra, hogy Mátrai Sanyi 38 esztendős koráig játszott, Fenyvesi Máté még 36 évesen is bajnokcsapat tagja volt. De a többiek is szinte egy- től-egyig jóval 30 éves korukon túl hagyták abba a futballt.- Mégis mi lehet az alapja ezeknek a rosszindulatú megjegyzéseknek?- Az, hogy én tényleg sokat követeltem a játékosaimtól. Legtöbbjük vidékről érkezett, — igazi tehetséggel megáldva, - de sok-sok technikai,, taktikai fogyatékossággal. Es nekünk a Kinizsivel bizony produkálnunk kellett méghozzá egyiknapról a másikra. Mi mást tehettem, mint egy korszerű felfogásban játszó, lendületes rohanó focit produkáló csapatot hoztam össze. Ehhez persze az kellett, hogy hallatlan jó kondícióban legyenek a játékosaim. Bevallom, hajtottam is őket, de mentek ezek a nagyszerű srácok maguktól is.- Kik voltak azok az idősebb edzők, akiktől a szakmát tanulta?- Fiatal tréner koromban örültem, amikor egy kör fröcs- csöt fizethettem Tóth Potya Istvánnak, Schaffer Spécinek, és a többi menő edzőnek, csak azért, hogy jiallgathassam a történeteiket. így a fehér asztal mellett többet tanultam a mi mesterségünkből, mintha 100 évet ültem volna az iskolapadba.- Kik voltak azok a szövetségi kapitányok, akikkel együtt dolgozott?- Egy-két alkalommal Sebes Gusztáv is meghívott magamellé segíteni, aztán Bukovi Mártonnal tulajdonképpen közösen csináltuk 1956—57-ben a válogatottat. De tagja voltam annak a szakmai triónak is, amelyik az 1958-as svédországi világbajnokságra készítette fel a magyar gárdát.- A Kinizsiből melyik játékost szerette a legjobban?- Valamennyi fiú közelállt a szívemhez, de leginkább Szabó Lacikát szerettem, aki ha nem sérül meg 21 éves korában! egész biztos hogy Bozsik József utódja lehetett volna. Fantasztikus fedezet tehetség volt, ma úgy mondanák, olyan középpályás, aki minden edző vágyálma. Orosz Pali is azok közé tartozott, akit nagyon kedveltem. — Mi volt élete legnagyobb tévedése? — Az, amikor 1968-ban elvállaltam a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztját. Jól éreztem magam az NDK-ban, még marasztaltak is, de én fejest ugrottam a feladatba. Ezt sohasem bocsátom meg magamnak. — Edzőként ki .volt a legjobb partnere a Kinizsiben? — Egyértelműen Kispéter Miska. Az öltözőben én voltam az edző, de a pályán átvette az én szerepkörömet: irányított. s ha kellett átszervezte a csapatot. Ragyogó ember volt, s ha nem hal meg olyan fiatalon, óriási edző válhatott volna belőle. De Dékány Pofi intelligenciája is hallatlanul nagy pluszt adott a csapatnak... — Mit csinál manapság? — Élem a nyugdíjasok csendes hétköznapjait. — Jár még meccsre? — Természetesen. Gyakori vendég vagyok az Üllői úti pályán is.-Az MLSZ -ben van valami tisztsége? — Papíron tagja vagyok a Tanácsadó Testületnek, amelyik sajnos már hosszú idő óta nem működik, no és hosszú évek óta az MNK bizottság elnöki pozícióját töltöm be. — Ha most újra kezdhetné az edzősködést, ismét elvállalná a Fradit? — Mi az hogy! Nem kellene kétszer mondani, futnék én árkon-bokron át az első hívószóra. — Árulja el, milyen volt az ötvenes évek derekán az Üllői úti pályán a hangulat? — Eszményi! Csodálatos! Én az akkori hangulatról csak felsőfokokban fogalmazhatok. Olyan légkört tudott teremteni a közönség, hogy szó szerint magával ragadta a csapatot, ezért féltek tőlünk annyira az ellenfelek. A Kinizsi 90 percen át küzdött, s játszhatott gyengébben, de kapujához szegezte az ellenfelét. A publikum pedig a puszta lelkesedést, a futball minimális szépségét is tapssal, bekiabálással honorálta.- Mi a véleménye a mai futballról? — Sok a tehetséges gyerek, csak egy a baj, hogy ők úgyérzem talán nem szeretik annyira ezt a gyönyörű játékot, mint az én fiaim, a Kinizsi-korszakban. Akik közül nem volt mindegyik labda zsonglőr, de szívét, lelkét adta ezért a klubért. (gyenes) ÉísztávirOb Dékány doktornak Régi labdarúgó kiválóságunk március 12-én a postástól ezt a dísztáviratot vehette át: FRADI SZÍ VÜNK MINDEN SZERETETÉ VÉL KÖSZÖNTJÜK 60. SZÜLETÉSNAPJÁN FTC ELNÖKSÉGE EMLÉKEZÉS KERTÉSZ TAMÁSRA Volt a Ferencvárosban egy gyors, rendkívül jó fizikumú, az összjátékhoz is remekül értő jobbszélső, akit úgy hívtak Kertész Tamás. Néhány napja hunyt el — hosszú szenvedés után — egy hónappal a hatvanadik születésnapja előtt. Igaz ritkán láttuk az utóbbi időben az Üllői úton, hiszen Debrecenben élt, ahova egy futball szerződés sodorta 1960-ban. Történt ugyanis, hogy a Ferencvárosban sorozatos sérülések kényszerítették rövidebb-hosszabb pihenőre, s éppen ezért érthetően mind kevesebb babér termet már a korábbi válogatott szélsőnek. Kertész Tomi pillanatok alatt átlátta ezt a helyzetet és ezért igazolt át az Üllői útról a DVSC-hez. Itt már főleg középcsatárt játszott, s meghatározó egyénisége lett a hajdúsági csapatnak. Szimpatikus sportember volt, aki már játékospályafutása alatt mérnöki diplomát szerzett, s tudatosan készült az életre. , Egyébként hivatásához - külföldi edzői szerződéseikor, Afrikában dolgozott — egyetlen percre sem lett hűtlen, még akkor sem, amikor a DMVSC NB Il-es gárdáját öt esztendeje, szakvezetőként az élvonalba dirigálta. Milyen labdarúgó lehetett? Kérdezheti joggal az a korosztály, amelyik nem láthatta már futballozni Kertész Tamást. A Kinizsi csapatából - akkor így hívták az FTC-t, s a zöldfehér helyett piros-fehérben játszott — került be a híres, zsenikkel teli aranycsapatba. 1955-ben két alkalommal szerepelt a címeres mezben és mind kétszer győztes csapat tagja volt. Először Prágában játszott egy fantasztikus csatársorban: Kertész, Kocsis, Tichy, Puskás és Czibor. Itt 3 :l-re nyert a magyar gárda. Két héttel később 1955. október 16-án Budapesten rendezték a 100. magyar-osztrák mérkőzést, s Kertész Tomi ekkor is tagja volt a kezdő tizenegynek. A végeredmény 6:1, a csatársor pedig pontosan ugyanaz, mint a Csehszlovákok ellen. Egyébként ez volt az a jubileumi találkozó, amelynek kezdőrúgását a felejthetetlen Slózi, vagyis Schlosser Imre végezte el! * Kertész Tamásról felsőfokokban írtak a lapok: „Erőteljes lövéseivel, jó beíveléseivel, elfutásaival, pontos fejeseivel a kapura^ is veszélyt jelentett. Méltán lett válogatott labda- rúgó...” Búcsúzunk a nagyszerű jobbszélsőtől, aki 1953rtól 1960-ig összesen 180 mérkőzésen szerepelt az FTC színeiben. Tagja volt az 1958-ban MNK-t nyert zöld-fehér gárdának, s a Ferencváros labdarúgójaként ötvennégy gólt szerzett. Egy legendás csapat újabb tagját gyászoljuk, hiszen Kispéter Mihály, Vilezsál Oszkár után most Kertész Tomi is elment. Felesége és fia kérésére szűk családi körben kísérték utolsó útjára. így ha sírjára nem is tehettük le a kegyelet virágait, ezzel a néhány sorral kívántunk emlékezni az egyesület egykori játékosa előtt.
