Fradi műsorlap (1989)
1989. február 25.
Fradi műsorlap 3 Egy jó bemutatkozás sokat segítene'' A ferencvárosi szurkolók közül sokan élénk figyelemmel kísérték már az elmúlt őszi idényben a Keszthely mérkőzéseit. Ott is elsősorban egy fiú teljesítményére voltak kiváncsiak. Egy csatáréra, akit úgy hívtak; Fony- nyadt Zsolt. S ha dicsérte a tudósító, pláne ha gólpasszt adott, vagy gólt rúgott, elégedetten dörzsölték a kezüket, mondván., „Megint kitett magáért a mi emberünk . A fiatal labdarúgó ugyanis már akkor eligérkezett az Üllői útra, s az idei munkakezdésre már meg is érkezett a zöld-fehér együtteshez. A felkészülés utolsó napjaiban készült vele az alábbi beszélgetés.- Mesélje el Pestre kerülése történetét. * Pályaavatón járt Keszthelyen a Ferencváros, s úgy tudom, akkor figyeltek fel rám a szakvezetők. Megkerestek, megkérdezték, hogy lenne-e kedvem a Fradiba igazolni. Megtisztelő volt a meghívás, túl sokat nem is gondolkoztam a dolgon.- Akadt más ,,kérője” is, vagy a Ferencváros megelőzött minden más klubot? + Nem. Hívtak Győrbe is és Zalaegerszegre. Az utóbbi együtteshez alá is írtam, ebből végülis bonyodalmak származtak, mivel ezt az aláírást később visszavontam. Emiatt aztán fél évig nem igazoltak át.- A szíve is a zöld-fehérekhez húzta, vagy csupán a klub patinája döntött az FTC mellett? + Az igazat megvallva nem voltam vérbeli fradista, viszont mindigis tiszteltem és nagyra tartottam az egyesületet. Arra meg végképp nem gondoltam, hogy egyszer majd idehívnak futballozni. A választásban a márkanéven kívül az is sokat nyomott a latba, hogy itt a továbbtanulásom is megoldódik.- Melyik tanintézetbe készül? + Vendéglátóipari szakközépiskolát végeztem, s ugyanezt a főiskolát szeretném folytatni.- A fütballbúcsú után nyilván szeretne üzletet nyitni? + Nem, ilyen terveim nincsenek. Sokkal inkább a szálloda- ipar vonz. Fél évet dolgoztam korábban szállodaportásként, s élveztem a dolgot.- Beszél nyelveket? + Négy évig tanultam németül.- Kedvenc posztja a futball- pályán? + Jobblábas vagyok, de legszívesebben bal oldali éket, vagy balszélsőt játszom. A serdülő és ifi csapatban mindig középcsatár voltam, s akkor mindig sok gólt rúgtam. Az utóbbi időben azonban nem a végrehajtásban, hanem inkább az előkészítésben jeleskedem.- Ősszel hány gólt szerzett? + Csupán kettőt, de volt legalább nyolc—tíz gólpasszom.- Hogy érzi magát új csapatában? + Egyelőre kitűnően.- Milyennek ítéli meg esélyeit, sikerül beverekednie magát a tavaszi kezdőcsapatba? + Csak reménykedem ebben. Egyelőre csak egy vagyok a jelöltek közül, akinek sok még a tennivalója ahhoz, hogy NB I-es játékos lehessen.- Ha ott lesz a legjobbak között, azt elsősorban milyen erényének köszönheti? + Hát, azt hiszem az átlagon felüÜ gyorsaságomnak. Más téren viszont még sokat kell javulnom. Nem az igazi még a lövőtechnikám, s a jó értelemben vett keménységnek is híján vagyok.- Eddigi tapasztalatai szerint miben különböznek az élvonalbeli labdarúgók az NB II-esektől? * Nem csupán játékban, de gondolkozásban is gyorsabbak az NB I-esek. Na és nem utolsósorban kellő önbizalommal is rendelkeznek.- Fonnyadt Zsolt is bízik önmagában? + Sajnos nem eléggé. Mondhatnám cémaszálon függő dolog nálam az önbizalom. Persze egy jó bemutatkozás sokat segítene. Az egészen biztos, hogy feldobna. De a bemutatkozásig el kellene jutni.- Hogy él itt a fővárosban? + Egy Cooptourist lakásban lakom, szabad időmben tanulok, olvasok, zenét hallgatok.- Barátok? + Van néhány fiú Keszthelyről, akikkel összejövünk néha.- Nem nehéz távol a családtól, magányosan élni? + Kicsit nehéz, de meg kell szoknom. Az elkövetkezendő három év dönt el mindent. Azt, hogy lesz belőlem futballista, vagy sem. Pontosabban, hogy beteljesednek nagy terveim, vagy vége labdarúgó pályafutásomnak. Mert nem akarom végigkilincselni a klubokat fentről lefelé. Ha nem állom meg a helyem itt fent, alighanem befejezem. Bár úgy búcsúztak tőlem Keszthelyen, hogy ha nem sikerül az élvonalbeli kirándulásom, visszavárnak, de aligha kezdem a nagy futballvándorutat. Persze most nem a visszavonuláson, hanem az előrehaladáson gondolkodom. Hosszú időt szeretnék az Üllői úton eltölteni, s nem keserű szájízzel távozni onnan.- A mgy eUiuiározások mellé jóadag kvnokság és szívósság is szükségeltetik, mert enélkül ritkán ér célba valaki. + Nem mondom, hogy vasakarattal lennék megáldva, de azért amit egyszer elhatározok, annak kivitelezéséről nem mondok le egykönnyen. Ennyit tehát bemutatkozás címszó alatt. A többit a pályán kívánja elővezetni az új fiú, akit úgy hívnak: Fonnyadt Zsolt. V.S. Az magától értetődik, hogy a stadion áll és működik. Másként nem lenne hol megrendezni a mérkőzéseket. Abba viszont nem — vagy csak ritkán — gondolunk bele, hogy ezt a stadiont működtetni kell, a füvet gondozni, a padsorokat javítgatni, a büfét üzemeltetni, és így tovább. A hátteret gyakran észre sem vesszük, pedig a létesítmény dolgozói nélkül ugyanúgy nem lenne mérkőzés, mint játékosok nélkül. A Ferencváros létesítményeiről, azok jövőjéről beszélgettünk dr. Török Lajos igazgató-helyettessel.- Ön egy éve dolgozik az Üllői úton, ezért arra kérem, először vázolja azt az utat, amelynek jelenlegi állomása Ferencváros.- Bemutatkozásnak talán elég annyi, hogy negyvenöt éves vagyok, és agrármérnöki diplomám van. Huszonöt évet töltöttem el a keszthelyi egyetemen, majd 1987 decemberében jöttem a Ferencváros sport létesítményekhez (igazgatósághoz).- Meglehetősen nagy váltásnak tűnik.- Pedig nem az. Az egyetem és a létesítmény is a Mezőgazdasági Minisztériumhoz tartozik, tehát valójában „családon’ belül maradtam. Keszthelyen a kutatás szervezési osztályt vezettem, mellette pedig társadalmi munkában a Keszthelyi ATE Haladás elnökségének a tagja voltam, 15 évig elnök-helyettesként dolgoztam, s közvetlenül hozzám tartozott a labdarúgás is.- Ezzel együtt továbbra is nagy váltásnak érzem az egyetem és a létesítmény vezetői funkciók felcserélését.- Látszólag valóban felfedezhető ebben némi ellentmondás. Ám a sportban eltöltött idő és munka alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy nem jöttem idegen területre. Ráadásul az agrármérnöki diploma igen univerzális képzést takar, a műszaki képzésünk is megfelelő volt. Keszthelyen ráadásul megismertem azokat az általános gondokat is, amelyek a létesítményeknél adódhatnak, így aztán nem okozott problémát a váltás.- Tehát hamar beilleszkedett új környezetébe?- Hamar. Szerencsés ember vagyok, mert eddig mindig remek főnökeim voltak, akiktől sokat tudtam tanulni. Itt sincs másként, és ez segítette a beilleszkedésemet.- Mi ösztökélte erre a váltásra, amely ráadásul azzal is járt, hogy Keszthelyről a fővárosba kellett költöznie.- Erőssé vált bennem az igény a megújulásra. Ráadásul mellékállásban már nem tudtam volna színvonalasan dolgozni a sportban, így választanom kellett: szakma vagy sport. Ez a lehetőség egyszerre kínálta a kettőt. Könnyítette a döntésemet, hogy két fiam befejezte a középiskolát és Budapesten szeretnének továbbtanulni, feleségem is támogatta, hogy Budapestre jöjjünk.- Mi a feladata konkrétan?- A létesítmények műszaki területeit fogom össze. Az eddig eltelt egy év egyébként arra ment el, hogy megismerjem a létesítményeinket, és azok kapcsolatrendszerét az egyesülettel. A négy jelentős terület - Üllői út, Népliget, Vizisport utca és Latorca utca - egyaránt rengeteg munkát igényel. Biztosítanunk kell a sportoláshoz szükséges feltételeket személy, tárgy és eszköz vonatkozásban. Mindezt úgy, hogy a költségvetési támogatás nem fedezi a kiadásokat. Ebből pedig az következik, hogy gazdálkodnunk kell és növelnünk a saját bevételeinket.- Ezt hogyan érhetik el? '- Sajnos, a kiadások egyre növekednek, a közeljövőben emelkednek például a csatorna-, a víz- és villanydíjak, nem beszélve a gépjárművek üzemeltetési költségeiről. A színvonalból azonban nem szeretnénk engedni. Két úton haladunk egyszerre: csökkentjük költségeinket (ez a nehezebb), és növelni szeretnénk bevételeinket. Az elsőről annyit, hogy vannak belső tartalékok, amelyeket elsősorban takarékos gazdálkodással tárhatunk fel. A másik úthoz pedig ötletekre van szükség.- Gondolom, született már néhány.- Igen. Például tervezzük, hogy elektromos jegy ellenőrző rendszert állítunk fel az Üllői úti stadionban. A gazdasági számításokat most végezzük. Saját erőből nem tudjuk létrehozni, ezért támogatót kerestünk, s úgy tűnik, sikerül megállapodnunk a Hungária Biztosítóval. Úgy gondoljuk, hogy a potyások kiszűrésével tíz százalékkal nőnek bevételeink. De gondoltunk arra is, hogy a stadion Könyves Kálmán körúti részén pavilonsort építünk és azokat bérleményként hasznosítjuk, és ezzel a telepünk is rendezettebb lenne. Ám ezek egyelőre csupán elképzelések, nem tudjuk, mi válik majd valóra.- Tudnak-e javítani a labdarúgó utánpótlás pályagondjain?- Remélem, hogy igen. A Ganz-Mávag egykori sporttelepén szeretnénk az utánpótlásnak egy centrumot kiépíteni. Egy helyen így mindent megoldanánk, nem kellene másutt pályát bérelnünk, és ezzel sok pénzt is megtakaríthatnánk. A teljességre való törekvés nélkül ezek azok a feladatok, amelyeket a közeljövőben szeretnénk megoldani, természetesen úgy, hogy a meglévő létesítményeinknél az üzemeltetést megfelelő szinten biztosítjuk.- Végül hadd kérdezzem meg, hogy néhány év múlva a munkáját tekintve mire lenne a legbüszkébb?- Büszke lennék arra, ha budapesti viszonylatban az egyik legszebb és legkorszerűbb, minden szakmai igényt kielégítő létesítmény együttesben ferencvárosi sikereknek tapsolhatnának a Fradit szerető tízezrek. P.Gy.L.
