Fradi műsorlap (1989)
1989. március 25.
Fradi műsorlap 3 Ez csak a kezdet... Szepeshelyi István szakosztályelnök-helyettes még napokkal a mindent eldöntő mérkőzés után is sugárzott az örömtől: — Túlzás nélkül mondhatom: életem egyik legszebb napja volt február huszonnegyediké - mondta. - Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan juthatott eszébe a klub néhány vezetőjének az a gondolata, hogy ezt a csapatot szélnek eresszék... Szerencsére, az egész országban megmozdultak a fradisták; és sikerült megmenteni a szakosztályt. A csekkakcióval kapcsolatban szeretnék elmondani két történetet. A budapesti Váczi István hatezer forintot ajánlott fel a hokisoknak. A csapat ajándékokkal köszönte meg a mozgássérült fiatalember segítségét, aki egyébként egyik leglelkesebb szurkolónk. A zalaegerszegi Su- lák Rozi néni, aki hetven éven felüli nyugdíjas, szintén küldött nekünk egy kis pénzt. Azóta többször váltottunk levelet, és a bajnoki cím megnyerése után dísztáviratot kaptunk tőle. Neki is ajándékokkal kedveskedtünk. A fiúknak óriási erőt adott a közönség. Nemcsak az anyagi támogatásra gondolok, hanem a mérkőzésről mérkőzésre tapasztalt bíztatásra. A vidéki összecsapásainkon is mindig zúgott a Hajrá, Fradi!, és ez sokat jelentett. Az aranymeccseken pedig egyszerűen fantasztikusak voltak szurkolóink. Külön kell szólni a Mester- Coop és a Vetőmag Termeltető és Értékesítő Vállalat segítségéről. Szponzoraink magasra tették a mércét, bajnoki cím esetén jelentős támogatást ígértek. Ez is hozzájárult ehhez a várva-várt aranyéremhez. No, és hadd ejtsek szót azokról, akik kivívták ezt a sikert. Állítom: a Fradiban uralkodó csapatszellem példa lehet minden csapat számára. Nem könnyű kiemelni bárkit is. De azért meg kell említeni Hajzer Tibi fantasztikus akaraterejét, küzdenitudá- sát, Hudák Gabi kimagasló csatárjátékát, Balogh Imi szenzációs teljesítményét a rájátszásban, a fiatalok hatalmas fejlődését, a három kapus megbízhatóságát. Hiszem: ez a csapat még sok örömet fog szerezni a jégkorong, a Fradi híveinek. Azaz: ez a bajnoki cím csak az első volt... Bízom a folytatásban! A céltudatos munka diadala Abban bizonyára minden hokirajongó egyetért, hogy a Ferencváros megérdemelten szerezte meg a bajnoki címet. A zöld-fehérek mindent megnyertek ebben a szezonban, amit csak lehetett. A sikersorozat augusztusban, az Atlasz—NSI Kupával kezdődött, aztán folyBajnokcsapat! BAJNOKCSAfífíP. Hokiarany - öt év után tatódott novemberben a Magyar Népköztársasági Kupával és az Ongrochem Kupával, csúcs pedig február végén a magyar bajnoki cím elhódítása volt. A „zöldárról” Orbán György- gyel, az FTC vezető edzőjével beszélgettünk.- Úgy gondolom, méltóképpen ünnepeltük a szakosztály fennállásának hatvanadik évfordulóját - kezdte a mester.- Három esztendő munkája érett be most...- Igen, hiszen franciaországi edzősködésem után három éve vettem át újból a Ferencvárost. Akkor azt tűztem célul magam elé, hogy létrehozok egy jó szellemű, becsületesen küzdeni tudó csapatot. Elvártam, hogy játékosaim sportszerűségből, fegyelmezettségből is példát mutassanak másoknak, és igazi jégkorongo- zóvá formálják önmagukat. Tisztában voltam azzal, hogy mindez csak akkor sikerülhet, ha áthatja őket egy különleges érzés, amit nemes egyszerűséggel csapatszellemnek szokás hívni. Ezért kialakítottam a csapaton belül a kölcsönös függőséget. Meggyőztem a fiúkat, hogy akarni kell mindent céltudatosan és gyorsan csinálni, és ily módon túlléphetnek az egyéni- eskedésen. Mindenki számára világossá vált, hogy primadonnákra nincs szüksége a csapat-' nak.- Térjünk rá a játék elemzésére!- Az elmúlt bajnoksághoz képest előbbreléptünk gyorsasági állóképességben, pszichikai stabilitásban. A képességfejlesztést beépítettem a technikai és taktikai gyakorlatok közé, így több specifikusság jellemezte edzéseinket. Taktikában a biztonságos védekezés mellett új támadási kombinációkat sajátítottak el. Ilyen például a kettős helycsere, a visszahagyott korong lendületes elvitele. „Mi voltunka legjobbak!” Amikor a bajnokság előtt Hajzer Tiborral, a Ferencváros jégkorongcsapatának kapitányával az esélyekről beszélgettünk, a népszerű „Tiknó ’ azt mondta, hogy nemcsak a közönség, hanem a játékosok is nagyon váiják már az újabb hokiaranyat. De nem csak váiják, tesznek is érte, és a sok munkának gyümölcsöznie kell. Nos, gyümölcsözött is. Öt év szünet után ismét ünnepelhetett a zöld-fehérek közönsége.- Nem beszéltem a levegőbe - emlékeztetett az őszi diskurzusra Hajzer Tibi. — Ezúttal mi voltunk az esélyesek, és ezt sikerült is valóra váltanunk. J- Szerinted minek köszönhető a bajnoki cím?- Annak, amit már októberben is mondtam: végre CSAPAT lett a Ferencváros! Fegyelmezett társaság a Fradi, kitűnő a csapatszellem. A második sor ütőképessé fejlődött, és remekül tartották a sorsdöntő mérkőzéseken a Dózsa első sorát. A mi első sorunk ugyanakkor teljesítette az elvárásokat, lőtte a gólokat. A harmadik sor, amelynek összetétele gyakran változott, többnyire jól hajtotta végre az edzői utasításokat, így mi és Dobosék pihenhettek. Szóval, mindenki hozta azt, amit kellett, vagyis jól oldotta meg a feladatát. Az is nagyon lényeges, hogy mindenki hitt a bajnoki cím elnyerésében. Senki nem ismert elveszett korongot, a Fradi- szív ismételten ott dobogott a jégen. Mi voltunk a legjobbak, és ezt bizonyítja az is, hogy újra a Fradi adja a válogatott gerincét.- Te már sok bajnokságot megéltél. A mostanit milyennek láttad?- Határozottan magasabb színvonalú volt ez a bajnokság, mint az utóbbi években bármelyik. Tulajdonképpen csak a Dózsa ellen kellett nagy erőt kifejtenünk, de érzékelhetően feljavult a többi csapat.- Ha a Fradiról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a feloszlatás körüli hercehurcát sem...- Szerencsére, eZ a probléma hamar megoldódott. Nagy- nagy köszönettel tartozunk a Mester-Coopnak és a Vetőmag Termeltető és Értékesítő Vállalatnak. Az ő segítségük nélkül aligha nyert volna bajnokságot a Ferencváros. A közönségünk mellénk állt a bajban és a mérkőzéseken is. Érezhető volt, mennyire áhítják ezt a sikert a szurkolók is.- Annak idején te játszottál a hetvenes évek aranycsapatában is. Milyen a mai Fradi az akkorihoz képest?- Nehéz az összehasonlítás, mert az a hoki más volt. De azért megpróbálom. Az a csapat szisztematikusabb játékot játszott. A mai támadójátékban több az improvizáció. Ez vé- gülis jó, mert ha valaki megsérül, nem jelent túl nagy problémát a pótlása. Ma már nincsenek kötött posztok, állandó mozgásban van mindenki. Ennek a helycserés játéknak a szovjetek a nagymesterei. Amiben én különbséget látok, az az, hogy Mészölyék nem bírtak veszténk, ha kellett, meghaltak a pályán. Ez a mai Fradinál - és ez nem mond ellent a Fradi-szívről mondottaknak -( még csak elvétve tapasztalható, és ebben kell fejlődni. Úgy vélem, ez a csapat még nagyon sokra viheti. — Sokunk szerint az év legnagyobb húzása az volt, hogy a második sorra bíztad a Dózsa első sorának semlegesítését. — A fiatalok tökéletesen oldották meg feladatukat. így az első sor tudott gólokat lőni a Dózsa második sorának. A harmadik sornak időt kellett húznia, míg a többiek pihennek, és ők is megfeleltek az elvárásnak. — A döntő mérkőzéseken új emberelőnyös figurákkal sikerült meglepni a Dózsát. — A szakmai értékelésből sem maradhat ki a szakosztály létét fenyegető elnökségi döntés. — Bizony, nem szerepelt a kívánságlistánkon ez a dolog. Óriási lelki terhet rakott a csapatra a hercehurca. De a játékosok fizikai és pszichikai felkészültsége tnég ezt is kibírta. A régóta fennálló rendezetlen körülményekből egy igazi szponzor segítségével úgy tűnik, sikerül kilábalnunk. A Mester-Coop valóban azt tudja nyújtani, amire szükségünk van. Korábban az Agrotek segített bennünket egyedül, most már több támogatónk is van. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ilyen szilárd háttérrel nemzetközi szintű munkát tudunk majd végezni. Egyszerű a tétel: a vezetés nem egyéb, mint a vezetettek motiválása. Ha ez nemcsak szép szavakból áll, az egyéni és a csapatteljesítmény jelentős mértékben növekedhet. — Ezeket kifejezetten a rájátszásra tanulták meg a fiúk. Az utolsó meccsen egy saját variációt játszottak Hu dákék. Ezek az új megoldások az első ötös tagjainak egyéniségére épültek. — Mi a véleményed az egyes játékosokról? — A há’-om jó kapus egészséges rivalizálása lehetővé tette, hogy bármikor, bármelyiküket beállítha ttam, megállták a helyüket. Az első és a második sor minden edzésen ott volt, és maradéktalanul megvalósíthattam a betervezett edzésmunkát. Az első ötös a kanadai pontlista szerint százhatvanhárom pontot ért el. Köztük a legeredményesebb Hudák volt huszonhét góllal és húsz gólpasszal. Ez a kvintett B-csoportos szinten tud hokizni! A második sor nyolcvannyolc pontot gyűjtött. A védekezésük kiváló, de a gólképességet illetően még sokat kell javulniuk. Ki kell emelni a tapasztaltabb Mileticset, akinek hátvédjátéka szépen fejlődött. Nagyon sajnálom, hogy sérülés miatt nem utazhatott a VB-re. A harmadik sor harmincnégy pontot ért el. Itt jelentkeztek a hátvédgondjaim. A megbízható Horváth Csabának nincs igazi társa. A kevés edzésmunka ellenére jó teljesítményt nyújtott Molnár. Az egyetemista Vadócz centeijátéka is sokat javult. — Hogyan tovább? — Ha sikerül megerősítenünk a harmadik sort, eredményesen szerepelhetünk idehaza és a BEK-ben egyaránt. Ehhez az szükséges, hogy továbbra is olyan sokat tegyen a csapatért a szakosztályvezetés, elsősorban Szűcs János, Szepeshelyi István és Hudák János, mint eddig, és olyan odaadóan szolgálja a gárdát Monsieur Szigi, azaz Krisztel Imre, a csupaszív technikai vezető és Hunyadvári Zoltán, a fáradhatatlan műszaki felelős. No, és természetesen nélkülözhetetlen csodálatos közönségünk buzdítása is. A negyedik sor Ha a Ferencváros jégkorongcsapatának bajnoki sikeréről beszélünk, külön fejezetet érdemelnek a szurkolók. És itt nem csupán a budapesti mérkőzésekről van szó. Minden vidéki találkozóra szépszámú Frádi-hívő kísérte el az együttest. E sorok írója számára a leginkább felejthetetlen az volt, amikor december 2-án az órák óta szakadó eső ellenére vagy százan utaztak Székesfehérvárra, bízva abban, hogy lesz meccs, és buzdíthatják a Fradit. Ebben az idényben már eredményesen működött a ferencvárosi hokibarátok köre. Id. Pin dák László és Barta József fáradhatatlanul szervezte a szurkolókat. A vidéki mérkőzésekre autóbuszutakat „hoztak össze , és előbb a Dongó-pincében, majd a Népstadion toronyépületének éttermében hétről hétre baráti beszélgetésre hívták össze a hoki szerelmeseit. S tették mindezt társadalmi munkában, egyetlen fillér fizetség nélkül. Mindent összevetve: a Fradi-közönség szinte negyedik sorként járult hozzá a bajnoki címhez. Álljon itt néhány törzsszurkoló véleménye a bajnokságról, a Ferencvárosról. Papp Gábor, karbantartó: — Csodálatos volt ez az aranyérem! Hasonló szereplést kívánok a fiúknak az elkövetkező években is. Most már jöhet a CSZKA Moszkva is! Kövesdi Tamás, tanuló: — A legizgalmasabb számomra a rájátszásnak az a mérkőzése volt, amikor 1 -3-ról és 3—5-ről nyert a Fradi 7-6-ra. Az egész évi remek teljesítményre pedig felejthetetlen mérkőzésen tette fel a koronát a csapat a Kisstadionban. Póthné Walsch Tünde: — Gratulálok mindenkinek, aki tett a jégkorongért, a Ferencvárosért! A szurkolók nevében szeretném megköszönni a szponzorok segítségét. Ez az első hely csodálatos, de meg is kell őrizni még sok éven át. Papp Gábor, tanuló: — Nyolcezer ember előtt - nyitott pályán! — bajnokságot nyerni óriási dolog. Sohasem felejtem el, ahogy az ujjongó tömeg a Ferencváros tiszteletére az öltöző előtt elénekelte a Himnuszt. Halász Gábor, raktáros: Örökké emlékezetes marad ez a bajnokság, különösen a rájátszás. Szívből gratulálok a fiúknak, és eredményes BEK-szereplést kívánok! Az oldalt írta: Margay Sándor
