Fradi műsorlap (1989)
1989. október 28.
8 Fradi műsorlap November 1: Ferencváros- Admira Wacker, KEK-visszavágó A játékvezető Az óriási érdeklődéssel várt visszavágón a nemzetközi porondon kevéssé ismert NSZK-beli Wolf-Günter WIESEL fújja a sípot, aki így emlékezett pályafutásáról:-„1947-ben születtem a Niedersachsenben fekvő Hildesheim városkában. Fiatalabb éveimben egyetlen Játékszert” ismertem - a futballt. Játékosként szülővárosom, a VjV Hildesheim szövetségi amatőr-ligabeli csapatában szerepeltem 1968-ig. A labdarúgás játékszabályainak még alaposabb megismerése vonzott a játékvezetéshez. 1963-ban -16 (!) évesen, tehát még ifi- játékosként vizsgáztam, aztán elindultam a játékvezetők oly sokat emlegetett rögös útján. A kezdeti sikerek felbátorítottak, s ennek köszönhettem, hogy szakvezetőim évről évre mind magasabb osztályú mérkőzések vezetését bízták rám. Elérve a különböző minősítési szinteket 1983 óta vezetem a Bundesliga legrázósabb mérkőzéseit és 1986-ban - elérve vágyálmomat - tagja lettem a FIFA-keretnek. A magyar csapatoknak mégnem vezettem mérkőzést. Heti rendszeresjobbára atlétikus elemekből álló intenzív edzésekkel készülök fel fizikailag mérkőzéseimre. Szabad időmet szeretett családom körében töltöm, mely számomra a legjobb kikapcsolódás az izzó légkörű focicsaták előtt és után. Mindenféle sportot kedvelek. Anyanyelvemen kívül angolul beszélek. Civilben: üzemvezető vagyok. ” Somos István Újra a bajnoki címért - amatőrként A ferencvárosi hokiszurkolók bizonyára még jól emlékeznek a bajnoki címet eldöntő rájátszás negyedik mérkőzésére, illetve az azután történtekre. A többezres nézősereg hatalmas ünneplésben részesítette az FTC jégkorongcsapatát: a zöld-fehérek megnyerték a bajnokságot. Úgy tűnt, rövidesen profi szakosztály lesz a Fradiban. A Mester- Cooppal tervezett „házasság” azonban nem jött létre, s így az ígért 15 ezer forintos fizetések helyett továbbra is csupán néhány ezer forint vándorol a játékosok zsebébe...- A bajnoki cím megnyerése után hurráhangulat lett úrrá a csapaton belül - emlékezik Orbán György edző. - Minden jel arra mutatott, hogy július elsejétől végre rendezett körülmények között működhet az egész szakosztály. Ennek megfelelően készítettük el a felkészülési terveket, napi két-há- rom edzéssel, edzőtáborokkal számolva. Ez utóbbi óriási dolog lett volna, hiszen 1982 óta nem volt edzőtáborban a csapat, mert a játékosok dolgoznak, soha nem sikerült rendesen összeszedni őket. Aztán amikor összeomlott az egész, mélypontra kerültünk. Sokszor voltam már nehéz helyzetben, de ilyenben, főleg egy bajnoki cím után, még sohasem. EGY AUTÓ INDÍTÁSA A BEFIZETÉSKOR KEZDŐDIK t Nyeremények KX> MILLIÓÉRT I KERESSE FEL FIÓKJAINKAT: IX., Ferenc krt. 13. IX., Lobogó u. 18. IX., Mester u. 51. IX., Tolbuchin krt. 13. IX., Tinódi u. 9-11. ÖNNEK IS MEGÉRI, HA PÉNZE NÁLUNK PARKOL! !Űs [BANK Mit lehetett tenni abban a helyzetben- A legnagyobb baj, hogy ismét az amatőr működéshez kellett igazítani a felkészülési tervet. A játékosok megszállottan szeretik a hokit, de megélhetésük érdekében dolgozniuk kell, hiszen a háromhétezer forintos fizetésekből nem tudják eltartani magukat és családjukat. Ez azt eredményezi, hogy vannak jó néhányan, akik rendszertelenül tudnak csak edzésre járni; volt, hogy nyolcan-tízen jelentek meg egy-egy edzésen. Emiatt neheztelnek azok, akik gyakrabban tudnak jönni gyakorolni, illetve azok, akik éppen akkor ott vannak. A következmény: állandóan feszült a hangulat az öltözőben, a jégen.- Hogyan lehetett ilyen körülmények között felkészülni a BEK- re?- Mire ezek a sorok megjelennek, már túlleszünk a BEK- mérkőzéseken. Nem előzetes magyarázkodás a valószínű sima vereségekre, de nagyon felkészületlenül mentünk ki Dániába. A csonka sorok miatt szinte egyetlen edzésen sem lehetett normálisan gyakorolni a taktikai elemeket. A játékosok erőnléte, technikai, taktikai felkészültsége különböző, attól függően, ki, hányszor tudott edzeni. Nagy gond, hogy nincs, ami motiválja őket. Ma már nem lehet kizárólag a játékosok győzni akarására építeni. A fejlődéshez erkölcsi és anyagi elismerésre lenne szükség, de a klub részéről egyik sincs meg! Az összes izmot csak akkor lehet mozgósítani, ha megvan a belső hajtóerő. Ez még azokban sincs meg - s ez teljesen érthető -, akik rendszeresen jártak edzésre. Augusztus elsejétől heti háromszor ötven percet edzettünk jégen. Ez csak a bemelegítésre és a minimális technikai, taktikai gyakorlásra elegendő, s nemigen van teljesítményfokozó hatása. Meg aztán a magasabb követelményszintet csak kevesen tették magukévá. Nemegyszer alig tudtunk kiállni a csehszlovákiai edzőmérkőzéseken, sőt volt, hogy el sem utaztunk, mert kevesen jöttek el. A fegyelmezetlenségeknek semmilyen következménye nem lett, pedig több játékosnak az FTC- ben van a munkakönyvé, a klubnál vannak sportállásban. De ismétlem: mint ember, meg tudom érteni a játékosokat, hiszen a hokiban a minimális fizetéseken túl semmit sem kapnak, itt nincs prémium, kalóriapénz. Tudathasadásos állapot ez, mert mint edző viszont nem tudom elfogadni, hogy a csapatom játékosai nem elsősorban a sportággal törődnek. Az legszörnyűbb az egészben, hogy noha tudom, mit kellene csinálni a sikeres nemzetközi szereplés érdekében, és birtokomban vannak a legújabb módszerek, nem lehet csinálni semmit.- Ha személyenként vizsgáljuk a csapatot, mit tudsz mondani a szurkolóknak?- Az új fiúk jól beilleszkedtek. Sajnos, Térjék megsérült az augusztus NSI-Atlasz Kupán - térdszalag- húzódása és izomsérülése volt -, hat hetet ki kellett hagynia. A fiam és Dobos katonák, október elejéig nem is látlak jeget. Hudáknak, mint ismeretes, focizás közben megsérült a térde még hónapokkal ezelőtt, és hiába műtötték, még mindig fáj neki. Megpróbál szerezni külföldről egy rögzítő sínt, hátha azzal tud játszani. A tehetséges Kojsza Gyuri hozzáállása a munkához a körülmények ismeretében is elfogadhatatlan volt, de remélem, tud változtatni ezen. Kapusaink jók, úgy tűnik, velük nem lesz probléma. Most végre van három olyan sorunk, amely közel egyforma képességű. Az egyikben rutinos hokisok, a másikban lelkes fiatalok, míg a harmadikban úgymond középkorú, tapasztalt, jő képességű játékosok kergetik a pakkot.- Amikor a Fradi-szurkolók kezükbe veszik ezt az újságot, már zajlik az MNK és az Ongrochem Kupa Kazincbarcikán. Mit vársz ezen a tornán és a november kilencedikén, a Ferencváros számára Újpesten kezdődő bajnokságtól?- A sorsolás szeszélye folytán már az elődöntőben találkozunk a Dózsával. Én FTC-Jászberény fináléra számítok. Láttam a Lehel szovjet játékosait, és tudásuk nagyobb, mint a Miskolc szlovák idegenlégiósaié. A Fradi viszont egységesebb csapat, és szerintem megismételjük tavalyi sikerünket. A bajnokságban sűrített program vár ránk, és a Ferencváros számára hátrány, hogy nincs saját pályája, ahol felkészülhetne az erőltetett menetre. Ezt csak a Fradi-szíwel tudjuk kiegyenlíteni. Három csapat, az FTC, a Dózsa és a Jászberény között fog eldőlni a bajnokság. A mi rajtunk augusztusban jól sikerült, megnyertük az NSI-Atlasz Kupát, bízom a jó folytatásban. Mi nem akarjuk cserbenhagyni csodálatos közönségünket, s talán a Ferencvárosi Torna Club sem hagy cserben bennünket... Margay Sándor FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa az Üllői úti mérkőzésekre Felelős kiadó: Hargitai Károly, az FTC ügyvezető elnöke Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László Készült a SZÖVORG Nyomdában Felelős vezető: Bodnár Tamás 593/89
