Fradi műsorlap (1989)
1989. október 18.
Nagy Béla A FRADI BÉCSBEN Szinte hihetetlen, de a Fradi első hivatalos mérkőzését nem Budapesten, hanem Bécsben játszotta! Az FTC első ellenfele - 1901. március 24-én - Bécsben a Cricketer volt. A népszerű és kitűnő kék-feketék még arra is hajlandónak bizonyultak, hogy a bevételt elfelezzék a ferencvárosiakkal' „Bőkezűségük” a gólokban is megmutatkozott: a Cricketer 9-0- ra győzött! Igaz, segítette őket a hazai bíró is, akiről a korabeli sportlapban így írtak: „Nem lehet megemlítés nélkül hagyni a bíró gyönge szakértelmét, amely nem volt méltó a Cricketer-matchez. Például lefütyöli a játékot a ferencvárosiak kapuja előtt azon a czimen, hogy a ferencvárosiak backje offside állt! (?) Ez eléggé jellemzi őt. A büntetőrúgás szabályairól is csak halvány fogalma van. Ha igazságos és hozzáértő bíró ítélkezik e matchen, föltétlenül más eredménnyel végződik a ferencvárosiak első bécsi szereplése - különben meglátjuk a revanche matchen, mely, amint halljuk, még e saisonban meglesz.” Megvolt, de jelen összeállításunk a Fradi történetének néhány bécsi vendégszereplésével foglalkozik. Mindjárt kezdjük a monarchiabeli időknél... 1908: Rapid-verés - Schlosser- gó lókkal A Rapid elleni mérkőzés előtt nem sok esélyt kapott a magyar csapat. Úgy is indult a mérkőzés, hogy a helyzet reménytelennek tűnt, a Rapid már a 9. percben 2:0-ra vezetett! Ezután következett a nagy fordulat, s Schlosser 4 góljával a Fradi 4:2-re győzött! „Megérdemelt, szép és reális győzelmet aratott az FTC csapata a Rapid ellen, megtörve ezzel a bécsi csapat tavaszi diadalútját. Hiába, a klasszis mindenhol érvényesül. S még az a vigasztalásunk is megvan, hogy a Rapid két gólját magyar csatár lőtte. Magyar szívünknek azonban jobban esnék, ha az osztrák földre, katonai szolgálat teljesítésére szakadt véreink nem támogatnák ellenünk, saját véreik ellen az osztrák futballsportot.” Közismert tény, hogy a császári seregbe bevitt magyar katonák nem sokat válogathattak, nem nagyon lehettek „vágyaik”... Egy nagy vágyuk azonban az osztrák sportvezetőknek sem sikerült. Ferenc József 1908-ban ünnepelte uralkodásának 60. évfordulóját és ebből az alkalomból érdekes sporteseményeket is terveztek. Az osztrák lapok hírül adták: a bécsiek futball-világ- bajnokságot rendeznek a legjobb nemzeti válogatottak részére - Ferenc József tiszteletére! Az ötletet sokan megmosolyogták - s nem is lett belőle semmi. Húsz év múlva azonban már komolyan vették a világbajnokságot. De hol volt már akkor Ferenc József... 1909: Az első külföldi kupagyőzelem! Challenge Cup döntő Bécsben: FTC-Wiener SC 2;1! Az FTC-nek ez volt az első külföldön kivívott kupagyőzelme! A nagy ferencvárosi sikerről szépen írtak a hazai lapok: „Óriási küzdelem után sikerült az FTC csapatának a Challenge Cup- dfjat Magyarországra hozni. Az FTC e héten már harmadszor áll ilyen erős ellenféllel szemben, s ráadásul a legjobb magyar hátvéd, Rumbold nélkül játszott. A magyar csapatban így is kimagaslott a védelem kitűnő játéka, Fritz pedig mesésen védett!” A fradisták - Meisl Hugo bíráskodása mellett - Weisz révén megszerezték a vezetést, majd egyenlítés után Schlosser szerezte a győztes gólt. A korabeli fradisták erre a sikerre nagyon büszkék lehettek, mert a kupa kiírása óta (1897) mindig csak osztrák csapat nyerte a díszes trófeát. Ebben az időben a Challenge Cup - kis túlzással - monarchia- bajnoki címnek számított, mivel a küzdelmekben osztrák, cseh és magyar csapatok szerepeltek. A siker így nagyértékű volt, a díjazás is ezt mutatta: a győztes csapat tagjai valamennyien színarany érmet kaptak! A Fradi futballmúzeumban egy eredeti példány napjainkban is látható... 1910: Tíz Fradi-gól Bécsben! „Szenzációja volt vasárnap a Császárvárosnak. Szomorú, ha az osztrák szemüvegén nézzük, de örvendetes, ha magyar világításban szemléljük. A magyar bajnokcsapat 10:1 arányban győzelmet aratott Bécs egyik első osztályú csapata, a Wiener AC ellen, és produkált olyan játékot, hogy nem csak a szép számmal jelen volt publikumnak, hanem a bécsi sajtónak is az ámulattól nyitva maradt a szája. Az összes bécsi lapok, melyek pedig a múltban mindig fukarkodtak, ha a magyarokat dicsérni kellett, kivétel nélkül elragadtatással emlékeznek meg a magyarok játékáról. A Neues Wiener Tagblatt például angol professzionistákhoz hasonlítja őket, Schlosserről pedig azt írja, hogy egyszerűen nem lehetett tartani.” Slózi tényleg káprázatosán játszhatott - hiszen hat gólt rúgott! Születésének 100. évfordulójára októberben emlékezhetünk - ez a pár sor is köszöntse az egykoron hatgólos „bécsi Slózit”... A szép győzelemhez még csak annyit, hogy az FTC ekkor lőtt először tíz gólt külföldi városban! A Fradi így a tízes éveket - stílszerűen tíz góllal kezdte... 1913: Fradi-siker a hütteldorfi pályán Az FTC-WAF 4-1-es mérkőzés után szállt a dicséret a zöld- fehérek felé. „A hütterdorfi pályát zsúfolásig megtöltő közönség elragadtatással szemlélte a magyar bajnokcsapat nagyszerű játékát. A sportemberek egybehangzó véleménye szerint pompásabb játékot, mint aminőt Schlosser, Pataki és Tóth produkáltak, csak keveset láttak még Bécsben. A match 2x40 percig tartott arra való tekintettel, hogy Rumboldnak korán haza kellett utaznia katonai szolgálatának ellátására. Az időt így sem tudta kivárni, a II. félidő 29. percében - éppen amikor Schlosser a 4. gólt lőtte - otthagyta a játékot. Később Tóth megsérült és kiállt, így tehát az FTC 9 emberrel fejezte be a csonka mérkőzést.” Egy héttel a nagy sikerű bécsi győzelem után, újra vonatra szállt szinte az egész FTC. Kilenc játékos kapott helyet a magyar válogatottban az osztrákok elleni találkozón! Bécs tehát nekünk fradistáknak arról is nevezetes, hogy a klub történetében ekkor egyszer kilenc játékosunk játszott egyszerre címeres mezben. Az egy héttel ezelőtti eredményt prolongálták: 4-1-re győztek... 1913: Küzdelem a Morgen-ser- legért Bécsben a Morgen nevű lap egy értékes serleget ajánlott fel az FTC-Rapid találkozó győztesének. A nagyszerű mérkőzést végigizgulta a publikum, de a díjátadás elmaradt. Az 1-1-es döntetlen eredmény után úgy határoztak, hogy a serleg sorsát az őszi budapesti találkozón döntik el. Ez a találkozó is döntetlenül zárult (2-2), így a trófea sorsa csak a kétszer tízperces hosszabbítás után dőlt el. A Fradi 4-2-re győzött - történetének első meghosszabbított mérkőzésén - amely egyben a bécsi Morgen-serleg elnyerését is jelentette. 1919: Szívélyes meghívás nagy vereségekkel A Rapid meghívására 1919 júniusában Bécsbe utazott az FTC legénysége. Ennek a portyának egyetlen érdekessége az volt, hogy a bécsiek kierőszakolták az első „semleges földön” lejátszandó FTC-MTK találkozót, amiből aztán számunkra két vereség származott... A bécsi sporthétre ugyanis az MTK is meghívást kapott. Ezután a Rapid is simán 5-0-ra verte a nem éppen fitten kiálló fradistákat. Ez a „portya” csak súlyos személyi ellentéteket váltott ki, anyagi ráfizetéssel zárult - és ami a legfontosabb, a Fradi négy vereséget szenvedett! A Sporthírlap a túrát értékelő cikkének egyik részlete sejteni engedi a kirándulás légkörét: „A mérkőzések között mindig voltak három-négynapos pauzák amelyeket minden játékos úgy használt ki, ahogy neki tetszett. A magyar játékosok rendkívül nagy becsben állottak a bécsi gyengéd nem előtt. A Cafe Westendben, amely végeredményben a játékosok Wes- tendje lett, az asztaloknál úgy virultak a bécsi szépségek, mint a Margitszigeten a rózsák. És a fiúknak bizony nagy kedvük volt a rózsasza- kasztásra. - Jöjjön drágám, nézze meg, milyen gyönyörű nippeket és szobrokat vásároltam - mondották, és a kedves szőke és barna bécsi lányok bizony nem bizonyultak elég erősnek, hogy a szíves invitálásoknak ellentmondjanak. Június 29-e után, amikor a magyar csapatoknak már haza kellett volna készülődniük, az egyesület vezetői új programot állítottak össze, s tovább maradtak - új meccseket játszottak...” (A két bécsi „örökrangadón” a Fradi egyetlen gólt sem lőtt: MTK- FTC 5:0, MTK-FTC 1-0!) 1924: FTC-Rapid mérkőzés a bécsiek jubileumán A régmúlt idők barátsága nyomán nem csoda, hogy a Rapid jubiláns sporthetének attrakciójává az FTC elleni mérkőzést tette. Lobo- gódiszben, a két klub és a két nemzet színeivel ékesítetten várta az öreg pálya a két régi klub fiatal harcosait, akikben mintha feléledt volna a régi idők lelkesedése, a 10-12 év előtti nagy csaták emléke, úgy küzdöttek, úgy játszottak a szelíd napsütéses délutánon. Izgalmas és érdekfeszítő volt a mérkőzés elejétől a végéig. A 13. percben az FTC-csatársor a Rapid-kapu elé nyomul, Pataki nagyszerű testmozdulattal csapja be a rárohanó védőjátékost, s félfordulatból mesteri gólt lő. A gól a régi Patakira, az igazi fútballművészre emlékeztetett, amiért a bécsiektől is(!) tomboló tapsot kapott. A Rapid két perc múlva egyenlített, 1-1. „Az utolsó előtti percben egy labdát Takács akaszt meg a 16-oson belül, a bíró hendszet lát és 11-es ítél. Érthető az FTC lehangoltsága, hiszen az utolsó perc fosztaná meg a nehéz küzdelemben kivívott eldöntetlentől. Csak Amsei dörzsöli kezét össze bizakodóan, villogó szemmel nézi a labdát és simítja végig homlokát, amikor Wessety a rúgáshoz készülődik. A pompás bécsi csatár őrült erővel rúgja meg a labdát, de egy pillanat, s a süvítő labda Amsei kezében van. Meglepetésre az egész publikum örömrivalgással fogadja a nagyszerű védést, s szinte extázisbán ünnepli Amseit, aki így a mérkőzés szépségét megmentette.” 1928: Kupaátadás a fészerben! A Közép-Éurópai Kupa döntőjét - ahogy a csoportmérkőzéseket is - oda-vissza alapon játszották. Az Üllői úton 6:l-re győztek a fradis- ták a Rapid ellen, így aránylag nyugodtan várták a bécsi visszavágót. A Fradi az 5-3-as vereség ellenére is megnyerte a KK-t. A kupa átvétele azonban különbözött a ma már megszokott mozzanatoktól. Az történt ugyanis, hogy nem a küzdőtéren adták át a trófeát, és nem is a csapatkapitány vette át! A kupa átadása a mérkőzés után egy különös helyszínen történt: „A játékosok holtra fáradtan dideregtek a fűtetlen helyiségben, egy deszkaépület szellős részében, ahol egy box- ring hirdette, hogy valami tréningteremben vagy szertárban vagyunk. Az „ünnepség” rövid volt. Fischer igazgató, a KK-bizottság elnöke adta át Szigeti elnöknek a kupát és a játékosoknak az aranyérmeket, hangsúlyozva, hogy a Ferencváros személyében a legjobb közép-európai csapat jutott ehhez a szép kitüntetéshez. Szigeti köszönő szavai után Holub, a Rapid elnöke mondott néhány üdvözlő szót.” Tudni kell, hogy az előző évben a KK-t ünnepélyes nagy vacsora keretében adták át a győztes Spartának. Az MLSZ vezetői is felutaztak Bécsbe, hiszen várható volt, hogy most is így történik. A kupabizottság és az elkeseredett bécsiek azonban nem sokat adtak az ünnepélyességre. Úgy tompították a Ferencváros sikerét, ahogy csak lehetett. „Fészerben” azóta sem adták át a KK-t! Akkor az biztosan nagyon rosszul esett a fradistáknak, de ma már kicsit „hálásak” is vagyunk. A bécsiek egy páratlan kuriózummal gazdagították egyesületünket... 1930: Veszíteni is tudni kell... Rapid-Ferencváros 5-1! Fél perc sem telt el a mérkőzésből és a Fradi már gólt kapott! Mivel ez is KK- mérkőzés volt a bécsi „ötös” után a budapesti visszavágó már csak formaságnak számított... Meisl Hugo nyilatkozata ezúttal is figyelemre méltó volt:- Sajnálom a Ferencvárost. Még soha ilyen gyengének nem láttam a csapatát és a vereség ellenére is olyan 11 gentlemanből állt ez a csapat, akik az utolsó percig lendülettel játszottak tovább, és akik időnkénti fölényükkel megmutatták, hogy jobb sorsra volnának érdemesek. 1935: Győzelemmel felérő vereség A‘ Ferencváros és az Ausztria KK-párbaja Budapesten kezdődött. Az Üllői úton 4-2-es Fradi siker született és következett a várva várt bécsi visszavágó. „Soha még ennyi magyar nem volt Bécsben! Hacsak nem Mátyás király idejében. Az éttermek tele vannak magyarokkal, az utcákon is egyre- másra látni a piros-fehér-zöld zászlókkal felszerelt magyarokat. Meg- megállnak egy-egy sarkon egy kis hangpróbára. Bömböl a tölcsérből a biztatás: Hajrá Fradi! Mintegy 2500-ra teszik a felrán- dult szurkolók számát. A Ferencváros szállója előtt ismerős arcokra bukkanunk. Ki hinné - budapesti jegyüzérek, akik egy külföldi úttól sem riadnak vissza, ha jó üzlet lehetősége kínálkozik. Egy 6 schillingesjegyet 12 schillingért adnak... A 60 ezres stadionban a Ferencváros jön ki először. A B-közép sorra veszi a játékosokat, s valamennyit harsányan, ütemesen üdvözli.” A Fradi 2-1-es Austria-vezetés után sorra vezette a rohamokat, de az újabb gólt az osztrák csapat szerezte. A továbbjutást eldöntő gólt azonban mégis a fradisták érték el: „Táncos beadását Sárosi remekül, kapásból továbbítja Toldi elé, aki minden keserűségét beleadja a lövésbe és bombája körülbelül 10 méterről szörnyű erővel fúródik közvetlenül a léc alatt a kapuba, 3:2! Az összered- ményben tehát a Ferencváros megszerezte a döntő gólt. A nézőtéren újra zúg a Hajrá Fradi! A meccszáró fütty után a boldog ferencvárosi szurkolók berohannak a pályára, ölelgetik a magyar fiúkat. Egy fehér ruhás kislány Lázárnak virágcsokrot nyújt át. Teljes az öröm a magyar táborban.” Két osztrák újság értékeléséből való ez a két idézet:- Még mielőtt megkezdődött játék, az 50 ezer bécsi néző már elvesztette a kupamérkőzést a 3-4 ezer magyar ellen.- Az Austria KK-tragédiája... Azért a végeredmény nem szégyen. Ilyen csapatot, mint a Ferencváros, csak különleges teljesítménnyel lehet kiverni... (Sport vom Sonntag- Der Morgen) A nagy sikert elért ferencvárosi legénység a szép nyári időben hajóval jött haza Budapestre. A part mentén sok helyen örömtüzet gyújtottak a Fradi tiszteletére... A Petőfi téri hajóállomáson pedig vagy ötezer szurkoló várta és ünnepelte a Ferencváros továbbjutását. 1939: Sárosi Bélát megverték - de a Fradit nem! Húsvét első napján Budapesten játszottak a csapatok. A Fradi 6-1-re verte az Üllői úton az Austriát!- A Fradi Bécsben is jól folytatta a Húsvéti tornát: a Wacker ellen Kiszelyék már a 2. percben vezettek! Félidőben a Fradi úgy vezetett 3-1-re, hogy az osztrákok 2-1-nél egy 11-est kihagytak, és lőttek egy bődületes kapufát... AII. félidő végig heves iramban, kemény összecsapásokkal játszódott. Aztán a 85. percben félbeszakadt... A közönség öt perccel a befejezés előtt berontott a pályára. Nyilván mert látta, hogy minden elveszett! Botrány volt a javából! A játékvezető lefújta a mérkőzést. A játékosok nagy része kifutott a pályáról, Sárosi III egyedül maradt, a dühöngő tömegben. Ütötték, verték, leköpdösték... Sárosi Béla, hogy egyedül maradt - azt egy magyar szurkolónak köszönhette - mesélte később Pálinkás kapus. •
