Fradi műsorlap (1989)
1989. október 14.
Fradi műsorlap Új fiúk a j égen A nyáron három új játékost igazolt a Ferencváros jégkorongcsapata. Ókét, Kiss Tibort és Térjék Istvánt az Álba Volánból, Szabó Istvánt az Újpesti Dózsából, valamint a már az év elsó felében leigazolt Mayer Zsoltot szintén az Álba Volánból, jól ismerik a hokiszurkolók - legalábbis, ami a játékukat illeti. Ám arról, hogy hogyan kezdték pályafutásukat, miként alakult életük a jégen, és miért jöttek a Fradiba, már keveset tudnak a jégkorong kedvelői. Megkértem hát a négy „új fiút”, röviden meséljenek magukról. Mayer Zsolt „Huszonhárom éves vagyok, és tizenkét évvel ezelőtt a KSI-ben kezdtem hokizni. A házunkban lakott Balogh „Szúnyog”, a kitűnő kapus, és ő vitt le, miután mondtam neki, hogy szeretnék játszani. Kósa Ambrus volt az első edzőm, és tizennyolc éves koromig jégkoron- goztam a KSI-ben. A Volánban akkor éppen „Szúnyog” volt az edző, ezért odaigazoltam. No, meg a Fradiba, vagy a Dózsába nem fértem volna be. A Volánban jó társaság alakult ki, ott játszott többek között Balogh Imi és Szajlai. Ifista éveimben sokszor játszottam a válogatottban, majd két fehérvári év után meghívtak a felnőtt válogatottba is. Eddig hatvanszor szerepeltem címeres mezben a hazai legjobbak között. Az az igazság, hogy a heti három edzésre és a meccsekre lejárni Fehérvárra, nem igazán felett nekem, hosszú távon nem volt jó „buli”. Szóltam Orbán Györgynek, a Fradi edzőjének, hogy szeretnék átjönni, és megkérdeztem, beférnék-e a csapatba. Igenlő választ kaptam, és azt mondták a Ferencvárosnál, hogy szóljak a Volánban. Ez tavaly márciusban történt, és a fehérváriak akkor nem engedtek el. Végül abban maradtunk, hogy még egy szezont náluk játszom, és aztán mehetek a Fradiba. Ezzel régi vágyam teljesült, hiszen világéletemben nagy FTC-szurkoló voltam, gyerekkoromban rendszersen jártam zászlóval felszerelkezve szurkolni. Meg aztán sok barátom játszik a mostani csapatban. A Dózsába viszont nem mentem volna semmi pénzért. Úgy néz ki, Teljék Pistivel, Horváth Csabával, Kiss Tibivel és Szabó Pistivel fogok egy sorban játszani. Jó a csapat, a bajnokságot mindenképpen meg kell nyernünk.” Térjék István „Több mint két évtizede, huszonegy évvel ezelőtt jelentkeztem a városligeti műjégpályán a KSI toborzójára. Kilencéves voltam, és vagy kétszázan tolakodtunk, hogy hokizni akarunk. Régi szép idők... A sportiskolásoknál játszottam tizenhét éves koromig, s közben jó néhányszor az ifjúsági válogatottban is. Akkor hívtak meg előszűr a felnőtt keretbe. A „nagyok” között száznégyszer húztam fel a címeres mezt. Visszatérve pályafutásom elejére: a KSI-ből többedmagammal a BVSC-be igazoltam, s már kezdett kialakulni ott egy jó csapat, amikor feloszlatták a szakosztályt. Innen vagy heten mentünk át a Volánba. A jövőnk szempontjából a fehérváriak tűntek a legjobb megoldásnak. Ott együtt tudtunk továbbra is játszani, és a Volánnak is szüksége volt az erősítésre. Akkor még úgy látszott, jó csapat lesz Fehérvára«, de ebből végül nem lett semmi. A saját nevelésű fiatalok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, Nem szeretnék rosszat mondani a Volánra, de tény hogy a vezetők rossz játékospolitikát folytattak. Egyre gyengült a csapat, így mi, idősebbek, hiába nyújtottuk a maximumot. Ezért az utóbbi években fontolgattuk a változtatást, kezdett elegünk lenni a helybenjárásból. Kiss Tibivel gyakran beszélgettünk erről, és mivel sok fradistával vagyunk jóban, az FTC-t választottuk. Itt szívesen fogadtak bennünket, és mi is nagyon örülünk, hogy itt játszhatunk. Megmondom őszintén, amilyen hercehurca volt a mi átigazolásunk körül, nem gondoltam volna, hogy a nyár végén már Fradi-mezt húzhatok...” Kiss Tibor „Az új fiúk közül én vagyok a rangidős, harmincegy éves múltam. Szinte már történelem: 1968-ban jelentkeztem a KSI felvételijére. Korábban is kijártam a jégre korizni, így nem voltam teljesen kezdő. Leveles György volt az első edzőm, majd később az ifiben Orbán Györgyhöz kerültem. Természetesen én is sok ifjúsági válogatott mérkőzésen játszottam, aztán tizennyolc éves koromban kerültem a BVSC- be. Akkor kaptam először meghívást a felnőtt válogatottba, ám csak a következő évben játszottam először, méghozzá egy magyarosztrák meccsen. Összesen körülbelül százhetvenszer hokiztam a magyar színekért, többek között nyolc világbajnokságon. A BVSC-ben kaptam a becenevemet. Az volt a taktika, hogy a hátvédek kilőtték a korongot a védőharmadból, én meg utánaeredtem, és rendre elcsíptem a pakkot az ellenfél védőinek orra elől. Olyan gyors mint a golyó - mondták, így lettem Golyó. Amikor feloszlott a vasutascsapat, én is átmentem a Volánba. így együtt maradhatott a Balogh Imre, Térjék, Szajlai, Palla, Kis Tibor sor, és a Volánban játéklehetőséghez jutottunk. Az évek sőrán azonban szép lassan szétesett az a csapat, amely bajnokságot nyert. A pestiek egy részét elvitték más klubok, másik részét meg elküldték a Volánból. Úgy éreztem, a pályafutásomból hátralévő néhány évet jó lenne számomra kellemes társaságban lejátszani, ugyanis a Volánban mára alaposan megváltozott a pestiekhez való hozzáállás. Meg aztán a mindennapos utazgatás meglehetősen fárasztó volt, leköltözni pedig nem akartam. A Volánban már nem láttam fejlődési lehetőséget. Hogy miért választottam a Fradit? A legfőbb érv az volt, hogy itt játszanak a barátaim, köztük azok is, akikkel együtt kezdtem a KSI- ben. Az, hogy a Dózsába menjek, fel sem merült bennem. S még valami: olyan erő- és állóképesség-fejlesztő gyakorlatokat mint a Fradiban, csak annak idején a KSI- ben kellett végezni. Ebben azonban nincs semmi különös, hiszen az edző ugyanaz. Szóval, én még szeretnék sikereket elérni zöld-fehér mezben.” Szabó István „Tudom, hogy amikor először vetődött fel az átigazolásom, sok Fradi-szurkoló a szívéhez kapott: minek ide egy Dózsás? Nos, én gyerekkorom óta szimpatizáltam a Ferencvárossal, de a körülmények úgy alakultak, hogy a lilákhoz kerültem. Most huszonkilenc éves vagyok, és meglehetősen későn, tizennégy éves koromban kezdtem hokizni. Azelőtt a Vasasban fociztam. Egyik barátom csalt le, mondván, ez jobb sport, mint a foci. Igaza volt, nagyobb a sportértéke. Ottragadtam a KSI-ben, ahol Orbán György lett az edzőm. Míg ki nem öregedtem, én is sokszor játszottam az ifjúsági válogatottban. Tizennyolc évesen döntenem kellett, hová megyek. A nagy Fradiba nem fértem volna be, a Dózsa meg nem is érdekelt, így aztán a Volánt választottam. Két év múlva megkeresett a Fradi és a Dózsa is. Szívem szerint a zöldekhez igazoltam volna, de éppen akkor volt a soros Jakabházy-ügy, a fra- disták elmentek Főtra, én pedig nem akartam az ifikkel kiálló Ferencvárosban minden meccsen vesztesen elhagyni a jeget. Újpesten nagyon jó csapat jött össze. Az utóbbi években azonban személyes problémák miatt egyre kevésbé éreztem jól magam a liláknál. Konkrétan: nem jöttem ki az edzőmmel, Szeles Dezsővel. Aztán az sem tetszett, hogy néhány játékos királynak volt kikiáltva, a szekérhúzók még csak megtűrt személyeknek számítotak. Már korábban is el akartam jönni Újpestről, de mivel nem engedtek, ki kellett volna hagynom egy évet. Ez egyet jelentett volna a pályafutásom végével. Hajlamos vagyok a hízásra, és biztos, hogy becenevemhez „méltón” néztem volna ki a kényszerpihenő után. Egyébként a név onnan van, hogy a ffadista Balogh Barnát Cocának tituláltam, mert kissé duci volt. Aztán, ahogy az lenni szokott, rajtam maradt. Visszatérve a távozásomra, már tavaly jelentkeztem a Fradinál, de akkor a Dózsa nem adott ki. Az idén azonban az időközben megváltozott átigazolási szabályoknak köszönhetően már jöhettem, ugyanis lejárt a szerződésem. Mit mondjak, jó érzés zöld-fehér mezben játszani. A Fradi-közönség felér egy kiadós doppinggal, ezt már a Budapest Sportcsarnokban, az NSI-Atlasz Kupán is tapasztaltam. Bfeom benne, hogy a bajnokságban és előtte az MNK-ban beveszem néhányszor a Dózsa kapuját. No, és szeretném gyarapítani válogatottságaim számát is. Tavasszal méltatlanul kerültem ki a keretből, mert egy szó szerint életbevágó családi ügy miatt nem tudtam elmenni két edzésre. Remélem, már a budapesti világ- bajnokságon újra ott lehetek a pályán. Eddig nyolcvanszor voltam válogatott, s jó lenne még néhányszor felhúzni azt a bizonyos címeres mezt. Ami pedig a Fradit illeti: a bajnokságot ezzel a csapattal meg kell nyernünk.” •k A Ferencváros átigazolásai régen sikerültek már ilyen jól, mint most. A csapat éppen ezen a hétvégén játszik Bajnokcsapatok Európa Kupája- mérkőzéseket a dániai Frede- rikshavnben a dán, a norvég és a román bajnok ellen. A felkészülést számos probléma nehezítette, így kérdéses, mennyire tud helytállni a gárda, hiszen három nap alatt három mérkőzést kell játszania. Reméljük, a négy „újonc” is hozzájárul ahhoz, hogy nem kell szégyenkeznünk a mérkőzések után. Margay Sándor Karácsonyi ajándék: Fradi meccs - „becsületszóra Az FTC szurkolói az augusztus 30-i FTC-Haladás mérkőzés napján jelentkezhettek először arra az autóbuszos társasutazásra, amelyet a két zöld-fehér csapat tavaszi szom- bathleyi mérkőzésére indít a Ferencváros és a Coopturist. A résztvevők a szombathelyi mérkőzés megtekintése után 4 napos ausztriai és NSZK-beli kiránduláson vesznek részt. A részletes program: 1. nap: Indulás reggel 7-kor az FTC klubháztól a Coopturist autóbuszával Szombathelyre. Városnéző séta, a Haladás-FTC bajnoki labdarúgómérkőzés megtekintése. Vacsora és szállás Bükkfürdőn, 2-3 ágyas fürdőszobás apartmanokban. 2. nap: A kora reggeli órákban továbbutazás Linz érintésével - városnéző séta - Passauba. Vacsora, szállás. 3. nap ’Délelőtt városnézés, délután szabad program. Vacsora és szállás Passauban. 4. nap: a kora reggeli órákban továbbutazás Regensburg érintésével - városnéző séta - Nüm- bergbe. Városnézés, vacsora, szállás. 5. nap: Visszautazás Ausztriába, Bécsben a Práter futballmú- zeum megtekintése, szabad program. Vacsora és szállás Bükkßrdön. 6. nap: Reggeli után hazautazás Budapestre. A részvételi dy - még idei áron! - 15 500 Ft. a szurkolók ezt az összeget akkor fizetik be-, amikor akarják! A Fradi ajándékboltban (Bp. IX. Üllői út 129.) ugyanis egyelőre csak az utazási széndékot kell bejelenteni - minden előlegbefizetés nélkül. Azonban ez a „becsületszó” azt jelenti, hogy az illető legkésőbb december 1- jéig a teljes részvételi díjat kiegyenlíti. Ekkor díszes, névre szóló „emlékjegyet” és mind az FTC-től, mind a Coopturisttól karácsonyi ajándékot kap. FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa az Üllői úti mérkőzésekre Felelős kiadó: Hargitai Károly, az FTC ügyvezető elnöke Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László Készült a SZÖVORG Nyomdában Felelős vezető: Bodnár Tamás 548/89 Az FTC férfi kézilabdacsapatának bajnoki mérkőzései október 20. FTC-Békéscsaba október 22. VÁÉV-FTC október 28. FTC-Elektromos november 4. Debrecen-FTC november 11. FTC-III.ker. december 8. PMSC-FTC december 16. FTC-Dunaújváros december 21. Tisza Volán-FTC Az FTC ifjúsági és serdülő labdarúgócsapatainak bajnoki mérkőzései október 21. FTC-Bp. Honvéd - Népliget, mindkettő 10,30 november 4. FTC-RábaETO-Népliget,mindkettő 11 óra november 18. FTC-Vasas - Népliget, mindkettő 10,30 november 25. FTC-MTK-VM - Népliget, mindkettő 11 óra A Fradi „futballpalántái” szeretettel várják a kedves szurkolókat, a népligeti Fradi-pályán!
