Fradi műsorlap (1989)

1989. szeptember 12.

Fradi műsorlap A Ml SZURKOLÓINK: Marosi Ferenc A mi szurkolóink sorozatban döntően idősebb fradisták beszél­nek a klubhoz való kötődésükről, egykori emlékeikről. Most rend­hagyó módon egy ifjú ferencvárosit mutatunk be. Egy olyant, akit Önök is láttak — hiszen az FTC—Haladás mérkőzésen ő végezte a kezdőrúgást... A beszélgetés ezt megelőzően történt, még a pécsi mérkőzésről hazatérőben, a szurkolók Cooptourist autóbuszán._ — Eddigi életed - mind a 18 éved - hol és hogyan zajlott le? — Szép volna azt mondani, hogy a Ferencvárosban szület­tem, dehát a II. kerületben lát­tam meg a napvilágot. Aztán egyszerű, gondtalan diáksors — vendéglátóipari iskola, estin érettségi. A Panoráma Szálló a munkahelyem, már négy éve dolgozom a Szabadsághegyen. „Kezem munkáját ’ az étterem­ben egy Fradi sarok hirdeti... — Mikor voltál először Fra­di meccsen? — Lehettem vagy hat éves, amikor apu kézenfogott és mint jó „öreg fradistához illik, elvitt a „templomba”, azaz a Ferenc­város egyik mérkőzésére. Azóta - bátyámmal együtt - hármas­ban járunk minden mérkőzésre. Az új stadion megnyitása óta az 5-ös szektorba szól a bérletünk. Én egyébként bármilyen furcsa is — ifjú létemre, csak ülőhely­ről szeretek meccset nézni, ott valahogy zavartalanabb a lelátó hangulata. ísmeijük a körülöt­tünk lévő szurkolótársakat, szó­val nekünk így családias. — Vidékre is elkíséritek a csa­patot? — Majdnem mindig, Apu egyik barátjával autóval utazunk és buzdítjuk Bánkiékat. Három­négy alkalommal szurkolói autó­busszal is voltunk, mint ahogy most is Pécsen.- Ennek az a nagy előnye, hogy nincs semmire gondunk. A Cooptourist „ház­tól—házig szervezi a programot, ebédet, meccsjegyet biztosít. Egyébként nagyon szeretek utaz­ni, főleg ha az sporteseménnyel párosul. — Melyik volt a legemlékeze­tesebb vidéki mérkőzésed? — Amikor Győrben 5—4-re győztünk! Csodálatos meccs volt, a boldogságtól szinte bódultak voltunk. Öt gól idegenben! — Emlékezetes pesti mécs­esek? — A Honvéd elleni 4-2-es győzelmünk — Nyilasi szenzá­ciós játékával, góljaival. Sajnos akad emlékezetes szomorú mér­kőzés is: az Újpest ellen az Üllői úton 3-0-as „zakó”, — Kik voltak a kedvenceid? ' — Régebben természetesen Nyilasi Tibi — örökké emlékez­ni fogok góljaira, szellemes, öt­letdús játékára. Koch Robit is szerettem — nagyon sajnáltam, hogy sajnálatos sérülése derékba törte pályafutását. Sokszoros vá­logatott lett volna. A maiak kö­zül az elsőszámú kedvencem Limperger. Elegáns játéka futball a javából. Annak is örülök, hogy előnyére változott, a csapat egyik leghasznosabb tagja. Nem véletlenül kapta a Golden Gate díjat. Szinte hihetetlen, hogy egy éves kitűnő játék után sem állították be a magyar váloga­tottba!? De talán az őszi meccse­ken végre már ő is bizalmat kap és címeres mezben is bemutat­hatja tudását. Limperger mellett Simon Tibi és.Dukon Béla csupa­szív játéka is nagy hatással van rám.- Más ferencvárosi sportese­mények érdekelnek?- A csapatjátékok hoznak igazán tűzbe — a vízilabda és jégkorong meccsekre például rendszeresen járok.- A sport mellett mi a hob­by d? Zene, olvasás?- Az az igazság, hogy nem nagy türelmem van az olvasás­hoz. Kivétel a sportirodalom. Negyvennégy Fradi könyvünk van és mind elolvastam... Zené­ben nem csak a könnyű, a ko­moly zene is élvezetet nyújt.- Hamarosan egy ismerős zeneműre, a Fradi indulóra lép­delsz majd az Üllői úti pálya gye­pére. Izgulsz?- Régi vágy am hogy igazi meccsen „valahogy ’ a pályára kerüljek. Gyermekkoromban a kapu mögött a kis Flórival lab­dázgattam — dehát ez lesz az igazi. Nagyon izgulok és szinte el sem merem hinni, hogy augusz­tus 30-án én végezhetem el a kezüorugást. Kedves Feri! Ez a fénykép majd mindig emlékeztet arra, hogy nem álmodtál... Nagy Béla Sajtómúzeum — ................—......— .....................= Ör ömünnep a ^evencvávosban Öt góllal verte a Fradi az Austria csapatát- A 8 Órai Újság tudósítása ­Rekkenő hőségben indultunk el vasárnap délután az- üllői úti sporttelepre, a Ferencváros - Austria Középeurópai Kupa mér­kőzésére. A villamoson az utasok a meccsről beszélgetnek: — Aligha lesznek sokan. — mondja valaki, - ilyen forró­ságban sokkal kellemesebb kint a 'szabadban, vagy a Dunán, mint meccset nézni. Pláne ilyen meccset, amit, ha meg is nyer a Fradi, tovább úgysem juthat, mert négy góllal nem győzheti le az Ausrriát. — Ez igaz, — válaszolja a szomszédja, — de hát ha tud jobb szórakozást, miért jön még­is a meccsre? — Hja, kérem, én ott vagyok minden Fradi-meccsen, ha esik, ha sár van, télen és nyáron, de ilyen magamfajta kitartó „druk­ker” kevés van. A villamos közben megérke­zett a Népligethez s meglepetve láttuk, hogy útitársunknak még­sem lesz igaza. Legalábbis abban, amit a közönségről mondott. Hatalmas autótábor sorakozik a pálya körül, a pénztáraknál ezré­vel tolong a sokaság, pedig benn a nézőtéren már közel húszezer ember foglalt helyet, köztük két­ezer osztrák, akik apró lila zász­lócskákat lengetnek. A ferencvá­rosi B-közép és az osztrákok között rögtön egy kis nézetelté­rés is támad és kölcsönösen ki­fütyülik egymást... A csapatok késnek s a tü­relmetlen tömeg unja a várako­zást, fütyül, tapsol, látni akarja már a küzdő feleket. Amikor végre kifut a Üla-inges vendég­csapat, taps helyett újabb fütty­koncert süvít fel, ami elsősor­ban Sestának, a bécsiek hírhed­ten goromba hátvédjének szól. Csak akkor változik meg a han­gulat, amikor megjelenik a pá­lyán a Ferencváros csapata, or­kánná fokozódik az üdvrivalgás. gás„ Ez az első hangpróba. Aztán el­csitul a zaj, sorsolnak, a Ferenc­város választ kaput és a játékot az Austria kezdi nappal szemben. Abban a pillanatban, amikor Sindelar útjára indítja a labdát, félelmetes erővel harsog fel a ,jlajrá Fradi ’ a ferencvárosiak csatakiáltása. A tömeg minden megmozdulást tomboló zajjal követ, szinte érzik a levegőben, hogy a nép győzelmet vár, nagy győzelmet akar, követeli, hogy a Ferencváros ontsa a gólokat és zúzza szét az ellenfél védelmi vonalát. Idegesek a játékosok, lassú­ak, az akciók nem sikerülnek, az Austria jobban kombinál. A 7. percben hangzik fel elő­ször a fergeteges kiáltás: GÓL! Mock faultja miatt Tánczos sza­badrúgást irányított a kapu elé. A tömörült védők között Ke­mény nagy lendülettel ugrott a labdára és a kapuba fejelte. 1:0. Már csak két gólt kellett rúgni, hogy behozzuk az Austria előnyét, — számítgatják a közön­ség soraiban. Az újabb ferencvá­rosi gól' helyett azonban nyílt játék következik, szép Austria- támadásokkal és a tömeg fel­szisszen, amikor látja, hogy Lá­zár, Korányi és Tátrai mennyire bizonytalan, milyen könnyen át­jut rajtuk a lilák csatársora. A játék kemény s dühében a soka­ság hol a bírót, hol pedig az Austria faultoló játékosát szid­ja, pfujolja. Toldi is idegeskedik, faultol, vitatkozik az ellenféllel és a bíróval. — Baj lesz ebből, — állapít­ják meg a tribünön. — Ha Tol­dit kihozzák sodrából, megfeled­kezik mindenről s vagy botrány tör ki, vagy kiállítják. De nemsokára a 24. perc­ben minden aggodalom feloldó­dik. Kiss messziről lőtte, a lab­da Sárosi felé tart, aki önkéntele­nül is kinyújtja a lábát és a labda iránytváltoztatva a kapu felső sarkába jut. 2:0-ra vezet a Fe­rencváros. Mámoros örömmel küldi a közönség újabb és újabb támadásba a Ferenvárost, látni szeretné a harmadik gólt is, bogy a második félidőre már egyforma esélyekkel álljon ki a két csapat. Az osztrákok azon­ban nem adják meg magukat. Okosan, ötletesen játszanak és a 43. percben megismétlődik az az akció, amelyből Sindelar az Új­pest elleni meccsen bravúros gól­ját lőtte. Szökteti Rieglert, aki úgy adja középre a labdát, hogy Sindelar könnyen átveheti és az­tán messziről vedh eteilen lövés­sel a kapuléc mellett a hálóba juttatja. Csak az osztrák közönség hangja hallatszik. Felugrálnak helyükről, lengetik zászlócskái­kat és örülnek, boldogok, mert Sindelar gólt rúgott. A szünetben leverten tárgyal­ja meg az eshetőségeket a közön­ség: Vajmi kevés a remény, hogy a Ferencváros behozza hát­rányát s ha győz is, legfeljebb csak egy vagy két gólkülönbsé­get érhet el. Ez pedig kevés a döntőbe jutásra. A második félidőben kivonu­ló Austriát ismét füttykoncert fogadja, pedig semmi ok sincs rá, az Austria lelkesen, szépen, sportszerűen játszik. A kellemet­len fogadtatásra az Austria azzal válaszol, hogy heves rohamokat intéz az ingadozó ferencvárosi védelem ellen. Egyik támadás a másikat követte, de a bécsiek­nek nincs jó napjuk s csupán egy korner az eredmény. A közön­ség most hallgat, nem siet buz­dításával a Ferencváros segítségé­re és csak akkor jön meg a hang­ja, amikor a ferencvárosi csapat újra magára talál. Mintha kicserél­ték volna valamennyi játékosát. Viharos lendülettel indulunk támadásba és a 12. percben egy remek Sárosi-Kemény akciót Kiss góllal fejez be. Az osztrák védelmet megzavarja a ferencvá­rosi ostrom és a 14. percben Ke­mény egyedül fut le a labdával és a kapkodó bécsi védelem mel­lett a kapu sarkába lövi a labdát. 4:1. A Ferencváros beállította a bécsi eredményt és behozta az Austria előnyét. — Csak már vége lenne, — mondogatják, akik még most sem bíznak a Ferencvárosban. — Jó lenne egy harmadik mérkő­zés, talán ott győzni is lehet. A Fradit azonban most már nem lehet feltartóztatni. Amikor az Austria még egy utolsó kísérletet tesz. hogy ja­vítson az eredményen, már a ferencvárosi védelem is vissza­nyerte önbizalmát és biztosan hárítja el Sindelar és társai tá­madását. Harsog az aréna, a már rekedten kiáltozó tömeg űzte, hajtotta a csapatot és a 31. perc­ben Sárosi—Táncos remek akció­jából Sárosi az ötödik gólt is megszerzi. 5:1, baj már nem lehet, most már csak ki kell húzni a hátra­lévő perceket és a Ferencváros benn van a döntőben. Fékevesz­tetten, mámorosán újong min­denki, idegen emberek ölelkez­nek össze, amikor a 38. percben Toldi a hatodik gólt fejeli a ka­puba. 6:1. Győzött a Ferencváros, győzött olyan gólaránnnyal, ami­re senki sem számított. Gyönyörű volt ez a második félidő. Nagyszerű, felemelő él­mény volt, ahogyan a magyar csapat megnyerte az elveszettnek vélt meccset, behozta a bécsi három gól hátrányt és még két góllal meg is tetézte. A kontinens egyik legjobb klubcsapatát verte öt gól kü­lönbséggel. Fényesen sikerült a reváns, sikerült, mert a Fradi nem adta fel a reményi, mert tudott küz­deni, tudott újítani, amikor kel­lett és meg tudta törni az Austria ellenállását. Ha az első félidőben néhány játékos nem is adta tudása javát, ha sokat hibázott is, a második félidőben a csapat tagjai egytől- egyig részesei voltak a diadal­nak és csak dicséret illeti őket. A játékosokat vállán vitte le a pályáról a boldog közönség. FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa az Üllői úti mérkőzésekre Felelős kiadó: Hargitai Károly, az FTC ügyvezető elnöke Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László Készült az MGKSZ Nyomdában Felelős vezető: Boros Csaba (89.463)

Next

/
Oldalképek
Tartalom