Fradi műsorlap (1989)
1989. szeptember 12.
Fradi műsorlap VOLT EGYSZER EGY FTC AMKTŐR FUTBAICS/4B4T Az FTC Finnországban. A kép két szélén a két túravezető. Tybold Károly és ifj. Springer Ferenc dr. A túrán résztvevő játékosok: Deák I, Deák II, Lendenmayer, Hungler I, Bojkovszky, Rázga, Oberfrank, Dómján, Balassa, Lyka. Kölcsönjátékosok voltak: Waschmann és Csergő az UTE-ból, Müller dr — 33 FC, Kertész — BEAC, Boriszek — BAK. 4. futás közben kitett labdák célbarúgása 5. labdaemelgetés időre meghatározott területen belül. A felmérés során sikerült személyesen is beszélnem JOHN SHIELS-el, aki az iskola képviseletében ellenőrizte a próbákat. Ő, kérdésemre elmondta, hogy tíz éve alakult az iskola és munkájuk, mely elsősorban egy rendszeres felmérés igen népszerű. A gyerekek nagyon készülnek ennek eredményes végrehajtására és igyekeznek a következő felmérésre még jobban felkészülni. Több országban működik már iskolájuk, melynek fő célja a technika fejlesztése. Ugyanis Bobby Charltonnak az az alapelve, hogy a jó labdarúgó nem képzelhető el rrtagasszintű technikai képzettség nélkül. Ez a labdarúgók legfontosabb képessége és ezért fontos ennek fejlesztése, rendszeres ellenőrzése. A szakmai kérdések mellett még szólni kell a csapatok elhelyezéséről is. A nagy létszám elhelyezése elsősorban iskolákban történt. A tantermeket, tornatermeket alakították ki szálláshelyekké, ahol a fiatal sportolók együtt igen jól érezték magukat. A közös élmények hosszantartó baráti kapcsolatok kialakulásához vezettek és így a játékosok a pályán kívül is sok időt tudtak együtt tölteni. A torna mindvégig igen sportszerű, baráti körülmények között zajlott le. Ez többmint 1500 mérkőzést jelentett. Természetesen ezek a mérkőzések egyes csapatoknak örömet, míg másolónak bántatot okoztak, de ezeken is hamar túltették magukat a fiúk-leányok és tudtak önfeledten örülni az élet egyéb örömeinek. Itt kell szólni a magyar csapatról, az Úttörő Stadion csapatáról. A fiúka 11 évesek csoportjában szerepeltek, ahol 75 csapat indult. A Bujtor Sándor által irányított csapat sorozatban vitte az akadályokat és Qgy döntetlennel első helyen jutott tovább. A fiúk nagyon jóljátszottak, nagy sikert arattak. Érdekességként kell megemlíteni, hogy itt szerepelt ifj. Bene Ferenc, Sándor Danika (a népszerű TV riporterünk fia) is. A nagy baj a középdöntőben történt, amikor végig vezetve húsz másodperccel a befejezés előtt kapott góllal egyenlített az ellenfél az F C Honka. Ezután tizenegyesrúgások következtek, melyet 5:4 arányban a finnek nyertek meg. Fiainknak ez a harmadik helyet jelentette, mig ellenfülk a döntőt 2.0 arányban nyerve az első helyen végzett. A magyar fiúk vígasztalhatatlanok voltak, eltörött a bögre és bizony sírva fakadtak. Teljesítményük így is elismerésre méltó és tovább erősítették a magyar labdarúgás nimbuszát. A rendezők nagyon sajnálták, hogy a tornán nem vett részt az FTC csapata. Lisztes Krisztián elmúlt évi 32 gólját még az újságok is megemlítették a magyar csapat értékelésénél. Hasonló tornákon való részvételt biztosítani kell fiataljaink számára, még esedeg önköltséges alapon is. Ugyanis régi üzleti alapelv, hogy befektetés nélkül nem lehet jó üzletet csinálni. Ez vonatkozik a sportra is. A torna rendezői nagy szeretettel látnák a jövő évben Helsinkiben az FTC csapatait is, melyet 1990. július 9—14 között rendeznek. Dr. Som Ferenc 1926 nyarán a profizmus bevezetésével, az egyesületnek két első osztályú csapata lett. Az egyik a profiligában Ferencváros néven, a másik, az anyaegyesület csapata az amatőr bajnokságban FTC néven szerepelt. Az amatőrök jóval szerényebb képességű csapata - igaz, szerényebb lehetőségek között is — becsületesen helytállt a bajnokságokban, és jó eredményeik mellett igen sok nemzetközi mérkőzésen is szerepeltek. Kuriózum részesei is, hiszen olyan országokban, városokban is futballoztak, ahol az „igazi” Fradi mind a mai napig nem játszott mérkőzést! A „kis Fradi” 1927 nyarán nem mindennapos programnak örvendhetett. Előbb Tallinban, majd az ugyancsak „fehér foltnak” számító Helsinkiben mérkőzhettek. íme az ötmérkőzéses túra eredményei: 1927. augusztus 15. Tallin: FTC-Tallin SC 2-1 1927. augusztus 16. Tallin: FTC—Tallin vál. 3-1 1927. augusztus 18. Helsinki: FTC—Helsingin Jalkapello 2-2 1927. augusztus 19. Helsinki: Helsinki vál.—FTC 8—0 1927. augusztus 22. Tallin: FTC—Sport Tallin 2—2 A túra tehát Észtországban kezdődött. (Akkor még önálló állam volt — csak 1940. augusztus 3. óta tartozik a Szovjetunióhoz. A szerk.) A jó bemutatkozás után a fradisták áthajóztak Helsinkibe. A Nemzeti Mindszenti 11-est is tudott védeni Apám temetésén úgy sírt, mint egy gyerek. Ott állt az első sorban, s gáttalan patakként folyott szeméből a könny. Az ember az apja temetésén általában nem ér rá nézelődni, egy ilyen esemény a maga semmi mással össze nem hasonlítható történéseivel úgy rohan át az emberen, hogy még esztendők múltán sem képes visszaidézni bizonyos mozzanatokat. ő azonban valahogy nagyon megragadt bennem. Miért sír ennyire ez a meglett, régen nagypapa korú ember? Milyen széttéphetetlen szálak kötötték őket egymáshoz, milyen közös emlékek sora sorjázhat most végig az agyában? Azon a temetésen egymást érték a híres, ismert emberek. Nagy tekintélyű futball-vezetők, egykori sokszoros válogatottak, szövetségi kapitányok, egyszerű mezei futballisták, orvosok, gyúrók, szertárosok, gépkocsivezetők, azaz: „egyszerű csizmadia- inasok”. öt csak nagyon kevesen ismerték. Sőt, mondhatni: csak azok tudták kinek a szeméből folynak cJtt elől a könnyek, akik egykoron együtt játszottak vele abban a bizonyos nagy Ferencvárosban. Rudas Feri, Dé- kány Pofi, Mészáros Dodó, Deák Bamba... micsoda névsor! És... micsoda csapat. Volt... Akkor, az 1949-es bajnokságSportban így írtak az FTC szerepléséről: Amatőrcsapataink egyik legjobbja, az FTC északi túrája során tegnap Finnország bajnokban, amelyet utcahosszal nyert a zöld-fehér gárda; amely során Deák Bamba azt a bizonyos, azóta sem felülmúlható 59-es gólrekordot felállította... Henni — Rudas, Kispéter, Szabó - Kéri, Lakat - Budai, Kocsis, Deák, Mészáros. Czibor. Aki ott a koporsó előtt tisztelegve sírt... nincs ebben a névsorban. őt Mindszenti Pálnak hívják, s annak ellenére, hogy a visszaemlékezések során is csak elvétve, nagyon, nagyon ritkán szokták megemlíteni, legalább annyi köze volt ahhoz a bajnoksághoz, mint az akkori, állandóan játszó csillagoknak. Pali bácsi, hiszen ma már így dukál neki a megszólítás, Henni Gézának minden idők egyik legnagyobb és legelegánsabb kapusának a tartalékja volt. Akkori játékostársai mondják róla: ha nem éppen Henni mögé sorolja őt a, jó (vagy a bal?) — sorsaikkor esztendőkön át ki sem lehet hagyni a csapatból, de még a válogatottból sem. Az akkori NB I bármelyik csapatában biztos helye lett volna, az egyetlen Ferencváros kivételével... No, de Henni Géza akkoriban nagyobb sztár volt, mint Clark Gable, vagy Rudolf Valentino! Az ő tartalékának lenni jelentett annyit, mint állandóan védeni, valahol máshol, csapata ellen játszott. Két győzelmes Észtországi mérkőzése után a túrának talán legerősebb meccsét vívta meg s a hatszoros finn bajnok ellen elért döntetcsak éppen nem az imádott Üllői úton. Mindszenti Pali bácsi pedig úgy szerette ezt a pályát, ezt a csapatot, azokat a társakat, hogy talán még furkós bottal sem lehetett volna onnan elkergetni. A futball iránti mély alázattal vette mindig tudomásul azt, hogy rá csak Henni Géza sérülése esetén kerülhet a sor, de a kispadon legalább annyit tett a győzelmekért, mint vetélytársa, ott bent a kapuban. Ő nem az a típusú tartalék-kapus volt, aki a körmét rágja le izgalmában, hogy a helyette pályán lévő hibázzon, s akkor számára is megnyílik az álmok világa... Nem. Mindszenti Pali bácsi a háttérből mozgatta a szálakat, fantasztikusan jó természetével, s hangulat-teremtő képességével igyekezett mindig olyan légkört teremteni, hogy arra építkezve a többiek izzé- porrá tudják verni az ellenfeleket. Kibékítette a haragosokat, megelőzte a legkínosabb szituációkat. Mert tipikusan Fradiba való szívember volt. Egy igazi csapat- játékos. Egy vérbeli, hamisítatlan Fradista. Abból a fajtából, amilyen ma már jószerivel nem létezik, akiről ha a régiek esetleg mesélnek a mostaniaknak, akkor nem kerülhetik el az „igen, de akkoriban „még négyszögletes volt a labda” kezdetű válaszokat. Mindszenti Pál életében először 1948. június 6-án Rozsnyón állt az FTC kapujában. Erről a mérkőzésről ennyit őriztek meg a zöld-fehérbe kötött évkönyvek: FTC-Roznava 8:6... Ma már ő nevet a legjobban, amikor azt mondom neki, hogy: „Pali bácsi, olyan nagyon jól azért nem védhetett... ; s azt mondja: „Karcsikám, akkor nyugodtan kaphatott egy Fradi kapus akár egy hatost is, mert a Bambáék elől mindig egy vagy két góllal többet rúgtak annál, mint amennyit ér. beszedtem... De félre a tréfával: Pali bácsi valóban remek portás volt. Nagyszerű alakú, remek reflexű, kifolen eredménye minden elismerést megérdemel. A következő táviratot kaptuk Helsinkiből: „A szép vehemens játékban a mieink határozottan jobbak voltak, de kissé fáradtan mozogtak s főleg a kapu előtt nem voltak kellő erélyesek. Hatalmas közönség élénk ünneplése közepette finn támadások vezetik be a játékot, amelynek már a második percben gól az eredménye (0-1). Hosszas küzdelem és fölény után a II. félidő ötödik percében sikerül Hungler révén kiegyenlítenünk. A 20. percben Csergő öngólt vét - újra a helsinki csapat vezet. Végre a 31. percben Oberfrank lövése újra megszerzi a kiegyenlítést. A csapatból Hungler, Müller, és Kertész játéka emelkedett ki. A gyönyörű fogadtatás lenyűgözte az egész kis túrázó magyar kolóniát.” * * * Másnap azután már nem volt ilyen kellemes a hangulat. A „kis Fradi” történetének egyik legsúlyosabb vereségét szenvedte. Gól sajnos sok volt, a távirat szövege viszont mindössze ennyi: „Holtfáradt csapatunk 4—0-as félidő után 8—0-ra kapott ki a finn főváros válogatott csapatától, amelyben nyolc nemzeti válogatott játékos is szerepelt. Játékosaink a fáradtságtól csak lézengtek a pályán.” Nagy Béla gástalan idegzetű. Neki valójában a játék volt a játék, ő nem a futballért, hanem a Ferencváros győzelmeiért tudott csak a pályán meghallni. A csapat erejére és a Fienni korszakra messzemenően jellemző, hogy Mindszenti Pál 16 mérkőzésen védett összesen a Fradiban, s ebből mindössze kettő volt bajnoki. Ez a kettő azonban ugyanolyan fontos volt a bajnoki cím végső megnyerése szempontjából, mint a további összecsapások mindegyike. Aranyérem járt érte, a „bajnokcsapat tagja titulus, amelyet azóta is élete legnagyobb eseményének, eredményének tart. Anyám mesélte, hogy a játékosok akkoriban soha nem mentek haza a bajnoki mérkőzések után. Igaziakkor még volt mit ünnepelni, néha hajnalig is... Egy ilyen görbe éjszakát követően, úgy hajnal felé váltak el egymástól játékosok, feleségek, menyasszonyok, vezetők, hogy azért maradjon még néhány órányi idejük az alvásra, mielőtt újra edzésre kell menni. Azon az edzésen Mindszenti Pali bácsi, mit szépítsük a dolgot... „romos’ volt kissé. Kérdezték tőle Rudasék: „Mondd Pali már egyáltalán /nem tudtál aludni?’ Pali bácsi lakonikus rövidséggel válaszolt: „Már hogy aludtam volna? Egy ilyen győzelem után... Hajnali négy felé értünk haza, aztán még otthon kettesben iszogattunk, táncoltunk egy kicsit az asszonnyal... Szóval ilyen volt ő. Az abszolút barát, az abszolút bohém, az abszolút... FERENCVÁROSI. Valaki azt mondta egyszer nemrégiben, hogy,,A Ferencvárosnak is volt egy Mindszentije...” Enyhe célzás volt ez egy bizonyos bíborosra, aki összehasonlíthatatlanul nagyobb ember volt ugyan, mint Pali bácsi, de... soha az életében nem tudott volna egy 11-est kivédeni! Lakat T. Károly
