Fradi műsorlap (1988)
1988. március 12.
Fradi műsorlap „EZ EGY OLYAN CSAPAT, HOGY EZT SZERETNI KELL!" Levél Bauer Miklóstól, „ÖRÖKÖS SZURKOLÓNKTÓL" Úgy érzem, a közelgő vizilab- daidény előtt a múltról érdemes egy kicsit megemlékezni. Az 1987-es év döntően úgy sikerült, ahogy a csapat vezetői tervezték. Tehetséges, jó szellemű fiatal játékosok kerültek hozzánk. Bíró, Loványi, Pető, Szabó és végül, de nem utolsó sorban a rutinos Varga Guszti. Augusztusra leszerelt Vad Lali is és bár nála a nyolc hónap kiesés komoly gondot okozott, azért bíztunk. Szentesen a Viz: mii kupán szép eredménnyel győztünk. A legyőzőitek közt volt a KEK győztes jugoszláv gárda is. Azután elkezdődött a bajnokság. Elsőnek a Szeged. Volt egy olyan érzésem a meccs előtt, hogy baj lesz. Lett is, kis baj, de lett, döntetlen. Mert mit láttam a csapatban? Feszült, ideges, falfehér arcok. Én megértettem. A csapat fele húszon aluli. Először a FRADIBAN, bajnoki meccsen. Ezek a fiúk tisztában voltak vele, hová jöttek és milyen felelőség a mi csapatunkban játszani. Nagy teher szakadt a nyakunkba, nehezen birkóztak meg vele. A következő fordulóban a Spartacus ellen, egy tanácstalan, ijedt, kapkodó társaság kapott ki. És itt hajlok meg tisztelettel a csapat szakvezetői, régi játékosai előtt. Nem volt bűnbakkeresés, szitkozódás. Volt nyugodt értékelés és munka. Mindenki összefogott. Jöttek a „VIZIPAPÁK”: Ambrus Miki, Gyöngyösi András, jött Wiesner Tomi. Meghatóan mindenki egyet akart. Sikert! Voltak biztató jelenetek. Szép gólok, győzelem a Honvéd ellen, ijesztő visz- szaesés az OSC, majd a Tatabánya ellen. Közben egy megnyugtató kirándulás Kecskemétre. Itt érdemes megállni egy szóra. Kecskemét adta nekünk Loványi Robit. A vezetők és a szurkolók mind úgy nyilatkoztak, „örülünk”, hogy egy tehetség méltóbb környezetbe került, ahol képességei kifejlődhetnek. ” És úgy drukkolt mindenki Robinak, hogy az megérdemelne egy sportszerüségi díjat. Azután bizakodást keltő játék és presztízsgyőzelem az Újpest ellen. Percekig csillogó, régi idők vízilabdája a Szentes ellen. Emlékezetes jó játékvezetés mellett. Elértünk az őszi forduló végére. A szakvezetők öt fordulóból hat pontot várt. Nyolc lett belőle! De hogyan! Kellemetlen hideg novemberi nap mentünk Egerbe. Kevés csapat hoz el innen pontot. Hozzá jött még, hogy a null- fokos levegőn szabadban kellett játszani. Végig fegyelmezett, a taktikai utasítást betartó csapatmunka hozta a győzelmet. A mérkőzés után baráti meghívás Bíró Attila édesapja borpincéjé- ben. A fiúk esznek, mi felnőttek bort kóstolunk. De milyet! Az Istenek nektárja olcsó lőre hozzá képest. Csatlakozik egy háromtagú finn társaság, akik hazafelé már nagyszerűen megtanulják .T'radi volt - Fradi lesz, míg a Földön ember lesz"! Egy hét múlva jött a Tungsram. A szezon egyik legjobb mérkőzésén úgy érzem, egy kicsit az egyik játékvezető Hmm. . . Szóval egy góllal vesztettünk. És mentünk Szolnokra. Útközben lehetett már érezni, hogy itt valami rendkívüli készül. A Szolnok jó, nagyon jó csapat. Szívós Pisti elmondja a taktikát, Juhász Karcsi még egy-egy személyi tanácsot ad és megindulnak az uszoda felé. Itt történt azután egy szivetmelengető nagyszerű jelenet. Varga Guszti a kapitány megállt egy pillanatra, visszanézett a csapatra és halkan ennyit mondott: ,Azért mutassuk meg, hogy a Fradi szív nem legenda, győzzünk, akarjunk győzni!’! Azután elkezdődött a vizicsa- ta. Az egyik oldalon a szolnoki nehércirkálók Hasznos, Mohi, Pintér vezetésével, szemben velünk a mi gyorsnaszádjaink. Forrt a viz, tombolt a nézőtér. Mellettem Ambrus és Gyöngyösi papa nem látott, hallott az izgalomtól. A csapat játszott, lőtték az akciógólokat, és ahogy múlt az idő, éreztük, hogy pontot ..................De még volt hátra tiz ennyolc másodperc, egy góllal vezettünk és emberelőny az ellenfélnél. Járatják a labdát, keresik a legjobb lövőszöget. Ekkor valami hihetetlen történik. A kapu előtt átszálló labdát A mbrus Tomi a kapuból kiugorva, a vízből térdik kiemelkedve lehúzza és egy sikolyszerű ordítással levegőből indítja Gyöngyösi Tojást. Ö a kapu elé ér, kinéz az órára, és három másodperccel a lefújás előtt iszonyú erővel bevágja. Győztünk!!! Hazafelé csöndesen, nyugodt öröm és egy mpndat: „Most jön a neheze!” Jött a Vasas. Aki látta, azt hiszem, soká nem felejti az utolsó két másodpercet. A „kis” Szabó angyali nyugalmát, ahogy Pető „Géza” kezére tette a labdát, aki hideg nyugalommal húzta a kapuba a győztes gólt. Ilyen bejátszást és húzást utoljára Markö- vics Kálmántól és Szívós Pisti papájától láttam. Az utolsó mérkőzés a Szőnyi úton már felszabadult játék. Ott már szépen muzsikált a csapat. Az év felfedezettje az egykori megbízható szuperhátvéd fia, Rázga Zoli ínyenceket kielégítő gólokat lövöldöz. Biró - Gyöngyösi - Fazekas - Vad és a többiek olyan technikai trükköket dobnak be, hogy jogos és megérdemelt a vastaps és a nézőtér kórusa. „Játszik a Fradi!" És a lefújás után láss csodát! A mindig szigorú mester, Szívós Pisti elmosolyodik, sőt kicsit nevet és így summázza: „ezt a játékot kell tartósítani”! Lassan végére érek beszámolómnak. Remélem, Fiilöp Kálmán barátunk nem haragszik, hogy levelem címét az Ö dalából kölcsönöztem. Igen, ez egy olyan csapat, hogy ezt szeretni kell. A fiúk legtöbbje hazulról hozta a játékszeretetét, tehetségét. Ambrus, Gyöngyösi, Molnár, Rázga édesapja sok-sok nemzetközi és liazai siker részese. Ezek a fiúk Fradisták a szó legszebb értelmében. Szeretik a klubot, a közönséget. Örömöt akarnak szerezni a Fradistáknakj de várják is, hogy megtöltsék a lelátókat, és hajtsuk, biztassuk Őket, akkor is, ha éppen nem megy. Mert higgyétek el, nekem ez valóban egy olyan csapat, hpgy ezt szeretni kell és érdemes is. „Önkéntes” A Fradi—U. Dózsa vízilabda mérkőzésen történt. Mögöttünk két diák ült. Ezt onnan tudhattuk, hogy azonnal közölték, ők egy iskolába jártak Fazekas „Görccsel”. Zoltán minden megmozdulását eufóriában követték. A csapat 6 : 2-re vezetett, az öröm határtalan. Aztán egy kis megtorpanás és máris 6 :6. Az izgalom tapintható. Utolsó perc, a csapat négymétereshez jut. Gyöngyösi a labdánál. A fiü megszólal: ha belövi, holnap önként felelek oroszból. Belövi! Támad a Dózsa. Tizenkét másodperc és emberelőny a javunkra. Lövőcsel, mégegy és közben a fiú újabb fogadalma: ha kivédi, matekból is önként felelek! Lövés és Ambrus valami hihetetlen módon kitornássza a lövést. Tanárurak, ugye meglepődtek, mikor másnap egy diákjuk önként jelentkezett felelni két „kemény” tárgyból. Nem csoda történt. Csak győzött a Fradi! AZ FTC VÍZILABDACSAPATÁNAK TAVASZI BAJNOKI MÉRKŐZÉSEI március 5. FTC—Bp. Spartacus Komjádi uszoda, 18,30 március 19. Bp. Honvéd—FTC Tüzér u. 17 óra március 20. FTC-OSC Komjádi uszoda, 17,15 máfcius 26. U. Dózsa-FTC Komjádi uszoda, 18,45 március 27. FTC-Kecskemét Komjádi uszoda, 16,45 május 28. FTC-Eger Komjádi uszoda, 19,30 május 29. Szentes—FTC i Szentes, 19 óra június 4. FTC—Tungsram Komjádi uszoda, 19,30 június 5. Tatabánya-FTC Tatabánya, 16 óra június 6. FTC—Szolnok Hajós A. uszoda, 17,15 vjúnius 18. Vasas—FTC Komjádi uszoda, 17 óra június 19. FTC-BVSC Hajós A. uszoda, 19,15 A rájátszást és a döntőket júniusban rendezik. Aki az Üllői útra küldi a tehetségeket Aligha létezik nála nehezebb eset. Nagy erőfeszítésbe került, hogy beadja a derekát, és vállalja a beszélgetést. Mindent megpróbált, hogy kitérjen előle, s csak nagy rábeszélés után mondott igent. Pedig Zsin Gézának, nincs semmi szégyellnivalója. Ám nem értette, miért van szükség erre a cikkre és miért éppen róla íródik. Igaz, hogy rendszeresen küld tehetséges fiatalokat a Ferencvárosba, de ez szerinte természetes, a gyerekek érdeke diktálja. Ráadásul megteszik ezt kollégái is, akik egyébként jóval érdemesebbek a nyilvánosság előtti szereplésre. Nemcsak magyarázza mindezt, hanem neveket is említ. Például Borsos Ernőét, aki Ócsán testnevelő, és Zsin Géza rendszeresen átjár hozzá Alsónémediből tanulni tőle, mert az jország egyik legjobb kézilabda szakoktatójának tartja. Vagy Ecsedi László, a táborfalvi testnevelő, egykori neveltjei közül ma sokan az élvonalban futballoznak. Mondok én is egy nevet: Kincses Béla, s erre megadóan bólint Zsin Géza. A csepeli — régebben ferencvárosi -* labdarúgó karrierjét ő indította el, neki is van tehát kivel büszkélkednie. Amikor viszont végre elkezd magáról beszélni, nagy meglepetéssel szolgál: nincs testnevelői diplomája. ÉlővilágAechnika szakon szerzett tanári oklevelet, de a spon tot mindig is imádta, s tíz éve megvalósult az az álma, hogy testnevelést is oktathat. A sportszeretetről talán elég annyi, hogy egykor röplabdá- zott, birkózott, kenuzott, futballozott és dzsúdózott is, tehát jócskán belekóstolt a sportba. Szerencsére remek testnevelő tanára is volt a ráckevei gimnázi- imban, ha ő nincs, Zsin Gézának talán eszébe sem jut, hogy tanítania kellene. Alsónémedin sajátos módszert választott. Az első órákon felméri, hogy az osztály többsége melyik sportágra fogékony a leginkább, és ezután elsősorban arra képzi őket. Mondja, hogy szerencsés a helyzete, mert Alsó- némedi a sport szempontjából átlagon felüli „emberanyaggal” rendelkezik, kevés a csenevész,' amolyan tornából felmentett gyerek. S ha valamelyik tanítványa kiugró tehetségnek bizonyul, akkor lemond róla a helyi csapatban, és a Ferencvárosba vezényli. A legutóbb három ifjúsági labdarúgó érkezett tőle az Üllői útra: Széles, Juhász és Szabó. De szívügye a kézilabda is, nemrég öt lányt öltöztetett zöld-féhérbe, Kránitzot, Berkót, Bandulát, Borit és Molnárt. Szerinte különösen Molnárra érdemes odafigyelni, tehetsége alapján nagyon sokra viheti. Kérdezem, hogy mikor dönt úgy, hogy valaki ne a helyi csapatban, az ő keze alatt játsszon, hanem a Ferencvárosban. A futballból hozza a példát, alapképességeket sorolva. Ha úgy látja, hogy valamelyik tanítványa futógyorsaságban, rugótechnikában, fejelőkészségben, a testtel való ütközésben, cselezőkészségben és kombinációs készségben' kiemelkedik a többi közül, akkor tartja érdemesnek arra, hogy „szerencsét próbáljon” a Ferencvárosban. Amikor arról faggatom, hogy miért éppen az Üllői útra küldi a gyerekeket, egy Fradi-szurkoló áhítatát várom. Olyasmit, hogy ő a maga módján így szolgálja szeretett klubját, és így tovább. Aztán csaknem tátva marad a szám, amikor kijelenti: ne higgyem, hogy ő Fradi-drukker, az ok ennél hétköznapibb. Nem szurkol egyik csapatnak sem, viszont a nagy klubok közül a Ferencváros fekszik a legközelebb Alsó- némedihez, így a gyerekek közlekedése az Üllői útra a legegyszerűbb. De később elárulja, hogy mégis elkötelezett valamennyire az egyesület felé, mert amikor néhány éve döntős lett csapata az úttörőolimpia országos fináléjában, Keszthelyi Károllyal, a Ferencváros játékosmegfigyelőjével igen jó kapcsolata alakult ki. S igaza van abban is, hogy tulajdonképpen mindegy a klubnak, hogy ő miért éppen oda irányítja a tehetségeket, a lényeg az, hogy ottvannak. Sok mindenről elmélkedtünk még, klubokról, szakmáról. Elmondja például, hogy p bizony meggyötri a játékosait a heti két-három edzésen, hadd tanuljanak meg kemélnynek lenni önmagukkal szemben. Miközben hallgatom, egy röpke másodperceltűnődöm. Manapság, lépten- nyomon beszélünk, hogy emelni kellene az iskolai testnevelés színvonalát, megtemerteni a diáksportot, javítani az iskolák és a klubok, tehát a versenysport kapcsolatát. S most itt ül egy ember, aki csak nehezen szánta el magát, hogy beszéljen erről. Mert számára természetes, hogy ő ezt csinálja. P. Gy.L.
