Fradi műsorlap (1988)

1988. március 12.

Fradi műsorlap „EZ EGY OLYAN CSAPAT, HOGY EZT SZERETNI KELL!" Levél Bauer Miklóstól, „ÖRÖKÖS SZURKOLÓNKTÓL" Úgy érzem, a közelgő vizilab- daidény előtt a múltról érdemes egy kicsit megemlékezni. Az 1987-es év döntően úgy sikerült, ahogy a csapat vezetői tervezték. Tehetséges, jó szelle­mű fiatal játékosok kerültek hozzánk. Bíró, Loványi, Pető, Szabó és végül, de nem utolsó sorban a rutinos Varga Guszti. Augusztusra leszerelt Vad Lali is és bár nála a nyolc hónap ki­esés komoly gondot okozott, azért bíztunk. Szentesen a Viz: mii kupán szép eredménnyel győztünk. A legyőzőitek közt volt a KEK győztes jugoszláv gárda is. Azután elkezdődött a bajnok­ság. Elsőnek a Szeged. Volt egy olyan érzésem a meccs előtt, hogy baj lesz. Lett is, kis baj, de lett, döntetlen. Mert mit lát­tam a csapatban? Feszült, ide­ges, falfehér arcok. Én megér­tettem. A csapat fele húszon aluli. Először a FRADIBAN, bajnoki meccsen. Ezek a fiúk tisztában voltak vele, hová jöttek és milyen felelőség a mi csapa­tunkban játszani. Nagy teher sza­kadt a nyakunkba, nehezen bir­kóztak meg vele. A következő fordulóban a Spartacus ellen, egy tanácstalan, ijedt, kapkodó társaság kapott ki. És itt hajlok meg tisztelettel a csapat szakve­zetői, régi játékosai előtt. Nem volt bűnbakkeresés, szitkozódás. Volt nyugodt értékelés és mun­ka. Mindenki összefogott. Jöttek a „VIZIPAPÁK”: Ambrus Miki, Gyöngyösi András, jött Wiesner Tomi. Meghatóan mindenki egyet akart. Sikert! Voltak bizta­tó jelenetek. Szép gólok, győze­lem a Honvéd ellen, ijesztő visz- szaesés az OSC, majd a Tatabá­nya ellen. Közben egy megnyug­tató kirándulás Kecskemétre. Itt érdemes megállni egy szóra. Kecskemét adta nekünk Loványi Robit. A vezetők és a szurkolók mind úgy nyilatkoztak, „örü­lünk”, hogy egy tehetség mél­tóbb környezetbe került, ahol képességei kifejlődhetnek. ” És úgy drukkolt mindenki Robinak, hogy az megérdemelne egy sportszerüségi díjat. Azután bizakodást keltő játék és presz­tízsgyőzelem az Újpest ellen. Percekig csillogó, régi idők ví­zilabdája a Szentes ellen. Emlé­kezetes jó játékvezetés mellett. Elértünk az őszi forduló végére. A szakvezetők öt fordulóból hat pontot várt. Nyolc lett belőle! De hogyan! Kellemetlen hideg novemberi nap mentünk Egerbe. Kevés csapat hoz el innen pon­tot. Hozzá jött még, hogy a null- fokos levegőn szabadban kellett játszani. Végig fegyelmezett, a taktikai utasítást betartó csapat­munka hozta a győzelmet. A mérkőzés után baráti meghívás Bíró Attila édesapja borpincéjé- ben. A fiúk esznek, mi felnőttek bort kóstolunk. De milyet! Az Istenek nektárja olcsó lőre hozzá képest. Csatlakozik egy háromta­gú finn társaság, akik hazafelé már nagyszerűen megtanulják .T'radi volt - Fradi lesz, míg a Földön ember lesz"! Egy hét múlva jött a Tungsram. A sze­zon egyik legjobb mérkőzésén úgy érzem, egy kicsit az egyik játékvezető Hmm. . . Szóval egy góllal vesztettünk. És men­tünk Szolnokra. Útközben le­hetett már érezni, hogy itt va­lami rendkívüli készül. A Szol­nok jó, nagyon jó csapat. Szí­vós Pisti elmondja a taktikát, Juhász Karcsi még egy-egy sze­mélyi tanácsot ad és megindul­nak az uszoda felé. Itt történt azután egy szivetmelengető nagyszerű jelenet. Varga Guszti a kapitány megállt egy pillanatra, visszanézett a csapatra és halkan ennyit mondott: ,Azért mutas­suk meg, hogy a Fradi szív nem legenda, győzzünk, akarjunk győzni!’! Azután elkezdődött a vizicsa- ta. Az egyik oldalon a szolnoki nehércirkálók Hasznos, Mohi, Pintér vezetésével, szemben ve­lünk a mi gyorsnaszádjaink. Forrt a viz, tombolt a nézőtér. Mellettem Ambrus és Gyöngyö­si papa nem látott, hallott az iz­galomtól. A csapat játszott, lőt­ték az akciógólokat, és ahogy múlt az idő, éreztük, hogy pon­tot ..................De még volt hátra tiz ennyolc másodperc, egy gól­lal vezettünk és emberelőny az ellenfélnél. Járatják a labdát, ke­resik a legjobb lövőszöget. Ekkor valami hihetetlen történik. A ka­pu előtt átszálló labdát A mbrus Tomi a kapuból kiugorva, a víz­ből térdik kiemelkedve lehúzza és egy sikolyszerű ordítással le­vegőből indítja Gyöngyösi To­jást. Ö a kapu elé ér, kinéz az órára, és három másodperccel a lefújás előtt iszonyú erővel be­vágja. Győztünk!!! Hazafelé csön­desen, nyugodt öröm és egy mpndat: „Most jön a neheze!” Jött a Vasas. Aki látta, azt hi­szem, soká nem felejti az utolsó két másodpercet. A „kis” Sza­bó angyali nyugalmát, ahogy Pe­tő „Géza” kezére tette a labdát, aki hideg nyugalommal húzta a kapuba a győztes gólt. Ilyen be­játszást és húzást utoljára Markö- vics Kálmántól és Szívós Pisti pa­pájától láttam. Az utolsó mérkő­zés a Szőnyi úton már felszaba­dult játék. Ott már szépen mu­zsikált a csapat. Az év felfede­zettje az egykori megbízható szuperhátvéd fia, Rázga Zoli ínyenceket kielégítő gólokat lö­völdöz. Biró - Gyöngyösi - Fa­zekas - Vad és a többiek olyan technikai trükköket dobnak be, hogy jogos és megérdemelt a vastaps és a nézőtér kórusa. „Játszik a Fradi!" És a lefújás után láss csodát! A mindig szi­gorú mester, Szívós Pisti elmo­solyodik, sőt kicsit nevet és így summázza: „ezt a játékot kell tartósítani”! Lassan végére érek beszámo­lómnak. Remélem, Fiilöp Kál­mán barátunk nem haragszik, hogy levelem címét az Ö dalá­ból kölcsönöztem. Igen, ez egy olyan csapat, hogy ezt sze­retni kell. A fiúk legtöbbje ha­zulról hozta a játékszeretetét, tehetségét. Ambrus, Gyöngyösi, Molnár, Rázga édesapja sok-sok nemzetközi és liazai siker része­se. Ezek a fiúk Fradisták a szó legszebb értelmében. Szeretik a klubot, a közönséget. Örömöt akarnak szerezni a Fradistáknakj de várják is, hogy megtöltsék a lelátókat, és hajtsuk, biztassuk Őket, akkor is, ha éppen nem megy. Mert higgyétek el, nekem ez valóban egy olyan csapat, hpgy ezt szeretni kell és érdemes is. „Önkéntes” A Fradi—U. Dózsa vízilabda mérkőzésen történt. Mögöt­tünk két diák ült. Ezt onnan tudhattuk, hogy azonnal közöl­ték, ők egy iskolába jártak Fazekas „Görccsel”. Zoltán minden megmozdulását eufóriában követték. A csapat 6 : 2-re vezetett, az öröm határtalan. Aztán egy kis megtorpanás és máris 6 :6. Az izgalom tapintható. Utolsó perc, a csapat négymétereshez jut. Gyöngyösi a labdánál. A fiü megszólal: ha belövi, holnap önként felelek oroszból. Belövi! Támad a Dózsa. Tizenkét má­sodperc és emberelőny a javunkra. Lövőcsel, mégegy és közben a fiú újabb fogadalma: ha kivédi, matekból is önként felelek! Lövés és Ambrus valami hihetetlen módon kitornássza a lövést. Tanárurak, ugye meglepődtek, mikor másnap egy diákjuk önként jelentkezett felelni két „kemény” tárgyból. Nem csoda történt. Csak győzött a Fradi! AZ FTC VÍZILABDACSAPATÁNAK TAVASZI BAJNOKI MÉRKŐZÉSEI március 5. FTC—Bp. Spartacus Komjádi uszoda, 18,30 március 19. Bp. Honvéd—FTC Tüzér u. 17 óra március 20. FTC-OSC Komjádi uszoda, 17,15 máfcius 26. U. Dózsa-FTC Komjádi uszoda, 18,45 március 27. FTC-Kecskemét Komjádi uszoda, 16,45 május 28. FTC-Eger Komjádi uszoda, 19,30 május 29. Szentes—FTC i Szentes, 19 óra június 4. FTC—Tungsram Komjádi uszoda, 19,30 június 5. Tatabánya-FTC Tatabánya, 16 óra június 6. FTC—Szolnok Hajós A. uszoda, 17,15 vjúnius 18. Vasas—FTC Komjádi uszoda, 17 óra június 19. FTC-BVSC Hajós A. uszoda, 19,15 A rájátszást és a döntőket júniusban rendezik. Aki az Üllői útra küldi a tehetségeket Aligha létezik nála nehezebb eset. Nagy erőfeszítésbe került, hogy beadja a derekát, és vállal­ja a beszélgetést. Mindent meg­próbált, hogy kitérjen előle, s csak nagy rábeszélés után mon­dott igent. Pedig Zsin Gézának, nincs semmi szégyellnivalója. Ám nem értette, miért van szükség erre a cikkre és miért éppen ró­la íródik. Igaz, hogy rendszere­sen küld tehetséges fiatalokat a Ferencvárosba, de ez szerinte természetes, a gyerekek érdeke diktálja. Ráadásul megteszik ezt kollégái is, akik egyébként jóval érdemesebbek a nyilvános­ság előtti szereplésre. Nemcsak magyarázza mind­ezt, hanem neveket is említ. Például Borsos Ernőét, aki Ócsán testnevelő, és Zsin Géza rendsze­resen átjár hozzá Alsónémediből tanulni tőle, mert az jország egyik legjobb kézilabda szakok­tatójának tartja. Vagy Ecsedi László, a táborfalvi testnevelő, egykori neveltjei közül ma sokan az élvonalban futballoznak. Mondok én is egy nevet: Kin­cses Béla, s erre megadóan bólint Zsin Géza. A csepeli — régebben ferencvárosi -* labdarúgó karrier­jét ő indította el, neki is van te­hát kivel büszkélkednie. Amikor viszont végre elkezd magáról be­szélni, nagy meglepetéssel szol­gál: nincs testnevelői diplomája. ÉlővilágAechnika szakon szer­zett tanári oklevelet, de a spon tot mindig is imádta, s tíz éve megvalósult az az álma, hogy testnevelést is oktathat. A sportszeretetről talán elég annyi, hogy egykor röplabdá- zott, birkózott, kenuzott, fut­ballozott és dzsúdózott is, tehát jócskán belekóstolt a sportba. Szerencsére remek testnevelő ta­nára is volt a ráckevei gimnázi- imban, ha ő nincs, Zsin Gézának talán eszébe sem jut, hogy taní­tania kellene. Alsónémedin sajátos mód­szert választott. Az első órákon felméri, hogy az osztály többsé­ge melyik sportágra fogékony a leginkább, és ezután elsősorban arra képzi őket. Mondja, hogy szerencsés a helyzete, mert Alsó- némedi a sport szempontjából átlagon felüli „emberanyaggal” rendelkezik, kevés a csenevész,' amolyan tornából felmentett gyerek. S ha valamelyik tanítvá­nya kiugró tehetségnek bizo­nyul, akkor lemond róla a helyi csapatban, és a Ferencvárosba vezényli. A legutóbb három ifjúsági labdarúgó érkezett tőle az Üllői útra: Széles, Juhász és Szabó. De szívügye a kézilabda is, nemrég öt lányt öltöztetett zöld-féhérbe, Kránitzot, Berkót, Bandulát, Bo­rit és Molnárt. Szerinte különö­sen Molnárra érdemes odafigyel­ni, tehetsége alapján nagyon sok­ra viheti. Kérdezem, hogy mikor dönt úgy, hogy valaki ne a helyi csa­patban, az ő keze alatt játsszon, hanem a Ferencvárosban. A futballból hozza a példát, alapképességeket sorolva. Ha úgy látja, hogy valamelyik tanítványa futógyorsaságban, rugótechniká­ban, fejelőkészségben, a testtel való ütközésben, cselezőkészség­ben és kombinációs készségben' kiemelkedik a többi közül, ak­kor tartja érdemesnek arra, hogy „szerencsét próbáljon” a Ferenc­városban. Amikor arról faggatom, hogy miért éppen az Üllői útra küldi a gyerekeket, egy Fradi-szurkoló áhítatát várom. Olyasmit, hogy ő a maga módján így szolgálja sze­retett klubját, és így tovább. Az­tán csaknem tátva marad a szám, amikor kijelenti: ne higgyem, hogy ő Fradi-drukker, az ok en­nél hétköznapibb. Nem szurkol egyik csapatnak sem, viszont a nagy klubok közül a Ferenc­város fekszik a legközelebb Alsó- némedihez, így a gyerekek köz­lekedése az Üllői útra a legegy­szerűbb. De később elárulja, hogy még­is elkötelezett valamennyire az egyesület felé, mert amikor né­hány éve döntős lett csapata az úttörőolimpia országos fináléjá­ban, Keszthelyi Károllyal, a Fe­rencváros játékosmegfigyelőjé­vel igen jó kapcsolata alakult ki. S igaza van abban is, hogy tulaj­donképpen mindegy a klubnak, hogy ő miért éppen oda irányít­ja a tehetségeket, a lényeg az, hogy ottvannak. Sok mindenről elmélkedtünk még, klubokról, szakmáról. El­mondja például, hogy p bizony meggyötri a játékosait a heti két-három edzésen, hadd tanulja­nak meg kemélnynek lenni ön­magukkal szemben. Miközben hallgatom, egy röpke másodperc­eltűnődöm. Manapság, lépten- nyomon beszélünk, hogy emel­ni kellene az iskolai testnevelés színvonalát, megtemerteni a di­áksportot, javítani az iskolák és a klubok, tehát a versenysport kapcsolatát. S most itt ül egy ember, aki csak nehezen szánta el magát, hogy beszéljen erről. Mert szá­mára természetes, hogy ő ezt csi­nálja. P. Gy.L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom