Fradi műsorlap (1988)

1988. november 19.

Fradi műsorlap —a legnagyobb tudású labdarú­gónk tűnik el a zöld mezőről. Üresebb lesz a küzdőtér. Nem lendül annyit tapsra a kezünk, mert nem látjuk a pályán Lázárt. Sajnos az idő múlása ellen nincs orvosság. Mindenki felett eljár az idő. Tudtuk, hogy egyszer Lázár­nak is el kell majd mennie a pá­lyáról, de ez mégis túl váratlanul jött. Búcsúzunk. Fájó szívvel. Kezet nyújtunk a lelépő harcos­nak és mi is együtt mondjuk a sok-sok'ezer nézővel együtt: - Tanár úr! Köszönjük mindazt a sok szépet és gyönyörködtetőt, amit nekünk a játékával szerzett. Isten önnel Tanár úr! + Szegedi VSE-Ferencváros 1-0! — Nagyon elkeseredett va­gyok - mondta Csikós Gyula a zöld-fehérek válogatott kapusa. — Ha így megy tovább, egyszer­re csak ott találjuk magunkat a kiesők között. Szinte érthetet­len, hogy egy-egy mérkőzésen semmi sem sikerül a csapatnak. Valami végzetszerűség üldöz ben­nünket. Szegeden is így volt. Ha a szegediek támadtak volna és sok helyzetük akad a mi kapunk előtt, akkor egy szót sem szól­nék. De jóformán alig akadt dol­gom a kapuban. Egyetlenegy nagy helyzetet dolgoztak ki a szegedi csatárok, s ebből gól is lett! A mi csatáraink viszont egész sereg gólhelyzetet hoztak össze — de semmi sem sikerült nekik... DECEMBER + Ferencváros — BSZKRT 4-1. „A játékvezető fütyült: sza­badrúgás a Ferencváros javára a BSZKRT kapujától 25 méterre. Sárosi Béla gyorsan letette a lab­dát s a játékvezető még alig ad­ta meg a jelet a rúgásra — hatal­mas gól táncolt a kapuban! A Béla gyerek lábában olyan kü­lönleges, istenadta erővan, hogy az átlala meglőtt labdának az út­ját sem látni, sem észlelni nem lehet. Sárosi Béla szabadrúgását — ha jól eltalálja — 20—25 mé­terre a kaputól sorfal nélkül nem lehet kivédeni a világ legjobb kapusának sem... + Ferencváros — Nagyvárad 1-0 Az őszi idény egyik bravúros győzelme volt — a NAC még az Üllői úton is több esélyt kapott a 2 pont megszerzésére. A csapat legjobbja az ezidőtájt igazolt Kéri volt. A győztes gólt még a 13. percben Sárosi dr. átadásá­ból Polgár lőtte. Tíz méterről, erőteljesen, védhetetlenül! „A Ferencváros ismét bebizo­nyította, hogy még mindig nagy csapat. Érthetetlen tehát, hogy sokszor heteken keresztül két- ségbeejtően gyenge játékot látha­tunk tőlük. A Ferencváros jó sze­replése nem csak a zöld-fehérek ügye, hanem az egyetemes ma­gyar labdarúgás fontos kérdése is. Talán a NAC elleni győzelem végre fordulópont lesz a csapat szereplésében. Nem így történt ■- a Fradi a következő két bajnoki mérkőzé­sét — a Szolnok és a Csepel el­len — elveszítette és az őszi évad végén a Ferencváros az ötödik helyen végzett. + A Fradi csatársorának őszi szereplését, összetételét sok-sok bírálat érte. Az egyik újságíró gondolt egyet és megkérdezte Vághy Kálmán szövetségi kapi­tányt, hogy ő hogyan állítaná össze — az NB I mezőnyéből - a ferencvárosi csatársort...- Ha rajtam múlna bizony alaposan átgyúrnám a zöld-fe­hérek támadósorát. A jobbszélen otthagynám Sípost, aki még most is tüneményesen gyors sjó labdákkal eredményes is lenne. A balszélső helyén egyenlőre ott­maradhatna Lukács is. Középcsa- támak minden körülmények kö­zött Deákot szerezném meg. Az összekötők helyére két Elektro­mos játékost tennék: jobbössze­kötőbe Hidegkútit, balösszekö­tőbe Dobost. Szerény vélemé­nyem szerint mindkettő a jövő nagy ígérete, kü’önösen Dobos. A csatársorom tthát ez lenne: Sipos, Hidegkúti, Deák, Dobos, Lukács. + A valóságban a Karácsonyi Tornán viszont ez a ferencváro­si csatársor játszott: Sipos, Gyu­lai, Sárosi dr., Hernádi, Lukács. A kétnapos tornán a Fradi két győzelmet aratott , 11 gólt is rúgott (Floridsdorfer 5—3, HASK Zágráb 6-1), de mégsem voltak tornagyőztesek. A Nagy­várad jobb gólarányával $zt a di­csőséget is elvette az Üllői úti gárdától... 1944 JANUÁR + „A tavaszi idényre készülő egyesületeink közül a Ferencvá­ros is megkezdi előkészületeit. Január 22-én szombaton az A- lelátó alatti tornateremben jön össze először az új évben a Fe­rencvárosi gárda. Mester György, irodaigazga­tó: — Egyenlőre minden csendes nálunk, villámátigazolás nincs. Ellenben éppen itt van nálam Haan. Pál, a Nemzeti Színház gazdasági főnöke, aki az elmúlt év Nemzeti Sport és Sporthír­lapjainak számait hozta beköt­ve — ajándékul a klubnak. Pil­lanatnyilag ez a legnagyobb ese­mény a Fradiban... + Sárosi Bélától kérdezik: — Mi a kedvenc ételed? — A kacsa... A vicc arra utalt, hogy elter­jedt Budapesten az a hír, mély szerint Sárosi Bélát halálos villa­mosszerencsétlenség .érte. Ráadá­sul a Sporthírlap munkatársai sem találták telefonon, így majd egy;i napig élt a borzalmas „ka­csa”... — Halló, itt a Sporthírlap szerkesztősége. — Itt Sárosi Béla! Tessék! — Nos, mit szól ehhez a ret­tenetes hercehurcához? — Mit szóljak? Szörnyen bosszant a dolog. Mindössze any- nyi történt, hogy tegnap - a szo­kásostól eltérően — nem'tudtam hazatelefonálni, hogy nem mehe­tek haza. Ebédre hívtak meg valahova. Később megkértem va­lakit, hogy telefonáljon haza he­lyettem, de az illető — úgy lát­szik - elfelejtette. Délután billiárdoztam egy klubhelyiségben, este pedi nyu­godtan elmentem a menyasszo­nyommal az ökölvívómérkőzésre és csak utána mentem haza. Mondhatom, kellemetlen órái voltak az édesanyámnak. Ami­kor meghallottam, hogy mi min­dent beszéltek rólam, a végén már magam is majdnem elhit­tem, hogy halálra gázolt a villa­mos. — Nos, csakhogy így vagyunk. Isten vele Béla. Letesszük a kagylót. Utána leülünk az írógéphez. Ennek a „kacsatörténetnek minden moz­zanata az írógép billentyűire és rotációs papírra kívánkozik. Okulásul mindazoknak, akik sze­retnek tetszelegni maguknak a jól értesültek és minden hírt mindenkinél előbb megtudok szerepében... A kis Sárosi azon­ban végeredményben örülhet: a közmondás szerint ugyanis so­káig él ^az, akinek a halálhírét költik... Sárosi Béla napjainkban Spa­nyolországban, Zaragozában él. Július 15-én 69. születésnapját ünnepelhette. + Nem mindennagi esetről tájékoztatott a Nemzeti Sport: (Zomborban lejátszott Zom- bori MÁV— Zombori SE NB III. osztályú mérkőzésnek volt a játékvezetője H. Gy. Á helyi rangadókhoz híven, ezen a mér­kőzésen is nagy küzdelem folyt s a játék vége felé a ZSE egyik játékosa sértő szóval megbántot­ta játékostársát. A játékvezető kiállította a sértő játékost. Pár perccel később a partjelző je­lentette a játékvezetőnek, hogy a kiállított játékos is játszik! Az ugyanis ott maradt a partvonal mellett s egy óvatlan pillanat­ban visszaosont a játéktérre. A játékvezető maga köré gyűjtötte a ZSE játékosokat. Kiderült, hogy a partjelző je­lentése helyes, a csapatnak 11 játékosa volt még akkor is a pá­lyán. H. Gy., miután nem si­került felismernie, melyik volt a kiállított játékos, jelentkezésre szólította fel az illetőt. Nem je­lentkezett senki. A játékvezető erre a sípjába fújt s levezette a még hátralévő néhányperces játékidőt. A mérkőzést a Zombori MÁV nyerte végeredményben 2D arányban. Az ellenfél játé­kosának kiállítása pillanatában is már így állt az eredmény s a be­fejezésig az már nem is válgo- zott. A MÁV mint győztes csa­pat nem is óvott az ügyből ki­folyólag. Miután azonban a já­tékvezető jelentésében, amelyet a JT-hez írt, nem emlékezett meg a ZSE-játékos kiállításáról s az ezzel kapcsolatos esemé­nyekről, a partjelző feljelentésé­re a JT hat hónapra eltiltotta H. Gy.-t a játékvezetéstől.) FEBRUÁR + Franciaországban a világ- háborús évek alatt — egészen pontosan 1943 nyarától — fel­oszlatták a profi egyleteket és a hivatásos játékosokat 16 csapat­ba osztották be. Az egyes csapa­tok egy-egy országrész — tarto­mány nevét viselték. 1944 febru- áijában ez volt az élcsoport állá­sa: 1. Artois 27 pont, 2. Fland- res 26, 3. Gote d Azur 21 p., 4. Paris 21 p., 5. Guyenne 29 p?, 6. Champagne 19 p. + Bognár László a Budai B- közép kapitánya így beszélt tár­saságukról : - — A mi nevünk a Budai Fradi-szurkolók társasága. A B-közép nevet hagyjuk a pes­tieknek. Á mi csoportunk kilenc év óta áll fenn, pontosan 167 tagunk van. Ezek hóban-fagyban mindig ott vannak valamennyi mérkőzésen. Állítom, hogy ná­lunk a legnagyobb rend uralko­dik. Nem.bántjuk az ellenfelet, sem a játékvezetőt. És azt a sa­ját játékost sem, akinek esetleg rossz napja van. Mi csak bíztat­juk a mieinket. + Csikós^ az év első góljait „testvéreitől kapta, hiszen a Ferencváros első edzőmérkőzé­sét az FTC vegyes ellen játszot­ta. (8-5). Aztán néhány nap múlva Csikós úgy kapott öt gólt — hogy nem kapott! + Ferencváros-Erzsébeti TC 8-5. Ezen az edzőmérkőzésen a zöld- fehérek az ETC-nek 5 gól előnyt adtak, tehát a mérkőzés kezde­tekor már öt gól „terhelte Csi­kós kapuját. A Fradi behozta hátrányát és a mérkőzés emlé­kére az erzésbetiek kis érmekkel ajándékozták meg a fradistákat... + Mester Györgyöt,a Ferenc- vros irodaigazgatóját komoly veszteség érte:, az egyik éjszaka kifosztották sportáruüzletének gazdag kirakatát. A népszerű Gyuri bácsi szomorúan mondta: Már másodszor törtek be hoz­zám. Nekem sincs szerencsém, akárcsak a Fradinak... + Ferencváros—URAK (Uj- pest-Rákospalotai Atlétikai Klub) 6-2. A két egyesült veze­tősége elhatározta, hogy a Ma­gyar Kupában való találkozá­suk emlékére a mérkőzés előtt zászlócsere lesz. Amikor azután kivonultak a csapatok, kiderült, hogy a fradísták az Üllői úton fe­lejtették a cserezászlót... — Az ünneprontó én vol­tam — mondta később Mester Gyuri bácsi. — Már pénteken megkaptam a zászlót és bezár­tam a páncélszekrénybe. Aztán megfeledkeztem róla, nem ad­tam oda a mérkőzésre menő csa­patnak. Nagyon restellem a dol­got. Ha a zászlócsere nem is — a góllövés azért sikerül... Különö­sen Ónody II volt elemében - négy gólt szerzett! + A bajnoki rajtra is marad­tak ferencvárosi gólok: Ferencvá­ros—Elektromos 3—2. A tavaszi idény első ferencvárosi gólja — egyenlítő gól volt. Óno­dy II közelről helyezte a labdát a kapuba. A győztes gólra több, mint egy órát kellett várni: a 80. percben Lukács látványos el­futás végén lőtt. + A mérkőzés után morbid humor részesei lehettek a járóke­lők. Négy fiatalember Jajveszé- kelve, hangos ^írással hurcolt egy koporsót, tudtul adva, hogy ebben nyugszik (a Ferencváros által „agyonvert ’ Elektromos... MÁRCIUS + Átadták a régenvárt új létesítményt — a Sportcsarno­kot. Az ünnepi beszédek során Sárosi Béla tett fogadalmat a sportoló ifjúság nevében: be­csülettel fogunk küzdeni a pá­lyán és becsülettel fogunk dol­gozni az életben. Kérjük a ma­gyar sport lelkes közönségét, hogy ebben a törekvésünkben legyen mindig mellettünk s a sport igazi eszmei tartalmának chadalrajuttatásában legyen a segítségünkre — mondta többek között a népszerű ferencvárosi játékos. + Diósgyőrött: Ferencváros - DiMÁVAG 2-1! Darnay László így beszélt a nehéz mérkőzés után: — Igen örülünk a hosszú idő után végre vidéken aratott győ­zelmünknek, de meg kell mon­danunk, hogy győzelmünk sze­rencsés volt. + Az Üllői úton: Ferencváros —Kispest 2—2. „Borús égbolt alatt állt fel a két csapat a pálya közepén. Zöld-fe­hér csíkos ingben, fehér nadrág­ban a Ferencváros, piros ingben, fekete nadrágban a Kispest. Meg­ható jelenet, amikor a két csapat megkezdi a Kossuth nóta ének­lését és a 12 ezer főnyi tömeg átveszi a szép melódiát és karban zengi azt együtt a játékosokkal. ’ Kossuth halálának 50. évfor­dulója ekkor volt és valamennyi mérkőzésen, sporteseményen jgy emlékeztek a haza „atyjára ...- A meccsen a fiatal 'Puskás Ferenc alaposan ráijesztett a fra- distákra: két bombagóljával a kispestiek szerezték meg a veze­tést! Hiába támadott ezután a Ferencváros, a döntetlennél jobb eredményt már nem sikerült el­érni. + Kispest után váratlanul Új­pest... A Budapest—Bécs váloga­tott mérkőzés ugyanis elmaradt és helyette az utolsó forduló meccseit tették erre a napra. Az Üllői úton 22 000 nézi) szo­rongott: Ferencváros-Újpest 2-1! A Fradi az első félidőben két gólos előnyre tett szert — a má­sodik gólt pontosan a 45. perc­ben szerezte Sárosi dr. Aztán feljöttek az újpestiek is — de a zöld-fehérek szerencséjére, ezen a napon nagyon gyámoltalanok voltak a lila-fehér csatárok. Egyetlen góljukat is 11-esből szerezték. + A Ferencváros-Újpest rangadó után a győztes zöld-fe­hérek tanyáján nagy volt az öröm a szurkolók és a játékosok között. Azonban a kapott tizen­egyest is sokan emlegették. Ru­das Ferenc, a szenvedő fél így adta elő az esetet: — A 16-oson belül Szusza ha­talmas lendülettel akart kitérni előlem. Abban a pillanatban, amikor észrevettem, hogy egy testcsellel jobbra kanyarodik sza­bályosan elrúgtam előle a labdát. Arról természetesen nem tehet­tem, hogy a lilák csatára a föld­re esett. Azt hiszem Szusza cso­dálkozott a legjobban, amikor Palásti a 11-es pontra mutatott. — A tavaszi idényben ez már a harmadik, erősen vitatható ti­zenegyes, amit Palásti ellenünk megítélt — szólt közbe csende sen Csikós. Valamennyien helyeseltek — de- hát a győzelem után még a jog­talan tizenegyes sem fáj annyira. Ez már akkor is így volt... ÁPRILIS + A Hungária krt-i pályán 30 000 szurkoló előtt rendezték a Ferencváros—Gamma rangadót! A dobogós helyezésért ez a mér­kőzés sorsdöntő volt, ez indokol­ta az óriási érdeklődést. A sors­döntő mérkőzésnek volt egy sors­döntő pillanata. A játékvezető nem sokkal a mérkőzés vége előtt kezezés miatt 11-est ítélt a Fe­rencváros javára. Sárosi Béla más­nap így idézte fel a forró pillana­tokat: + A torkomban éreztem a szívemet, ami érthető is, mert a tét óriási volt. Éreztem ugyanis, hoy ha a lövésem sikerül, akkor már nem veszíthetjük el a mér­kőzést, viszont ha hibázok eset­leg úgy összeroppan a csapatunk, hogy a döntetlent sem tudjuk tartani. Nyugalmat erőszakoltam magamra és jól megnéztem, hogy Tóth merre várhatja a labdát. Természetesen az is átfutott az agyamon, hogy mi lesz, ha maga­san a kapu fölé száll majd a lö­vésem. Elérkezett a döntő pilla­nat. Fokozott lendülettel, elő- rehajló testtartással futottam a labdára. Érdekes! Ekkor már tel­jesen nyugodt voltam. Amikor a labda elhagyta a földet már lát- am, hogy Tóth Gyurka verve van. A következő pillanatban irtózatos örömujjongás fogadta a hálóban táncoló labdát. Nem mondom, ekkor én is felujjong­tam örömömben. Győztünk! + Lukács Ede a szerdai edzé­sen bizony az érdeklődés közép­pontjába került. Elmesélte a hét­fői .bombatámadás körülménye­it, túlélésének perceit: — Az első bomba, amelyik mintegy 30 méterre csapódott be az óvóhelytől, igen nagymér­vű volt, mert a légnyomás úgy odavágott a falhoz, hogy a bará­taim azt hitték, hogy már nem vagyok az élők sorában. Hallot­tam, amint az egyik fiú kétség- beesetten így szólt a sarokban fekvő társához: — Az Istenért, nézd a kis Lukács meghalt! Jó néhány perc telt el, amíg össze­szedtem magam, és megnyug­tattam a fiúkat, hogy csak a légnyomás némított el, de tulaj­donképpen nincs semmi bajom. Odakint pedig ezalatt mintha a pokol valamennyi ördöge elsza­badult volna, leírhatatlan zene­bona, recsegés, ropogás, visító hangzavar hallatszott a bombák meg-megismétlődő becsapódása következtében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom