Fradi műsorlap (1988)

1988. november 19.

Fradi műsorlap pályától ezrek fordultak vissza és indultak hazafelé, mert már - nem kaptak jegyet! Akinek eset­leg plusz jegye volt az is pórul­járhatott. íme: Valaki kiabálja: - Három pengőt adok egy állóhelyért! Senki sem figyel rá. Más lé­nyegesen halkabban mondja nem messze a bejárattól:- Van egy felesleges jegyem. Hirtelen vagy ötven ember ve­szi körül. Lökik, taszítják, a sze­gény ember földre kerül, mocs­kos lesz, végülis egy rendőr sza­badítja ki nagy nehezen s az „ál­dozat átadja a jegyet a rendőr­nek, hogy adja el ő... Mindkét csapat fehér mezbe öltözik. Eddig minden mérkőzé­sen a fehérben játszók győztek! Persze, hogy most mindkettő fe­hérben akar játszani. Erre Keme- nesy és Romhányi között nagy vita alakul ki. Mintegy fél óráig nem tudnak megegyezni. Végül is Palásti bíró lép a színre. Sor­solni akar. Ebbe a Ferencváros csak később egyezik bele. Fel­dobják a pénzdarabot, a Szolnok választhat, de Romhányi mellé­fog, nem találja el, hogy miként esett a pénz s az előny a Fradié. A zöld-fehérek természetesen a fehér színű mezt választják. A vi­ta miatt negyedórás késéssel kez­dődik a döntő. + Ferencváros—Szolnok 3—1. „A mérkőzés mindvégig izgal­mas és végig majdnem nyílt volt. A mérkőzés elején a Ferencváros lerohanta ellenfelét, hiszen a leg­jobb vidéki csapat egy kicsit el- fogódottan kezdett. Később fel­javultak és az első félidő 1—1-es eredménye megfelelt a játék ké­pének. Bár a ^Ferencváros talán egy „fél-góllal jobb volt. A má­sodik félidő meglepetésre heves szolnoki támadásokkal indult. Ez volt a játék kritikus időszaka, ekkor dőlt el, hogy melyik kere­kedik a másik fölé. Kétségtelen, hogy a Szolnoknak nem volt sze­rencséje, felső kapufája is híven mutatja, ezt. A Ferencváros ezt követően pompás góllal szerezte meg a vezetést. A mérkőzés vége- felé lankadt az iram, az izgalom azonban csak fokozódott. Egy­két szolnoki játékos hibájából el­durvult a mérkőzés. Két perccel a befejezés előtt Csabai a kiállí­tás sorsára jutott. Az utolsó percben szép akció végén a har­madik góllal biztosította be győ­zelmét a Ferencváros, amely így megérdemelten jutott másodszor is a^Szt. István Kupa védelmé­hez. A pálya közepén felsorakozik a két csapat, odahozzák a hatal­mas kupát, a kis kupákat is. A Szt. István Kupát a sántikáló Lázár Gyula veszi át, és vala­mennyi játékos, sőt Tóth Potya is megkapja a kupa kicsinyített mását. A Ferencváros öltözőjében nagy a boldogság. Tóth Potya minden játékosával kezet fog s mindenkit megcsókol. Szurkolók nyomulnak be az öltözőbe. Szendrey József, az egyik lelkes törzsszurkoló öt darab pompás bőrlabdút nyújt át ajándékul... Szegény Lázárnak nagy fáj­dalmai vannak. Úgy kell levet­kőztetni és a fürdőbe támogatni. Ketten is segítenek neki, mert sérülése miatt alig tud lábraállni. + A Ferencváros csak egészen szűk családi körben ünnepelte a Szt. István Kupában kivívott győzelmet. A hangulatot nagyon rontotta Lázár Gyula súlyosnak látszó sérülése. A népszerű Tanár urat mindenki nagy szeretettel vette körül. Gyuszi azonban nem sokáig birta, fájós lábával és így kocsival hazavitték. Az pttmara- dottak büszkén mondták: - Ku­pát, kupára nyerünk — most pe­dig rámegyünk a bajnokságra is! + A bajnoki rajt előtti napon „bomba robbant : a Fradi há­rom év után visszaigazolta Tol­di Gézát! „Szombaton este(!) a szö­vetségben megjelentek a ferenc­városi vezetők. Velük jött Toldi Géza és Pósa Béla is. A két játé­kos Mészáros Lajos egyesbíró előtt aláírta a Ferencvároshoz szóló szerződést. Toldit a Szeged kiadta, Pósa pedig újra szerződé­si lehetőséget kapott. + Ferencváros—Szolnok 2—2. Amikor a csapatok kifutottak a ferencvárosi közönség ütemes Géza! Géza! kiáltással üdvözölte Toldit... A jeles játékos az első gólban vitathatatlan érdemeket szerzett: „A 17. percben a fá­radhatatlanul és lelkesen küzdő Toldi vezeti a labdát. Selmeczi könnyelműen akarja szerelni, Toldi azonban beteszi a lábát és a labda bepattan a kapu elé, ahol a berobogó Lukács a legjobbkor érkezik és hatalmasJövéssel a há­lóba küldi a labdát. Az új bajnokságban ez volt a Fradi első gólja. Egyébként a zöld-fehéreknek nem nagyon ment a játék, mindkétszer a vi­déki csapat szerezte meg a veze­tést. Az „újonc viszont jó kri­tikát kapott: A csatársor legjobbja Toldi Géza volt. Fáradhatatlanul küz­dött, nagyszerű labdákat adott társainak. „Csak vasárnap látszott iga­zán, hogy Toldi Géza neve meny­nyire összenőtt a zöld-fehér szí­nekkel. A Ferencváros azelőtt - minden tudásán kívül - a lel­kesedés, a szív csapata volt. En­nek a szívnek pedig Toldi Géza volt a legelső képviselője. Toldi most 33 éves. Még mindig kitűnő játékos. Sajnos Toldi nem sokáig segít­hette a Fradit, sérülése miatt pár nap múlva kiesett a csapatból... + Pósa, a másik visszatérő játé­kos örömtől sugárzó arccal mondta az újságíróknak: — Nagy öröm már nem is ér­het az életben. Hiszen pár hetes szabadságolás után visszatérhet­tem a Fradiba... Amikor szabad­listára tettek, nagyon fájt, hogy itt kell hagynom a zöld-fehére­ket. De tovább is kitartottam. Szorgalmasan jártam az edzések­re, igyekeztem, akartam. Úgy látszik, ezt a nagy akarást méltá­nyolta a vezetőség, amikor újból szerződtetett. Ezért örökké hálás is leszek. Megmutatom, hogy a Pósa .Prakker hamarosan a régi lesz. + Kemenesy Sándorról, a Fe­rencváros főtitkáráról egy jubile­um alkalmából cikk jelent meg a Sporthírlapban. — 1922-ben, kereken húsz esztendeje — mondja Kemenesy Sándor — hogy Weinbernek, az FTC aranycsapata sokszoros vá­logatott játékosának a kezdemé­nyezésére és az azóta elhunyt Malaky-fivérek, az egyesület régi vezetőinek a hívására kerültem az FTC-hez. A csapat éppen ak­kor érkezett vissza emlékezetes nyári svéd-német portyájáról. Azóta megszakítás nélkül töltöm be a főtitkári helyet, sőt közben, „kormányváltozások idején ügy­vezető elnökként is szerepeltem. Végigszolgáltam a Malaky-fivé­rek, Szigeti, Gschwindt, Mailin­ger, Springer, Battlay elnökün­ket... A főtitkári teendők közé tartozik a külfölddel való össze­köttetés ápolása. Az elmúlt. 20 év alatt közel ötezer címet és ugyanennyi külföldi kapcsolatot biztosítottam egyesületemnek. A magyar csapatok közül a Ferencváros volt az első, amely svéd, spanyol, török földön, az­tán Egyiptomban, Észak-Afriká- ban és Dél-Amerikában járt! Az ilyen túrák nyélbeütése nem könnyű dolog. Vízum, vám, idő­pontok, utazások pontos megál­lapítása - mind a főtitkár hatás­körébe tartozik. De érdemes volt dolgozni. Megérte a fáradtságot. Azok a szép emlékek, ame­lyek végigkísértek a zöld-fehérek­nél az elmúlt 20 év alatt, élher­vadni nem fognak soha... SZEPTEMBER + Ferencváros—SBTC 3—3. A Fradi végigtámadta a mér­kőzést és gólokkal kellett volna nyernie. A zöld-fehérek öt kapu­fául) lőttek, egyenlíteni mégis csak 11 -esből sikerült - 3 perc­cel a mérkőzés befejezése előtt... A Fradi egyébként rendkívül balszerencsés körülmények kö­zött állt ki mérkőzésről-mérkő- zésre. A játékosgárdának több, mint a fele különféle sérülések­kel bajlódott. A tarjániak elleni meccs után Tóth Potya nem vé­letlenül nyilatkozta: — Ilyen so­rozatos balszerencse — sérülések és kapufasorozatok — ellen sem­mit sem tehetünk. Bizony a Fradinak története során ez az egyik leggyengébb bajnoki rajtja volt, hiszen három mérkőzésből 2 pontot szereztek — a 13. helyen álltak... + „A Ferencvárosban új közép­csatár mutatkozott be vasárnap: Farkas Gyula, Nem számított ar­ra, hogy bekerül a csapatba. Az amatőr FTC színeiben vetkőzött neki a váciak elleni meccsnek, amikor benyitott az öltözőbe a „vörös Táki. — Pista bácsi azt üzeni — for­dult oda Farkashoz — hogy te nem játszhatsz az FTC-ben. Ve­led más tervei vannak... Farkas aztán várt. Egy órát. Aztán meg­tudta, hogy ő játszik a Ferencvá­rosban. Középcsatárt! El sem akarta hinni... — Életem legboldogabb nap­ja volt, hogy a Ferencvárosban játszhattam. Éppen most töltöt­tem be a 19. évemet s szebb aján­dékot igazán nem kaphattam szü­letésnapomra. Amikor kimen­tünk a pályára és én elrúgtam a kezdőlabdát, mindjárt meg is csíptem magam, hogy valóban ébren vagyok, vagy csak álmo­dom. Amikor aztán belémszállt egy védőjátékos, már bizonyos voltam benne, hogy ez bizony valódi mérkőzés... Az esetet azért is elevenítet­tük fel, mert két évtized múlva Juhász István hasonló módon ke­rült be - szintén középcsatárnak — a Ferencváros csapatába. Ő az ifjúsági csapat meccsére készült — az,tán pár órával később a Fe­rencváros csapatának 9-es mezét viselte a pécsiek elleni bajnoki mérkőzésen... + Ferencváros—Kispest 3—2, Amikor Füstös, a ferencvárosi jobbösszekötő a mérkőzés után a kispesti pályáról eltávozott, a boldog Fradi szurkolók vereget­ték a játékos vállát. — Ez igen! Mindhárom gólt a Füstös rúgta — szólt, az egyik szurkoló. — Csak igy tovább Füs­tös és akkor gólcsúcstartó lehetsz az NB I-ben. — Ehhez azonban az szüksé­ges, hogy mindig Zalai, a mi fe­dezetünk legyen az ellenfele — vágta rá egy rosszmájú kispesti. + Füstös a következő héten, a Gamma elleni 4—0-as meccsen is eredményes volt: „Beke az ötös vonaláról élesen bead és a kapu felé futó Füstös a levegőben úsz­va pompás fejessel küldi félma- gasan a labdát a balsarokba. Re­mek gól volt!’ + Ferencváros—Vasas 3—1. „A két csapat találkozásának fontossága telt házat hozott a La­torca utcai pályára. Pedig nem is égnek a fényszórók, hanem csak az Isten napja sugározza a fényt és melegét. Jóval a mérkőzés kez­dete előtt, már 22 ezer néző ka­réja fogta körül a játékteret és többezer néző a bejáratokon kí­vül maradt... Az újonc Vasas szerzett veze­tést, de nagy küzdelem után a fradisták háromszor találtak be a piros-kékek kapujába. Tóth Po­tya István: — Meglepően jól ját­szott a Vasas, de azért megérde­melten győztünk. Gallowich Tibor: — A Ferencvá­ros iskolázottabb játékkal nehe­zen győzött. + A Ferencváros—Vasas mér­kőzésen Sárosi III egyízben ha­talmas lendülettel hozta fel a labdát. Már éppen lövésre len­dült a lába, amikor egy ijedt Va­sas szurkoló megszólalt: — Béla, Béla nincs elég válo­gatott edzés, ahol akapuralövést, mint csatár gyakorolhatod. Fe­dezet játékosként, éppen itt a Vasas ellen próbálkozol? Ha a piros-kékek ellen nem is — de a következő héten már si­ker koronázta Sárosi Béla nagy lövőkedvét... OKTÓBER + Alapos visszavágás a tavaszi „keserűségért" : Ferencváros— Szeged 9—2! A legtöbb gólt — hármat — Lukács szerezte, akire ekkor már a válogatók is figyel­tek... A Ferencváros—Szeged mérkőzés második félidejének megkezdé­sét derűs esemény előzte meg. Mind a két együttes rendben fel­állt a kezdés. A játékvezető meg­nézte az óráját és a sípjába fújt. Finta és a két összekötő csodál­kozva néztek a játékvezetőre, a közönség meg nevetni kezdett. Hogy miért? A labda benn ma­radt az öltözőben... + Egy hét múlva ismét vidé­ki csapat — ezúttal a DiMávag volt az Üllői úti pálya vendége. Valaki a B-középen dicsérte a Fradi balszárnyát. A szomszéd­ja azonban leintette: — Jó, jó — játszani játsza­nak, de gólt nem bírnak lőni, ha éjfélig tart a meccs, akkor sem, Amikor azután Kiss és Beke összesen 3 gólt fejelt, a szomszéd megállapította: — Igaz, hogy nem lőnek, de szerencsére a fejesgól is számít... Mindez egy 5—2-es győzelemmel záruló meccsen történt. + A Ferenváros első nagyvára­di bajnoki mérkőzése váratlan kudarcot hozott: NAC—Ferenc­város 3—0. „A Ferencváros rossz játéka teljesen érthetetlen. Főnyere­mény volt a zöld-fehérek kezé­ben. Kapust vesztett az ellenfél, védelmét és csatársorát is meg­bolygatták. Ekkora előnyt 0-0- as állásnál ki nem használni, nagy ritkaság. A nagyváradiak há­tulról előre vágták a labdát, amelyre a csatárok, mint a vér­csék lecsaptak. A Ferencváros még ilyen arányban is megérdemelte a vere­séget és ha nmes a NAC-nak bal- szerencséje, akkor katasztrofális vereség^ érhette volna a Ferenc­várost. Találó volt az egyik szurkoló .mondása a mérkőzés után: a Fra­di 11 embere úgy rúgta a labdát, mintha kioperálták volna agyu­kat és szívüket. + Amikor a Ferencváros Nagy­váradra érkezett Sipos Vili hatal­mas bőröndjét egy váradi szur­koló cipelte. A szurkoló amikor átvette a bőröndöt megjegyezte:- Ebbe ép^en belefér három du­gó. Majd vasárnap este is segítek vinni. A NAC—Ferencváros mérkő­zés eredménye valóban 3—0 volt. Váradon erre keresni kezdték a jóstehetséggel megáldott szurko­lót. Keresték, de nem találták. Aztán kiderült, hogy egy Dász- kál Ignác nevű fiatalember je­lentkezett, hogy az a bizonyos jóstehet ; Amint elmondta nem azért .„ént ki az állomásra, mert a Fradinak szurkol, hanem csak kiváncsi volt, hogy hogy néznek ki civilben a híres ferenc­városi futballisták. — Ott mentem mellettük és egyszer csak Sipos megszólított: — Te csak jársz itt, vihetnéd a táskámat! Én átvettem és akkor jegyeztem meg a három gólt... Most pedig azért jelentkeztem, hogy hátha valaki meg akar jutalmazni... + Ferencváros—Haladás 2—2. Pár percen múlt, hogy a Haladás már a kivonuláskor meglepetést okozzon. Marth József, a Hala­dás edzője bosszúsan mondta: — Széphegyi és Kiss lekéste a reg­gel induló vonatot. Tíz emberrel leszünk kénytelenek kiállni... Az utolsó pillanatban azon­ban Széphegyi megérkezett, au­tóval hozták Budapestig. A másik meglepetést azonban mégis a szombathelyiek okozták: a játék képe alapján ugyanis nem volt meglepetés, hogy az egyik pontot elvitték az Üllői útról. NOVEMBER + Elektromos — Ferencváros 3-2. A Fradi már 2-0-ra vezetett, amikor egyre-másra keménye- dett a mérkőzés. A bíró a ke­ménykedést engedte — de a kö­zönség tüntetése miatt három­szor is félbeszakította a játékot! A 82. percben azután végleg fél­beszakadt a mérkőzés... Az elő­ző két percben ugyanis két tizen­egyest ítélt a rendkívül indiszpo­nált bíró az Elektromos javára — és ők mindkettőt be is rúgták. Sokminden előfordult már a Fra­di történetében — de két perc alatt két tizenegyest még soha nem ítéltek a Ferencváros ellen! A közönség tüntetett is ahogy belefért és már bíróveréstől kel­lett tartani — hiszen a közönség szinte körbezárta a Latorca ut­cai klubházat. A rendőrök lépés- ről-lépésre tudták csak a nagy tömeget visszaszorítani: „A közönség a pályát környe­ző utcákon vár a játékvezetőre, ezért valaki az Elektromos veze­tői közül azt javasolja, hogy a leghelyesebb volna a játékveze­tőt csónakon átvinni a Margit­szigetre. A lelátó mögött már hozzák is a csónakot, hogy a bí­ró meneküljön. A játékvezető azonban rendőrök fedezete mel­lett, a felesége és a kislánya kísé­retében a főbejárat felé tart... + A szurkolói viccre persze ezúttal sem kellett sokáig várni: — Én nem értem, miért nem menekült el Szőke II a csónakon. — Nem tudott volna kiszáll­ni. A fradisták mind a két parton szaladtak volna a csónakkal pár­huzamosan. Azt hiszem, csak az Aldunán, a Vaskapunál tudott volna kikötni... + A Ferencváros és a pécsi DVAC között hosszas tárgyalá­sok voltak, amíg Ónodi II a Fra­di játékosa lehetett. A lelépési összegen kívül még egy mérkő­zésre is elment a Ferencváros — amit azután mrg is bántak. A barátságos meccsen a helyi bíró kiállította Toldi Gézát - aki sé­rülése után ekkor játszott elő­ször. A fegyelmi bizottság pél­dátlan szigorral 6 hónapra eltil­totta! Toldi büntetését végül 6 hónapról 6 hétre mérsékelték... + Ónodi II viszont nagy boldo­gan jött a Fradiba és az Elektro­mos ellen már játszott is. Az érte játszott pécsi meccs azonban ne­ki is keserűséget hozott: „Amilyen örömmel jöttem a Férencvárosba, olyan nagyon fáj, hogy nem mehettem el a Fradi­val Pécsre. A DVAC ugyanis le­velet írt a Feicncvárosnak s eb-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom