Fradi műsorlap (1988)
1988. április 8.
®y©sé?ÉVOTán BESZÉLGETÉS DR. KOVÁCS IMRÉVEL, AZ FTC VOLT ELNÖKÉVEL 1988. április 8., Üllői FTC- HALADÁS április 20., Üllői út: FTC-BÉKÉSCSABA FERENCVÁROS-HALADÁS bajnoki mérkőzések az Üllői úton 1939. október 29. Ferencváros—Haladás 4-1 1941. április 27. Ferencváros—Haladás 5-3 1942. október 25. Feren cváros—Haladás 2-2 1946. március 3. Feren cváros—Haladás 2-2 1947. július 6. Haladás—Ferencváros 1-0 1948. április 3. Ferencváros—Haladás 5-0 1948. október 9. Feren cváros—Haladás 5-1 1950. április 5. ÉDOSZ-Szombathelyi Lokomotiv 3-2 1951. október 21. Bp. Kinizsi—Sz. Lokomotiv 2-1 1952. március 23. Bp. Kinizsi—Sz. Lokomotív 3-0 1953. március 15. Bp. Kinizsi—Sz. Lokomotív 5-2 1954. április 19. Sz. Lokomotiv-Bp. Kinizsi 2-1 1956. március 11. Bp. Kinizsi-Sz. Lokomotív 1-0 1959. márciusi. FTC—Haladás 2-0 1962. szeptember 16. FTC—Haladás 3-0 1975. április 12. FTC-Haladás 1-0 1975. novemberi. FTC-Haladás 1-0 1977. március 23. Haladás-FTC 2-1 1978. március 4. FTC-Haladás 3-1 1982. április 10. Haladás-FTC 1-0 1983. október 1. Haladás- FTC 2-2 1985. március 16. Haladás-FTC 0-0 1985. szeptember 21. FTC-Haladás 2-1 1987. május 9. FTC-Haladás 1-1 Az Üllői úti stadionban a 25. FTC-Haladás bajnoki mérkőzés következik! Az eddigi mérleg, a budapesti zöld-fehérek szempontjából: 24 15 5 4 54-2:5 FTC-BÉKÉSCSABA bajnoki mérkőzések az Üllői úton. 1974. november 16. FTC-Békéscsaba 0-0 1976. március 31. FTC-Békéscsaba 2-0 1977. május 11. FTC—Békéscsaba 3-2 1978. február 15. FTC—Békéscsaba 2-1 1978. november 4. FTC—Békéscsaba 1-1 1980. május 24. FTC —Békéscsaba 3-0 1981. május 27. FTC—Békéscsaba 3-1 1981. december 12. FTC—Békéscsaba 3-1 1984. decemberi. Békéscsaba-FTC 1-0 1985. október 1. Békéscsaba-FTC 1-1 1986. szeptember 13. FTC—Békéscsaba 1-0 Az Üllői úti stadionban a 12. FTC-Békéscsaba bajnoki mérkőzés következik. Az eddigi mérleg az FTC szempontjából: 117 3 1 19-8 Vajon ki lövi a csabaiaknak az Üllői úton a 20 gólt? Mintha tegnap történt volna. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban már a harmadik órája beszélgettünk és a tarsolyomban még mindig volt néhány kérdés. Dr. Kovács Imre miniszterhelyettes, az FTC új elnöke mindenre válaszolt, arra, hogy milyen tervekkel, elképzelésekkel, gondolatokkal kezdi majd a számára addig idegen sportvezetői tevékenységet. S arról is szólt, hogy bár nem volt élsportoló, gyerek kora óta sportol, figyelemmel kíséri a sportvilág történéseit, s mindenek előtt a hazai eseményeket. Most valójában „tegnap ’ történt. Ezúttal viszont már nem a minisztériumban, hanem a Jászai Mari téri pártközpontban. Ismét beszélgettünk, ismét hosszasan, de most ném a tervekről, hanem a múltról. Arról a hét esztendőről, amelyet dr. Kovács Imre az MSZMP gazdaságpolitikai osztályának vezetője az FTC élén eltöltött örömökről és csalódásokról, sikerekről és gondokról, a mai élet velejáróiról. Az idő most is nagyon elszaladt, nem akartam annyi órát elrabolni mint akkor, hiszen az új, a korábbinál is tekintélyesebb beosztása még jobban megszabja a perceit is. Hét szűk, vagy gazdag esztendő volt? — kérdeztem találkozásunk első perceiben. — Is-is, — volt a válasz. — De mindenképpen szép emlékekkel búcsúztam el, s büszke vagyok, hogy hét éven át ennek a híres; nagymúltú, a határainkon túl is népszerű klubnak voltam az elnöke. Amikor „annakidején a patinás, zöld-fehér színeket viselő egyesület élére állt, milyen gondolatok foglalkoztatták? — Kicsit bizonytalan voltam, hogy miként tudok majd megfelelni a várakozásnak, eleget tenni annak a bizalomnak, amellyel megválasztottak. De aggodalmam alaptalan volt. Nagyon sok segítséget, támogatást és jótanácsot kaptam elődömtől, dr. Lé- nárt Lajostól, Losonci Tibor ügyvezető elnöktől, az egész elnökségtől és az egyesület apparátusától. Éreztem azt is, hogy hamar befogadtak, ez megköny- nyítette a felelősség-teljes munkámat. S most, hét év után végül is úgy érzem, megfeleltem a várakozásnak. Mennyiben változott a Ferencváros helyzete az elnöksége alatt? — A magyar sportmozgalomban megtartottuk pozíciónkat, akkor is, ma is, az egyesületek között a Bp. Honvéd és azÚ.Dózsa mögött általában a 3—4. helyet foglaljuk el. Régebben a Vasas, jelenleg a Bp. Spartacus a legnagyobb vetélytárs a „dobogós helyért, összességében tehát ez a helyzet, mélyebben elemezve azonban, voltak változások, illetve elmaradások. Ezek között az első helyen említem, hogy nemigen tudtunk lépést tartani a nemzetközi élvonallal, s még az sem vigasztalhat, több más klub is hasonló cipőben járt. Gyakoriak voltak a hullámzások a szakosztályokban, azok életében, s néhányat meg kellett szüntetni. Évekkel ezelőtt például a tornászok, — mindenekelőtt a ragyogó Magyar Zoltán jóvoltából — a legjobbak között voltak, visszavonulása után viszont az egész szakosztályban visszaesés következett be. Bízom benne, már nem sokáig. Döntően az eredménytelenség miatt búcsúztunk el a ritmikus sport- gimnasztikai, a sakk és ökölvívó szakosztálytól, amelyek jóformán csak a pénzt vitték, örvendetes viszont, hogy a birkózók állandósítani tudták a helyzetüket, dicsérhetem a kerékpározókat, a tekézőket, s még többeket is, így az újból a régi sikerek felé törő vízilabdázókat és a fejlődő úszócsaládoí. A futballról nem esett szó. Szándékosan? — Aiár úgy is mondhatom, igen, de csak eddig. Mert a futball az külön fejezetet érdemel egyesületünkben is, akárcsak az egész magyar sportmozgalomban. Fradi nincs föd nélkül, s a labdarúgók jó, vagy tossz, esetleges mérsékelt szereplése,hatással van az egész klubra. Amikor az egyesület elnöke lettem, - s ez a véletlenek összjátéka - hamarosan bajnokságot ünnepelhettünk, aztán dobogós helyezést; később azért kellett aggódnunk, nehogy kiessünk az első osztályból. A már említett hullámzások a futballra is érvényesek voltak. Ez a sprotág kiemelt helyen szerepelt és szerepel továbbra is a Ferencvárosban, ennek megfelelően foglalkoztunk a szakosztály mindennapjaival is. Bátran állítom, hogy a többi szakosztály együttvéve nem volt annyit napirenden az elnökségi üléseken, mint a labdarúgó. És mégsem tudtuk stabilizálni a szakosztály életét. Ez egyik fájó pontja hétéves elnökségemnek. Csak kevesekkel sikerült elhitetnünk, az FTC-ben sportolni, futballozni, megtiszteltetést is jelent, hiszen tíz- és százezrek álnak az egyesület mögött, akik ugyancsak megérdemlik, hogy kiemelkedő produkciót kapjanak a mi csapatunktól, játékosainktól. A futball a má sportvilág legnagyobb ^tömegszórakoztató .Intézménye ’, ezt sohasem szabad elfelejteni. A sportvezetőknek sem! Beszélgettünk arról is, hogy bősége is volta hét esztendőnek, hiszen a korábbinál rohamosan gazdagodott a klub létesítmény bázisa. A Népligetben valóságos centruma van már a Ferencvárosnak, pályákkal, új uszodával, tornacsarnokkal, futófolyosóval, minden igényt kielégítő kis sport- szállóval, és még sorolhatnánk tovább. Sok pénzbe került mindez, az előteremtése elsősorban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Kellemes elnöki feladat: jutalomosztás. Balról: Dr. Kovács Imre, Hargitai Károly, Zsiborás Gábor Minisztériumnak és az ÉDOSZ- nak köszönheti. Mit igét a jövő, milyennek látja ma, amikor az ország nehéz gazdasági helyzete az egyesületeket is nyomasztja.- Gazdaságilag és a sportolók elhelyezkedésének a terén valóban igen nehéz a helyzet.. Csak egy összehasonlítás: amikor az FTC elnöke lettem, 20 millió forintból éltünk, ma talán a 40 millió is kevés. Ezt elő kell teremteni, ezért jelentős, hogy az addigi bázisszervekhez támogatóként csatlakozott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, — megértve a segítésének a szükségességét. Ugyanekkor több nagy vállalat, amely sok-sok pénzt és spotállást adott, erre vagy részben, vagy teljesen képtelen lett. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy a Ferencváros is próbálkozik üzleti vállalkozásokkal, keresi azt az utat, amely köny- nyebbé teheti a mindennapokat. Úgy hiszem, a mindennapokhoz, s a sportálások részleges megszüntetéséhez kapcsolódhat az a tanácsom, amelyet a fiatáoknak, sportokóinknak szeretnék ezúton is tolmácsolni. Ne elégitse ki őket, hogy csak sportolnak, hiszen a fiatal évek hamar elszállnak, s aztán ott álhatnak — sokszor egyedül — személyes gondjaikkal. Mennyivel okosabb jó időbeosztással a versenyzés, a játék mellett dolgozni, tanulni, a jövőt biztosítani. A válláatok, intézmények is szívesebben foglalkoztatnak olyan sportembereket, akik nem terhet, hanem hasznot jelentenek számukra is. Hét év alatt bizonyára sok, talán megszámolhatatlan élményben, örvendetes és csalódást keltő eseményekben is részé lehetett. Kérem, próbálja ezek közül a két legjelentősebbet kiemelni. — Érdekes, mindkettő a birkózással kapcsolatos — hangzott kis várakozás után a váasz. — Komáromi Tibor a szemünk, a szemem előtt nőtt fel, lett olyan sportember, akit példaként állíthatunk sok fiatal, sok ferencvárosi elé. örülünk, hogy a mi egyesületünk versenyzője, s az eddigi világ- és Európa-bajnoki sikerei után, most eredményes olimpiá szereplést kívánok neki. A legnagyobb csalódásom viszont Gáspár Tamás, aki hosszú-hosszú éveken át az egyik legdédelge- tettebb sportolónk volt. Mindent megadtunk neki, nem volt olyan kérése, amelyet az egyesület ne teljesített volna. Felnéztek rá más szakosztályok sportolói is, s terveink között volt, hogy majdan vezetői beosztást kap a szakosztályban, vagy akár az egyesület irányításában. S erre, sikerei csúcsán hátat fordított az általa „szeretett klubjának. Ezt nem tudom elfelejteni... Az FTC élén a változás megtörtént. Dr. Kovács Imrének Dr. Szabó Ferenc államtitkár lett az utóda. Befejezésül azt kérdeztem, milyen tanácsokat ad az új egyesületi elnöknek. — Először is azt akarom mondani, hogy Szabó Ferenc személyében a sportot szerető, ismerő és az egyesületet magáénak érző emberré esett a helyes választás. Kívánom, hogy sikeres legyen a munkája, amelyhez megkapja az egész klub támogatását. A rendszeresség, a jó munkamegosztás, a szakemberekbe vetett bizalom megkönnyítheti majd a nem könnyűnek ígérkező feladatát. És ha lesznek az FTC életében hullámzások, ahogy az én időmben is voltak, senkitől se fogadjon el kishitűséget. A Ferencváros olyan bázis, amelyre mindig lehet építeni! Búcsú az Üllői úttól? — Nem, csak az elnöki tisztségtől. Továbbra is szurkolója, tagja, segítője maradok az egyesületnek. Ennek pedig csak örülhetünk. Kozák Mihály
