Fradi műsorlap (1988)

1988. december 3.

Fradi műsorlap » Mindig szerettem az emberekkel foglalkozni, törődni...« efaS; A Gabonaforgalmi és Malom­ipari Szolgáltató Vállalat (rövi­den GAMSZOV) Dorottya ut­cai központjának tágas igazgatói irodájában beszélgetünk Kis Lászlóval a vállalat igazgatójával, a Fradi Kajak-Kenu Szakosztá­lyának elnökével. Több okból is aktuális a Fradi Műsorlap ér­dekében tett látogatásunk. Az egyik, hogy a szakosztály ver­senyzőinek, edzőinek legnagyobb bánatára az év végén nyugdíjba vonul az elnök, és az FTC El­nökségének legutóbbi ülésén be­jelentette, hogy februártól (ek­kor lesz az FTC vezetőségválasz­tó közgyűlése) a szakosztályban viselt tisztségétől is meg kíván válni.- Valóban igy van ez?- Igen. Több mint negyven­két éve dolgozom, s most, hogy elértem a korhatárt és felmerült a hogyan tovább kérdése, magam kértem határozottan a nyugdí­jazásomat, mert bevallom elfá­radtam. A továbbiakban szeret­ném az időmet, amennyit csak lehet, az unokáim körében töl­teni, hamarosan megszületik az ötödik is. Persze a Kajak-Kenu Szakosztály és a Fradi történé­seit továbbra is figyelemmel kí­sérem majd, de úgy gondolom, a mai viszonyok között mindig olyan szakosztályelnökre van szükség, aki amellett, hogy irá­nyítja, összefogja annak életét, biztos hátteret, anyagi bázist tud adni a szakosztálynak. Ezért hívtam fel elnökségünk figyel­mét az ezzel kapcsolatos teen­dőkre.- Mindenki ismeri, érzékeli a szakosztályelnök sportszereié- tét, honnan a gyökerek?- Amikor 5 éves koromban Kispestre költöztünk a Wekerle SC bűvöletében éltem. Majd a Kispesti AC kiváló labdarúgói adtak impulzusokat, Puskást, Bozsikot és a többieket szemé­lyesen is ismertem. A református gimnáziumban jártam középis­kolába, az ott zajló igazán pezs­gő sportéletből is alaposan ki­vettem a részemet. Azt lehet mondani, szinte mindenféle sportágat kipróbáltam, amire le­hetőségem adódott: futball, ké­zilabda, torna, később asztalite­nisz. Egy személyes ismeretség révén még a golf alapjait is meg­ismerhettem, a komolyabb sport- tevékenységnek pedig egy síbal­eset — bokatörés vetett véget. Azért ma sem tétlenkedem, min­dig hajnalban kelek, s mire hét körül beérek a vállalathoz, már magam mögött tudhatok egy ki­adós teniszpartit.- A Fradihoz való kötődés mikortól számítható ?- Születésemtől! Ugyanis a IX. kerületben, a Drégely utcá­ban születtem Schwarz úr tej­üzemében, a szüleim tudniillik mindketten nála dolgoztak, és ott is laktunk. Nem véletlen te­hát vonzódásom a Ferencváros­hoz, s az sem, hogy egész életem­ben olyan munkakörökben dol­goztam, amelyeknek köze volt az élelmiszeriparhoz. A Bartók Béla úti tejüzemben kezdtem 1947-ben, nálunk dolgozott Czi- bor Zoli, s ebben az időszakban tettem az első szerény lépéseket a Fradi támogatása terén.- Kis László szerény ember, kevesen tudják, hogy az FTC új Üllői úti stadionjának meg­épüléséért is sokat tett... gi és Élelmezésügyi Minisztérium vállalatfelügyeleti főosztályát ve­zettem, s amit tudtam, megtet­tem azért, hogy mielőbb elké­szüljön a bizony sokáig vonta­tottan haladó építkezés.- Az akkori főnök, Dr. Lé- nárt Lajos miniszterhelyettes a Fradi elnöke volt egyben, s része van abban is, hogy néhány éve ismét szorosabbra fonódott a kapcsolat a zöld-fehér klubbal... — Amikor a GAMSZOV igaz­gatója lettem, Lénárt Lajos mint a Gabona Tröszt vezérigazgatója és változatlanul az FTC elnöksé­gi tagja beszélt rá elsősorban ar­ra, hogy vállaljak funkciót a ka­jakosoknál.- Mit jelentett az öt év a szakosztály elnökeként? — A vízhez való vonzódásom eleve korábbi eredetű volt. Egy csillaghegyi csónakházból a ré­gebbi időkben gyakran szálltam vízre evezni - igaz szkif-ben, egypárevezős túrahajóban — a hangulatos Dunán. Másrészt nagyapám a Velencei tó halász­mestere volt, van is egy házacs­kám a tó parton. Nem kellett tehát meggyőzni különösebben, milyen nagyszerű dolog a vizi- sportolás. Mindig is szerettem az emberekkel foglalkozni, tö­rődni, így örömmel vettem részt- Való igaz, jobban szeret- a szakosztály irányításában, de arra mindig ügyeltem, hogy a szorosabban vett szakmát a szak­emberekre hagyjam. Igaz ebben tem mindig háttérben maradni, a villogás nem az én műfajom... Abban az időben a Mezőgazdasá­% partnerekre is akadtam a veze­tésben is, de az edzők és verseny­zők körében úgyszintén. Szimpa­tikus számomra például Khika József edző elhivatottsága, a ver­senyzők közül Gyulay Kati és a hihetetlenül elszánt Polgár Anna áll hozzám közel. Ez egy nagyon munkaigényes sportág, a szak­osztályban is tapasztaltam, mi­lyen keményen megdolgoznak az eredményekért. Örülök, hogy a szakoszály ismét nemzetközi eredményekkel hívta fel magára a figyelmet, így talán az a háttér- támogatás amit nyújtani tudtam, nem ment rossz helyre. Kis László a GAMSZOV igaz gatója, az FTC Kajak-Kenu Szak osztályának elnöke a közelmúlt ban vehette át az Üllői úti klub ház tanácstermében — lelkes taps tói kísérve - a KIVÁLÓ TÁR SADALMI MUNKÁÉRT kitün tetést. Én, aki e rövid beszélge tést készítettem, azok nevében, akik együtt dolgoztunk Veled, a Fradi Műsorlap hasábjain is szeretném megköszönni mindazt, amit e klubért tettél. És közben azon gondolkodom, mi lenne a Fradival, a magyar sporttal a — így csupa nagy betűvel — KIS LÁSZLÓK (a másik, hasonló nevű odaadó támogatónk Kiss László a Hungarovin vezérigaz­gatója) nélkül? De ebbe inkább jobb nem belegondolni... Magyar Zoltán Páfiz/ helyeit Pmdí-mecc/ Találós kérdés: szombaton dél­után Zalaegerszegen van, vasár­nap délután Kazincbarcikán, mindkét városban sportesemé­nye, ki az? Á válasz roppant egyszerű: Fradi-szurkoló, mégpedig olyan, mint például a 19 éves Benedek Zsolt. A fiatalember egészen kü­lönös módon lett fradista.- Rákospalotán lakom, és a Kolozsvár utcai iskolába jártam — emlékezett. — Fociztunk a suli környékén, és kapus voltam. A többiek azt mondták, én va­gyok a Rothermel. Nekem nem tetszett ez a név, így otthon meg­néztem az újságban, hogy hívják a kapusokat. Kiszúrtam a Haj­dút, és attól kezdve én voltam ,,a’ Hajdú. Tulajdonképpen csak ezután tudtam meg, mi is az a Fradi.- Mikor láttad először a Fra­di valamelyik csapatát?- Nem sokkal a fenti eset után. Galgahévizen voltam a nagymamámnál, és a közelben, Bagón játszott a futballcsapat. Átmentünk a haverokkal meg­nézni Nyilasiékat.- Te azon kevesek közé tar­tozol, akik nemcsak nézik a sportot, hanem csinálják is.- Igen, kicsi korom óta sportolok. Anyám hamar levitt a Városligeti Műjégpályára ko­rizni. Akkor még megvolt közé­pen a hokipálya, és nekem na­gyon tetszett, ahogy jégkoron­godnak. Mivel a szüleim vasuta­sok, a BVSC-be mentem hokiz­ni. Negyedikes voltam, amikor megszűnt a jégkorong-szakosz­tály, és nem akartam átmenni a KSI-be. Ott ugyanis kimaradt egy korosztály, és nálam két-há- rom évvel idősebbek között kel­lett volna játszanom. Pedig sze­rettem ezt a játékot, csatár vol­tam.- Hogyan lett egy jégkoron- gozóból középtávfutó?- Az általános iskolában ha­mar kiderült, hogy jól futok. Egyszer megnyertem egy kerü­leti mezeifutó-versenyt is. Ami­kor abbahagytam a hokit, mond­ták, menjek a Dózsába - a lila­fehérek patronálják a Kolozsvár utcai sulit — vagy a Volánba. De én maradtam a BVSC-ben, és ott kezdtem el futni.- Melyek a legjobb eredmé­nyeid?- Kétszer nyertem ifjúsági bajnokságot nyolcszáz és ezeröt­száz méteren, tavaly ifjúsági rang­listavezető voltam nyolcszázon. Háromszor voltam ifi Budapest- és hatszor magyar válogatott. Az idén elsőéves juniorként megfu­tottam az elsőosztályú szintet.-Az évek során nemcsak egyre több versenyen, de egyre több Fradi-meccsen is feltűntél.- Kezdetben hetediktől csak focira jártam, majd elsős szakkö­zépiskolás koromban — az Eg- ressyben tanultam — szoktam rá a hokira. Ezt követte a többi lab­dajáték. Közben már vidékre is el-elutaztam, egyelőre.még csu­pán labdarúgó-mérkőzésekre, de aztán rövidesen a többi sportág vidéki meccseire is.- Otthon mit szóltak ehhez?- Eleinte ellenezték. Volt, hogy nem is mertem megmon­dani, csak bedobtam a postalá­dába egy levelet. De azóta na­gyot változott a világ, ma már anyám készít útravalót, és ha nem tudok visszajönni aznap, kér vasutas-vendégszobát. Persze, ha valahol ilyen nincs, akkor vagy egy olcsó szálláshelyet kere­sek, vagy az állomáson alszom. — Hogyan tudtad-tudod ösz- szeegyeztetni ezt a hobbit a sportolással? — Időnként nehezen. Ha nincs fontosabb versenyem, ak­kor már ülök is fel a vonatra, és megyek valamelyik csapat után. A vízilabdázók gyakran elvisz­nek magukkal, míg a kézilabdá- sokkal általában visszafelé uta­zom. — Volt olyan, hogy kihagytál egy-egy edzést vagy versenyt a Fradi kedvéért? — Nem is egyszer. Elő-elő- fordul, hogy még az edzőtábor­ból is elkéredzkedem egy-egy meccsre. Szerencsére, az edzőm, Facskó Lászlóné nagyon megér­tő, vele mindig meg tudom be­szélni ezeket a dolgokat. Egyszer megesett, hogy a válogatott fel­mérőverseny helyett Zalaeger­szegre mentem focimérkőzésre. Az pedig már többször megtör tént, hogy az egyesület és a SZOT által szervezett párizsi, bécsi vagy brüsszeli mezeifutó- versenyre nem utaztam el a Fra­di miatt. — Az ismerőseid tudják, hogy mekkora fradista vagy? — Csak a közvetlen környe­zetem. — Melyik a kedvenc sport­ágad?- A foci. A játékosok közül régen Pogány Lacit szerettem, ma Dzuiják Csöpit. A második helyen a hoki áll, Orbán és Pin- dák a kedvenceim.- Ha nincs edzés, verseny, vagy Fradi-meccs, mit csinálsz?- Sok időm nem marad más­ra. Néha kimegyek kosár- és röp­labda-mérkőzésre is. Szó, ami szó, a lányok nehezen értik meg ezt a szenvedélyemet.- Mi a véleményed a mécs­esek előtt, alatt és után mind gyakrabban előforduló balhék­ról?- Elítélem azokat, akik visel­kedésükkel besározzák a Ferenc­várost. Én jó ideig a táborba jár­tam, de ma már a lelátó közepén ülök. Az a baj, hogy jó néhányan isznak a meccs előtt, és nem tud­ják, hol a határ, ők csupán egy kisebbség, de rajtuk keresztül ítélik meg a fradistákat - sajnos!- Mit gondolsz, meddig lehet párhuzamosan csinálni a Fradi- meccsre járást és a magas szinten való sportolást?- Megmondom őszintén, fo­galmam sincs. Én szeretném mi­nél tovább csinálni mindkettőt. Ha bevonulok, elkerülök az ed­zőmtől, és akkor nehezebb lesz eljutni a meccsekre.- Mit szeretnél elérni mint középtávfutó és mint fradista?- Sportolóként bekerülni a felnőtt válogatottba, és egyre jobb időket futni. Bár még na­gyon messze van, de azért ott lebeg a szemem előtt a barce­lonai olimpia. S hogy mit sze­retnék Fradi-szurkolóként? Sok­sok ferencvárosi sikert látni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom