Fradi műsorlap (1988)
1988. december 3.
Fradi műsorlap A Televízió egyik legismertebb rendezője. Több sikeres tv- játék megformálása fűződik nevéhez. Mindig udvarias, halkan, de határozottan érvelő. Az alig egy hónapja vetített teniszről szóló munkája (az író: Vámos Miklós) élénk visszhangot keltett. Mondom Neki. Tudja és vállalja. (A filmben ismert színészek, riporterek vallottak szerelmükről, a teniszről. A kifogás: miért nem szólaltatott meg munkásokat is?)- Ha egy eszménykép - színész, riporter - megszállott, hatására a számomra fontos egyszerű emberek személyiségét is kedvezően tudom befolyásolni. A tenisz ugyanis a hivatásommal egyenrangú nagy szerelem - mondja. A RENDEZŐ MÁLNAY LEVENTE És a Fradi? A munka és a tenisz mellett hol helyezkedik el? A szívemben. 1948-ban II. elemista voltam, amikor apám kivitt a kispesti pályára egy Kispest—Fradi meccsre. Mi ugyanis Kispesten laktunk, apám KAC drukker volt. És te ezek után mégis Fradi szurkoló lettél? Látod, nem tudom miért? Talán a meccs hangulata befolyásolt. A pályán Bozsik, Puskás, Patyi, Bányai, Babolcsay, Rákóczi az egyik oldalon, Henni, Rudas, Kispéter, Kocsis, Deák, Czibor a másikon. Mind-mind egyéniség, utolérhetetlen hangulatteremtő. Volt is olyan szurkolás, hogy mire a mérkőzésnek vége lett, én már fradista voltam. Azóta is az vagyok. Mindig? Egyszer megrendültem. Amikor a Fradit szétszedték (Henni és Deák a Dózsába, Budai és Kocsis a Honvédba, Czibor a Csepelbe ment) és Kinizsinek nevezték el, nagyon elkeseredtem. 1952-ben kaptam egy asztalifoci játékot. Az ajándékozó a két csapat színeinek a kiválasztását rám bízta. Lila-fehér és piros-kék csapatokat kértem. — Milyen drukker vagy? - kérdezte az eladó. — Fradista voltam, de most már nem akarok - válaszoltam. — Szégyeld magad! — mondta az eladó. - Akkor kell a leginkább egy csapat mellett kitartani, ha bajban van! — Még ma is szégyellem ezt a megingásomat. Sportoltál? Természetesen. Ugyanis abban az időben, amikor én még gyerek voltam ez természetes volt. A szétszedett Fradi utódjának a Kinizsinek akkoriban több kisebb csapat nyújtott segítséget: így a Kinizsi Sörgyár és a Kinizsi Dohánygyár is. Én a Kinizsi Dohánygyárban fociztam az ifiben. A pálya Lágymányoson volt, valahol ott, ahol most a tízegynéhány emeletes diákszálló van. A Petőfi híd még nem állt, ezért Kispestről körbe kellett villamosozni a Szabadság hídon a „Dohi”-ig. A meccsprémium egy vonaljegy és egy átszállójegy volt. Ifem lettél éppen válogatott!? Szerencsémre. Nem voltam nagy tehetség. Mindössze két évig fociztam, aztán közelebb kerültem a hőn szeretett pályához. I—II. gimnazistaként a Kinizsiben birkóztam. A birkózót^ rém az Üllői úti pálya fa „A lelátója alatt volt. Az edzőm dr. Papp László mélyen megmaradt emlékezetemben. Jogász doktor volt, a Fővárosi Bíróságon dolgozott és kiváló pedagógiai érzékét nap mint nap érezhettem. Nagyon tudott birkózni, intelligens volt, volt modora, igazságérzéke. Talpig ember volt. Felnéztem rá. Ilyen edzők kellenének ma is! Melyik Fradi meccsen voltál kint? Utoljára hat évvel ezelőtt egy Fradi-Szombathely meccset láttam az Üllői úton. Hat éve? Ha ilyen nagy fradista vagy, miért nem jársz ki a meccsekre? A hat évvel ezelőtt történtek miatt. Ebedli Zoli akkor még itt játszott a Fradiban. A Szombathely ellen rosszul ment neki. Lecserélték. Ahogy jött le a .pályáról a Fradi szurkolók trágár szavakkal szidták, megdobálták, leköpték. Érted? Saját szurkolói!- Ez a vég! Nem szabad meccsre menni! - mondtam, és azóta csak az újságban keresem elsőként kedvenc csapatom eredményét. Angliában a vesztest is megtapsolják, mert ellenállásával örömet szerzett nekik. Ilyenek a Fradi szurkolók? Nem! Meg kell védenem Őket, még ha ellentmondásosan hangzik is. Ahol a Fradinak szurkolnak, ott 20—30 ezren vannak. Természetes, hogy több a férgese. Az arányok nagyobbak. A jóérzésű, tisztességes, a sportért kijáró szurkolóknak kellene kitaszítani az Ebedliket leköpőket. Csináltam „Szurkolók’ címmel egy tévé-játékot. Egy-két éve adták. Ebben a szurkoló pszichológiai indítékait próbáltam elemezni. A Főszurkoló a darabban elmondja, hogy az életben, a munkahelyén, otthon egy senki. De a pályán Ő a Főember. Kiélheti magát következmények nélkül. Nem valakiért, hanem valaki ellen szurkol. Sajnos ezek a hangadók! És elveszik a tisztességes emberek kedvét a meccsek látogatásától. Tehát a focipályák hangulata összefügg a társadalmi morál romlásával? Úgy van! Nézz körbe gazdasági életünkben. Miért éppen a foci lenne kivétel? Szegény foci csak egy felépítmény. Es ez vadítja a szurkolókat. Egyszer a közelmúltban elhunyt bajor politikai vezető Franz Joseph Strauss egy szociáldemokrata pártvezetővel folytatott rendkívül éles nyilvános TV vitát. Csaknem egymás torkának estek. A program végeztével egy újságíró megkérdezte Strausst:- Ugye egy kanál vízben meg tudta volna fojtani ellenségét? - Én? Ugyan! Ellenfelem volt, nem ellenségem! - És úgy is viselkedett. Nos ez a szemlélet hiányzik nálunk. Emiatt alapvető a morális züllés. Amikor én még gyerekként meccsre jártam, a;),Hajrá Fradi”, az ^egyenlítsetek , a „mindent bele ’, legfeljebb a ^LIBÁLszem- üveget a bírónak’ volt a biztatás. Az ellenfelet gyűlölködve szidni ismeretlen volt. Mi lesz a Fradival? Remélem minél előbb végez a bajnokságban, annak ellenére, hogy semmi sem ösztönzi a középszerűségből való kitörésre. Sajnos felborult nálunk az abszolút értékrend. Nemcsak a fociban! A művészeti és a gazdasági életben is. Márkus Laci a zseniális színész nem átallot az olvasópróbákra teljes szövegtudással eljönni. Kiröhögték. Nos, nem kiröhögni kellett volna, hanem megbecsülni! Biztos vagyok benne, hogy a fociban a középszerűség a célravezető. A nagyon rosszat és a nagyon jót lenyesik. A pénz így is megvan. Nálunk akkor lesz igazán jó foci ismét, ha megszűnik a központi irányítás és befolyás. Vonatkozik ez ránk tévésekre és művészeti életünkre is. Kritikus vagy! Miért maradtál akkor Fradi-szurkoló? Látod ezt nem tudom. Minthogy azt sem tudom igazán miért lettem az? Szeretem a Fradit. Nagyobbik fiam ma sem tudom miért Honvéd drukker? De a kisebbik fiam fradista. Örülök neki. Még ha kritizálom is őket. Kopeczky Lajos A CSATÁRI- CSALÁD- Neve után stílusszerű a kérdés: — Valaha csatárt játszott?- Áh, dehogy — ellenkezőleg: kapus voltam! Henni Géza a Fradi régi híres kapusa volt a példaképem, gyermekként ámul- va figyeltem látványos, parádés védéseit. Ázután ifjúként én is „utánozni” kezdtem. Mit mondjak? Nem lett belőlem Henni Géza... De azért a Sztálinvárosi Lokomotivban elég jól ment a védés: a kis csapatban Jasinnak becéztek.y)- A Fradit meg Kinizsinek „becézték ’...- Ami azt illeti én végig hű szurkolója maradtam Kisjpé- teréknek, sőt még Kocsiséiulak is. Tőlem Budai, Kocsis, Czibor játszhatott a Honvédban - nekem ők örökké fradisták maradtak! Emlékszem Henni már a Dózsának volt a kapusa, de az autóját a szurkolók zöld-fehér zászlóval takarták le...- A hatvanas években már nem kellett senkinek a kocsijára lopva helyezni a Fradi zászlót...- Hatvanas évek! Micsoda aranycsapat, micsoda játékosok játszottak ekkor zöld-fehérben. Nálam Albertnál nagyobb futballista soha nem létezett, őt tekintettem a magyar labdarúgás legnagyobb egyéniségének. Az ő játéka futballművészet volt — látványosság, extázist kiváltó esemény.- Általában a technikás játékosokat kedvelte?- Igen, szerencsére majd minden évtizedre jutott belőlük jónéhány. Nekem Kü Lajos, majd Ebedli Zoli játéka szintén a labdarúgás nagy ajándékait jelentették. No, meg az utóbbi időben a kis Taki, Pogány Laci, Rab Tibi...- Több generációt látott - melyik csapat teljesítménye ragadta meg leginkább?- Az 1962—63-as gárda - amelyik 13 év után ismét bajnokságot nyert a Fradinak, könnyeztető szép élményt adott. Nemzetközileg az 1965-ös WK győztes csapat, majd az Inter elleni 1966-os budapesti meccsen szereplő gárda „világszínvonalú” teljesítményt produkált. Az akkori Inter ellen a népstadionbeli 1—1, kupagyőzelemmel felérő tett volt, hiszen az eredmény az olaszok szempontjából pályafutásuk egyik legszerencsésebbjének számít.- Jubilál a szakosztály, közeleg a karácsony - dukál a szurkolói kívánság.- Az FTC edzőivel, játékosaival szinte baráti a viszonyom, így dupla vágy egy ferencvárosi bajnoki cím! Nagyon szorítok nekik és lehetőségeim szerint segítek is. Persze az egész család oda van a Fradiért. Mert azt ugye mondanom sem kell, hogy gyerekeimmel, vidéken, külföldön, ha csak lehet mindig ott szorítunk a lelátón. Üllői úti otthonunkban pedig, a szeretett lelátók árnyékában, mérkőzésről-mérkőzésre együtt dobban a szívünk a zöld-fehér mezes fiúkéval...
