Fradi műsorlap (1988)
1988. november 2.
______ Fradi műsorlap FINALISTA FRADISTAK MONORRÓLJÖTT A „MÁGUS” Feltűnő, egyszersmind elgondolkodtató két tény: a magyar birkózó-válogatottat a szöuli nyári olimpián két ferencvárosi birkózó vette a nyakába. Két fi- nalista fradista, egy-egy arany- és ezüstérem. Sikének eljátszották a magyar Himnuszt, Komáromi pedig ugyancsak a mással nem is- .mételhető dallammal „kacérkodott”, de most volt nála egy jobb is. A másik tény az elsőből következik: ha a Fradi, azaz Szőnyi János vezetőedző két finalistát faragott a Szangmu sportcsarnok szőnyegére, akkor hogyan fordulhatott elő, hogy a „kitüntetésesőből” ő kimaradr? Ezt nemcsak mi, Tancsa Andrásné is kérdezte a Népsport „Ezt írja meg” című rovatában. Ezek szerint nemcsak nekünk szúrt szemet. Neked is, Jancsi? - kérdem a 40 éves szakembert a Szöul utáni kis beszélgetésünk kezdetén. — Minek tagadjam? Rosszul esett. ígérték ugyan, hogy majd november hetedikén és is a kitüntetettek között leszek, dehát az olimpia utáni eufórikus hangulatban jól esett volna — mondja kendőzetlenül Szőnyi János. Gondolom, ezt azért csak itt és most teszed szóvá. — Talált. De ha nem kérded, akkor nem hoztam volna szóba most sem. Más ellenben igen. Hallom, hogy Komáromi Tibi azért megjegyezte, hogy elismerhették volna jobban is a munkádat. — Igen. Szóvá tette. No jó! Ennyit erről. Végülis az eredmények önmagukért beszélnek, nemde? — Pont ez az. Én tudom, hogy Sike Andris és Komáromi Tibi tőlünk, az FTC-ből jutott a csúcsra. Mert Tibit is „csúcson lévőnek” tekintem. A világ legjobb 82 kilósa, még ha a szovjet Mamiasvili most kibabrált is vele. Röviden a fradista olimpikonokról, Jancsi! — Innen, itthonról talán nem tudom olyan pontosra rajzolni a képet, ahogyan elvárnád, de készséggel és nagy örömmel értékelek. Sike Andris győzelmére nem számítottam. Noha tudtam, hogy benne együtt van már a Nagy Bajnok születéséhez szükséges valamennyi előnyös motívum, minden jellemzi már, ami kell egy aranyéremhez. Hogy ez éppen Szöulban sikerült, az csak kellemes ráadás. Ha belegondolok, egy EB-n vagy egy vb-n pontosan ugyanazokkal kell megizzadnia a végső sikerért, hiszen az európai kötöttfogás annyira magasan felette áll a többi kontinensének. A májusi kol- botni EB-n elért bronzérme már kedvező előjel volt, nagyon magára talált a gyerek. Most minden percben azt magyarázom neki: nehéz éved jön Bandi, mindent bele. Ne elégedj meg Szöullal, mindenki ellened készül. Kötelességed egy újabb győzelem, mert még megvádolnak majd, hogy az olimpia csak egy kicsúszott eredmény volt. Le kell venni róla a terhet. Mert az aranyérem teher is amellett, hogy kedves, igazán nagy bravúr. Komáromi miért kapott ki Mamiasvilitől?- Mert át akarták gyúrni. Nem lehet megváltoztatni egy embert, egy birkózót zökkenők nélkül. A zökkenő az volt, hogy az EB óta (Kolbotnban Mamiasvili csak 1:0-ra verte Komáromit. — a szerk.) a szovjet klasszis megtanult jobbról is emelni. Tibinek ráznia kellett volna őt, s amikor megfogta a jobb kezet, ezzel Mamiasvili kihúzta a méregfogát. Csak idő kérdése volt, mikor viszi le Tibit. Levitte, öt pontra kiemelte, és 0:6 után ösz- szedőlt a világ. Csak a végén, a hajrában tért magához Tibi, akkor mutatta igazi arcát, de azon a 6 percen nem az igazi Komáromi volt szőnyegen. Ha jól értem, taktikai bakiról van szó!- Jól érted. Mindig kell újulni, mindig újat kell keresni, de egy olimpián mást csinálni, ez nagy rizikó. Ügy hiszem, négyféle Komáromit kell a következő 4 évben szőnyegre küldeni. Legyen minden világversenyen más. Lepje meg a riválisokat. És képes arra, hogy négy arculatot is mutasson. Nagy kérdés, Mamiasvili folytatja-e? Ha nem, akkor újra Tibi évei jönnek. Bíró Laci? Nagy Jancsi?- Bíróhoz fogható technikai zsenit a szabadfogásban idehaza nem láttam. Mindent megtett, volt Európa-bajnok, két EB- ezüst, egy vb-második hely, mi kell még? S közben évekig fogyasztani — le a kalappal előtte. Mondta, menne vissza Túrkevé- re. Azt válaszoltam: maradj velünk, segits nekünk, vezess le két évet, birkózz jókat és neveld a zöld-fehér fiatalokat. Remek kis ember Laci! Itt és most hadd köszönjem meg neki, hogy az 1980-as moszkvai olimpiai 6. helynél kettővel jobb pozíciót ért el a Koreai Köztársaságban. WmiKUHKHT IHPRtST Nagy Jancsi már azzal csatát nyert, hogy Gulyás Istvánt kiszorította a csapatból. Tovább kell finomítani technikáját, merészebben kell hinnie önmagában. Jancsi! Szép tíz év után vagy a Fradiban. Az alapokról kezd- ted, s kinőtted magad az élre! — Nem tudom, ezt milyen értelemben mondod, mert számomra ma is az a legnagyobb öröm, ha naponta egy-két edzést levezethetek. Én a teremben vagyok az igazi, amikor magyarázhatok, taníthatok. A munka éltet, és ezt másoktól is igen keményen megkövetelem a Fradiban. Nos, Szőnyi, a Fradi „mágusa” Monorról érkezett. Ott birkózott, 1965-ben tette át székhelyét a zöld-fehér klubba. Ifjúsági, junior és felnőtt válogatott volt, EB-ötödik, majd szakvezetőként az ifjúsági válogatottban (1982—84) és a felnőttek között is (1985-1988) bizonyította; ért a mesterséghez. Mi a jó birkózás ismérve? — Én szerencsés voltam, mert olyan edzőktől leshettem el fontos dolgokat, mint Kövesdi Ferenc, később idősebb Növényi Norbert és Zsibrita János. Bal- szerencsém viszont akkor volt, amikor — még versenyzőként — a kritikus szakaszban nem állt mögöttem olyan edző, akiértett volna a nyelvemen. Akkor határoztam el: ha egykor én készítek fel birkózókat, akkor elsősorban emberként, barátként állok melléjük. A szakmát mindenki tudhatja, megtanulhatja, tudását átadhatja, de lelkiekben azonosulni egy sportolóval — ez kevesek erénye. Legalábbis én így hiszem. Mindenki így gondolkodik a Fradiban? — Kevés kivételtől eltekintve igen. Viszont lesz mostanában majd vitám egy-két edzőnkkel, mert feladatukat nem úgy látják el, ahogyan kellene. Azok lesznek a társaim, akik mellébeszélések nélkül elvégzik a feladataikat. Nem akarok még egyszer 1986-ot. Nocsak? — Te is jól emlékezel arra, hogy hirtelen mindenki menni akart a Fradiból. Egy helyre indultak... Szerencse, hogy Komáromi Tibi időben észbekapott, megállította ezt a furcsa elvándorlást. Én is kaptam ajánlatot, de 5000 forintos plusz sem tudott elvonni a Fraditól. Gáspár Tamást nagyon sajnálom. Nagy kár, hogy 1986. végén magunkra hagyott. Sajnálom, hogy Szöulban nem vitte keresztül terveit. Mi remekül dolgoztunk együtt. Sokszor mondta nekem: ha nem úgy dolgozik, ahogyan kell, nyugodtan teremtsem őt le. Ezt keveseknek engedi meg. Ez a múlt, Gáspár a Vasasé, de maradt itt elég ügyes srác! — Nem tagadom, már 1992, a barcelonai nyári olimpia jár az eszemben. Kötöttfogásban Komáromi, Sike, Simita, Szegvári, szabadban pedig Márkus, Kiss S. és Hajdú az az egyéniség, akinek véleményem szerint helye lesz az ötkarikás magyar birkózóválogatottban. A siker fényében gondolom magas hevülettel beszélsz a Fradi utánpótlásáról! — Nem mindegyik fronton állunk jól, balgaság lenne, ha a szöuli két érem után most rózsaszínű felhőben élnénk hetekig. Vannak, akik így tesznek, én nem... Ifjúsági és serdülő-vonalon Nádasi, Vakulya, Péteri ügyesen dolgoznak edzőként, dicsérem Struhácsot, Kruj Tomit és Petrezselyem Antit — serdülő és ifivonalon viszont volt és van megtorpanásunk. Ezt nem tudom, nem is kívánom elkendőzni. Hiszem, hogy a Fradi-szív továbbra is jellemez majd bennünket. Mint ahogyan a birkózók Szülői Munkaközösségét! — Rátapintottál a lényegre. Ondrus Gábor példamutató módon vezeti a munkát. Tervezünk majd nyári tábort is. Sokra használhatjátok az új termet is! — Ezért is, sok másért is óriási köszönet a klubnak, az FTC és Sportlétesítményeinek. Az országban egyedülállóan remek, minden földi jóval ellátott termünk van. Érzem, munkánk megbecsülése az a tény, hogy egyáltalán ebbe az óriási beruházásba belefogtak azok, akik elhatározták azt. Üj gazdasági helyzetben élünk mi is, a terem talán alkalmas lenne arra is, hogy a csekélyke „szabadidejében” egyéb sporttanfolyamokat is rendezzenek abban. Hiába, kell a pénz a szakosztályi élet zavartalan menetéhez, kell a pénz a klubnak is. Hallomásból értesültem róla: új szakosztályi modellt vezettek be. — Van ilyen terv, de erről szerintem akkor beszélgessünk, ha valóban aszerint élünk. Ha terv, ha nem, izgalmas. Ugyanilyen „izgalmas”, szép jövő elé néző ifjú sportolóról ejtsünk szót végezetül, János! — Örömest teszem. Nagy Attila, Neszlényi, Kovács Z., Rák, Szilvási egyre szebben fejlődik. Most, tíz év távolából képes vagyok megítélni, hogy ha valakiről egykoron jósoltunk kedvező dolgokat, akkor azokból az elvárásokból az esetek túlnyomó részében lett is valami. így volt ez Komáromi, Sike esetében, sőt Simita Imiről sem akarok megfeledkezni a sorban. Sike, Simita — mindketten 57 kilósak: Barcelonában azt várod, hogy mindketten olimpikonok legyenek. Nincs itt valami félreértés? — Nincs. Ötvenhét kilós sportolók mindketten, de ez nem azt jelenti, hogy Barcelonáig mindketten ott is maradnak abban a súlycsoportban. Gondolom, tudod a választ, ki hagyja ott az 57 kilót? — Tudom. De hadd nem mondjam meg. Ebben maradtunk. Szabó Sándor
