Fradi műsorlap (1988)
1988. március 12.
Fradi műsorlap A válogatottal edzőtáboroztak A Fradi műsorlap elsősorban arra volt kíváncsi, milyen élményekkel tarsolyukban, tapasztalatokkal érkeztek haza a franciaországi Clapiers nevű falucska Las Courejas nevű panziójából? Hogy emlékeznek visz- sza a mögöttük hagyott három hétre? körvonalazódik szániára. Nagy kérdés persze, hogy az erre illetékeseknek lesz-e bátorságuk akkor is őt állítani a védelem tengelyébe, amikor majd barátságos mérkőzésen Anglia vagy vb-selejtezőn, mondjuk Spanyolország a következő ellenfél.” A kép teljességéhez hozzátartozik egy további megállapítás is Pintér Attila személyével kapcsolatban. Ezt a közelmúltban nyilatkozta edzője, Rákosi Gyula, a Foci című lapban. „Pintér fura figura. Hatalmas a lövőereje, ideális alkat. Ha még leadna 3—4 kilót... Csupán rajta múlik, mikor lesz állandó válogatott. A mellényt timsózni kell, a szürke- állományt pedig tágítani.” Nos, mindezen információk birtokában találkoztam „Pinyő- vel”, amikor éppen a junior elleni előkészítő mérkőzésre készülődött. Milyen emléked, élményed maradt meg a franciaországi táborozásból, kérdeztem tőle az öltöző folyosón, amivel bizony eléggé megleptem. További kérdésekkel kedves történetek után kutattam, ám érdemi válasz csak nem akart érkezni. Hamarosan kiderült, mindez nem véletlen. A fiúk olyan szoros órarend szerint élték napjaikat Francia- országban, hogy a napi két edzésen, a napi kétórás buszozáson, a penzióbeli estéken kívül vajmi kevés érdekes történt velük a januári hetek alatt. És mintegy mindezt alátámasztandó, elsorolta a napirendet. Negyed nyolckor volt ébresztő, nyolc óra körül reggeliztek. Kilenckor buszra szálltak, hogy eby bő félórás utazás végén megérkezzenek a pályára. Az edzések átlagosan egyórásak voltak, fél tizenkettőkor többnyire már ismét robogott velük az Ikarusz Clapiers felé. Fél egykor ebéd, aztán csendespihenő, szu nyókálás következett, már aki nek sikerült. Majd újabb buszozás, majd fél 3-tól pedig ismét edzés szerepelt a programban. Este 7-kor vacsora, 10-kor pedig takarodó. Ez ment három héten át, legfeljebb olykor egy-egy meccs színezte a programot. Keller József esetében sem teltek másként a napok. A Nagykanizsáról elszármazott, halksza- vú fiatalembernek mégis kissé emlékezetesebb marad ez a táborozás, mint a társaknak. Több oka is van erre. A közönség szempontjából a legfontosabb, teljesítményéről kevés hír, érkezett, a tudósításokban nem emelték ki a jók között. Különösebb okot nem szolgáltatott arra, hogy a figyelem középpontjába kerüljön. Erről így beszél:- Votaképpen nem lepett meg a mérkőzéseken nyújtott olykor halványabb teljesítményem, nekem az alapozás idején szinte soha nem megy a játék. Ilyenkor én mindig az erőgyűjtésre koncentrálok, amihez a táborozás sok segítséget adott. Eddigi legjobb alapozásomon vehettem részt. Az bánt, hogy a vezetők látszólag szintén a kondíciófejlesztésre helyezték a hangsúlyt, hangoztatták is gyakran, nem az edzőmeccsen nyújtott teljesítmény számít. Utóbh aztán az az érzés alakult ki bennem, a mutatott játékból bizony több mindenre következtetnek. Nekem rendszeresen játszanom kell ahhoz, hogy jó formába lendüljek. Ehhez pedig erő kell. Én ezt megszereztem Clapiersben, s be fogom bizonyítani, hogy ott a helyem a válogatottban, mégha Péter Zoltánnal kell is versenyeznem az áhított posztért. Ehhez viszont egy jó Fradira lenne szükség, ami - úgy érzem — tavaszra összeáll.- Egyébként hogy volt megelégedve a táborozással, a körülményekkel?- Nagyon be voltunk fogva, kevés szabadidőnk maradt. Igaz, azt se tudtuk értelmesen eltölteni. Legfeljebb kártyázni, billiár- dozni, néha teniszezni lehetett. Én egyszer teniszeztem mindösz- sze, és billiárdban sem tudtam Varga Pisti és Herédi Attila mellett billiírozni. Még talán a rö- miben termett a legtöbb babér számomra. A koszt viszont nagyon gyenge volt az első héten. Reggelire zsemle, jam, vaj, semIFJABB ALBERT FLÓRIÁN ÉVSZAKJA A TAVASZ Átlépi-e önmaga árnyékát? Először Pintér Attilát kerestem meg, akit az újságok az edzőtáborozás kellemes meglepetésként emlegettek, akiről Bálint László, a televízió nyilvánossága előtt elismerő szavakkal beszélt, odaadó munkáját, teljesítményét nagyra értékelte. Engedtessék meg egy idézet a Képes Sport idei S. számából. „Clapiersnek van egy nagy felfedezettje, Pintér Attilának hívják, a Ferencváros középhátvédje. Egybehangzó vélemények szerint az egyik legjobb teljesítményt ő nyújtotta azon a hat előkészületi mérkőzésen, amelyet a válogatott játszott, s amelynek mindegyikét megnyerte. Pintér játéka nagy megnyugvással töltötte el Bálintékat, már csak azért is, mert a középhátvéd posztjára van a legkevesebb jelöltjük. Kardos egyenlőre nem azt az utat járja, amely egy vb-selejtezőig vezet; a minden tekintetben nagyszerű megoldásnak számító Róth közel egy éve nem játszik; a Svájcban remeklő Nagy Antal nevét (ki tudja miért?) jószerivel ki sem szabad ejteni manapság sem szakmai, sem közönségkörökben. Marad tehát, mint egyetlen jelölt, Pintér, akit ugyan nem ez a mostani szakvezetés fedezett fel, hiszen Kovács Kálmánnal, Vinczével, Kovács Ervinnel, Zsinkával együtt a kezdő csapat tagja volt Bicskei EB-t nyert ifjúsági válogatottjában, sőt Komora Imre szövetségi kapitánysága idején már a címeres mezt is magára húzta. Az igazi nagy lehetőség azonban móst A téli felkészülés egyik meglepetése, hogy ifjabb Albert Flórián, aki korábban csak a junior együttesben szerepelt, néhány mérkőzésen már helyet követelt magának a nagy csapatban. A Ferencváros belgiumi túráján is kellemes meglepetést keltett a 20 éves fiatalember játéka. A kis Flóriról először természetesen az édesapától kértünk volna véleményt, de Albert Fló- fián a labdarúgó szakosztály igazgatója kitért a válasz elől, mondván, a fiáról inkább Rákosi Gyula edző vagy Szűcs Lajos a másik tréner mondjon ítéletet. Megértve az apai fenntartást, a természetes elfogultságot, Rákosi Gyula azonnal kötélnek állt, s így foglalta össze szakmai észrevételeit: — Születésétől ismerem a srácot, de mint játékost korábban alig-alig tudtam megítélni. Sohasem dolgozott a kezem alatt. Pusztán annyit hallottam róla, hogy tehetséges, remekül bánik a labdával, de a játékhoz való hozzáállása, a mentalitása nem volt mindig megfelelő. Tulajdonképpen rossz posztot választott, mert egy középpályásnak rengeteget kell futni, hajtani, ütközni, brusztolni... Ehhez azt hiszem korábban fizikailag sem volt igazán felkészült. — Hogy csinálta végig a háromhetes alapozást? — Nagyon becsületesen dolgozott, s januárban egyetlen napot sem hagyott ki. Példamutatóan tréningezett, az edzőmérkőzéseken is jó benyomást tett rám.- A korábban kifogásolt mentalitásával mi a helyzet? — Félreértés ne essék, soha nem volt vele komoly probléma, csak nem szabad elfeledkezni arról, hogy azért Albert gyerek. Az apja sem szakadt meg a pályán, nem arról volt híres, hogy cipelte azt a bizonyos zongorát. Helyette mi gürcöltük, ő pedig eldöntötte a meccseket. Igen ám, de elől lehet lezserebben játszani, de a középpályán fegyelmezetten, megállás nélkül kell küzdeni. Nos itt volt a kis Flórival gond. Korábban könnyen megadta magát, s amikor szenvedni kellett, ahhoz nem fűlött a foga. Márpedig ebben a mai labdarúgásban csak az a középpályás él meg, aki agresszí- vabban futballozik, felveszi azt a játékstílust, amivel megmaradhat az- élvonalban. Nős, örömmel állapíthatom meg, hogy sokat fejlődött, van benne vágy az iránt, hogy NB I-es labdarúgó legyen.- Fizikailag is erősebb lett?- Ehhez három hét kevés, de a kondíciója sokat javult. Hosz- szú, nyúlánk, az alkatával nincs baj, de a felsőtestét tovább kell erősítenie. Ismétlem, a mostani középpályásoknak erőszakosnak, keménynek, szívósnak kell, lenniük. Ezen kivül az is követelmény nálunk, hogy a szervezőmunka mellett kapura is nagyobb veszélyt jelentsen majd. Ha ilyen lesz a hozzáállása, akkor a szurkolók hamar a szívükbe fogadják, s könnyebb dolga lesz, hogy a nagy előd nevével, sokszor bizony nyomasztó hatásával megküzdjön. Rákosi Gyula véleménye után természetesen Albert Flóriánt is megkérdeztük. Szerényen, de rendkívül reálisan értékelte a helyzetét:- Sokan érthetően azt várják tőlem, hogy megközelítem édesapám tudását, hiszen ahogy mondják, az Albert-név kötelez. A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű, mivel az apu már tizenhét évesen válogatott, klasz- szis játékos volt. Az én esetemben teljesen más a helyzet, mert sohasem akartam magamat az ő mi több. Szóvá is tettük, aztán változott az ellátás minősége. Ezzel együtt, amikor először álltunk meg Montpellier egy bevásárlóközpontjában, a Mammut- ban, a személyenként négyszázfrankos ellátmányunk felét azonnal narancsra, mandarinra költöttem. — A táborozás utolsó hetében kellemetlen esemény zavarta meg a nyugalmát. — Sajnos, eltűnt a karikagyűrűm, s nem biztos, hogy a véletlen vagy a balszerencse játszotta köddéválásában a főszerepet... Már csak azért is gondolom, mert egy óra is ott volt mellette, s az szintén hasonló sorsra jutott. Legfájóbb a gyűrű elvesztése, mert nagyon nehezen lehet ugyanolyat beszerezni. Az esküvő pedig nem halasztható. — Szabad éppen február 13- án házasságot kötni? — Sok ismerősömnek, barátomnak hozott szerencsét a 13- as szám, remélem: nekem sem okoz majd csalódást. Menyasszonyommal négy és fél éve ismerjük egymást, tizenkilenc éves, és szereti a sportot. Talán ez is egy garancia lehet a jó házasságra. — Hol lesz az esküvő? — Nagykanizsán. Ott él a család, a menyasszonyom, a rokonai szintén odavalósiak. — A hírek szerint a hónap végén katonának vonul be. — Igen, február 26-án lesz a napja. A pontos feltételekkel még magam sem vagyok tisztában, de remélem, ez a kötelesség- telesítés nem hátráltat a játékban. Ott lehetek a csapat bajnoki és MNK-meccsein, remélhetőleg győztes meccsein. Horváth K. József kivételes tudásához mérni. Ha ezt tettem volna, akkor joggal mondhatnák rám, hogy ez a tejfelesszájú kölyök milyen nagyképű. Nem is akartam és nem is akarom magam édesapámmal egy napon említeni, de ez nem jelenti azt, hogy lemondtam volna arról az álmomról, hogy élvonalbeli labdarúgó legyek. Minden vágyam, álmom kiskoromtól, hogy én is NB I-es játékossá érjek be. A magam tehetségéhez képest szeretném a maximumot produkálni, s ez a téli felkészülés talán jó alapot adott ahhoz, hogy átlépjem végre önmagam árnyékát.- Hogy ítéli meg a csapatba- kerülés esélyeit? — A tavaszi szezonban olyan teljesítményt várok magamtól, hogy minden szurkoló számára egyértelmű, mondhatni, magától értetődő dolog legyen, hogyha lehetőséget kapok az első csapatban való szereplésre. Senki se kérdőjelezze meg a szereplésemet azzal a gonosz megjegyzéssel, hogy ezt is csak azért favorizálják, mert az Albert fia. Önmagamat akarom felülmúlni, s számomra most az a mérce, hogy édesapám, Rákosi Gyula és Szűcs Lajos szigorú elvárásainak eleget tegyek. Ez pedig abból áll, hogy a rám bízott taktikai feladatokat tökéletesen oldjam meg a középpályán. A többi pedig a jövő zenéje. Remélem, ez a tavasz lesz számomra a boldogság évszaka. (Gyenes)
