Fradi műsorlap (1988)
1988. október 29.
Fradi műsorlap ZULETESNAP URUGYEN Volt egy kisfiú, ügyes, tehetséges s nagyon szeretett futballozni. Gyermekfejjel nem is akadt más vágya, mint hogy a nagy, patinás FTC-ben futballozhasson s egyszer híres bajnok legyen. Válogatott játékos. S ez az apró ember nem csupán áhította a nagy célt, hanem szorgos munkával, sok lemondással hol apróbb, hol nagyobb lépésekkel közelített felé. S mivel nem csupán tehetsége, de szorgalma is kitartása is megvolt ahhoz, hogy kiemelkedjen az átlagból, beteljesültek álmai. Neves labdarúgó lett, sokszoros válogatott s irigyelt, ünnepelt sportember. Aztán amikor sikeres pályafutását követően visszavonult, edző lett belőle. Akkor meg azt tervezgette: minő nagyszerű dolog lenne egyszer majd volt csapatát újból dicsőségre vezetni. Most már szakemberként... Most is lentről indult. Előbb ifiedző volt, dolgozott másod- osztályú klubnál, nevelt külföldön utánpótláskorú játékosokat, volt ifikapitány, mígnem eljött az idő, amikor visszahívták a zöld-fehér klubhoz. És Rákosi Gyula ötven éves születésnapját a Ferencváros edzőjeként ünnepelte. A köszöntőnek készülő cikk előszavára az egykori nagy játszótársát, mai munkatársát, Albert Flórit kértem fel emigyen: „Kedves Császárom, mondj pár keresetlen mondatot.a barátoddal készülő interjúhoz ’ Mire a hajdani kitűnő játékos szokásához híven ünnepi arckifejezést öltött majd kijelentette: hosszas töprengés után úgy döntött, hogy Gyuláról vagy rosszat, vagy semmit. Egyébként is, mire a cikk megjelenik jeles kollégája már régen nyugdíjas lesz. Az évődés mögött természetesen sok szeretet található, egyébként is, ők ketten már koccintottak az ötven évre.- Gondolom a klub sem felejtkezett meg a születésnapodról? - kérdeztem az ünnepektől. + Hát, hogy őszinte legyek, megfeledkezett róla. Persze itt a székházban minden ismerős, barát felköszöntött. A csapat is. Ünnepeltek Pécsett a meccs előtt, meg a meccs után, ajándékot is adtak. Szépet, nagyszerűt, megverték a PMSC-t. S lehet szebb felköszöntés egy edzőnek, mint a győzelem.- Tulajdonképpen másodszor is a csúcsra értél, hiszen dicső játékosmúltad után a Ferencváros NB I-es csapatánál ed- zősködsz. S noha még nem koptattad ki kellően a kispadot az Üllői úton, első benyomásaidról már tudsz beszélni. Kezd azzal, mi volt nehezebb. Futballozni, vagy a csapatot dirigálni? + Futballozni volt az igazi. A könnyebb, az élvezetesebb, no és a kevésbé felelősségteljesebb foglalkozás. Játékos koromban mindössze egy emberrel kellett csak törődnöm. Magammal. Most egy teljes csapatért felelelk. És emberekkel foglalkozni, ügyes bajos dolgaikat is felvállalni, ez nem csupán felelősség, munka, de gond is. Persze aki edzőségre adja a fejét, az ez ügyben ne panaszkodjon. Annak szürke hétköznapjaihoz a problémák is hozzátartoznak, nem csupán a fény, a győzelmek utáni ünneplés.- Aktív játékosként több dicsérő jelzőt aggattak nevedre, mint mostanság, noha volt az együttesednek egy remek mene: telése. * Ez az élet rendje. A sikerekből műidig több esik a labdarúgóra, mint az edzőre. Mert a játékos rúgja a gólt, ő győz, őt hívja magához a lelátó. Egykor minket ünnepeltek. — Méghozzá nem is akárhogy. * Más volt akkor minden. A játék, a csapat. Nagyszerű labdarúgók alkották a Ferencvárost, volt választék bőven, még a kis- padon is válogatottak ültek. A régi edzőknek annyival köny- nyebb volt a dolguk, hogy sok jó mentalitású sportember játszott a kezük alatt. Ezeket nem kellett hajtani, ösztökélni, mert a zöm jó futballista akart lenni, tehát mindent megtett az ügyéért. A mai futballisták is szeretnek játszani, szeretnek győzni, csak nem szolgálják mindig kellő alázattal a sportot. Vannak akik csak a tehetségükből akarnak megélni, s ha egy kicsit szenvedni is kell az eredményért, azt nehezen viselik. Pedig anélkül nincs nagy eredmény.- Ez azt jelenti,vannak gondjai a játékosokkal? * Gondoktól régen sem volt mentes egy csapat sem. Ma sem más a helyzet. Mit is mondjak... kedves csibész futballistákkal vagyok körülvéve, akikkel legtöbbször mindig sikerül szót érteni. Bár nem gyerekek ők már, de igazából még nem mind érett felnőtt. Ha már ilyen fejjel gondolkozik valamennyi, az eredménye is meglesz a munkánknak.- Edzői pályád legnagyobb feladatához érkeztél. Hogy viseled? + Hát nem könnyen. Bár voltak nagy és szép munkáim korábban is, de ekkora még sohasem volt a tét, ennyi árgus szem sohasem figyelte edzősködésem. Itt valóban csodálatos győzni, de szörnyű veszíteni. Hű milyen le- tolást kaptam a békéscsabai meccs után. Lépten-nyomon megállítottak s jött a fejmosás, hogy miért ezt, miért nem amazt játszattam és így tovább. Viszont ha ünnepel ez a szurkolótábor, akkor az öröm lángjai is magasra csapnak. És akkor boldog az ember, hogy Fradista.- Elégedett ember ma Rákosi Gyula? + Igen. Hiszen hazajöttem, ötven évem felét itt töltöttem az Üllői úton. Itt ismertem meg sok nagyszerű edzőt és sok-sok igaz fradistát. Itt lettem bajnok, kupagyőztes, itt nyertem VVK-t, innen voltam negyvenegyszer válogatott, olimpiai bronzérmes. Itt kezdtem edzősködni is, az én ifistám volt többek között Nyilasi, Magyar, Rab, Onhausz. Itt dolgoztam Novák Dezső mellett, mint pályaedző s most én lettem a vezetőedző.- Hitted, hogy egyszer odaülsz az NB I-es csapat kispadára az FTC-ben. + A terv, hogy az Albert, Rákosi, Szűcs edzőhármas egyszer kilépjen az élvonal porondjára, ez tőlem származik. Persze nem teljesen így képzeltem a felállást, hanem, hogy Flóri lesz a menedzser, mi pedig Lajossal ellátjuk az edzői teendőket. Persze végülis csak a címek mások, a felállás hasonlít az eredetihez. Mert valahol én vagyok a vezetőedző s Flóri az egész szakosztály menedzsere. — Mikor mondod majd, hogy edzőként is elérted azt amit elterveztél? + Ha tudom, hogy elégedettek a szurkolók a lelátón, mert a Fradi megint méltó lesz nagy híréhez. Ha ott lesz az aranyérem közelébe s ismét kilép a nemzetközi poropdra, ahol rangos kupákért megy a viaskodás. Mert, ha a Ferencváros jó csapat, azzal az egész labdarúgásunk nyer. De ez már egy másik születésnap cikktémája lehet. Várkonyi Sándor A KAPUS TITKA Józsa Miklósnak nem sok emléke van a Videotonról. Egy azonban akad, ami a kellemesek közé tartozik. Székesfehérváron vendégszerepeit akkor a Fradi, s az 1-es számú mezt Józsa húzhatta magára, Zsiborás sérülése miatt. Az idegenbeli sikerben nagy része volt a jó napot kifogó, „beugró kapusnak. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, az eltelt időt Józsa továbbra is javarészt a kispadon töltötte. Egészen augusztusig, amikor Zsiborás Gábor váratlan sérülése nyomán az FTC elsőszámú kapusává lépett elő a 27 éves fiatalember, a klub saját nevelése. Nehéz helyzetben vette át e fontos szerepkört-, noha az a tartalékok legfőbb célja, hogy állandó csapattaggá váljanak. De Zsiborás helyett egy fokkal nehezebb talán úgy csapatba kerülni, hogy a „jövevényt minden oldalról a bizalom, a szeretet melege vegye körül, mint sérült riválisát-barátját, amiből nagyon sok erőt lehet meríteni a jó teljesítményhez. Tavasszal már vé< dett egyszer öt mérkőzésen keresztül sorozatban, s érezte, jó- néhányan szívesebben látnák Zsigát a kapuban. Egy akkori interjúban így beszélt erről. „Bántott a dolog, nagyon fájt, bár félig- meddig számítottam is rá. Mégis reméltem, kisebb lelki terheket cipelve keH bizonyítanom, jó kapus vagyok. Sok bizonyításra akkor nem volt lehetőség, hamar kikerült a csapatból. Annál inkább az új bajnokságban. Augusztustól ugyanis a csapat vezetői úgy döntöttek, Józsa Miklós lesz a Ferencvárosi TC elsőszámú kapusa. Elkezdődött a pontvadászat, s a zöld-fehér gárda nagyszerűen vette az első négy akadályt. A szurkolók az eredmények értékelése mellett természetesen Józsa Miklós teljesítményét is mérlegre tették. Emlékeztek arra, amikor a balatonparti nyitányon, 0—0-ás állásnál pazar vetődéssel hárította az egyedül kapura törő siófoki csatár lövését. Sorsdöntő pillanatokban tisztázott az Újpesti Dózsa elleni 3—0-ás győzelmet hozó összecsapáson is. Az első félidőben előbb a teljesen egyedül a kapu felé robogó Kénoszt labdáját hárította, a második játékrészben pedig — még mindig 0—0-nál — a kirobbanó Schróth közeli lövését ütötte vissza a mezőnybe. Tehát a nagyszerű ünnep helyett szomorúsággal is végződhetett volna a lilák elleni összecsapás... Mások viszont a Váctól kapott fejes gólok miatt méltatlankodtak, és a beívelt labdáknál látott bizonytalankodások miatt csóválták fejüket. A Szombathelyen bemutatott 11-es védési-parádén azonban a Józsa képességeiben kételkedők is gondolkodásba estek. Egymásután négy büntetőt ütött ki, amire csak a hatalmas termetű román kapus, Duckadam volt képes 1986 májusában Sevillában, a Steaua Bucurest-Barcelona BEK-döntő mérkőzésen. A következő találkozók azonban kevés örömet hoztak a szurkolóknak, s az így kialakult hangulat Józsa teljesítményét sem javította. Számára különösen a békéscsabaiak Üllői úti vendég- szereplése hozott kellemetlen pillanatokat. Ezen a kínos, kétgólos vereséggel zárult mérkőzésen az első találatot szabadrúgásból érték el a békésiek. A tribünön helyet foglalók máig nem értik, hogy azt a nem túl erős lövést, amely végül a jobb alsó sarokban kötött ki, miért nem fogta meg Józsa Miklós. — Rövid erre a magyarázat — mondja a kapus. — A lövés megpattant Kincses Sanyin, s irányt változtatva vágódott a,hálóba. „Bocs, Miki! — kért elnézést a történtek után a csapatkapitány, aki gesztusával legalább azt nyugtázta — némi lelki megkönnyebbülést adva csapattársának —, hogy a labda tényleg embert ért, mielőtt túljutott a gólvonalon. S Józsa életében nem ez volt az első ilyen eset. A „Bocs, Miki ! azonban bárkitől is érkezett,, mindannyiszor csak a kapushoz-jutott el. ő viszont nem olyan ember, hogy ezzel mentegetve magát, igyekezett volna a mundér becsületét védeni. Sem a vezetőknek, sem a szurkolóknak nem beszélt erről, remélve, a jószeműek úgy is észreveszik. Harmincezer embernek egyébként is nehéz lett volna mindenről beszámolni. Ám így a legtöbben az ő^számlájára írják a „potyagólokat , ami természetesen neki nehéz pillanatokat okoz. De nem tud kibújni bőréből, képtelen belépni a magyarázkodók, az önmagukat kitűnően adminisztrálok népes táborába. — Nem szidolozom a gallért, az a típus vagyok, aki előbb önmagában keresi a hibát, csak utána másokban — mondja. — Nem mindenki ilyen, többen fordítva csinálják, nem kis sikerrel. A Honvéd, az MTK és a Csaba ellen alapvetően a csapatnak nem ment a játék. A mezőnyjátékosok gyengébb szereplése óhatatlanul érződött a kapus teljesítményén is. Hiába, a kispadon nem lehet érvényt szerezni, a pálya szélén nem telik meg az ember lelke önbizalommal. A magabiztos fellépéshez sokminden kell — szeretet, bíztatás, hit — ami néhány bajnoki találkozó során nehezen szerezhető meg. Különösen olyan környezetben, ahol meg kell küzdeni az előítéletekkel. Józsa Miklós azonban nem adja fel. Magába zárja fájdalmát, s dacos elszántsággal” igyekszik minden mérkőzésen a legtöbbet kihozni magából. Pécsett például — nyugodtan lehet állítani - oroszlánrésze volt a győzelemben. Rajta is múlt, hogy idegenből három értékes ponttal tért haza a Ferencváros. Nemcsak azért, mert döntő pillanatban 11-est hárított, hanem mert a mérkőzésen még akadt néhány olyan helyzet, ahol bravúrral kellett közbeavatkoznia. — Többen már biztosra veszik, ha a csapatot büntetővel sújtja a bíró, úgy is kifogom. Meg kell mondjam, 11-es hárításaimban első helyen még mindig a szerencse áll. Igaz, sokat gyakoroljuk a büntető rúgásokat, és edzéseken is jónéhány alkalommal hárítottam. De egyáltalán nem biztos, hogy ez mindig így lesz. Én is azt vallom, 11-est nem lehet védeni, csak rosszul rúgni. Leginkább attól tartok, ha a következőkben mégis gólt kapok 11-es- ből, akkor a szurkolók lemondóan legyintenek, mondván, már ezt se fogja meg... A titokról, a 11 -es hárítás technikájáról kérdeztem ezek után Józsát, ám nem kaptam feleletet. Azt hiszem, ez természetes. Ez a titok kizárólag az övé, ezt nem lehet nyilvánosságra hozni, hiszen akkor elvész a varázs. Ez az, amivel leginkább felhívta magára a figyelmet, amivel a legtöbb barátot szerzett, amivel leginkább meglágyította a benne kételkedők szívét. Ha kiadja magát, kihasználják az ellenfél játékosai, ami egyetlen zöld-fehér rajongónak sem lehet érdeke. Úgy érzem, ha ez a fiú bíztatást kap, őszinte, jó szót, szívből jövő szeretetet érez, ha nem kell minden idegszálával a hibázás elkerülésére összpontosítania, mert akkor jaj neki, akkor a látszólag könnyebb helyzetekben is ragadni fog hozzá a labda. Jó kapussá érésében a közönség is sokat segíthet, mint például^ Pécsett tette. „Szép volt, Miki ’, zúgott a publikum, s a bíztatás a csapatot is győzelemre segítette. Remélhetőleg a Videoton bombázói ellen szintén megmutatja a Ferencváros elsőszámú kapusa, mire képes. S a mérkőzés újabb állomás lehet Józsa Miklós fejlődésében, a kellő kapus-rutin megszerzésében. (h-kj.)
