Fradi műsorlap (1988)
1988. szeptember 3.
Fradi műsorlap Ha egyszer még pályánk is lenne... „Melyiket szereti jobban? ’ — kérdeztem találkozásunk első pillanataiban dr. Fürediné Meise! Annamáriától, aki habozás nélkül válaszolt:- Nekem mindkettő egyformán kedves - válaszolta gondolkodás nélkül. S mielőtt bárki is bármire gondolna, mindjárt elárulom miről van szó. Fürediné, vagy ahogy őt a Fradi-családban mindenki szólítja, „Ancsa ’, egy- személyben szakosztályvezetője a tekézőknek és a vízilabdázóknak- De nem egyik napról a másikra lett az, hanem már negyedik éve t tölti be ezt a ,kettős szerepet , s miként, azt az érdekelt sportágak vezetői, versenyzői, játékosai tanúsítják a legjobban: ,»Ancsát csak szeretni lehet, igazán mindent megtesz értünk, még akkor is, ha nem egyszer akadályokba ütközik, de igyekszik azokat leküzdeni” - hallottuk. Amikor beszélgetésünkben idáig értünk, be kellett vallanom, hogy ezúttal „csak ’ a tekéről szeretnék többet-kevesebbet megtudni, tekintve, hogy ezzel a sportággal mostanában nem foglalkoztunk, s az új idény küszöbén nem árt kicsit visszanéznünk a múltba, mérlegelnünk a jelent és gondolnunk a jövőre is. Tehát a múlt.- A közelmúlt, hiszen azért évről-évre mindig van lehetőségünk, hogy beszámoljunk a szakosztály életéről — vette át a szót. — Nem titkoljuk, nem túl fényes volt az 198 7-88-as bajnoki szereplésünk, többet vártunk. A férfi csapat ötödik, a női harmadik lett, az előző évben viszont egyaránt bronzérmesek voltunk. Egyéniben Csányi Béla elsősége volt a kiemelkedő eredményünk, sajnos a többiek elmaradtak mögötte, női dobogós helyünk például egy sem volt. Csalódott? — Nem mondanám, mert mindig igyekszem reálisan felmérni a helyzetünket és most így álltunk. Akik figyelemmel kísérik csapatainkat, észrevehették, hogy fiatalítás kezdődöttf újak kerültek a „mélyvízbe’, s ez nem megy egyik napról a másikra. Fekete Mátyás, Nógrádi Gyula, Labancz Imre, illetve Danka Mónika, Fehér Andrea, Wittman Viktória, mind a jövőt jelentik már nekünk. És a jelen? — Ki tudja már mióta, de változatlanul elsősorban Csányi neve, eredményei, sikerei fémjelzik a szakosztályunkat. Igazán büszkék lehetünk rá, s a tavaszi világbajnoki szereplése csodálatra méltó volt. Hazai környezetben, a magyar szurkolók is láthatták, amint szinte erőn felüli teljesítménnyel segítette a csapatot az aranyéremhez, s ilyen bravúr után még képes volt egyéni második helyet szerezni, valamint a párosban pontot érő hatodikat. A 38 éves világbajnokunk személyisége nagy hatással van az egész szakosztályra, s példa lehet mindenki számára. Milyen létszámú most a szakosztály? — Megvallom, tömegről nem beszélhetek, a felnőtt, ifjúsági és serdülő sportolóink összlét- száma alig negyven. Ez kevés. Igen, nagyon kevés. Ismerjük az okokat, amelyek pillanatnyilag szinte megoldhatatlanok. Az egyik általános jelenség. A fiatalok érdeklődése a teke iránt óriási mértékben csökkent. Lámpással sem igen lehet olyan gyereket találni, aki azt mondja, hogy bácsi, vagy néni kérem én tekéző akarok lenni, gurítani a golyót... Akadnak más - s mindig több és nagyobb lehetőséget kínáló — sportágak, amelyek szórakoztatóbbak és esetleg gyorsabb sikert ígérnek. Egy csapatjátékban például hamarább lehet előrejutni, a szürkébb teljesítményt mások korrigálhatják, de X helyett Y nem tud több bábut dönteni. Igaz?... És a pálya kérdésünk. Az a második ok. Változatlanul csak bérlők vagyunk a BHG budai csarnokában, de úgy is mondhatnám vendégek, évi 650 ezer forintért. Nincs más lehetőségünk. De ha egyszer nekünk is lenne saját pályánk, még a passzív fiatalok köréből is tudnánk többeket toborozni, mert az önálló létesítménynek mindig van vonzereje, nem kelti a kiszolgáltatottság érzését. Példaként a vízilabda szakosztályt, vagy az úszót említhetem, micsoda érték, bázis lett a népligeti fedett uszoda! Szentül vallom, hogy a pálosok bajnokságában ennek is szerepe volt. A reményt azonban nem adjuk fel... Most egy kicsit keveredik a jelen és a jövő, hiszen rövidesen -megkezdődik az új idény, kik állnak rendelkezésre és mik a célkitűzések?- A fiatalokról már beszéltem, őket nem említem újból. A férfi gárdánknak Csányi Béla a kulcsembere, mellette Debreceni Oszkár, Sütő László és Juhász László, aki egyben a női válogatott edzője, a legbiztosabb pontok. A nőknél Szenczi Judit, Tóthné Szilasi Erika záloga lehet az előbbre lépésnek. Sajnáljuk, hogy Decsi Jolán más egyesületbe szeretne menni, véleményünk szerint indokolatlan a kérelme, s nincs is szándékunkban őt kiadni. Nem lehet azzal egyetérteni, hogy akadnak klubok, amelyek jóformán semmit sem törődnek a neveléssel, mások tollaival szeretnének ékeskedni... Meggyőződésem, s ezt minden elfogultság nélkül mondom, a jövő férfi és női nagycsapata formálódik most nálunk. Sok mindenről beszélgettünk még, arról, hogy az örök nagy támogató, a szakosztálynak biztos bázist jelentő Kőbányai Sörgyár mellett május óta egy figyelemre méltó szponzora is van még a szakosztálynak. Az „M3 nevet viselő kisszövetkezet évente 100 ezer forinttal támogatja a tekézőket, sőt, ennyivel járul hozzá a népszerű Fradi Műsorlap rendszeres megjelenéséhez is. De nem véletlen ez, Kékkői László a kisszövetkezet elnöke vérbeli fradista, a Baráti körnek is tagja. „Hej, ha még sok ilyen kisszövetkezet akadna...” — mondta Fürediné, aki így folytatta:- Csányi Béla kivételével sportolóink valamennyien amat- tőrök, nemcsak papíron van munkahelyük, hanem dolgoznak is. Mindnyájuknak akad megfelelő foglalkozása, szakmája, vagy még tanul. De Csányi sem töltötte haszontalanul az elmúlt esztendőket, szakedzői diplomát szerzett, az egyetlen a tekézők közül, akinek ez a kezében van. Egykor bizonyára remek edző is lesz majd. Nem verik nagydobra az Üllői úton, de sokan tudják és mondják, hogy a tekézők remek közösséget alkotnak, igazán összetartó gárda az övék. Ehhez perszer megfelelő irányítók, vezetők, pedagógiai érzékkel is rendelkező szakemberek szükségesek. Kik ők? A szakosztálynak — tizenkét év óta — dr. Debreczeny István, a Kőbányai Sörgyár vezérigazgatója az elnöke. Az ő ajtaja mindig nyitva áll a sportolók előtt, segítőkészsége felbecsülhetetlen. Matiszlovics Tibor technikai vezető, de a „pénzügyminiszteri” cím is megilleti. Többek között rajta is múlik, hogy az év derekán ne legyen üres a szakosztály kasszája. A férfi csapatnak Han- kó György az edzője - egysze- mélyben a magyar válogatotté is - a nőinek Maróti Gyula. De egyikük sem főállásban látja el fontos és felelősségteljes munkáját. Ez sem közömbös! Ha a sportolók dolgoznak, az edzők se csak a Ferencváros tekézőivel törődjenek. Ebben is példamutatók. Ancsa, kielégíti a munkája? — kérdeztem befejezésül Fürediné- től.- Feltétlenül, de hogy még teljesebb legyen, ügyvezető titkára vagyok a Baráti Körnek. És a kettő jól megfér egymás mellett. Bocsánat, három! Hiszen ott van a vízilabda szakosztály is! Kozák Mihály 60 ÉVE TÖRTÉNT... POFON A FRADI—PÁLYÁN! 1928 egyik őszi vasárnapján az Úiiői úton találkozott egymással a Ferencváros és a Bástya csapata. A kép a megszokott: a Ferencváros támad, szorongatja a szegedieket. A Rázsó, Takács II, Turay, Szedlacsik, Kohut ötösfogat góllövő cipője azonban sehogy sem akart előkerülni. Sőt egy gyors szegedi ellentámadás után Possák, a szegedi középcsatár faképnél hagyta a védőket és megszerezte a Bástya gólját. A tömeg öijöng. Lehetséges ezt? A nagy Ferencváros, amely éppen Dél-Amerikába készült, kikaphat a kis vidéki csapattól? Úgy látszik lehetséges. Takács II mintha meg volna babonázva, folyton a tömörülő szegedi védelmet bombázza. Turay lövései rendre fölé szállnak. Már a vége felé közeledik a játék, talán 10 perc volt hátra. A közönség elkeseredetten szidta a játékvezetőt, követelte, hogy adjon 11 -est a Bástya ellen. Gerő játékvezető azonban nem látott okot az ilyen kívánságok teljesítéséé. Ekkor a kis Takit nyomta el az erélyesen küzdő szegedi védelem. Valóban 11 -es szaga volt az esetnek, de a játékvezető most is továbbot intett. Ott állt a B-lelátó Üllői úti oldalán a város felé eső kapu 16-osánál. Ebben a pillanatban egy izgatott néző átugrotta a B-lelátó előtti állóhelyet elzáró kerítést, keresztülszaladt a salakpályán és bizony lekent egy sima pofont Gerő játékvezetőnek. Azonnal ártalmatlanná tették, bevitték a játékvezetői öltözőbe, ahol a vallatásra — hogy miért tette — csak ennyit mondott: — Hát lehetett ezt tovább nézni? A mérkőzés természetesen félbeszakadt — a Fradi kikapott. A Ferencváros ezzel a pofonnal és az elvesztett két ponttal elveszítette az 1928—29-es bajnokságot. A Fradi fellebbezését a belügyminiszter elfogadta, igazat adott a Ferencvárosnak, de addig már 1929 ősz volt és az új bajnokságért játszottak. Az előző bajnokság eredményét már nem lehetett megváltoztatni, tehát a Fradi csak erkölcsi elégtételt kapott. 8 KÉRDÉS A 88 ÉVES FTC LABDARÚGÓSZAKOSZTÁLY TÖRTÉNETÉBŐL 1. Ön szerint a Fradi Bécsben vagy Prágában győzött előbb? 2. Mióta buzdítanak a szurkolók „Tempó Fradi! helyett „Hajrá Fradi!”-val? 3. Mikor volt Ferencváros— Újpest KK döntő? 4. 1956-ban amikor félbeszakadt a bajnokság a Fradi dobogós helyen végzett-e? 5. Az új Üllői úti stadionban melyik volt az FTC első BEK, KEK, UEFA Kupa és KK ellenfele? 6. A Ferencváros tprténete során a három ország — Írország, Izland, Luxemburg - közül melyikben nem játszott még? 7 .^Napjainktól „visszaszámlálva melyik csapat nyert utoljára bajnokságot — a Ferencváros vagy az Ü. Dózsa? 8. Ez a fénykép pontosan 20 évvel ezelőtt készült a székesfehérvári pályán. A Fradi 3-0-ra győzött a Videoton ellen és utána következett az olimpia Ön szerint a képen láthatók közül hányán utaztak ki az FTC csapatából a mexikói ohmpiára? Válaszaikat levelezőlapon a Fradi futbahmúzéum címére (Bp. Üllői út, 129. 1091) küldhetik be szeptember 30-ig, A helyes megfejtők között a Fradi futbahmúzéum c. könyv októberben megjelenő kötetéből sorsolunk ki — 88-at...
