Fradi műsorlap (1987/88)

1988. március 12.

Fradi műsorlap „EZ EGY OLYAN CSAPAT. HOGY EZT SZERETNI KELL!" Levél Bauer Miklóstól, „ÖRÖKÖS SZURKOLÓNKTÓL" Ügy érzem, a közelgő vizilab- daidény előtt a múltról érdemes egy kicsit megemlékezni. Az 1987-es év döntően úgy sikerült, ahogy a csapat vezetői tervezték. Tehetséges, jó szelle­mű fiatal játékosok kerültek hozzánk. Bíró, Loványi, Pető, Szabó és végül, de nem utolsó sorban a rutinos Varga Guszti. Augusztusra leszerelt Vad Lali is és bár nála a nyolc hónap ki­esés komoly gondot okozott, azért bíztunk. Szentesen a Viz-' mü kupán szép eredménnyel győztünk. A legyőzőitek közt volt a KEK győztes jugoszláv gárda is. Azután elkezdődött a bajnok­ság. Elsőnek a Szeged. Volt egy olyan érzésem a meccs előtt, hogy baj lesz. Lett is, kis baj, de lett, döntetlen. Mert mit lát­tam a csapatban? Feszült, ide­ges, falfehér arcok. Én megér­tettem. A csapat fele húszon aluli. Először a FRADIBAN, bajnoki meccsen. Ezek a fiúk tisztában voltak vele, hová jöttek és milyen felelőség a mi csapa­tunkban játszani. Nagy teher sza­kadt a nyakunkba, nehezen bir­kóztak meg vele. A következő fordulóban a Spartacus ellen, egy tanácstalan, ijedt, kapkodó társaság kapott ki. És itt hajlok meg tisztelettel a csapat szakve­zetői, régi játékosai előtt. Nem volt bűnbakkeresés, szitkozódás. Volt nyugodt értékelés és mun­ka. Mindenki összefogott. Jöttek a „VIZIPAPÁK”: Ambrus Miki, Gyöngyösi András, jött Wiesner Tomi. Meghatóan mindenki egyet akart. Sikert! Voltak bizta­tó jelenetek. Szép gólok, győze­lem a Honvéd ellen, ijesztő visz- szaesés az OSC, majd a Tatabá­nya ellen. Közben egy megnyug­tató kirándulás Kecskemétre. Itt érdemes megállni egy szóra. Kecskemét adta nekünk Loványi Robit. A vezetők és a szurkolók mind úgy nyilatkoztak, „örü­lünk”, hogy egy tehetség mél­tóbb környezetbe került, ahol képességei kifejlődhetnek. ” És úgy drukkolt mindenki Robinak, hogy az megérdemelne egy sportszerűségi díjat. Azután bizakodást keltő jáfék és presz- tizsgyőzelem az Újpest ellen. Percekig csillogó, régi idők ví­zilabdája a Szentes ellen. Emlé­kezetes jó játékvezetés mellett. Elértünk az őszi forduló végére. A szakvezetők öt fordulóból hat pontot várt. Nyolc lett belőle! De hogyan! Kellemetlen hideg novemberi nap mentünk Egerbe. Kevés csapat hoz el innen pon­tot. Hozzá jött még, hogy a null- fokos levegőn szabadban kellett játszani. Végig fegyelmezett, a taktikai utasítást betartó csapat­munka hozta a győzelmet. A mérkőzés után baráti meghívás Bíró Attila édesapja borpincéjé- ben. A fiúk esznek, mi felnőttek bort kóstolunk. De milyet! Az Istenek nektárja olcsó lőre hozzá képest. Csatlakozik egy háromta­gú finn társaság, akik hazafelé már nagyszerűen megtanulják „Fradi volt - Fradi lesz, míg a Földön ember lesz”! Egy hét múlva jött a Tungsram. A sze­zon egyik legjobb mérkőzésén úgy érzem, egy kicsit az egyik játékvezető Hmm. . . Szóval egy góllal vesztettünk. És men­tünk Szolnokra. Útközben le­hetett már érezni, hogy itt va­lami rendkívüli készül. A Szol­nok jó, nagyon jó csapat. Szí­vós Pisti elmondja a taktikát, Juhász Karcsi még egy-egy sze­mélyi tanácsot ad és megindul­nak az uszoda felé. Itt történt azután egy szívetmelengető nagyszerű jelenet. Varga Guszti a kapitány megállt egy pillanatra, visszanézett a csapatra és halkan ennyit mondott: ,/ízért mutas­suk meg, hogy a Fradi szív nem legenda, győzzünk, akarjunk győzni’! Azután elkezdődött a vizicsa- ta. Az egyik oldalon a szolnoki nehércirkálók Hasznos, Mohi, Pintér vezetésével, szemben ve­lünk a mi gyorsnaszádjaink. Forrt a víz, tombölt a nézőtér. Mellettem A mbrus és Gyöngyö­si papa nem látott, hallott az iz­galomtól. A csapat játszott, lőt­ték az akció gólokat, és ahogy múlt az idő, éreztük, hogy pon­tot ..................De még volt hátra t izennyolc másodperc, egy gól­lal vezettünk és emberelőny az ellenfélnél. Járatják a labdát, ke­resik a legjobb lövőszöget. Ekkor valami hihetetlen történik. A ka­pu előtt átszálló labdát Ambrus Tomi a kapuból kiugorva, a víz­ből térdik kiemelkedve lehúzza és egy sikolyszerü ordítással le­vegőből indítja Gyöngyösi To­jást. Ö a kapu elé ér, kinéz az' órára, és három másodperccel a lefújás előtt iszonyú erővel be­vágja. Győztünk!!! Hazafelé csön­desen, nyugodt öröm és egy mondat: „Most jön a neheze!" Jött a Vasas. Aki látta, azt hi­szem, soká nem felejti az utolsó két másodpercet. A „kis” Sza­bó angyali nyugalmát, ahogy Pe­tő „Géza" kezére tette a labdát, aki hideg nyugalommal húzta a kapuba a győztes gólt. Ilyen be­játszást és húzást utoljára Marko- vics Kálmántól és Szívós Pisti pa­pájától láttam. Az utolsó mérkő­zés a Szőnyi úton már felszaba­dult játék. Ott már szépen mu­zsikált a csapat. Az év felfede­zettje az egykori megbízható szuperhátvéd fia, Rázga Zoli ínyenceket kielégítő gólokat lö­völdöz. Bíró - Gyöngyösi - Fa­zekas - Vad és a többiek olyan technikai trükköket dobnak be, hogy jogos és megérdemelt a vastaps és a nézőtér kórusa. „Játszik a Fradi!" És a lefújás után láss csodát! A mindig szi­gorú mester, Szívós Pisti elmo­solyodik, sőt kicsit nevet és így summázza: „ezt a játékot kell tartósítani'! Lassan végére érek beszámo­lómnak. Remélem, Fiilöp Kál­mán barátunk nem' haragszik, hogy levelem címét az Ö dalá­ból kölcsönöztem. Igen, ez egy olyan csapat, hogy ezt sze­retni kell. A fiúk legtöbbje ha­zulról hozta a játékszeretetét, tehetségét. Ambrus, Gyöngyösi, Molnár, Rázga édesapja sok-sok nemzetközi és Iwzai siker része­se. Ezek a fiúk Fradisták a szó legszebb értelmében. Szeretik a klubot, a közönséget. Örömöt akarnak szerezni a Fradistáknak, de várják is, hogy megtöltsék a lelátókat, és Iwjtsuk, biztassuk Őket, akkor is, ha éppen nem megy. Mert higgyétek el, nekem ez valóban egy olyan csapat, hogy ezt szeretni kell és érdemes is. „Önkéntes” A Fradi—Ü. Dózsa vízilabda mérkőzésen történt. Mögöt­tünk két diák ült. Ezt onnan tudhattuk, hogy azonnal közöl­ték, ők egy iskolába jártak Fazekas „Görccsel”. Zoltán minden megmozdulását eufóriában követték. A csapat 6 : 2-re vezetett, az öröm határtalan. Aztán egy kis megtorpanás és máris 6:6. Az izgalom tapintható. Utolsó perc, a csapat négymétereshez jut. Gyöngyösi a labdánál. A fiú megszólal: ha belövi, holnap önként felelek oroszból. Belövi! Támad a Dózsa. Tizenkét má­sodperc és emberelőny a javunkra. Lövőcsel, mégegy és közben a fiú újabb fogadalma: ha kivédi, matekból is önként felelek! Lövés és Ambrus valami hihetetlen módon kitornássza a lövést. Tanárurak, ugye meglepődtek, mikor másnap egy diákjuk önként jelentkezett felelni két „kemény” tárgyból. Nem csoda történt. Csak győzött a Fradi! AZ FTC VÍZILABDACSAPATÁNAK TAVASZI BAJNOKI MÉRKŐZÉSEI március 5. FTC-Bp. Spartacus Komjádi uszoda, 18,30 március 19. Bp. Honvéd—FTC Tüzér u. 17 óra március 20. FTC—OSC Komjádi uszoda, 17,15 március 26. U. Dózsa—FTC Komjádi uszoda, 18,45 március 27. FTC-Kecskemét Komjádi uszoda, 16,45 május 28. FTC-Eger Komjádi uszoda. 19,30 május 29.. Szentes—FTC Szentes, 19 óra június 4. FTC-Tungsram Komjádi uszoda, 19,30 június 5. Tatabánya—FTC Tatabánya, 16 óra június 6. FTC-Szolnok Hajós A. uszoda, 17,15 június 18. Vasas—FTC Komjádi uszoda, 17 óra június 19. FTC-BVSC Hajós A. uszoda, 19,15 A rájátszást és a döntőket júniusban rendezik. Aki az Üllői útra küldi a tehetségeket Aligha létezik nála nehezebb útra: Széles, Juhász és Szabó. De eset. Nagy erőfeszítésbe került, szívügye a kézilabda is, nemrég hogy beadja a derekát, és vállal- öt lányt öltöztetett zöld-fehérbe, ja a beszélgetést. Mindent meg- Kránitzot, Berkót, Bandulát, Bo- próbált, hogy kitérjen előle, s rit és Molnárt. Szerinte különö- csak nagy rábeszélés után mon- sen Molnárra érdemes odafigyel- dott igent. ni, tehetsége alapján nagyon sok­Pedig Zsin Gézának nincs ra viheti, semmi szégyellnivalója. Ám nem Kérdezem, hogy mikor dönt értette, miért van szükség úgy, hogy valaki ne a helyi csa­erre a cikkre és miért éppen ró- patban, az ő keze alatt játsszon, la íródik. Igaz, hogy rendszere- hanem a Ferencvárosban, sen küld tehetséges fiatalokat A futballból hozza a példát, a Ferencvárosba, de ez szerinte alapképességeket sorolva. Ha úgy természetes, a gyerekek érdeke látja, hogy valamelyik tanítványa diktálja. Ráadásul megteszik futógyorsaságban, rugótechniká­ezt kollégái is, akik egyébként ban, fejelőkészségben, a testtel jóval érdemesebbek a nyilvános- való ütközésben, cselezőkész ség­ság előtti szereplésre. ben és kombinációs készségben Nemcsak magyarázza mind- kiemelkedik a többi közül, ak­ezt, hanem neveket is említ, kor tartja érdemesnek arra, hogy Például Borsos Ernőét, aki Ócsán „szerencsét próbáljon” a Ferenc­testnevelő, és Zsin Géza rendsze- városban. résén átjár hozzá Alsónémediből Amikor arról faggatom, hogy tanulni tőle, mert az ország miért éppen az Üllői útra küldi egyik legjobb kézilabda szakok- a gyerekeket, egy Fradi-szurkoló tatójának tartja. Vagy Ecsedi áhítatát várom. Olyasmit, hogy ő László, a táborfalvi testnevelő, a maga módján így szolgálja sze­egykori neveltjei közül ma sokan retett klubját, és így tovább. Az­az élvonalban futballoznak. tán csaknem tátva marad a szám, Mondok én is egy nevet: Kin- amikor kijelenti: ne higgyem, esés Béla, s erre megadóan bólint hogy ő Fradi-drukker, az ok en­Zsin Géza. A csepeli — régebben nél hétköznapibb. Nem szurkol ferencvárosi — labdarúgó karrier- egyik csapatnak sem, viszont jét ő indította el, neki is van te- a nagy klubok közül a Ferenc­hát kivel büszkélkednie. Amikor város fekszik a legközelebb Alsó­viszont végre elkezd magáról be- némedihez, így a gyerekek köz­szélni, nagy meglepetéssel szol- lekedése az Üllői útra a legegy­gál: nincs testnevelői diplomája, szerűbb. Élővilág-technika szakon szer- De később elárulja, hogy még- zett tanári oklevelet, de a spor- is elkötelezett valamennyire az tot mindig is imádta, s tíz éve egyesület felé, mert amikor né­megvalósult az az álma, hogy hány éve döntős lett csapata az testnevelést is oktathat. úttörőolimpia országos fináléjá­A sportszeretetről talán elég bah, Keszthelyi Károllyal, a Fe­annyi, hogy egykor röplabdá- rencváros játékosmegfigyelőjé­zott, birkózott, kenuzott, fut- vei igen jó kapcsolata alakult ki. ballozott és dzsúdózott is, tehát S igaza van abban is, hogy tulaj­jócskán belekóstolt a sportba, donképpen mindegy a klubnak, Szerencsére remek testnevelő ta- hogy ő miért éppen oda irányít­nára is volt a ráckevei gimnázi- ja a tehetségeket, a lényeg az, imban, ha ő nincs, Zsin Gézának hogy ottvannak, talán eszébe sem jut, hogy tani- Sok mindenről elmélkedtünk tania kellene. még, klubokról, szakmáról. El­Alsónémedin sajátos mód- mondja például, hogy ő bizony szert választott. Az első órákon meggyötri a játékosait a heti felméri, hogy az osztály többsé- két-három edzésen, hadd tanulja­ge melyik sportágra fogékony a nak meg kemélnynek lenni ön­leginkább, és ezután elsősorban magukkal szemben. Miközben arra képzi őket. Mondja, hogy hallgatom, egy röpke másodperc­szerencsés a helyzete, mert Alsó- eltűnődöm. Manapság lépten­némedi a sport szempontjából nyomon beszélünk, hogy emel­átlagon felüli „emberanyaggal” ni kellene az iskolai testnevelés rendelkezik, kevés a csenevész, színvonalát, megtemerteni a di­amolyan tornából felmentett áksportot, javítani az iskolák és a gyerek. S ha valamelyik tanítvá- klubok, tehát a versenysport nya kiugró tehetségnek bizo- kapcsolatát, nyúl, akkor lemond róla a helyi S most itt ül egy ember, aki csapatban, és a Ferencvárosba csak nehezen szánta el magát, vezényli. hogy. beszéljen erről. Mert szá­A legutóbb három ifjúsági mára természetes, hogy ő ezt csi­labdarúgó érkezett tőle az Üllői nálja. P. Gy. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom