Fradi műsorlap (1987/88)
1987. szeptember 27.
12 Fradi műsorlap A Ml SZURKOLÓINK Akinél az étlap is zöld-fehér O v „g^ten «te. > BADACSONY PARK U. 5. ® 8Í/J1-054 & DIPLOME DE MAITMSE MAISON DE QUALITE Mányai Loránddal úgy jó másfél évtizede találkoztam utoljára. Kollégám, barátom, Lantos Gábor, akivel akkoriban egy rovatban, egy szobában, sőt egy asztalnál dolgoztunk a Népsport s szerkesztőségében (neve az élő Fradi—lexikonok előtt nem lehet ismeretlen, hiszen a zöld—fehérek színekben úszott egykoron csúcsot csúcs után, ma már szakmát és sportágat váltott, a Bp. Honvéd vívóinak főnöke) mondta egy szép napon, hogy ha már úgyis ott járunk a Várban, ugorjunk be az Aranyhordó vendéglőbe. Ugorjunk be, mert szeretne nekem ott bemutatni valakit, akinek az ereiben „zöld— fehér vér folyik”, aki akkora fradista, hogy a gyerekeit is legszívesebben a Flórián, a Máté és a Tibor keresztnévvel ruházta volna fel... Az Aranyhordó akkori üzletvezetője valóban bizonyította „ősfradista” mivoltát, Mátrai rostélyost ajánlott Albert palacsintával, ezzel azonban ismerett- ségünk véget is ért, mígnem egy szép nap (nemrégiben) a Fradi Műsorlap szerkesztője szólt, készítenem kéne egy kis beszélgetést, bizonyos Mányai Loránd úrral, aki évtizedek óta él—hal a Ferencvárosért, s akinek a neve számomra bizonyára nem mond semmit, de ettől akár még nagy zöld-fehér hívő is lehet az illető... Nem említettem én egy árva szóval sem azt a bizonyos Várbéli találkozást, gondoltam Loránd számára is meglepetés lesz, ha ennyi év után csak úgy rányitom az ajtót. Igenám, de az ügy azért ennyire nem volt egyszerű. Gyorsan kiderült, hogy Mányai úr már régen nincs az Aranyhordóban, sőt nem kevesebb, mint 170 kilométerre Budapesttől, Badacsonyban váltja meg éppen az enyhén szólva is halódó vendéglátóipart. A régi ismerősök felkutatásában persze az ember nem ismer lehetetlent; különösen akkor nem, ha Fradista az illető... — Ez most az én birodalmam. .. — mutat körbe a jó gazda minden büszkeségével a Badacsonyi Halászkert üzletvezetője. Mit mondjak...van mit nézni a birodalmán! Gyönyörű üzlet, igazán idegenforgalmi különlegesség, amely 1. osztályú besorolása és az árai ellenére messzeföldről vonzza ide elsősorban a külföldieket. Van itt minden, ami szem szájnak ingere, amit a magyar folklórra és a magyar konyhára kíváncsi idegen látni (no és természetesen enni, meg inni) szeretne. Jómagám azonban nem a Képes 7 népszerű rovatának, a vendéglátóipari egységeket kémlelő Inkognitónak a munkatársaként érkeztem, így gyorsan belevágunk fő témánkba, amely három nyomtatott nagybetűből áll csupán: FTC... Kötődésem a klubhoz, úgy kezdődött, mint a Fradistáké álÉTTEREM RESTAURANT tálában...Édesapán, id. Mányai Loránd nyakában ülve néztem végig az első Ferencváros mécseseket, első emlékem 1950-ből van, ott voltam azon a találkozón, amelyen szegény Rudas Ferinek eltörött a lába... Néhány mérkőzésen keresztül csak az e- lőttem ülő kalapos bácsinak ütöttem mindig a fejét 90 percen át, de aztán egyre inkább kezdtem odafigyelni a játékra is... Később aktív sportolója lettem a klubnak, éveken át teniszeztem Fán- csy Feri bácsi keze alatt, olyan társsal többek között, mint Csánk Laci, aki aztán később a jégkorongcsapat kapusa lett... Közben elmaradhatatlan résztvevője lettem a mérkőzéseknek, nélkülem nem rendeztek Fradi meccset, sem az Üllői úton, sem Nyíregyházán, sem Zalaegerszegen. Külföldre is gyakran elkísértem a csapatot, hozzám hasonlóan Fradival fertőzött barátaim társaságában. A legemlékezetesebb túráink közé tartozott, amikor Szarajevóban kivertük a Zseljeznyi- csart és a KEK döntőbe jutottunk, aztán maga a döntő Bázelben, amely még akkor is örök életre emlékezetes marad, ha ott kikaptunk... Két igazán nagy generációjához kötődöm én ennek a csapatnak. Az egyik, amelyet Albert Flórián fémjelzett, s amely 1967-ben olyan bajnokságot nyert, amilyet szerintem magyar csapat meg nem nyert sem előtte, sem utána, a másik pedig az a gárda, amely Dalnoki Jenő keze alatt formálódott csupa fiatal, tehetséges futballistából. Nyilasi Tibi volt annak az együttesnek a sztárja, szerintem az u- tolsó olyan ferencvárosi labdarúgó, akinek a kedvéért még megteltek az Üllői—úti stadion leláA Minőség Háza kitüntetést is elnyerte már az üzlet. Az elismerés egyik érdekessége, hogy á személyzetnek fogalma sincs, mikor tesztelte munkájukat az a nemzetközi zsűri, amelynek többek között Kurt Waldheim és Barnard professzor is a tagja... mem, sok bánatom is, néha nagyon jó, néha nagyon rossz volt Fradistának lenni, no de ettől a klubtól lelkileg sohasem tud megAz őszi idény talán legjobb mérkőzését látjuk. Negyedórával a befejezés előtt 3-2-re vezet a Fradi a Vasas ellen. Hol egyik, hol másik kapu forog veszélyben. A hajrá minden bizonnyal még sok izgalmat tartogat. Az ülőhelyen ekkor néhá- nyan felállnak, s elindulnak a kijárat felé. Biztosan megy a vonatuk — mondja komolyan barátom, aki Székesfehérvárról jár rendszeresen az Üllői útra. Hm. Fél kilenc van, lehetséges. Odalenn a pályán fokozódik a küzdelem. A piros-kékek, úgy tűnik, hiába próbálkoznak az egyenlítéssel. Tíz perc van még hátra, amikor egyre többen hagyják ott helyüket — az ülőhelyen. Vajon miért mennek el ennyien? Vasasszurkolók, akik már nem bíznak csapatuk pontszerzésében? Fra- disták, akik úgy vélik, már eldőlt a találkozó? Netán más „pártállásúak”, akik szimpatizálnak valamelyik együttessel, s a fenti okok vezérlik őket? Megy a vonatuk — mondja barátom, de ezt már ő sem gondolja komolyán. Ennyi embernek? Aztán eszembe jut valami: mi lesz a televízióban? Mert a tv nagy úr, egy-egy jó(??) krimiért sokan lemondanak akár egy rangadóról is. Előkotorjuk a nejlonszatyorból az Esti Hírlapot. Hát persze, a Gyilkos című skót filmsorozat második részét vetítik kilenc óra húsztól a kettesen. Ha unalmas rossz meccs végén járnánk, még csak-csak megérteném a távozókat. Azért csak-csak, mert az utolsó sípszóig még lehet bízni az eredmény változásában. Szóval, ahogy fogynak a percek, úgy fogy a közönség is. Jó kétezerrel biztosan kevesebben vagyunk a végére. S ami különöválni az ember, hiszen ez egy mérgezés, egy betegség, egy állapot... Mindez néha heveny tünetekkel jár, néha viszont stagnál kicsit! Ma már ritkábban ülök be az autóba, hogy megtegyem a 340 kilométeres távot Badacsony—Budapest—Badacsony között, ennek azonban csak az az oka, hogy a csapat mind kevésbé játszik látványosan, szépen, gól- ratörően, támadószellemben. Egy várhatóan sokgólos Fradi győzelemmel kecsegtető mérkőzésért az ember a leggyötrelme- sebb utakat is vállalja, ám azért, hogy végignézzen egy kiszenvedésekkel teli 0—0-at, vagy egy kiizzadt egygólos győzelmet, arra tökéletesen megfelel a rádióközvetítés is. Ennek ellenére én ahogy zárunk, azaz októbertől, újra és újra ott vagyok a mérkőzéseken, s ha nem is a nyakamban, mert ahhoz már egy kicsit nagyok, viszem magammal a három fiamat is... A nyár jobbára munkával telik, egy 400 személyes bolt éppen elég tennivalót ad a gázdáinak, mi meg még néha a lehetségesnél is többet akarunk adni a vendégnek, hiszen a szüreti mulatságtól a sétahajózáson át a folklór műsorig szervezünk mindent, ami csak idecsalogathatja hozzánk az embereket... Eddig tartott Mányai Loránd gigantikus monológja ferencvárosi -mivoltáról, az újságíró számára az égvilágon semmi feladatot nem hagyott azon kívül, hogy jegyezze a mondókáját. Ajegyez - getés közben persze, hacsak pillanatokra is, de volt idő kicsit körülnézni. Hogy az üzlet napernyői zöld-fehérek, azon egy pil-' sen érdekes: szinte csak az ülőhelyről indulnak haza. Az állóhely többnyire az utolsó leheletig kitart. Ók nem sietnek, nekik nem számít, ha nem kényelmesen, hanem zsúfolt járműveken utaznak haza. Egyre jobban támad a Vasas, a Fradi beszorul saját kapuja elé, csupán egy-egy vérszegény kontrára futja. A felüljárón elhaladó kocsik közül jó néhány hangos tülköléssel serkentené erőtartalékaik bevezetésére a játékosokat. Már a nyolcvanötödik perc is letelt. Az első távozók már autójukban vagy a metrón ülnek, mások a buszon vagy a trolin zötykölődnek. Számukra már véget ért a mérkőzés, győzött a Ferencváros. Milyen méreg (vagy öröm) lehet otthon a rádióból, a televízióból, netán a feleségtől megtudni: más lett ám a végeredmény! A Fradi-szurkolók már a másodperceket számolják. Csak húzzuk ki! — hangzik innen is, onnan is. De jön — aznap már másodszor - az FTC-ből korábban kiebrudalt Szabadi, s egy beadást a bal sarokba fejel. Döbbent csend. A Vasas-pártiak hangos öröme jól hallatszik a néma stadionban. Három perc van még a kilencvenből — most már bizonyára ez marad az állás, így vélik ezt többezren, mert a gól utáni pillanatokban sokan fordítanak hátat a zöld gyepnek, s célozzák meg a kijáratot. Egyértelmű: ők mindannyian Fradi- hívek. S -két már inkább megértem, mint a korai hazaindulókat. A Vasasnak jó az iksz, a Fradi pedig — ismerjük annyira a mai csapatot — nemigen képes már ilyenkor az újításra, s idő sincs lanatig sem csodálkoztam. Ennek az ellenkezője lett volna lepő. Az azonban már nem akármi, hogy a Badacsonyi Halászkertben zöld—fehér színyomású étlapról válogathatják az ízesebb- nél ízesebb fogásokat a vendégek... Mátrai rostélyost és Albert palacsintát itt már nem árulnak. Uj idők, új emberek, új szokások a vendéglátóiparban is... De ki tudja...nem elképzelhetetlen, hogy egyszer (a készételek között) majd Dzuiják- pörköltet fedezhet fel a korgó gyomrú arrajáró... Lakat T. Károly Március 19—20. FTC—Pécs mérkőzés 2 napos kirándulással Indulás az FTC klubház elől a Cooptourist autóbuszával Pécsre. Városnéző séta, majd a mérkőzés megtekintése. A meccs u- tán továbbutazás Harkányba. Vacsora és szállás a Dráva szállóban. Vasárnap délelőtt a Siklósi vár megtekintése, majd továbbutazás Mohácsra és Szekszárdra, ahol a szurkolók városnéző sétákon vehetnek részt. Hazaérkezés Budapestre az esti órákban. Részvételi díj: 1230.-Ft. rá. A nézősereg zöme ennek ellenére végigizgulja még az utolsó akciókat. Aztán Németh Lajos hármat sípol, a Vasas-tábor és a vendégcsapat ujjong, míg a fra- disták tömegei lehajtott fejjel vonulnak el. Most már mindenki megy. A sajtot kiénekelték a Fradi szájából — már lefelé a lépcsőn ezt fejtegetik. Ki indulatosan, ki szomorúan, ki értetlenkedve. A stadion környékén nincs különösebb hangzavar. Egy ilyen döntetlent - hiába remek mérkőzésen született — nem lehet ünnepelni. „Végét vetik a zenének/S hazamennek a legények” - tömve a metró, a busz, a villamos, a troli. Hosszú a kocsisor. Megyünk haza. M. S. FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Klub kiadványa az Üllői úti mérkőzésekre Felelős kiadó: Hargitai Károly Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fotók: Pozsonyi Lajos, Magdics László Készült a MGKSZ Nyomdájában Felelős vezető: Mázi Ferenc (87.268) tói. Az évek során volt sok öröKl, MIKOR AKAR A FRADI-PÁLYÁN MECCSET NÉZNI? Szurkolóink több alkalommal kifogásolták az Üllői úti mérkőzések napját és kezdési időpontját. A jövő szempontjából talán nem érdektelen, ha<abdarúgó szakosztályvezetőségünk asztalára a szurkolói javaslatok ís odakerülnek. Az lábbi négy szelvény közül kiválaszthatják azt, amely Önöknek a legjobban megfelel és kivágva, levelezőlapra ragasztva elküldhetik az FTC labdarúgószakosztály címére. (1091 Budapest, Üllői út 129.) péntek j szombat J vasárnap 1 vasárnap 17 óra j 16 óra 1 11 óra J 19 óra _________I_____________I____________I_________ A KÖZÖNSÉG ELINDUL...
