Fradi műsorlap (1987/88)

1987. karácsony

Fradi műsorlap 9 MESTERSÉGE CÍMERE: Futballista, fűtitkár, játékvezető Volt egyszer egy kisfiú, akit Vad Pistának hívtak és már egé­szen kicsi korában arról álmodo­zott, hogy ő egyszer a'Fradi kö­zépcsatára legyen. Ott díszeleg­jen zöld-fehér mezben a nagy elődök járta Üllői úti pálya gye­pén, csupa híres labdarúgó kö­zött s góljaitól legyen hangos a lelátó. De nem csupán vágyako­zott a fent említett nagy tettek­re, de tett is érte, hogy egyszer majd teljesüljön szívé-vágya. Ez ügyben el is köszönt KSI-beli tanítóitól s bár nem azonnal a nagycsapatnál, de bejelentette igényét vágyai netovábbja, a Fe­rencváros kilences számot vise­lő mezére. A kölyökben kezdte, a leg­apróbbak között, 1969-et muta­tott a naptár s három esztendő múltán már a legjobb ifik között vetette szakítószilárdsági próba alá az ellenfelek hálóját. Akkor még sokan esküdtek rá, hogy ez a fiú sokra viszi a Fradiban. És akkor ő maga is hitte. Az élet azonban másként rendezte a szó­ban forgó forgatókönyvet. De er­ről meséljen maga cikkünk hőse. * Milyen volt akkor, 1972- ben, már-már az NB I kapujában az élete a zöld-fehéreknél? •- Mit mondjak, remek, Csu­pa jó futballista között játszhat­tam hétről hétre. ♦ Inkább arról ejtsen pár szót, miért húzódott el a belépő­je a legjobbak közé?- A fő ok az volt, hogy el­mentem a klubtól. Pontosabban elvittek. Mégpedig katonának. De azért a focitői nem szakad­tam el, hiszen Budai Laci bácsi hajdani igazán jó kis katonacsa­patába kerültem, a Kossuth KFS-ébe. Amikor kitelt a kato­naidőm, több együttes is megke­resett, az ajánlatok is kecsegte­tőek voltak, de természetes volt, hogy nekem csak egyfelé visz az utam. Vissza a Ferencvároshoz. Vissza, annak ellenére, hogy egyelőre nem az első csapat öl­tözője várt. De játszottam a tar- csiban s be-becseréltek már a leg­jobbak közé is. Volt úgy, hogy a 69. percben álltam fel a kispad- ról s a 71. percben már gólt lőt­tem. S nemcsak megtoldottam a gólok számát, hanem döntöttem is azzal a találattal. ♦ Sértette a statiszta szerep?' — Még csak ezt sem mond­hatnám. így beugróként is sze­reztem az 1976-77-es esztendő­ben 12 gólt s joggal gondolhat­tam,- ha nem ma, akkor holnap csak eljön az én idő.m. Már-már úgy gondoltam, egyenesben va­gyok, amikor ért a legnagyobb csalódás. ♦ Éspedig? — A bajnokság végén már a szabadságunkat töltöttük. Néhá- nyan barátok a csapatból együtt nyaraltunk a Balaton mellett, amikor az egyik nap a kezembe kerül egy Hétfői hírek, amelyben azt olvastam, hogy a ferencvárosi Vad Csepelre tart. ♦ Meglepődött? — Az nem kifejezés s beval­lom, nem is vettem igazán komo­lyan a hírt. De a szabadság végén az első edzésen hívattak s akkor már tudtam, hogy nem kacsa az a pár sor. ♦ Miért kellett mennie? — Egy hármas csere egyik láncszeme lettem. Az FTC a dorogi Majort akarta leigazolni, a csepeli Sándort a Dorog, en­gem meg a Csepel. Ennyi. ♦ Csak? — Nemcsak. Volt más ok is. Például, hogy sok volt nálunk éppen centerből. + Micsoda ritka időszak.- Ritka volt, de mint tény - igaz. Ott volt Szokolai, Eszterhá- zy és jómagam. Ez pedig ugyebár három. És sajna és voltam a har­madik a rangsorban. + Tehát fel is út, le is út.- Na nem, maradhattam volna. De a távozást választot­tam. ♦ Miért? Dacból? — Talán azért is. Meg azért, mert ekkor már nem élt sajnos az édesapám. Az biztos, hogy nem enged el. Az megmondta volna, hogy nincs dac, nincs meghátrálás, csak küzdelem van. Küzdelem egy posztért. És a Fe­rencvárosban. Én akkor még egy esetleges rövid ideig sem akartam a kispadra kerülni. A futball vitt el végülis a Fradiból. Csepelen két évet töltöttem. Bár eleinte ment is a játék, mindinkább ki­derült, hogy ez a „házasság” egyik fél részéről sem sikeres. Szakmailag nem illettem bele ab­ba az együttesbe. Békében vál­tunk el s mivel hívott a Volán — mentem. + Rövid hangulatjelentés az ott töltött egy évről?- Sok NB I-es focista ját­szott ott, jó volt közöttük, még annak ellenére is, hogy nem a Vad-dal kezdődött ott sem a csa­pat. Jól is indult a dolog, ott is rúgtam sorsdöntő gólokat, de az­tán nézeteltérésem támadt ma­gánügyben a vezetéssel s elkö­szöntem. Nem tudtam, mitévő legyek, amikor találkoztam Szi­geti Ferivel, aki Hódmezővásár­helyen dolgozott s lehívott ma­gához. Most pedig várom a meg­jegyzést, azt, hogy szép kis ván­dormadár volt ez a Vad István. + A látszat nem az ellenke­zőjét erősíti. — Van ilyen az életben. Pedig nem vagyok igazán valamiféle te­kergő típus s különösebb üzlete­ket sem kötöttem a járkálásaim- mal. Több okból sem. Legfő­képp mert csapnivaló üzletember vagyok. A hódmezővásárhelyi napok, hónapok a legszebb fut- ballemlékeim közé tartoznak. Abban a hangulatos, kedves vá­rosban nagyon szeretik a focit s szinte minden mérkőzés egy-egy ünnep volt. Itt is rúgtam pár gólt. Hogy mennyit, nem tudom, de biztos, hogy tíz fölött. Aztán rövid kiruccanás következett a DÉLÉP-hez. De még nincs vége. Jött a 22-es Volán, amelyik ké­sőbb RTK-ként szerepelt tovább. Kiestünk, ettől függetlenül meg­kerestek Budafokról s 32 évem dacára még mindig imádtam a focit. Mentem volna, de nem ad­tak ki. Mondták, várjam ki az időt, araikor jöhetek. De nem vártam. írtam egy levelet mosta­ni hivatalomnak s bejelentettem, hogy abbahagyom a játékot. + A többi tulajdonképpen már a ma. Ez meg közismert. Az is, hogy jelenleg két munkahelye is van. A hét nagyobbik részében NEVEZETES „ELSŐ GÓLOK”... Összeállításunkat a XX. század első góljával kezdjük. Hogy hol született meg? Nálunk magyaroknál, Budapesten... „A maga nemében páratlan módon ünnepelték meg többen a BTC footballjátékosai közül az új esztendőt. Szilveszter éjjelén jókedvűen kimentek a milleneumi pályára és éjfél előtt néhány perczel játékhoz fogtak és játszottak addig, míg tartott az éjféli harangszó. A játéknak érdekes képet nyújtott a havas talaj és a sűrűn szálló hó. A víg hangu­lat és a homály lehetővé tették, hogy a goalok - dacára a rövid idő­nek — sűrűn essenek. 3 : 3-ra végződött a játék, az első goalt pedig kétségtelenül a XX. század első goalját - Faubel Gusztáv rúgta.” Magyarországon az első bajnoki mérkőzést 1901. II. 17-én a Mille­náris-pályán játszották: BTC—BSC 4—0 (1—0) A magyar labdarúgás első „bajnoki gójját” Ray Ferenc szerezte! Ray korábban svájci és angol csapatokban is játszott, így komoly fut­ballista múlttal rendelkezett. A BTC az ő kezdeményezésére is ala­kult, 1897. januárjában. A hazai futballélet egyik megalapítója, szó­szólója volt. A sors .jutalma” lehet, hogy az ő nevéhez fűződik az el­ső magyar bajnoki gól sporttörténeti dicsősége. Bár akkor ennek je­lentőségét aligha érezték... Még mielőtt felidéznénk a magyar válogatott első hivatalos gólját, emlékezzünk meg arról az első nem „hivatalos” találatról, amit kül­földön szerzett magyar válogatott labdarúgó. Igaz, ez a válogatott csak Budapesti Ramblerek (kószálok) néven szerepelt, de a kor válo­gatott szintű játékosai szerepeltek benne és győztek is a Császár- városban. 1901. szeptember 8. Bécs: Budapest-Bécs 3 :2 „A magyar footbal-sportnak nem várt dicsőséget szerzett a buda­pesti Ramblerek bécsi szereplése.” - írták majd az összeállítást és a gólok történetét is közölték a Sport-Világban. Az összeállítás érde­kessége az volt, hogy az egyik játékos N. Other álnéven játszott! (Ot­her jelentése: másik) Ez az álnevű játékos szerezte a magyarok első külföldi gólját! „Other éles lövését Pekarna nem tudván jól megfog­ni, kezéből a földre esik, s onnan a lába között a kapuba gurul a lab­da.” A MAGYAR VÁLOGATOTT ELSŐ GÓLJA 1903. április 5. Millenáris: Magyarország-Csehország 2-1. Labdarúgóválogatottunk első hivatalos mérkőzése Magyarországon. A válogatott első gólját Borbás Gáspár, az FTC játékosa szerezte! „Az első negyedóra után a prágai kapu hálójában a labda fennakadt. Károly rúgta a labdát bal felé s a résen álló Borbás menthetetlenül rendeltetési helyére juttatta.” AZ „ÖRÖKRANGADÓK” ELSŐ GÓLJA 1903. március 1. Millenáris: FTC-MTK3—1 „A Ferencváros szél ellen küzdve, sűrűn támad és csak vagy 12 perc múlva sikerül a Testgyakorlóknak a játékot ellenfeleik térfelére terelni, hol hosszabb ideig tartó ostrom alá fogják azok kapuját. A Ferencvárosnak végre sikerül kibontakozni és csatárai a hatalmukba kerített labdával gyors iramban a Testgyakorlók kapujához rohan­nak, hol Braun a jobb oldalról, magas ívben lövi, a rosszul védő ka­pus kezei felett a labdát a hálóba.” AZ ELSŐ GÓL A FRADI PÁLYÁN 1911. február 12. Üllői út: FTC-MTK 2-1 A pályaavató mérkőzés 29. percében esett az első gól az új pá­lyán: a kitörő Schlossert Bíró már leszerelte, de az elpattanó labdára Slózi rárohant és óriási lövéssel a kapuba küldte. AZ ELSŐ GÓL AZ MTK PÁLYÁN 1912. április 1. Hungária krt:MTK-FTC 1-0 Az ünnepi beszédek, polgármesteri kezdőrugás után kíváncsian várták a nézők, hogy az új pályán ki szerzi az első gólt? Az MTK an­gol játékosa Joseph Lane neve került be a sprottörténelembe. A kis termetű játékos a 27. percben egy okos góllal megpecsételte a mér­kőzés sorsát, így ő lőtte a legendás pálya első gólját. AZ ELSŐ GÓL A MEGYEI ÜTI STADIONBAN 1922. szeptember 17. Megyeri út: UTE—FTC 2—1 A stadionavatón már aló. percben gólnak örvendhettek a hazai­ak: „Paulusz elfut, centerez, Priboj Schallerhez, ez pedig az üresen álló Szidonhoz passzol, aki a bal alsó sarokba éles lapos gólt lő.” A „hagyomány” tehát folytatódott: az FTC és az MTK pálya után az UTE stadion is hazai sikerrel avatódott. AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI „VILLANYFÉNYES GÓL” 1939. június 14. Latorca utca: Budapest-Brüsszel 4-0 Villanyfénynél ezen a mérkőzésen született hazánkban első „kivilágított” gól: Cseh II. a 8. percben elcsípett egy kapukirúgást és 18 méterről a hálóba lőtt. AZ ELSŐ GÓL A NÉPSTADIONBAN 1953. augusztus 20. Népstadion: Bp. Honvéd—Szpartak Moszkva 3-2 A Népstadionban az első gólt Szedov személyében szovjet labda­rúgó szerezte. A 25. percben lőtt góljával a Szpartak a49. percig ve­zetett. Az első „magyar gólt” Puskás beadását követően Bozsik 6 m-ről lőtte a hálóba. AZ ELSŐ „VILLANYFÉNYES GÓL” A NÉPSTADIONBAN 1959. szeptember 9. Népstadion: Bp. Honvéd—MTK 2—2 Két magyar csapat jutott a KK döntőbe— és az ő találkozá­sukra gyulladt ki először a fény a Népstadionban. Tichy személyében Honvéd játékosnak jutott az első találat dicsősége. a BLSZ főtitkári székében ül és intézi a szövetség ügyes bajos dolgait, hétvégeken pedig időn­ként bíráskodik.- Akkor hát vége is a riport­nak? + Más mondandója tehát nincs is?- De. Még lenne. Többek kö­zött az, hogy nem így gondoltam az életem akkor, amikor mint kis fradista gyerek álmodoztam. Másra gondoltam. Többre, szebb­re, nem pedig arra, ahogy mind­ez alakult. ♦ Tényleg, miért nem vitte többre? Ma már tudja az okát?- Inkább csak sejtem. Túl csendes voltam, nem tudtam kö­nyökölni, erőszakoskodni, han­goskodni. Nem volt nagy a szám, de azt hiszem elszántságból és akaraterőből is többre lett volna szükségem. + És mi a helyzet a mával?- Sok minden változott. A mostani Vad István távol áll at­tól a régitől. Ez keményedett, edződött, ezt a velem dolgozók azt hiszem igazolhatják. ♦ Hogy került s honnan a BLSZ-be, majd onnan főtitkár posztjára?- Furcsa helyről, A piacról. Ahol keményen dolgoztam. De nem a munkával volt nekem ott gondom, hanem azzal, hogy el­szakadtam a nagy szerelmemtől, a futballtól. Ismét visszajutottam a nagy véráramlatba, az ifjúsági sportosztályon kezdtem, aztán következett a főtitkárság. Meg­volt a sportszakmai végzettsé­gem, talán ezért is, de talán más tulajdonságaim miatt is rám esett a választás. ♦ Milyen a főtitkári szék?- Eleinte furcsa volt. Nem a mérete miatt, sokkal inkább a munka volt furcsa. Megtalálni a hangot azokkal a régi társadalmi munkásokkal, akiket nagyon be­csülök s igazán jól együtt is dol­gozom velük. , * Miért lett futballbíró? Mert ott is szép előmenetelre tett szert elég rövid idő alatt.- Eleinte hobbyból. Apám is az volt, igaz nem nagy meccseket dirigált. Talán tőle a vonzalom a síp iránt. Aztán komolyabbra fordult a helyzet. + össze lehet egyeztetni a két funkciót?- Eddig még sikerült s hi­szem, hogy igen. + Megismerik fekete ruhában is a pályán?- Természetesen. + Nem akart például soha­sem edző lenni?- Voltak ilyen gondolataim is, hiszen van edzői papírom is. De mégsem ülök egyelőre a kis­padra. + Szereti ma is az FTC-t?- Ez csak természetes. Sok ott a barátom, drukkolok nekik s bármilyen meglepően is hang­zik, visszatértem oda, mint játé­kos. De már az öregfiúk csapatá­ban. + A gyerekkori álom nem vált valóra. Vad Pista nem lett válogatott focista az FTC-ben. Lehet, hogy ma is álmodik vala­miről. Például arról, hogy egy­szer híres bíró lesz?- Miért ne? BLSZ főtitkár FIFA bíróról még sohasem hal­lottam... V.S. EGYOLDAL- EGY KÉRDÉS Ki szerezte 1987-ben az FTC első gólját?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom