Fradi műsorlap (1987/88)

1987. augusztus 16.

Fradi műsorlap szerzési lehetőségeink. A leg­nagyobb: a 86. percben Tátrai kapufára lőtt egy tizenegyest! Tátrai a mérkőzés után ma­gába roskadva ült az öltöző kispadján. Merengve mondta: - Lehet, hogy ezen múlik majd a továbbjutás. .. Springer Ferenc dr: — A csa­pat felette gyenge játéka igazán teljesen váratlan. A csatársor messze van a megszokott for­májától. Bécsben sokat kell majd jóvátenni. július 11. Bécs, 7000 nézó'. Jv: Bízik (Csehszlovákia) Vienna-Ferencváros 1—0 (1-0) G: Pollack Vienna: Havlicsek—Rainer, Kaller—Patzka, Hoffmann, Machu—Molzer, Gschweidl, Fischer, Poliak, Érdi. Ferencváros: Há da—Tátrai, Korányi—Hámori, Sárosi dr. Lá­zár-Bíró, Kiss, Jakab, Toldi, Gyetvai. Edző: Sándor József. „A tartalékos, később csonka Ferencváros körömszakadtáig harcolt, amikor védekezett. De a mérkőzés azon szakaszaiban ami­kor fölényben volt, összesen te­hát több, mint ötven percen át technikai fölényben volt. Sárosi dr. a mérkőzés nagyobbik felé­ben nagy játékainak emlékét idézte elénk. Az újonc Jakabról meg kell állapítani, hogy remek labdákat adott szélre és finom húzásai ellen nem volt fegyvere az osztrákoknak. Csakhogy ő is kidőlt a második félidőben. Törött lábszárcsontjával három­szor jelentkezett játékra, s mind a háromszor visszavánszorgott a kapu mögé, míg végül össze­esett. . . Korányi a mérkőzés után búsan ült az öltözőben és csen­desen megjegyezte: — Nekem köszönhetitek, hogy harmadik mérkőzést kell játszani. Ezzel arra célzott, hogy miat­ta ítélt a játékvezető - egyéb­ként jogtalan — 11-est. A fiúk azonban nyomban megnyugtat­ták Korányit: — Te nem tehetsz róla, te elsőrangúan játszottál, ne búsulj, Pesten vígan nye­rünk! A Ferencváros vezetői ugyan­is értékes sportdiplomáciai hú­zásként biztosították, hogy a harmadik mérkőzés Budapesten legyen! július 14. Üllői út, 16 000 néző. Jv: Barlassina (Olaszország) Ferencváros—Vienna 2—1 (2—0) G: Machu (öngól), Toldi, Kaller Ferencváros: Háda—Tátrai, Korányi—Pósa, Hámori, Lázár- Bíró, Kiss, Sárosi dr. Toldi, Kemény. Edző: Sándor József. Vienna: Havlicsek-Rainer, Schmaus-Patzka, Hoffmann, Machu—Molzer, Kaller, Gschwe­idl, Pollack, Érdi. „A két csapatnak ez a harma­dik mérkőzése sem elégítette ki a futballkritikust, de kétségtelenül ezen láttuk a legelfogadhatóbb, legtisztább játékot. 2—0-ra vezet­hetett a Ferencváros az első félidőben, igazságosan. A máso­dik félidőben már csak tartani akarta az eredményt. . Polgár: — A második félidő­ben lefogytam vagy négy kilót. Ideges volt a csapat. Irtó nagy volt a tét — érthető az ideges­ség. Nagyon szorongattak ben­nünket a végén. Sándor József, edző: - Amint az várható volt, küzdelemből állott az egész mérkőzés és mi jobban tudtunk küzdeni. Springer Ferenc dr: — Ha örülök is a győzelemnek, meg kell állapítanom, hogy a csapat, sajnos nagyon fáradt. A fiúk mindent kiadtak magukból. Nem tudom, hogy mi lesz négy nap múlva Bécsben, az Austria el­len. .. A második foruló többi ered­ményei: július 4. Róma: Lazio—Grashoppers 6—1 július 11. Zürich: Grashoppers-Lazio 3—2 TOVÁBBJUTÓ: A LAZIÓ(8-4) július 4. Bécs: Admira-GenoVa 2—2 BOTRÁNY MIATT MINDKÉT CSAPATOT KIZÁRTÁK! ELŐDÖNTŐK június 18. Bécs, 32 000 néző. Jv: Wüttrich (Svájc) Austria—Ferencváros 4-1 (2-0) G: Jerusalem, Stroh, Sárosi dr. Jerusalem, Sindelar. Austria: Zöhrer-Andritz, Sesta—Adameck, Mock, Nausch— Riegler, Stroh, Sindelar, Jerusa­lem, Neumer. Ferencváros: Háda—Tátrai, Korányi-Hámori, Sárosi dr. Lá­zár-Bíró, Kiss, Polgár, Toldi, Gyetvai. Edző «Sándor József. „A háromgólos vereség ellené­re is meg kell állapítanunk, hogy a Ferencváros nagyot javult az elmúlt mérkőzés óta! Ä szeren­cse most elkerülte a Ferencvá­rost. Ha szerencséje lett volna, egy góllal talán többet rúghatott volna, vagy eggyel kevesebbet kaphatott volna. A háromgólos vereségre sem lehet azt mon­dani, hogy igazságtalan, olyan remek az Austria.” Volt ezen a mérkőzésen még egy ötödik Austria gól is, ami végül mégsem lett gól! Sárosi dr. a mérkőzés után erről így beszélt: - Én már akkor rászóltam Sindelarra, ami­kor megkapta a labdát, hogy „ofszájd”! Sindelar nyugodtan továbbvitte és belőtte. Én azon­ban odamentem a játékvezető­höz és megkértem, jöjjön oda a partjelzőhöz. Odamentünk. A partjelző reszketett és kijelentet­te, hogy addig nem mond sem­mit, amíg játékos van a közel­ben. Én azonban kijelentettem, hogy mint csapatkapitány ott­maradok. Wüttrich bíró sem érezte magát valami jól, de ami­kor látta az osztrák partjelző habozását és húzódását, anél­kül, hogy az bármit is mondott volna, sarkon fordult és meg­semmisítette a gólt. .. Sindelar: — Nagyon szép játék volt. A Ferencváros sokat javult, de simán győztünk. Nyugodtan nézek a budapesti mérkőzés elé. Kemenessy: — 4—2 felelt vol­na meg a mutatott játéknak és az erőviszonyoknak. Polgár lö­vése a mérkőzés végén gólt ér­demelt volna. Az Austria tovább­jutását egyáltalán nem tekintem elintézettnek. Springer dr: — Az Austria most megérdemelten győzött. Remélem otthon mégis meg­mutatjuk, hogy az Austria sem verhetetlen, sőt a továbbjutást is kiharcoljuk. Azt hiszem, hogy kellemes meglepetést fogunk okozni híveinknek, és én azt tartom valószínűnek, hogy har­madik mérkőzés nélkül jutunk tovább! (A későbbiek ismeretében ez a nyilatkozat egyenesen döbbene­tes. . .) július 25. Üllői út, 22 000 néző. Jv: Dattilo (Olaszország) Ferencváros—Austria 6-1 (2-1) G: Kemény, Sárosi, Sindelar, Kiss, Kemény, Sárosi, Toldi Ferencváros: Háda—Tátrai, Korányi—Hámori, Polgár, Lázár- Táncos, Kiss, Sárosi dr. Toldi, Kemény. Edző: Sándor József. Austria: Zöhrer-Andritz, Ses­ta—Adamek, Mock, Nausch— Riegler Stroh, Sindelar, Jerusa­lem, Neumer. MEGTÖRTÉNT A CSODA! A FERENCVÁROS MAGYAR SZÍVVEL PÁRATLAN GYŐ­ZELMET ARATOTT! A KÉT NAGY ELLENFÉL AZ UTOL­SÓ ÉVEK LEGNAGYOBB IRA­MÚ, LEGSZEBB ÉS LEGIZ­GALMASABB MÉRKŐZÉSÉT VÍVTA! VILÁGRASZÓLÓ DIADAL! FERENCVÁROSI FIÚK! A MAGYAR SPORTTÁRSADA­LOM LEVESZI A KALAPJÁT HŐSI TELJESÍTMÉNYETEK ELŐTT! Ilyen és hasonló címszavak köszöntötték az újságokban a Ferencváros nagy örömet okozó diadalát. A mérkőzés, a látottak értékelése is hasonló hangnemű volt: „Csoda volt amit a ferenc­városi tizenegy véghezvitt és a csodát nehezen lehet szakszerű­en magyarázni. A csoda előtt le kell borulni! Ilyen eredmény után csak dicsérni és áradozni volna szabad, ha azonban kisza­badítjuk magunkat a csoda le­nyűgöző hatása alól, akkor a nagy — az utóbbi éveknek ta­lán legnagyobb - mérkőzéséről a következőket mondhatjuk: a mérkőzést — és pedig ilyen arányban — a Ferencváros ma­gyaros szíve nyerte meg. Józan, hidegen megfontoló ésszel senki sem várhatta, hogy a Ferenc­város képes lesz behozni az Austriának, Minden Idők Leg­nagyobb KK csapatának Bécs­ben szerzett háromgólos előnyét. A Ferencváros mégis meg­tette ezt. Megtette mert szíve volt. Ennek a szívnek erejét nagy mértékben fokozta a kö­zönségnek olykor extázisig foko­zódó bíztatása. Ki kell monda­nunk, hogy a 11 ferencvárosi fiú mellett ez a lelkes nézősereg is osztályrészese a nagy győze­lemnek. A Ferencváros főereje a táma­dósorában volt, amelyben Sárosi játékospályafutásának egyik leg­nagyobb teljesítményét nyújtot­ta. Volt iram, lendület, összjáték, gólratörés, minden labdára való rámenés ebben az ötösfogatba. Legértékesebb eredménye azon­ban mégis a lendület volt, amely- lyel az Austria tömör, tudomá­nyosan kiképzett védelmének erejét megtörte. A mérkőzés az utóbbi évek legnagyobb iramú és legizgalmasabb mérkőzése volt. Az eredmény páratlan a KK történetében és a zöld-fehér színek hívei örök időkre büszkék lehetnek a csapatnak erre a tel­jesítményére.” Mielőtt a mérkőzésről egy nyilatkozatcsokrot átnyújtanánk, villantsuk fel a „történelmi” gólokat: Kemény éles fejesével 1—0, Sáro­si 25 m-ről bombagólt szerez, Sindelar 20 m-ről szépít, Kemény beadását Kiss bombafejessel kül­di a kapuba, 3—1! Kemény lapos lövéssel a 16-osról betalál, 4—1! Sárosi kiugrik Nausch és Sesta között és a kifutó Zöhrer mellett a hálóba helyezi az ötödiket! Táncos beadását Toldi bomba­fejessel küldi a hálóba, 6-1! Sándor József, edző: — Sze­rény, csendes munkámnak olyan gyümölcse ez, amely kimond­hatatlan örömet jelent számom­ra. Minden köszönetem a fiuké és a lelkes vezetőségé. Pataki Mihály: — Ennek az Austriának üyen legyőzése ko­losszális teljesítmény, amelyre egész Európa felfigyel. Sárosi György dr: - Életem legszebb mérkőzése. Nagyszerű érzés ilyen őszinte és nagy örö­met szerezni olyan sok ember­nek. (Sárosit a mérkőzés végén a vállukon vitték le a szurkolók! A szerk.) Sesta: — Nincs kifogásunk a vereségre. Kikaptunk, a Ferenc­város jobb volt. Zöhrer kapus nem tehet a gólokról. Sindelar: — Toldi a második félidőben döntő tényezője volt a Ferencváros győzelmének. Az erő, amellyel ő kitör és a pom­pás szöktetések, amelyeket Ke­ménynek adott. . . Toldi a Fe­rencváros csatársorában nélkü­lözhetetlen! Révész, az MTK egykori válogatott hátvédje: — Életemben ilyen remek meccset még nem láttam. Mint régi MTK- istának csak azért fájt a szívem, hogy a Hungária miért nem tud így küzdeni, mint a Fradi. Barna Sándor, a Phőbus elnö­ke: — A legnagyobb fegyvertény futballban, amire emlékszem. Marzetti Mario, olasz újság­író: — Csodálatos a Ferencváros teljesítménye. Megragadja az em­ber szívét. Nagy döntő lesz a KK-ban! TOVÁBBJUTÓ: A FERENCVÁ­ROS (7-5) * A másik ágon a Lazio játék nélküljutott a döntőbe! A döntők eredeti időpontja augusztus első hete volt. A KK bizottság — az elődöntő botrá­nya miatt — ezt őszre halasztot­ta, így az első döntőt csak szep­temberben játszották Budapes­ten. DÖNTŐK szeptember 12. Üllői út, 30 000 néző. Jv: Christ (Cseh­szlovákia) Ferencváros—Lazio 4—2 (1-1) G: Toldi, Busani, Sárosi, Sárosi, Piola, Sárosi Ferencváros: Háda—Tátrai, Korányi-Magda, Polgár, Szé­kely— Táncos, Kiss, Sárosi dr. Toldi, Kemény. Edző: Rauch- maul Emil. Lazio: Blaspn—Zacconi, Mon­za—Baldó, Viani, Milano—Busani, Marchini, Piola, Camolese, Costa. Óriási taps köszöntötte a pá­lyára lépő fradistákat, a sor élén Táncos haladt, legvégén Sárosi. Köszöntötték a nézőket, majd a hangszórón keresztül felhang­zott a két nemzet himnusza. A játék kezdetén pedig fel­hangzott a dübörgő Hajrá Fradi! Az első gólra nem kellett sokáig várni: Toldi a 22. percben közel­ről bombázott a hálóba! Aztán az olaszok 4 perc múlva — les­gólból — egyenlítettek. Az ese­mények a II. félidőben sűrűsöd­tek. ítélt javunkra két 11-est a játékvezető, de másik kettőt már nem! Nem adta meg Sárosi szabályos gólját sem.. . „A Ferencváros nem volt olyan jó, mint az Austria elleni 6—1-es mérkőzésen. Bár érzé­sünk szerint ha a játékvezető Sárosi gólját megítéli, könnyen kialakulhatott volna most is a 6—1. A 4—2-es gólarány tehát inkább az olaszoknak kedvez. Három gólkülönbség magyar győzelem jobban megfelelt volna a játék képének és a mutatott teljesítménynek. Azonban azt is el kell ismerni, hogy volt néhány olyan pillanat is amikor rosszab­bul is kiüthetett volna a végered­mény.” Springer Ferenc dr: - A haj­rában a Ferencváros gyengébb­nek bizonyult, mint ellenfele. Egyébként a nagyobb akarat­erő győzött. Az eredmény igaz­ságos. Rómában azonban sokkal jobban kell majd játszani. A Ferencváros játékosai a Lazio elleni mérkőzés után nem széledtek szét, hanem a klub­házban gyülekeztek. Elég csen­des volt a hangulat, de lassan kiengedett a feszültség. A vacso­rán már jobb volt a hangulat. Toldi Géza megjegyezte: — Ez a KK már a kezünkben van, s nem engedjük ki! október 24. Róma, 15 000 néző. Jv: Wüttrich (Svájc) Ferencváros—Lazio 5—4 (3—4) G: Costa, Sárosi, Sárosi, Piola, Piola, Piola, Toldi, Kiss, Sárosi. Ferencváros: Háda-Tátrai, Korányi-Magda, Polgár, Lázár- Táncos, Kiss, Sárosi dr. Toldi, Kemény. Edző: Rauchmaul Emil Lazio: Provera-Zaccone, Monza-Baldo, Viani, Milano- Bussani, Marchini, Piola, Carmo- lese, Costa. „Pontosan három óra van amikor megjelenik a Ferencvá­ros csapata. Az élen ismét Tán­cosjár. Ez már kabala a Ferenc­városban. A zöld-fehérek üdvöz- lik a közönséget és a B-közép hatalmas huj-huj-hajrába kezd. Nyomban felhangzik a magyar himnusz, amelyet a nagy szám­ban érkezett magyar szurkolók zúgva énekelnek. Három óra hat perckor rúgja el Piola a labdát és a különvonattal érke­zett B-közép olyan harsányan kiabálja a Hajrá Fradit, hogy ez a hangorkán elnyom minden más hangot.” A Lazio már a 36. percben behozta a budapesti hátrányát, azaz 4—2-re állt itt is a mérkő­zés. Piola 17 perc alatt mester- hármast ért el. Szünetig egy Toldi bombagól adott reményt a jó ferencvárosi folytatásra. A második félidőben zuhogó eső­ben és egyre paprikásabb han­gulatban folytatódott a gigászi küzdelem. A 17. perc sorsdön­tő eseménye: Piola tizenegyesét Háda kivédte! Tíz perc múlva Kiss megszerezte a kiegyenlítő gólt! (Kiss: — Kemény szöglet­rúgására Sárosi felugrott fejel­ni, de elnyomták és a tovább szálló labda a vállamról pattant be a hálóba. Nem tudtam erőt adni bele és ezért gurult olyan lassan.) Aztán egy elképesztően várat­lan Sárosi gól betetőzte a ferenc­városi diadalt: „Kemény jól íveli középre a labdát Sárosi ugrik érte, de a magas labda elszáll a ferencvárosi középcsatár feje fö­lött, ki egészen Táncosig és a jobbszélső visszaíveli középre az ötös vonal és a 11-es pont közé. Sárosi az ötös vonal tájáról visz- szafelé fut és sem Provera, sem a közönség nem is álmodik arról, hogy ebből a lehetetlen helyzetből lőni lehet, hiszen Sá­rosi teljesen háttal áll a kapu­nak, amikor találkozik a labdá­val. Ö azonban nem olyan le­gény, aki lehetetlennek látszó feladatoktól megijed és a kapu­nak háttal állva hirtelen, jobb lábbal kapura húzza a labdát, s az a középen dermedten álló Provera és a jobb kapufa között félmagasan a Lazio kapujába süvíti. — Gyurka! Gyurka! — kiabálja a magyar tábor, a fe­rencvárosijátékosok pedig körül­fogják Sárosit és csókolják sáros arcát. Ragyogó teljesítmény, rit­kán látottt szép gól. A csodálatos szép gól méltó betetőzése volt a Ferencváros nagy teljesítményének és méltó volt a gyönyörű mérkőzéshez. A hármas sípszó után a két csa­pat feláll egymás mellett egye­nes sorban a díszpáhollyal szem­ben. Balról a Lazio, jobbról a Ferencváros. A közönség irtóza­tosan zajong, amikor a hangszó­rókból a magyar himnusz beve­zető része kezd hangzani. A B- közép vezetésével a magyar tábor ércesen énekelni kezdi nemzeti imádságunk szövegét. Az ének alatt a Ferencváros győztes legénysége felvonul a díszpáholyba. Itt Starace át­adja a kupát Sárosinak. A fiuk az átadás után egy darabig állnak, úgy látszik beszédet is vártak volna. De beszéd nem volt. Ott állt a kimerült, de boldog csapat, szemben a dísz­páholy előkelőivel és elénekli a himnuszt. Sárosi Gyurka úgy énekel, hogy szeméből szünte­lenül potyog a könny. De énekel...”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom