Fradi műsorlap (1987/88)

1987. karácsony

Fradi műsorlap 3 ERZESEK ES EMLEKKEPEK-1987-ből... Amikor ezek a sorok megje­lennek, javában tart még a vásár­lási láz, a karácsonyi ünnepekre, az Újévre való készülődés. A Fe­rencváros labdarúgói akkor már túllesznek az ausztriai villámtor­nán, s szabadságukat töltve leg­feljebb az új csapatfénykép kéz­hezvétele kapcsán gondolnak a januárban kezdődő alapozásra, a bajnokság tavaszi menetrendjére. S talán fölvillan az újabb tabló nézegetésekor az a december ele­ji délelőtt, amikor a csípősre for­dult időben a fényképezéshez készülődtek, fölelevenítve köz­ben néhány emlékezetes őszi pil­lanatot a bajnoki fordulóból. Közülük Pintér Attiláét, Kel­ler Józsefét, Bánki Józsefét, Kin­cses Sándorét, Zsinka Jánosét, Fischer Pálét, Dukon Béláét és végül, de nem utolsó sorban Zsi- borás Gáborét örökítette meg a Fradi Műsorlap. Pintér Attila: - Szerencsés helyzetben vagyok, hisz első em­lékező lévén, én beszélhetek elő­ször az Újpesti Dózsa elleni dia­dalról. Ez a 4—1 felejthetetlen élménye mindannyiunknak. Zi­vataros meccsekkel a hátunk mö­gött, sok-sok keserűséggel dúsí­tott előzmények után, sikerre éhesen érkeztünk a Megyeri útra. Természetesen szezonkezdet óta arra vágytunk, hogy örömet sze­rezzünk szurkolóinknak. Helyet­te viszont épp az ellenkezőjét ér­tük el. Valójában gyenge szerep­lésünkkel rendszeresen bosszúsá­got okoztunk. S akkor jött az új­pesti meccs. Amikor idegen pá­lyán, olykor szemre is tetszetős játékkal szereztünk örömet a szurkolóknak. Fradi Műsorlap: — Nem ját­szott közre a nagy akarásban az ausztráliai utazás megcsillantása? P.A.: - Nem, kizárt dolognak tartom. Én például vasárnap tud­tam meg az ausztrál túra lehető­ségét, ha a srácok hamarabb hal­lottak volna róla, biztosan hoz­zám is eljut a hír. Főleg egy ilyen. Téved, aki ebben keresi a siker titkát. Azon a mérkőzésen minden bejött. S már régen bizo­nyítani akartuk, több van ben­nünk, a Ferencvárosnak nem a táblázat alsó régióiban kell ta­nyáznia. Remélem, ezt - jó ala­pozás után — tavasszal tartósan be tudjuk bizonyítani. Nekem ez a gondolat és természetesen az október végi Megyeri úton tett látogatás emléke lesz ott - kép­zeletben ajándékként - a kará­csonyfa alatt. Keller József: - Ha erre a sze­zonra gondolok, legelőbb a bo­kám állapota, a rendszeres fájdal­mak miatti gyötrődések jutnak , eszembe. Az első hat-hét bajno­kin végig fájt a lábam. A Debre­cen és a Honvéd ellen még kevés­bé, de a pécsiek ellen bizony an­nál inkább. Nem is ment a játék. A kritikus szakaszban gyűjtöt­tem a legtöbb sárga lapot. Eny- nyit még soha nem mutattak fel nekem. Nyilván mert szabályos eszközökkel nem tudtam volna megoldani a feladataimat. Lega­lábbis én ennek tudom be a „gyűjtemény” gyarapodását. Nem magyarázni akarom a bizo­nyítványt, de az orvos rá a tanú, és a segítő közreműködő is egy­ben, edzések után rendszeresen kezelésre jártam, injekciókúrá­kon estem át, hogy az ultrahan­gos beavatkozásokról, a fíziko- therápiákról ne is beszéljek. Bal­szerencsesorozatom tovább foly­tatódott, amikor a Siófok elleni meccs előtt a vállamon sérültem meg, s az orvosi ellátásnak kö­szönhetően léphettem pályára. A játék? Természetesen nem úgy ment, ahogy szerettem volna. F.M.: — Pedig, amikor egész­séges volt, elegáns, nagyvonalú dolgokat produkált. K.J.: — Sajnos, kevésszer jött ki a lépés ezen az őszön. Szeren­csére most már egészséges va­gyok. Úgy érzem, minden porci- kám ép. Az alapozás idején, az edzéseken erre szeretnék vigyáz­ni, hogy tavasszal egy jó Fradi­ban, egy jó Keller stabilan álljon a balhátvéd posztján. A legfonto­sabbat, az egészséget tehát már megkaptam karácsonyi ajándék­ként. Valamit még várok, de ezt a menyasszonyomtól. Nyáron je­gyeztük el egymást, s feltehető­en most kapom az első menyasz- szonyi ajándékot tőle. Hogy mit? Nem tudom. De sajnos még azt sem, én mivel lepem meg őt! Bánki József: — Én legszíve­sebben egy nagy fehér fátylat szeretnék karácsonyra, amivel be lehetne borítani az 1987-es esz­tendőt. Ez egy nagyon lidérces évem volt, semmi nem jött össze. Vagy ha valami igen, akkor az elé feltételenül negatív előjelet kell kitenni. Anyám elvesztése még mindig kísért, apám hosszú betegeskedése sem úgy végző­dött, ahogy szerettük volna. A sebészi beavatkozás elkerülhetet­lenné vált. A magánéletbeli fe­szültséget a pályán nem tudtam levezetni. Nem ment a játék. Még szerencse, hogy klubon be­lül, a barátok között sok szere- tetet, megértést, jó szót kaptam. Éreztem a jóindulatot a legkeser­vesebb pillanatokban is, és ez se­gített elviselni a sűrűsödő nehéz­ségeket. F.M.: - A közönség azonban kevésbé volt megértő... B.J.: - Tudom. Nyilván a já­tékom volt elfordulásuk elsődle­ges oka, de sajnos, rosszindulatú nyilatkozatok is olyan hangula­tot teremtettek körülöttem, amely az intrikának, a gyakran megalapozatlan és bántó bírálat­nak kedvezett. Ráadásul a bal- szerencse is célba vett. Ahogy megérkezett az új vezetés, rög­tön megsérültem. A Videoton elleni meccsen egy ütközés után megfájdult a térdem, s azóta is érzem a lábamat, még nincs r rendben. Természetesen ismét szeretném, ha szeretnének, ha a közönség jól szórakozna a lelátó­kon, örülne az eredményeink­nek. Ezt pedig csak jó játékkal lehet kiérdemelni. Tavasszal min­denképpen föl kell szívni magun­kat. Szerencse, öltözőn belül a jövőben nemigen kell számolni rosszindulattal. Készülünk az új szezonra, nehéz munka lesz, de remélem: megéri. Csak egészség legyen! Kincses Sándor: - Én ott folytatom, ahol a Dodó abba­hagyta. A sérülések engem is ül­döztek, szerencsére az utóbbi szezonban ritkán értek utol. Az egészségen kívül a csapatnak több szerencsét, jobb eredmé­nyeket „rendelnék” karácsony­ra. Természetesen a siker nem jön magától, csak ha kemény munka előzi meg, akkor számít­hatunk rá. Ebben eddig sem volt hiány, de a téli felkészülésre — gondolom — most mindenki job­ban odafigyel. F.M.: — Emlékezetes ese­ményt eddig nem említett. KjS.: — Legyen szabad az óév vége felé egy személyes örömöt felidézni. Június 2-án ugyanis megszületett kislányom, aki a Kitti nevet kapta. így már hár­masban vagyunk. A név talán kissé különös, de nekem tetszik, ezért választottam. Szerintem jól illik a vezetéknév mellé. A jó já­tékra immár két nő ösztönöz. Esetenként nagyon is közvetle­nül, a lányokra ugyanis keresni kell... Fischer Pál: — Képzeletben a Dózsa meccs két gólját teszem a karácsonyfa alá. Akkor úgy éreztem, kijött a lépés, hasznára voltam a csapatnak. Ézzel nem akarom azt mondani, ha jobban odafigyelek, esetleg még több nem jött volna ki belőlem. Hisz gólhelyzetem is akadt még né­hány. A Megyeri úti jó játék azonban viszonylagos. Távolról sem jelenti azt, hogy meg lennék elégedve magammal. Mostanában a legtöbb újságíró szívesen fog­lalkozik a magánéletem feltétele­zett rendezetlenségével. Erről gyakran beszéltem már a nyilvá­nosság előtt, a helyzet ugyanis gyökeresen megváltozott. Bár tu­dom, a mende-mondák csattanó cáfolatát a rendszeresen muta­tott jó játék adhatja meg, nem pedig a szavak. Szeretném, ha a tavaszi idény meghozná az illő feleletet az annyiszor nekem sze­gezett kérdésekre. F.M.: - Fischer Pál a mai FTC ígérete, a csapat csatársorá­nak pillére lehetne. Mit jelent ez az Ön számára? FP.: — Tehetségnek monda­nak ma is, 22 évesen. De hasonló minősítést kaptam 18—19 éves koromban is. Szeretném végre elérni, hogy megbízható, jó fut­ballistának tartsanak, s nem egy­szerűen tehetségnek — esetleg évek múlva is. Nem vagyok érett játékos, noha immár tényleg csak a focinak élek. Számításom szerint egy év alatt elérem az ál­talam kitűzött szintet. Márcsak azért is, mert a csapat vezetői bíznak bennem, érzem: számíta­nak rám. Ez jön ki minden sza­vukból, ami nagyon jólesik. Ser­kent, ösztönöz. S a bizalmat ki­zárólag eredményes játékkal le­het legmegfelelőbben meghálálni. Zsiborás Gábor: - Nekem még mindig Zsófi, Gergő és Ba­lázs az ünnep, vagyis a hármas­ikreim. Jóllehet, nem idén, ta­valy születtek. Talán a hazai lab­darúgás történetének utolsó száz évében nem született futballistá­nak egyszerre három gyereke. Bár csak a „nagyobb családban”, a klubban is ákora lenne az öröm, olyan kiegyensúlyozott lenne az élet, mint otthon. Sajnos, az őszi szezon nem úgy sikerült,ahogy az induláskor elterveztük. A gyenge teljesítmény szinte állandósult a csapat.házatáján, így nem csoda, ha a hangulat sem túl rózsás. Ezen csak a siker változtathat. F. M.: A bevált kapusra min: dig nagyon számított a csapat. Nem nyomasztotta a nagy fele­lősség? Zs. G.: —Ellenkezőleg. Jó tud­ni, arról hallani, hogy az erőssé­gek között tartanak számon, hogy szükség van rám, bíznak bennem. Mondhatnám, ez a leg­jobb érzés. Szerencsére olyan a természetem, hogy a felelősség súlya nem bénít, inkább erőt ad. F. M.: - Emlékezetes védései közül melyiket idézné fel ne­künk? Zs. G.: - A Debrecen elleni el­ső idei bajnoki meccsen még volt hátra öt perc, amikor az őszi gólkirály, Melis Béla csukafejes­sel célozta meg a felső sarkot. Automatikusan ugrottam a labda után, nem volt időm döntögetni: megfogjam-e vagy kiüssem. Csak annyit tudtam, menni kell. Sike­rült a védés, bár máig sem értem, hogyan. Ez az emlék szintén ott lesz december 24-én este a kará­csonyfa alatt. Zsinka János: - A kedves él­mények között én az őszi esemé­nyek közül az edző változást eme­lem ki. Lelki egyensúlyomnak nagyon jót tett a csere. Jenő bá­csi nem szeretett, így aztán én se kedveltem őt. Kapcsolatunkból semmi jó nem jöhetett ki, ez va­lahogy a csapat teljesítményével is kapcsolatba hozható. Alberték beiktatása óta viszont műidig he­lyet kaptam a gárdában, s szeren­csére nem jöttem le azóta egyszer sem vesztesként a pályáról. Igaz, az MTK elleni mérkőzésen sérülés miatt nem játszottam. A Dózsa elleni parádén azonban igen, s ta­lán mondani sem kell: felejthe­tetlen élmény volt. F. M.: - Hogy született az em­lékezetes gólja a második félidő második percében? Zs. J.: - Néhány méterrel a felezővonalon túl kaptam az in­dítást. Közeledett Varga, megtol­tam a labdát, s túljutottam rajta. Kecskés becsúszó szerelését szin­tén .Jdvédtem”, s máris ott áll­tam az alapvonal mellett, kétmé- terre a kaputól. Fischer és Dukon középen várta az átadást. Kakas is erre készült. Hirtelen nem is tudtam, mit tegyek. Kivártam, a kapus kivetődött, én meg éles szögből rálőttem. Óriási örömöm­re a labda Kakas lábát érintve ju­tott a kapuba. Dukon Béla: — Számomra ez az év az egészségem visszaszerzé­sének élményével ér véget, ez nagyszerű érzés. A tavaszi térdsé­rülésem után sokan azt jósolták, idén már nem épülök föl. Dr. Le- ikó Dezső értő munkájának kö­szönhetem, hogy nem lett igazuk a pesszimistáknak. Három és fél hónap után már edzhettem, s éreztem, ebben a szezonban még játszani fogok. Ilyen nagyszerű orvos nélkül biztosan nem sike­rülhetett volna mindez. Szeren­csére a juniorban, az első próbajá­tékom után elpárolgott az a féle­lem, megszűnt az a lelki nyomás, amely a hosszú műtétek után ha­talmasodott el rajtam. Attól fél­tem, sosem leszek a régi. A sérü­lés gátolni fog a kedvem szerinti játékban. De Leikó doktornak hála, mégsem ez történt. F. M.: — Energikus, rámenős focit játszik. Ha kell ütközik. Nem fog változtatni a játékfelfo­gásán, egészsége megőrzése érde­kében? D. B.: — Felmerült ennek gon­dolata. Csakhogy nincs szükség stílusváltoztatásra, mert teljesen rendbejöttem. Erőszakos, ke­mény csatár szeretnék lenni, s ha módosítanék játékfelfogásomon, önmagamat adnám föl. Ezt pe­dig nagyon nem szeretném. F. M.: — A Dózsa elleni gólja nagyon jókor jött. D. B.: - Sokan Kakas nyaká­ba varrják, szerintem nem tehe­tett róla. A védők kifelé futottak, takarták a labdát. Amikor a ka­pus meglátta, késő volt. Egyéb­ként a jó tündértől sem kíván­hattam volna szebb ajándékot magamnak. Azt a bizonyos gólt a legkedvesebb emlékeim közé raktározom el. Az Újpest elleni találatoknak egyébként is külön jelentőségük van egy ferencvárosi labdarúgó életében. (h.k.j.)- Zsiborás melyik pá­lyán mutatkozott be az FTC első csapatában? fTOSZiRl Tartós külföldi kiküldetésre felveszünk Szovjetúnió tengizi szénhidrogén-lelőhelyre, szerelőipari mun­kára : vízvezeték-, központifűtés-szerelőket, minősített ív- és lánghegesztő szakmunkásokat Kereseti lehetőség a teljesítménytől függően, külszolgálati pótlékkal együtt átlagosan havi 30 000 Ft. Jelentkezés: Csőszerelőipari Vállalat 6. sz. Szerelőipari Üzem, 1117 Budapest, Budafoki út 95—97. 2. sz. irodaépület II/206. Telefon: 453-720/466. JANUÁRBAN MEGJELENIK! FRADI FUTBALLMÚZEUM (1927-1937) Egy sikeres Fradi évtized eseményeiről, érdekessé­gekről színes összeállítás - gazdag fényképanyaggal. A könyv a Monitor Stúdió gondozásában jelenik meg. Ára: 50 Ft. A Fradi ajándékboltban megrendel­hető.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom