Fradi műsorlap (1987/88)

1987. október 28.

4 Fradi műsorlap MI VAN VELÜK? Sok-sok éven át voltak az Üllői út kedvencei. Ki odaadó, csupaszív játékáért, ki elegáns szereléseiért, ki látványos átadá­saiért, ördöngős cseleiért, remek­be szabott góljaiért. Valameny- nyien sok nagy csatában vettek részt zöld-fehér mezben, számos sikerben játszottak főszerepet s öregbítették a patinás klub hír­nevét. Nem is olyan régen vala­mennyien erősségei voltak a Fe­rencváros labdarúgó csapatának, nélkülük szinte el sem lehetett képzelni hétvégeken a Fradi kez­dőcsapatát. Aztán szép lassan mindannyian búcsút vettek az FTC-től. Volt aki örömmel ment, mások nehéz szívvel, szomorúan tették be maguk mögött az öltö­zőajtót. A szurkolók még ma is sokat emlegetik őket. Felelevení­tik tetteiket s a szép napokat sűrűn visszaidézik. Emlegetik Rab Tibor nagyvonalú védőmun­káját, Takács László megbízható­ságát, szorgalmát, munkabírását, Ebedli mesteri szervezőkészsé­gét, mértani pontosságú hosszú indításait, Pogány László gyorsa­ságát, szemfülességét, beadásait, Szokolai László energikusságát, robbanékonyságát s valamennyi­ük góljait. Ók öten, izzig-vérig Fradisták voltak. Sok ferencváros hívő pon­tosan tudja merre járnak, mit csi­nálnak, de vannak, akik meg-meg- kérdezik az Üllői úti lelátón; mi lett velük? Nos hármukkal gyak­ran találkozhat, aki kilátogat az NB IlI-ban szereplő ESMTK mér­kőzéseire. Messzebbre kell utaznia annak aki Szokolait is látni akar­ja futballozni s mégmesszebbre aki Rab játékára is kíváncsi. LENT IS ÖRÖM GÓLT RÚGNI Az ESMTK—Sárisáp mérkőzés után egyszerre három volt ferenc­városi labdarúgót sikerült „kéz- rekerítenem”. Nem kellett hozzá más, csak megvárni, mig vala­mennyien kijönnek az öltözőből. Elsőnek Pogány Laci készült el az öltözködéssel.- Laci, milyen érzés a futball főiskolájából, az NB I-ból vissza­ülni az általánosba, az NB III „padjába’’. * Semmiféle lelkimegrázkód­tatást nem okoz számomra. Itt is ugyanúgy bosszankodik az em­ber a hibákon s feldobódik, ha jól megy a játék. Itt Jent” is öröm gólt lőni.- Nem mentél volna szíveseb­ben élvonalbeli klubba futballoz­ni. Ehhez ugyanis még egyáltalán nem vagy „öreg”. + Ez így igaz. Nem érzem magam öregnek, s valóban szíve­sen játszanék még az élvonalban, de mivel nem kerestek meg az NB I-ből, én pedig nem kilincsel­tem ez ügyben egy percet sem, így idejöttem. És nem is bántam meg.- Éspedig? + Nagyon jó társaság jött össze Erzsébeten, rendesek a srá­cok s azt hiszem futballistáknak sem akármilyenek. Egy szó mint száz, jól érzem magam és ez a fő.- Mit csinálsz ha nem futbal­lozol? + Építkezem.- Gondolom készülsz már a labdarúgás utáni időkre is? * Természetesen. Mivel ven­déglátós végzettségem van, a ké­sőbbiekben szeretnék nyitni egy kisvendéglőt.- Jársz néha még az Üllői úti pályára ? + Méghozzá sűrűn. És az öl­tözőben is mindig megfordulok. EGY BÚCSÜMECCSET AZÉRT MEGÉRDEMELNÉK Ebedli Zoli még mindig a régi. A pályán ugyanolyan látványos műsorokat produkál időnként, mint a Fradiban fénykorában. Most is mindig nála van a labda s ugyanúgy oda rúgja, ahová akarja, mint a hajdani NB 1-es időkben.- Hogy vagy Zoli? — kezd­tem az udvarisasság szabályai szerint a diskurzust. o Köszönöm, a lehető leg­jobban.- Nem hiányzik a Fradi? o Ez más kérdés.- Bemutatnád röviden a mos­tani csapatodat? o Természetesen. Nos az ESMTK egy stílusosan játszó, jó kis csapat, amelyik versenyben van az NB II-be jutásért s szerin­tem el is éri a célját. Ha pedig előbbre lép, ott is megállja majd a helyét. Gondolom a lényeget el­mondtam.-El. Most mesélj magadról. Mivel foglalkozol, mint amatőr játékos. o Állásban vagyok. Az ÉPFU-nál. Mint adminisztrátor.- Nem vágysz már a legjob­bak közé. Ügy értem az élvo­nalba? o Néha gondolok rá. De most itt rendben vagyok, nem is nagyon kívánkozom máshová. Legfeljebb ha Ausztriába hívnak profinak. Oda szívesen mennék.- A távolabbi tervek? o Máj egy bolt.- Mi jut eszedbe, ha valaki azt mondja; FTC? o Minden. Az eddigi egész életem.- Kapcsolatod az egykori kluboddal? o Kint vagyok a meccseken.- Tehát nincs tüske benned? o De van. Valamit fájlalok. Egy búcsúmeccset. Azt azért úgy érzem megérdemelnék. MAJDNEM NB I-ES SZÍNTEN DOLGOZUNK... Takács Laci nem sokat válto­zott. Most is csendes, szerény ember s az NB IlI-ban is ugyan­olyan komolyan veszi a játékot, mint fent. Mint régen. De ő min­dig ilyen volt, számára nem volt nagy meccs, meg kis meccs, min­degyikre ugyanúgy készült s min­degyiken megtette a magáét. Egyszerűen nem tud lélektelenül, gyengén futballozni. Ahogy ő fo­galmazott az ilyesmit nem enged­hette meg magának — sohasem.- Ha holnap hívnának az él­vonalba, gondolkoznál azon,hogy visszamenjél?' — érdeklődtem Lacinál.- Nos megmondom, kaptam ajánlatot azóta, amióta eljöttem az Üllői útról. De nem fogadtam el.- Nem találtad elég kecseg­tetőnek a meghívást?- Megtudtunk volna egyezni, mégis meggondoltam.- Netán azért, mert az NB III-ban már minden a futball.- Félreértés ne essen, nem ezért mentem az NB Ill-ba, mert terhes volt a munka. Itt is min­den nap edzünk és ha nem is él­vonalbeli a követelmény, de nem lehet ellötyögni az edzésidőt.-Én sem erre gondoltam. Inkább arra, hogy már gondolsz a jövödre. Arra az időre, amikor már nem a futballból élsz.- Való igaz, idekerülésemkor arra is gondoltam. Én is vendég­látóipari végzettséggel rendelke­zem és előbb-utóbb előveszem a bizonyítványt. — Milyen a kapcsolatod régi csapatoddal? — Sokat vagyok még manap­ság is a klubban. Sok ott a ba­rátom . . . — A fiadból labdarugót ne­velsz? — Ha úgy szereti a játékot, mint az apja, akkor úgy is az lesz belőle. Eleinte focizott, az­tán úszott, most éppen kajako­zik. Nekem egy a lényeges; sze­resse a sportot, szeresse amit csinál. SZERETEK FOCIZNI, KÜLÖNÖSEN OTT AHOL BÍZNAK BENNEM Szokolai László az egyetelen, aki boldogan távozott a zöld-fe­hérektől. A dolog nála érthető volt, hiszen prof iszerződést aján­lott neki annak idején a Sturm Graz. De ez már régen volt, ma már Szoki itthon focizik, ha nem akkor a Sport és divatáru üzleté­ben található. Én is ott keres­tem meg. — Hány évig profiskodtál Laci? + Három esztendőn át. — Amikor visszajöttél min­denki arra gondolt; a Fradiba ve­zet az utad. + Mi több én is. — Mégsem oda mentél, ha­nem az NB II-es Volánba. + Csupán csak azért, mert a Ferencváros nem hívott. Nyilván okkal, mert nem volt ott rám szükség. Ahol meg nem kell az ember... — Mi csábított a Volánhoz? + Nem mi, hanem ki. A régi ferencvárosiak. Martos, Bálint s ez rövid úton eldöntötte a dolgot. — Az elmúlt nyáron viszont eljöttél onnan. Elárulod miért? + Persze. A csalódás vitt el. Azt hittem egy esztendő múlva megint NB l-es játékos leszek. De nem... Nem tudtunk felkerül­ni. Pedig én hittem. Utána viszont már megcsappant a bizodalmám. Meg aztán az is kiderült, nem is ragaszkodtak már különösebben hozzám. — Miért éppen Gyöngyöst választottad? + Mert ők hívtak. Sőt, tő­lük tudtam meg, hogy végül is szabad vagyok. Most semmi gondom, jól érzem magam, mert miért ne érezném jól magam ott, ahol bíznak bennem. — Neked mindegy, hogy hol játszol? Fent, vagy lent? + Nem mindegy. De mint említettem inkább egy kiscsa­patba focizok, ahol szeretnek s építenek rám, mint fentebb, úgy, hogy megtűrnek. — Nem is olyan rég híre ment, hogy Debrecenbe hívtak. + A hír valós volt, csak me­netközben úgy éreztem komoly­talan az egész hívás. Mert akkor aligha vitatkoznak tízegynéhány ezer forinton, amit értem kellett volna adni. — Jó szívvel emlékszel vissza a Fradiban töltött évekre? + Hát persze. Az volt a csúcs. Az a hét esztendő... Ha tudok, minden meccsen ott vagyok most is. A Fradisták ugyanis mind egy­formák. AZ EDZŐSKÖDÉST MEGMÉRETÉSNEK SZÁNTAM Rab Tiborral való interjúra várnom kellett. A volt sokszoros ferencvárosi válogatott ugyanis meglehetősen későn ért haza Ausztriából. De amint megjött azonnal a lényegre tértem. — Hol is játszol most Ti­bi? — kezdtem a faggatod zást. o Egy megyei csapatban, úgy hívják Gattendorf. — De nem ez az első állomás a Fradi után? o Nem. Amikor lejárt a szer­ződésem az Üllői úton megkere­sett egy hazai megyei II. osztá­lyú együttes a Monor és hívott játékosedzőnek. — Csak egy ilyen kiscsapat­nak tűnt fel, hogy egy sokszo­ros válogatott egyesület nélkül van. o Az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy megkerestek az élvonal­ból is. Nem is egy klub, de nemet mondtam. Hogy miért. Abban az időben annyi csalódás ért, hogy egyszerűen nem volt lelki­erőm folytatni mindent, ott ahol abbahagytam. Volt szakedzői diplomám, hát eldöntöttem, meg­próbálok az asztal másik oldalára ülni. Az edzősködést megméret­tetésnek szántam. Kiváncsi vol­tam magamra, hogy egyáltalán vannak e jelek arra, lehet belő­lem valamire való edző, vagy sem. — És mire jutottál a pró­bával? o Nos voltak bíztató jelek. Közben persze futballoztam is, így aztán mozgalmasak voltak a heteim. Edzések, meccs ide­haza, aztán irány Ausztria s foci odakint. — Ma? , o Az edzői szerződésem már lejárt, futballozni viszont még futballozok. — Milyen a kinti csapat? o Hát nem valami fénye­sen szerepelünk. Amikor kike­rültem utolsók voltak, egy cél volt csak; a bentmaradás. Ez sikerült s hetedikek lettünk. De az új évben gyengélkedünk. Elment nyáron az egyetlen gól­erős csatárunk s azóta csak a kimaradt helyzeteket számoljuk gondosan. — Milyen poszton szerepelsz? o Középső középpályás va­gyok, korábban pedig a söpröge- tő szerepkört láttam el. — Harminckét éves vagy. Eb­ben a korban még sok kollegád tüsténkedik az élvonalban. o Én is érzek magamban annyi erőt, hogy vidáman csinál­hatnám odafent. Néha visszavá­gyom, de máskor biztos vagyok benne, hogy elég volt. — Biztos? o Majdnem biztos. — És ha kapnál egy igazán jó ajánlatot? o Nagyon mérlegelnék. — Egy ugyanilyen edzői aján­latra mit mondanál? o Egy biztos;bizonytalanság­ra, ingoványra nem építek. Le­gyen bármennyire kecsegtető az ajánlat. — Hány évet játszottál a Fradiban? o Tizenkilencet. — Nincs is több kérdésem. Sok szerencsét a pályához ezu­tán is. Hogy melyikhez? Ez tőled függ. v. s. TISZTELT SZURKOLÓK! A labdarúgó bajnokság tavaszi sorsolásának időbeni közlése lehetővé tette, hogy az FTC vidéki mérkőzéseire már most szervezhetjük a népszerű autóbuszos társasutakat. Ennek azért is külön örülünk, mért így szurkolóink egy részé­nek karácsonyi ajándékozási „problémáját” is segíthetjük, hi­szen egy—egy útra a részvétel biztosítása szép karácsonyi aján­dék lehet a Fradit és az utazást kedvelőknek. Valamennyi útra a Fradi ajándékboltban lehet jelentkezni a részvételi díjak befizetésével. JÖVŐRE SZÁRNYASHAJÓVAL a Fradi első váci bajnoki meccsére! Május 7. szombat: VÁC—FTC bajnoki mérkőzés. A szárnyashajóban 70 fő részére tudunk helyet biztosítani. A résztvevők előbb kirándulnak a Dunakanyarba, Visegrádon 2 órás tartózkodás. Majd indulás Vácra, a bajnoki mérkőzés megtekintése. Hazautazás, vacsora és tombola a szárnyashajón. A részvételi díj: 910.-Ft (utazás, meccsjegy, étkezés) Május 14. szombat: ZTE—FTC bajnoki mérkőzés. Utazás a Cooptourist autóbuszával Zalaegerszegre a kora regge­li órákban. Keszhelyen a Festetics kastély megtekintése-ebéd, majd továbbutazás a mérkőzésre. Érkezés az FTC klubházhoz az esti órákban. A részvételi díj: 590.-Ft Május 21. szombat: TATABÁNYA—FTC bajnoki mérkőzés. Indulás az FTC klubháztól a Cooptourist autóbuszával a kora délelőtti órákban. Ebéd Tatabányán a Csülök csárdában, majd a mérkőzés megtekintése. Hazafelé Bicskén borkóstoló... A részvételi díj: 330. - Ft MÁRCIUS 19-20. FTC—PÉCS MÉRKŐZÉS 2 NAPOS KIRÁNDULÁSSAL Indulás az FTC klubház elől a Cooprourist autóbuszával Pécsre. Városnéző séta, majd a mérkőzés megtekintése. A meccs után továbbutazás Harkányba. Vacsora és szállás a Dráva szállóban. Vasárnap délelőtt a Siklósi vár megtekintése, majd továbbutazás Mohácsra és Szekszárdra, ahol a szurkolók városnéző sétákon vehetnek részt. Hazaérkezés Budapestre az esti órákban. Részvételi díj: 1230.-Ft

Next

/
Oldalképek
Tartalom