Fradi műsorlap (1987/88)
1987. október 18.
„NAGYOK” LESZTEK? A nyári átigazolási időszak lejártával a katonaságtól leszerelt, illetve a megvásárolt játékosokon kívül két új arc is feltűnt a tréningező felnőtt csapat tagjai között. Nagy Sándor és Nagy Zsolt. A- kik csak az újságból értesültek szerződtetésükről, azt is találgatták, nem testvérek-e. A rendszeres meccsrejárók viszont pontosan tudták pusztán névrokonságról van szó. Csupán névrokonok lennének? Tény, vér szerinti rokoni kapcsolat nincs közöttük nincs közöttük, külsejük is me- ben különböző. Nagy Sándor például nyúlánkabb, tejfölszőke frizurát visel. Belső tulajdonságaikban viszont annál több a hasonló vonás. Melyek ezek? Remélem kiderül a velük készült beszélgetésekből. Elöljáróban csak any- nyit, tehetségükön kívül egyéb jellemvonásaik is fontos szerepet játszottak abban, hogy 1987. július elsején hároméves szerződést kötött velük a Ferencváros nagycsapata. Először Sándorral találkoztam. Az augusztusban 20. életévét betöltött fiatalember pontosan érkezett a randevúra. A kérdésekre kedvesen, őszintén válaszolt.- Hogy került az FTC-be?- Gyerekkoromban úsztam, három évet töltöttem a BVSC- ben. Elsősorban szülői unszolásra jártam le az uszodába. Később azonban egyre erősebb vágyat é- reztem magamban, hogy futballista legyek. Apám bíztatott is. Régi Fradi szurkoló, örült volna, ha sikeres labdarúgóvá válók. Anyu viszont ellenezte.- Feltehetően azért, mert a medencében kevesebb baj érheti, mint a pályán.- Igen, féltett. De én kitartottam elhatározásom mellett. Mondtam, ha nem visznek le a pályára, megyek magam. Végül apám állított az edző elé, nézzen meg, beválnék-e futballista- jelöltnek.- Mi a szülők foglalkozása?- Apám vámkezelő, anyu ó- vónő.- Hol kezdte a labdarúgó pályafutását?- Az Őrs vezér tere mögötti Fások pályán. Rózsa Lajos előkészítő csoportjában ragadtam. Egy év után, 1977-től lettem fra- dista. Horváth Ödön 10 éves koromban leigazolt. Onnantól kezdve játszottam mind a négy serdülőcsapatban, az,ifikben, a ,^cet- tő” kivételével. így jutottam el a felnőtt kerettel való szerződés- kötésig. Perlaki Istvánnak, Pósch Péternek sokat köszönhetek. Muha Józseftől, a junior edzőjétől is sokat tanulhattam. •- Mikor kecsegtetett először a felnőttbe jutás reménye?- Mág az ifi egyben. Nagyon jól ment a játék, Dalnoki Jenő már akkor tudtomra adta, igyekezzek, mert lát bennem fantáziát.- Melyik ifjúkori sportsikereire emlékszik vissza szívesen? — A serdülő eggyel nyert országos bajnokságra, s az ifi eggyel nyert második helyre. A Zalaegerszegtől kaptunk ki három kettőre, de egy nullra mi vezettünk. — Hogy tudta meg, hogy szerződteti a felnőtt csapat? — Éppen alapoztunk a nyáron az Üllői úton. Számolgattam, kinek jár le a szerződése-, ki megy el a keretből. Lesz-e sanszom felkerülni. A svájci túra e- lőtíi napon hívatott Havasi Mihály, s aláírtam a szerződést. Nagyszerű érzés volt. Kimondhatatlan boldogság öntött el, ami büszkeséggel is párosult, hisz Zsolttal ketten kerültünk csak föl a nagycsapatba a tartalékból. Ennél nagyobb érzés már csak a csapatba kerülés lenne. — A Kaposvár ellen, tehát a hetedik fordulóban jutott először hely számára a kispadon... — Igen, s ennek is nagyon ö- rültem. Bár egyelőre én vagyok az egyetlen, aki meég nem játszott bajnoki meccset a kerettagok közül. — Viszont játszott a válogatott tavaszi, Ferencváros ellen vívott előkészületi mérkőzésén. Méghozzá remekül. Nagy szerepe volt abban, hogy a válogatott a- Hg egy góllal tudta csak legyőzni a Fradit. — Szívesen emlékszem arra a meccsre. Annyian voltak távol a csapatból, például a válogatott keretben, hogy én is befértem. — Jelenleg nagy verseny folyik a posztokért... — Igen. Én valamelyik szélsőhátvéd helyett szeretném megszerezni. Alapvetően jobblábas vagyok, de a bal sem „süket” teljesen. — Ügy érzem, nem türelmetlen. Pedig az „egyke” gyereknek általában ez nem jellemző tulajdonsága. — Türelmesnek kell lennem, ami nem esik nehezemre. Tudom, még fiatal vagyok. Ki kell várnom, hogy a csapatban kezdő ember legyek. De azért jó lenne tudni, meddig várjak. Júniusban többeknek lejár a szerződése, lehet, hogy akkor jön el az én i- dőm. — Milyen a kapcsolata Dalnoki Jenővel? — Problémamentes. De sok ok nem is lenne a konfliktusra. Amit mond, megcsinálom. — Milyen edzőnek tartja? — Szigorú, következetes. Nem tűri a lógást, az edzések el- lazsálását. Megköveteli a rendet, a fegyelmet. A késésért büntetés jár, s ha valaki nem tartja tisztán a futballcipőjét, netán kint felejti az öltözőben, az sem ússza meg retorzió nélkül. — És a taktikai utasításokat, a szellemi felkészítést milyennek ítéli? — Általában minden ellenféllel kapcsolatban kapunk útmua- tást. A rögtönzés azonban nagy szerepet kap egy—egy meccs eldöntésében. — Milyen a kapcsolata a csapattal? — Ideálisnak mondhatom. De ebben biztos sokat segít Nagy Zsolt közelsége, aki a legjobb barátom, akivel már a serdülőben, s az ifiben is együtt játszottam. — Civilben mi a foglalkozása? —A Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskolában é- rettségiztem, de nem dolgoztam a szakmában. A vácszentlászlói Zöld Mező Mgtsz-ben vagyok sportállásban, havi 4500 forintos keresettel.- Szenvedélyei?- A játék. Nem iszom, nem dohányzom. Nagy Zsolt egy esztendővel fiatalabb barátjánál, júniusban töltötte be 19. életévét. Magáról, a játékról, terveiről nehezen fogalmaz. Inkább a pályán, tetteivel igyekszik felhívni magára a szakma, s a közönség figyelmét. — Hogy lett futballista? — Sárisápi a család, de apám Pesten tanult szakmát. Öntő lett a Ganz—Mávagban. Ott focizott is az ifiben, aztán abbahagyta. Már a szakmát sem gyakorolja, vagyonőr a közeli Tokodon. A focit persze ma is szereti, s örült mikor kiderült, van hozzá érzéke a fiának. Sárisápon úgy kerültem be tízévesen a serdülőbe, hogy az igazolásomban kissé korosabbnak tüntettek fel, hogy játékjogom legyen... — Más sporttal nem is próbálkozott? — Nem, csak a foci vonzott. — Hogy került Budapestre? — Apám nyomdokain haladva én is itt kezdtem a szakmatanulást. A szakközépiskolát hamar fölcseréltem a 2. számú szakmunkásképző intézettel, központifűtés-szerelő lettem. — Föl tudna most szerelni egy radiátort? — Azt még csak—csak, de egy fűtésrendszert már bajosan állítanék össze. Évek óta nem gyakoroltam a szakmát. A focinak élek. — Hogy lett a Fradi játékosa? — Gyerekkorom óta szurkolok a csapatnak. S a pesti kollégista évek elején a barátommal eljöttünk az Üllői útra jelentkezni. Pósch Péter megnézett és azt mondta, jól van fiú, maradj itt! Azóta bejártam a három ificsapatot, a juniort, s most végre július óta a felnőttben lehetek. — Legszébb eddigi emlék? — Az ifiben vívott országos döntő a Zalaegerszeg ellen. Itt én rúgtam az első gólt, végül kikaptunk. Mégis szeretem ezt az emléket. — Hogy tudta meg az egyesület szerződtetési szándékát? — Sokszor játszottam edzőmeccset a felnőttben, meg rebesgették is, hogy ketten a Sanyival esélyesek vagyunk. Egyszer csak hívattak, közölték a lehetőséget. Három nap múlva aláírtam a szerződést. — Azóta már többször szóhoz jutott, nem egyszer kezdő emberként a felnőtt csapatban. De a legnagyobb sikert a Vasas ellen aratta. Hogy emlékszik visz- sza erre a meccsre? — Bár döntetlen lett az eredmény, nekem csodálatos emlék maradt. A család olykor fölruccan egy-egy mérkőzésre, de ezen sajnos nem volt közülök senki. Megszereztem viszont a videofelvételt, s bár nekünk nincs videomagnónk, a szomszédban a- zért mindenki megnézhette. — A jó teljesítmény ellenére nem játszott végig. Miért? — Én kértem a cserét. Kétszer ugyanott megrúgták a combomat s a vádlim is begörcsölt. Amúgy is olyan típus vagyok, a pályán az utolsó erőmig küzdők. Ha viszont elfogy, inkább lejövök. — A Kaposvár elleni meccs u- tán is sokan dicsérték... — Hiába mondják, ilyen-olyan jól játszottam. Én tudom belül, ténylegesen milyen voltam, nem lehet megtéveszteni, elvakítani. Mindig ilyen voltam. Nem esek túlzásba, nem száll a fejembe a dicsőség. — A Vasas meccs után hogyan értékelte az edző a teljesítményét? — Gratulált hozzá. Többre nem is számítottam. Egy mécsesén jól játszani, nagyon kevés. Többször kellene megismételni azt a formát. Ezt szeretném elérni. — Hogy érzi magát a fővárosban? Hol lakik? — A Fradi népligeti vendégházában van egy kis szoba. Gál Tibor úszóval lakjuk ketten. Nem lenne rossz, csak szűkös. A vendégházban egyébként jó a társaság. Olykor moziba, ritkán diszkóba megyek. Ahogy időm engedi, haza is járok. — Nem fél attól, hogy a nagy szabadságával nem tud majd gazdálkodni? — Nem fogok elzülleni. Vigyázok magamra. Nem iszom, nem dohányzom. Mindent megteszek, hogy sikeres futballista legyek. — Munkahelye? — Sportállásban a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalatnál tartanak számon. Keresetem 4500 forint. — Milyen tervei vannak a Fradival? — Minden bajnoki meccsen szeretnék játszani, hogy jó teljesítménnyel megalapozzam a helyemet a csapatban. Bánki József, a Ferencváros labdarúgója a legjobbakat mondta a két fiúról. Szerény, szorgalmas, tehetséges ígéretek, akikkel jól járt a csapat. Dalnoki Jenő hasonlóképpen nyilatkozott. — Sokszor láttam játszani ő- ket. Igyekvő, szorgalmas, romlatlan gyerekek. Kívánom, maradjanak is ilyenek. Egyéként nem e- gyedül rajtam múlt a szerződtetésük. Az edzők együttesen is megtanácskozták, kit javasol Mucha József, a junior edzője, kit látna szívesen a felnőttek között Vépi Péter. Mindezek után döntöttünk a két Nagy felhozatala mellett. Hangsúlyozni szeretném, én nem szeretek játékosokat. Én a törekvést, az igyekezetei, azaz: a teljesítményt részesítem előnyben. Horváth K. József Asztalfogalalás: 339—373 II. osztályú árak! Étel és italkülönlegességek! KAPOSVÁRI FRADI MECCS - ADRIAI KIRÁNDULÁSSAL Április 16—szombat: Indulás az FTC klubháztól, a Cooptourist autóbuszával. Kaposváron az FTC—Kaposvár labdarúgómérkőzés megtekintése, majd vacsora és szállás. Az utazás során mindenhol félpanziós ellátás (reggeli, vacsora), szállás egyszerű 2—3 ágyas szállodai szobákban. Április 17—vasárnap: reggeli után továbbutazás az Isztriái félszigetre. Szállás Rovinjban. Április 18—hétfő: Kirándulás és városnézés Pulába. Továbbutazás Abbáziába. Április 19—kedd: Reggeli után elutazás Splitbe. útközben városnézés Rijekában. Április 20—szerda: délelőtt városnéző séta (stadionlátogatás is!), délután szabad program. Április 21—csütörtök: Továbbutazás Dubrovnikba, — útközben Mostari kirándulás. Április 22—péntek: délelőtt dubrovniki városnézés, délután szabad program. Április 23—szombat: Kirándulás a Kotori öbölbe. Április 24—vasárnap: Egésznapos szabadprogram Dubrovnik- ban. Április 25—hétfő: Elutazás Makarska érintésével Postojnára. Április 26—kedd: Továbbutazás Ljubljana érintésével városnéző séta- Mariborba. Délután maribori városnézés. Április 27—szerda: reggeli után hazautazás Budapestre. Az Üllői úti stadionban az FTC—Békéscsaba mérkőzés -megtekint- sével ér véget a 12 napos program. Részvételi díj: 18 900 Ft. Szóbeli jelentkezés a Fradi ajándékboltban. az 5 000 Ft-os előleg befizetése februárban.
