Fradi műsorlap (1987/88)

1987. augusztus 16.

Fradi műsorlap 3 Nyári nyilatkozatok SIKET MIHÁLY. Érdekes nevű szurkolónk a fradisták között akkor vált közismertté, amikor az FTC egyik bajnoki mérkő­zésén a kezdő rúgást végezte. — Köszönet mindazoknak, akik ezt a nagy lehetőséget nekem megadták. Annyiszor vágytam az Üllői úti pálya zöld gyepére, annyit álmodtam ma­gam Fradi mezben feszíteni s lám, mindez 1987 tavaszán meg­valósult! Nagyon jó érzés volt, hogy a fiuk között, ha csak egy percig is, de ott lehettem az üllői úti pálya gyepén. .. — Mikor látta először a fra- distákat játszani? — Még 7 éves koromban Nyír­bátorban. A Fradi ott játszott hírverő meccset és engem is ki­vittek erre. Egyébként Nyírbá­torban laktam egészen 1970-ig. Ott nagy becsülete volt a Fradi­nak. Emlékszem, hogy amikor a csapatot vártuk jónéhányszan összefogtunk és a járdát, a kerí­téseket befestettük zöld-fehérre és a kedvencek neveit felfestet­tük a frissen mázolt kerítések­re. . . Vidéken egyébként még ma is mindenhol nagy esemény a Fradi vendégjátéka. A közön­ség nagyon lelkes — de tapasz­talatból tudom, hogy csak addig, amig velük szemben is korrekt a klub. Mert bizony nagyon nagy csalódás az, amikor a leg­jobb csapatot beharangozó pla­kátok, újságok nyomán kitódu­ló helyi közönséget félig ifjúsá­gi, vagy junior csapat fogad a Ferencváros mezében. . . Ezek a vidéki emberek is megérdem­lik, hogy az „igazi” Fradit lát­hassák — mert nagyon lelkesek. Bírta József barátom — aki a Fradinak sok nyírbátori vendég- szereplését szervezte — egy öreg­fiuk meccsen, játék közben a pályán halt meg. ..- Siket Mihály a nézőtéren nagyon izgult egy-egy meccsen? — Az Üllői úti pálya felava­tása óta a 13-as szektorba szól a bérletem, fgy nem hirtelen fellángolásból mondom, hanem tapasztalatból: jónéhányan a 13- as szektorban nem kétlem, hogy hozzám hasonlóan szintén szere­tik a ferencvárosi fiukat. De ak­kor kérdem én, hogy miért nem buzdítják őket? Egyszerűen hi­hetetlen, de így van: már a 2.-3. percben meglett emberek szid­ják a SAJÁT játékosainkat egy- egy rossz megmozdulás után! Talán elfelejtik, hogy a mi ne­vünk SZURKOLÓ és nem SZI­DALMAZÓ. . . És ami szintén szomorú: egyik néző a másikat szapulja ahelyett, hogy ezzel az energiával a csapatot buzdítaná.- Mi a véleménye a csapat 1986-87. évi bajnoki helyezé­séről?- Kérem, nekem a hetvenes években megadatott, hogy lát­tam egy Ferencváros-Újpest 7-1-et, láttam az Estudiantes elleni diadalt, az MLSZ kupá­ért, egy 4—1-es Rába „verést” szóval csak úgy hirtelenjében — szép élményeim a múltból is vannak. De azt sem felejthe­tem el, hogy pár évvel ezelőtt még a kiesés réme is itt lebe­gett az Üllői úton! És akkor Dalnoki Jenő ezzel a , .halál­raítélt” csapattal feljött a közép­mezőnybe, majd dobogóközei­be! És ne felejtsük el, hogy közben nem igazoltunk világ­sztárokat, de még válogatott játékost sem! Szóval nem lebe­csülendő az az 5. hely. Különö­sen, ha figyelembe veszünk egy olyan tényt, hogy a 4. helyen az a Honvéd végzett, amelyiknek jóval nagyobb lehetőségei, játé­kosgárdája van - és akiknek a bírók mellesleg egy tucat 11-est ítéltek a javukra...- Mi az, ami a Ferencváros játékában nem tetszik? — Számomra érthetetlen, hogy majd minden meccsen — többnyire a II. félidőben — van egy olyan rövid periódus, ami­kor mintegy varázsütésre az egész csapat zavartan, kapkodva játszik. Biztos, hogy nem erőn­lét miatt van ez, mert túl a „holtponton” visszatér a szerve­zettség, de addig pontok győzel­mek mehetnek el. — És mi az amit örömmel lát meccseinken? — Ha szíwel-lélekkel játszó „Dukonokat” látok! Ha egy já­tékos ugyanis nem érzi megtisz­telve magát, hogy az FTC mezét viseli és csak úgy megy ki a pá­lyára, hogy lejátsza ezt a mécs­esét - az majdnem mindig kevés. De a „Dukonok” ilyent soha nem tesznek! Mindenhol — de az Üllői úti arénában különösen: nem lejátszani, hanem jól leját­szani, ha kell küzdeni kell a színeinkért.- Önnek, a szurkolónak mit jelent a Ferencváros? — Én ezt szavakkal nem tu­dom kifejezni, mert ha csak annyit mondok, hogy mindent jelent — az kicsit banális. Bár lenne egy olyan műszer, ami a Fradi iránt érzéseimet kimutat­hatná. Kimondhatatlanul bol­doggá tenné életemet, ha a közeljövőben legalább egyszer dübörögne az Üllői úti stadion­ban a ,Baj-nok csa-pat! Baj-nok csa-pat!” ünnepi kiáltás. Úgy, mint ahogyan az 1981-es emlé­kezetes FTC-PMSC mérkőzés után... PÉNZJUTALOM A „LAPTALANOKNAK". . . Siket Mihály, az FTC lelkes szurkolója egyedi módon kíván­ja jutalmazni a ferencvárosi labdarúgók sportszerűségét. A „versenyben” azok a játékosok vesznek részt, akik az FTC őszi bajnoki mérkőzésein sem sárga, sem piros lapot nem kap­nak a játékvezetőktől, a forró 90 percek során. Közülük sor­solással dől jel, hogy melyikük kapja a Siket Mihály által felajánlott értékes díjat! A sorsolásra 1987. utolsó napján, a csapat hagyományos szilveszteri koccintását követően kerül sor. A szerencsekerékből maga a felajánló húzza majd ki a szerencsés — de mindenképpen sportszerű ferencvárosi labda­rúgó nevét. .. Ők már eljutottak Szöulba Fradisták Szöulban. Bodnár gyúró, dr. Köröndi orvos, Novák, Páncsics dr. Elöl: Hámori A Magyar Liga-válogatott a nyárelőn Szöulba, a következő olimpia helyszínére kapott meg­hívást. Az érdekes túra résztve­vői között két jelenlegi „aktív” fradista, Hámori és Bodnár Jóska, a gyúrónk — valamint három „hajdani” híres ferencvárosi já­tékos — Dr. Páncsics Miklós, Novák Dezső, Judik Péter - is helyett kapott. A hazaérkezés után Bodnár Jóskától, az FTC „aranykezű” gyúrójától kértünk nyilatkozatot — A nagy nemzetközi tornára 12 ország csapatát hívták meg. A mi gárdánk — figyelembévévé, hogy nem „szupersztárokból” állt, hanem a hazai bajnoki küz­delmekből kivonható játékosok­ból, „kispadosokból” — végül is nem vallott szégyent Novák Dezső csapata öt mé rkőzés után az ötödik helyen végzett. A tor­nát a koreaiak nyerték, nagyon jól játszottak. Az ellenük elért 1—0-as vereség nagyon is elfo­gadható eredménynek számított. A házigazdákon kívül az auszt­rál és az egyiptomi váloga­tott aratott nagy sikert. Egyéb­ként az ausztráloknak magyar, az Afrika bajnok egyiptomiak­nak angol edzőjük volt. Nekik is érdemes volt a távolból odautazni. — Apropó, utazás. Gondolom, nem mindennapos volt a repülő­út. . . — Hát nem! Átszállásokkal együtt 28 órát utaztunk. Zürich Párizs majd Alaszka és Japán felett átrepülve érkeztünk Szöul­ba. Külön érdekessége volt az út­nak, hogy végig világosban repül­tünk. Judik Peti - aki földrajz­tanár - elmondta, hogy ez azért volt lehetséges, mert mind­végig nyugati irányban „forog­tunk” a Földdel. . . Természete­sen a gépen filmvetítések voltak és minden kényelmet, ellátást biztosítottak. — Milyenek a szöuli létesít­mények? — Szép, új, modern 40—50 ezres stadionokban játszottunk. Természetesen mindenhol esti meccsekre alkalmasak a stadio­nok, általános a patikai tiszta­ság, kényelmesek az öltözők, a kiszolgáló helyiségek. Az olim­piára már ezzel a nagy nemzet­közi tornával is gyakoroltak. Nem csak a rendezés, hanem a biztonsági szolgálat stábja is. Mindenhol diszkréten jelen vol­tak és vigyázták valamennyi csapat nyugalmát. — Ilyen hosszú úton sok a csomag, amire - már csak a sok szerelés miatt is — nagyon kell vigyázni, nehogy elkeveredjenek. Nem volt semmi probléma? — Sokat cipekedtem rámol­tam. csomagoltam — de a fiukat sem hagytam ki a dologból. Há­rom „brigádot” csináltam, akik között cipelési versenyt rendez­tem. Aztán az út végén bölcsen „holtversenyt” hirdettem. .. — Egy 15 napos együttlét alatt mindig vannak fesztült pil­lanatok. . . — Nekünk általában a mérkő­zés előtti órákban tetőzött a feszültség, az izgalom. Az Argen­tína elleni találkozó előtt aztán váratlanul sikerült feloldani a hangulatot. A pattanásig feszült légkörben az öltöző csendjében beleharsant a telefon csengése. Judik kapta fel a kagylót, rám­nézett és a világ legtermészete­sebb hangján így szólt: Szakáll! (Ez Bodnár beceneve. A szerk.) — gyere a Dalnoki Jenő hív Pestről! Persze azonnal kapcsoltam, hiszen Judikot már régen isme­rem. . . Átvettem a néma tele­font és vagy 5-6 percig „beszél­gettem” Dalnokival! Néhány mondatra még emlékszem:- Tiszteletem Jenő bácsi! Köszönöm érdeklődését - jól vagyunk. Gratulálunk a Fradi­nak a Siófok elleni győzelem­hez. (Telexről tudtuk a végered­ményt.) Itt is jól játszanak a fiuk - hogyne átadom a Jenő bácsi üdvözletét is. Igen, a Há­morinak külön is! Egyébként meccsről-meccsre kitűnően ját­szik beállóst. Kár, hogy nem látja őt a Jenő bácsi. Szóval ilyen stílusban hantáz­tam össze-vissza mindent ami eszembe jutott — a játékosok pedig természetesen minden szó­ra figyeltek. Jólesett nekik Dal­noki üdvözlete - mondogatták is, hogy milyen rendes ez a Jenő, nem érdekli a távolság, az idő- eltolódás, mindennel törődik. A fiuknak csak négy nap múlva mertük bevallani, hogy Judikkal „telefon-begyárok” vol­tunk. . . Albert az étlapon A Fradi étteremben nyáron sincs, holtszezon, hiszen ha a szurko­lók nem is keresik fel tömegesen, de különféle csoportokkal, külföl­di vendégekkel sokszor telt ház van.- Az FTC szakosztályai rendszeresen itt étkeztetik a vendég- csapatokat — mondja Körmöczy Oszkár, a Fradi étterem vezetője. — A labdarúgók nyári felkészülése idején a délelőtti és délutáni edzés között szintén nálunk ebédeltek Pintérék.- Hogyan alakult a focisták menüje?- A megadott 94 Ft-os normán belül igyekeztünk választékos ételeket biztosítani. A három fogásos menü (leves, főétel, saláta, édesség) úgy érzem valamennyi variációban kielégítette az igénye­ket.- Az étlap első sorában ez olvasható: Albert kedvence: 65 Ft. Hogyan került A Ibert Flórián az étlapra ?- Az ő receptjét valósítottuk meg. A két naturszeletet egy sonkás, szalonnás, paprikás raguval és vegyeskörettel tálaljuk. Akik már fogyasztották, tanúsíthatják, hogy nagyon ízletes és laktató.- A szép zöld-fehér napernyős, virágos teraszon meddig fogadják a vendégeket?- Mindennap 11-től este 9 óráig. Gondolom, ha az időjárás is megfelelő szeptember végéig a terasz asztalainál is fogadhatjuk ven­dégeinket. —A mérkőzés előtti „szesztilalom” nem túl nagy anyagi veszte­ségük?- Ez egy általános rendelkezés, amit be kell tartani. A borozó, söröző esetében elfogadom, hogy helyes. Annak az éttermi vendég­nek viszont aki étkezés után meginna egy sört, sokszor nehéz meg­magyarázni, hogy „ilyenkor” nem kaphat szeszes italt. Akár megy a meccsre, akár nem.- Volt már az étteremben meccs után veszekedés?- Ide döntően csak fradisták járnak, s bár vitatkoznak, de vesze­kedés, hangoskodás nincs. Nem is engednénk. Ezzel tartozunk a „névadónak”, a Fradinak... Az interjúkat NAGY BÉLA készítette

Next

/
Oldalképek
Tartalom