Fradi műsorlap (1987/88)

1987. szeptember 27.

Fradi műsorlap írta és összeállította: Magyar Zoltán TEKE: Dr. Füredi Lászlóné a teke szakosztály vezetője a szep­tember 4—5—6-án megrendezett Fradi Kupa részleteiről tájékoz­tatott bennünket. Nem is a számszerű eredmények felsorolá­sát tartotta fontosnak kiemelni, hanem arról a törekvésükről be­szélt, hogyan szeretnék ezt az egyelőre hazai minősítő versenyt nemzetközi szintű sportese­ménnyé fejleszteni, a szakosztály bázisvállalata a Kőbányai Sör­gyár segítségével. Nos, a külső­ségekre máris sokat adtak, hiszen a gyár vezérigazgatója, dr. Debreczeny István szakosztály- elnök nagyon értékes Herendi vázát ajánlott fel a legkiemelke­dőbb teljesítmény díjazására, s vándorserleget adnak a női és a férfi csapat győzteseinek is. Le­hetséges, hogy jövőre már a Fradi Kupa nemzetközi tekever­senyről adhatunk tudósítást a Fradi Műsorlapban? VÍZILABDA: Szinte minden­ki, akivel csak a vízilabdázók közül találkozunk, valamilyen edzőtáborból tért haza. A fel­nőttek és az ifik korábban be­harangozott kotori (Jugoszlávia) kintléte minden szempontból) nagyszerűen sikerült. De kicsi­ben a kisebbeknél is hasonló a helyzet. Csorna Zoltán edző például örömmel újságolta, mi­lyen nagyszerűen érezték magu­kat serdülő pólósai a tíz napos tiszaföldvári edzőtáborozáson. Köszönet ezért Huszár László­nak, a gimnázium igazgatójá­nak, aki a kollégiumban biz­tosított nagyon jó szállást igen kedvező feltételek mellett. S természetesen Paulovits Tamás­nak, a földvári uszoda vezető­jének, az ottani úszószakosztály edzőjének, aki régi Fradi szurko­ló lévén is mindent megtett a zavartalan edzésfeltételek bizto­sítása érdekében. JÉGKORONG: Nem találtuk rózsás hangulatban Orbán Györ­gyöt, a hokisok vezetőedzőjét. Amióta megnyílt a Budapest Sportcsarnok, s annak alagsori jeges edzőpályája, most fordult elő először, hogy gyakorlatilag a nyár folyamán nem tudták azt korongozóink igénybe venni. A létesítmény vezetői a közelgő műkorcsolya VB-re gondolva ki kívánják cserélni a máris meg­fáradt jégkészítő berendezése­ke. Ezért zárták be hónapokra az edzőpályát, új gépek viszont változatlanul nincsenek! Augusz­tus elején egyébként mégiscsak kinyitottak, de valami lehetetlen ideológiával magyarázva csak a műkorcsolyázóknak biztosítot­tak jégfelületet. S ha hiszi az olvasó, ha nem, e sorok írásáig a mieink eddig mindössze két, azaz kettő(!) jeges edzést tudtak tartani, a BS-ben pedig ma­holnap indul a magyar bajnok­ság. . . A 23 fős játékoskeretből 12-en olyannyira amatőrök, hogy valamennyien este, munka után tudnak csak edzésre járni, a további 11 játékos rendelke­zik csak bizonyos munkaidő­kedvezménnyel. Így természete­sen nem gondolhatott a szakve­zetés szlovákiai edzőtáborozás­ra sem. Felmérve a lehetősége­ket, az egyetlen lehetséges utat választották. A pozsonyi és érsekújvári hokisok segítségével hétvégén járnak ki a Felvidékre edzőmeccseket játszani, s na­gyon segítőkészen a mieink tor­nákra is meghívást kapnak a szlo­vákoktól. Orbán edző kissé ma­liciózusan jegyezte meg, hogy amikor ők első edzőmérkőzésü­ket játszották a szlovákoknál, az ellenfél éppen a tizennegyedik­nél tartott. . . Szóba kerültek az új játékosok is, hisz megint többen kiestek a keretből külön­böző okok miatt. Az ifiből Kojsza György és Brand Zoltán kerültek fel, a KSI-ből Dobos Tamás, Kangyal Balázs, Szabó Miklós érkezett. Letelt Sza- dovszky Gábornak az Újpest korábbi kapusának egy éves ki­várása, így ő is rendelkezésre áll, s bizonyítani akar. A szak­osztálynak mellesleg változatla­nul nincs elnöke, Szepeshelyi István elnökhelyettes az, aki lehetőségeihez mérten mindent elkövet a szakosztály érdekében. Ezen túl is a játékosok sisak­jától kezdve a mezen át a nad­rágig minden felületet felaján­lottak a szponzoroknak hirde­tésre, s ha elegendő „tévés” meccset tudnak majd a baj­nokságban játszani, jelentősen hozzájárulnak a szakosztály mű­ködésének fedezéséhez. Két kanadai is készül a csapattal, a budapesti követség munkatársai. Egyikük bemutatkozása a baj­nokságban nem kizárt. Beszél­gettünk a sok mindenre gyógy­írt jelentő IX. kerületi jégpálya ügyéről. A Budapesti Hűtőipari Gyár igazgatónője dr. Asbótné Thorma Judit - évek óta a kajak-kenu szakosztály elnök- helyettese — változatlanul szíve­sen biztosítaná a jégfelülethez a hűtőkapacitást. Az akadályt a szükséges terület megszerzése körüli huzavona jelenti a mai napig. Mostanra a kerület párt és állami vezetése is kénytelen volt beavatkozni a dologba. Közre­működésüket reméljük most már előbb-utóbb siker koronázza. UTÁNPÓTLÁS: Koltai Ká­roly főelőadó a szakosztályok téli felkészülésének várható gondjairól beszélt. Eddig az FTC elsőbbséget élvezett a kerület is­koláinak tornatermi bérleteinél. A megalakult diák sportegyesü­letek és sportkörök mellett, most bizonyára nehezebb lesz a szükséges időket biztosítani. Rá­adásul a Szamuely utcai iskola födémé — a tornaterem fölött is — beomlott, s hogy mikor lesz újra használható, arra még senki emberfia választ nem tud adni. Saj tómúzeum ROMÁBA! A Középeurópai Kupáért fo­lyó küzdelem öt nap múlva, va­sárnap délután utolsó felvonásá­hoz érkezik Rómában, ahol le- játszák a második Ferencváros- Lazio mérkőzést. V 2 egyik csapat besorozza a KK-t legszebb diadalmi emlékei közé. A másik csapat azzal vigasztalódik, hogy — résztvevője volt a döntőnek. UTOLSÓ HADGYAKORLAT A FERENCVÁROSI ANYAFÖLDÖN Kedden délután tartotta utol­só edzését otthonában a ferenc­városi csapat. Még Pluhár István is megjelent az FTC-pályán és „viaszlemez-tudósítás”-t csinált arról, hogyan készül a Ferenc­város Rómába. Az ég is éppen olyan derűs, felhőtlen, világos­kék volt, ahogyan illik a Pluhár- féle közvetítéshez. AZ ÚT, MELYEN A FERENCVÁROS RÓMÁBA JUTOTT Amíg a játékosok lent gyüle­keznek az öltözőben, az üres sajtópáholyban beszélgetünk Sándor Józseffel, aki amatőr­edzője volt a csapatnak azon az úton, amelyen — június 13-tól — végighaladt a döntőig. Mire az első döntőmérkőzésre, a buda­pesti Ferencváros—Laziora ke­rült sor, Sándor József már át­adta a csapatot Rauchmaul Emil­nek. De hét KK-mérkőzésre ő vezette a zöld-fehéreket; ő izgult, szurkolt, örvendezett a buda­pesti, a prágai és a bécsi pálya partszegélyén. Most ő emlékezik vissza: 1. PRÁGÁBAN BÁGYADT VOLT A CSATÁRSOR (I. Ferencváros—Slavia. Jú­nius 13. Prága, Sparta-pálya. Eredmény 2:2 (1:1). Gólszerző: Sobotka, Sárosi, Toldi, Vytla- csil. Játékvezető: Scarpi olasz. 25 000 néző.) — A vezetőség, elsősorban Springer Ferenc dr. minden lehetőt elkövetett annak érdeké­ben, hogy a csapat a legjobb kondícióban kezdhesse meg a küzdelmet a KK-ért. A kondí­cióval nem is volt hiba. A máso­dik félidőben nyomasztó ferenc­városi fölény alakult ki a Sparta- pályán. Csatársorunk azonban meglepő módon bágyadt volt. Ezért nem sikerült győzünk Prágában is. De biztosra vettem, hogy Budapesten kiharcoljuk a továbbjutást. 2. MÉRSÉKELT JÁTÉKKAL BIZTOS GYŐZELEM (II. Ferencváros-Slavia. Júni­us 27. Budapest, Üllői út. Ered­mény 3:1 (1:0). Gólszerző: Toldi, Sárosi, Toldi, Tátrai öngól. Játék­vezető: Mies osztrák. 20.000 né­ző.) — Csak azért aggódtunk a meccs előtt, mert a Középeuró- pa-Nyugateurópa válogatott mi­att két hétre nyúlt a szokásos egyheti időköz a két KK-meccs között. Gondoltuk, közben majd felgyógyulnak a Slavia betegjei és az otthon gyengén szereplő prágai együttes a második mér­kőzésig jelentősen megerősödik. Aggodalmaink azonban feleslege­sek voltak. A Slavia nem erősö­dött meg. Az öregek beállítása sem használt. A Ferencváros mér­sékelt játékkal is biztosan győ­zött. De éppen ez a mérsékelt játék volt, ami megijesztett egy kicsit. 3. AGGASZTÓAN GYENGE JÁTÉK A VIENNA ELLEN (I. Ferencváros—Vienna. Júli­us 4. Budapest, Üllői út. Ered­mény 2:1 (2:1). Gólszerző: Pollack, Sárosi, Toldi, Játékve­zet: Scarpi olasz. 15.000 néző.) — A csapat érthetetlenül gyen­gén játszott. Hiába figyelmeztet­tem őket, hogy a Vienna a papír­forma ellenére nehezebb ellenfél lesz a Slaviánál. Mégis azt hitték, „sétálva" is kiverhetik a Viennát. Még szerencse volt, hogy így is szereztek némi előnyt. Legalább minimálisát. 4. AZ ELSŐ VERESÉG (II. Vienna-Ferencváros. Jú­lius 11. Bécs. Eredmény 1:0 (1:0). Gólszerző: Pllack 1 l-esből. Játékvezető: Bízik, csehszlovák. (7000 néző.) — A csapat ezen a mérkőzé­sen már tudta, hogy csak komo­lyan küzdve maradhat a KK- ban. De hallatlan balszerencsénk volt! Polgár közvetlenül a meccs előtt megbetegedett, Sárosi dr-t hátra kellett vonni a fedezetsor­ba, Jakab lett a középcsatár. Ne­ki a II. félidőben eltört a lába. Előzőleg az I. félidőben teljesen indokolatlan 11-est ítélt elle­nünk a játékvezető. És csakis ezzel a 11-essel kaptunk ki. Per­sze, a Viennának ez is elég volt - a harmadik meccshez. Tud­tam, hogy a harmadik meccs „vérre" fog menni. Mégis bíztam benne, hogy megnyerjük. 5. TARTALÉKOS CSAPAT, NEHÉZ GYŐZELEM (III. Ferencváros—Vienna. Jú­lius 14. Budapest, Üllői út. Ered­mény 2:1 (2:0). Gólszerző: Machu öngól, Toldi, Kaller. Játékveze­tő: Barlassina, olasz. (16.000 né­ző.) — A csapat tartalékos volt, idegesen játszott. Nagyon nehéz meccs volt, nagyon nehezen győztünk. Megvallom: elvesztet­tem önbizalmamat. Nem hittem, hogy ilyen körülmények között megbirkózhassunk a kitűnőAust- riával, amely új fénykorát élte. 6. SÚLYOS, DE MEGÉRDEMELT VERESÉG BÉCSBEN (I. Austria—Ferencváros. Júli­us 18. Bécs, Stadion. Eredmény 4:1 (2:0). Gólszerző: Jerusalem, Stroh,Sárosi 1 l-esből, Jerusalem, Sindelar. Játékvezető: Wüttrich, svájci (32.000 néző.) — Teljesen reális eredmény volt. Még mindig felforgatott csapattal kellett kiállnunk. Pol­gár volt a középcsatár! Wüttrich nagyszerűen vezette a mérkő­zést! A meccs után arra gondol­tam: még nem estünk ki! Csak az a kérdés, melyik csapat bírja majd inkább szívvel a második mérkőzést. Tudtam, a második meccsen nagy csata lesz. Gólok­kal győzünk, vagy gólokkal ka­punk ki. Igazi nagy klassziscsapa­tok rendszerint belenyugszanak a megváltoztathatatlanba, ha ér­zik, hogy nekik nem megy a já­ték, az ellenfélnek viszont megy. Folyton erre gondoltam. . . 7. A NAGY DIADAL (II. Ferencváros—Austria. Jú­lius 25. Budapest, Üllői út. Ered­mény 6:1 (2:1). Gólszerző: Ke­mény, Sárosi, Sindelar, Kiss, Ke­mény, Sárosi, Toldi. Játékveze­tő: Dattilo, olasz (22.000 néző.) — És az Austria belenyugo­dott! ... A Ferencváros már egy­ségesen állt ki erre a mérkőzésre. Polgár saját posztján játszott, egészségesen. A meccs után az a meggyőződés kerített hatalmá­ba, hogy a döntőmérkőzések eredményétől függetlenül, ez a 6:1 -es diadal volt az 1937-es KK-küzdelem legnagyobb esemé­nye. Ma is azt hiszem, hogy ez a meggyőződésem helytálló. * Mielőtt elbúcsúzunk, még ezt mondja Sándor József: — Igen sajnálom, hogy a kö­rülmények nem teszik lehetővé, hogy ezen az utolsó mérkőzésen a csapat közelében lehessek és tanúja legyek a remélhető győze­lemnek. Sándor József természetesen látta a budapesti Ferencváros— Lazio mérkőzést. De csapatának kilencedik KK-mérkőzését, a leg­utolsót, a rómait nem láthatja . . . Eddig a Sporthirlap 1937. ok­tóber 20-i számából a kivonatos idézet. Azon tül; hogy ennek a kupadicsőségnek pontosan 50 éve — azért is elevenítettük fel, hogy Sándor József edzőnk sike­res munkájára emlékeztessünk. Mert, mi tagadás ennek a szép kupagyőzelemnek az emlegetése­kor, valahogy mindig, mindenki szótlanul ment el - az egyéb­ként szerény edző személye mellett. Nem tettem másként én sem, így ezt az „adóságom" is törleszteni kívántam. Tehát ami­kor az 1937-es KK győzelemről beszélünk az edző személyét te­kintve Sándor József 7, Rauch­maul Emil 2 mérkőzésen dirigál­ta a dicsőséges zöld-fehér gárdát. Nagy Béla — hogy ki szerezte a KK-ban az első gólt? — hogy hová került az első KK döntő labdája? — hogy miért nem a Fradi- pályán volt az első KK mérkőzés? — hogy melyik ferencvárosi játékos üzletének a kiraka­tában volt a KK? — hogy miért óvta meg mind­két csapat az Újpest- Rapid meccset? — hogy melyik vidéki pályán volt az első KK mérkőzés? — hogy mikor akarták a KK nevét Meisl kupára változ­tatni? — hogy mikor kaptak a iro­disták a győzelemért-ba- rackpálinkát? — hogy mikor edzettek a iro­disták garázsban? EZEKRE ÉS MINDEN KK­VAL KAPCSOLATOS KÉR­DÉSEKRE VÁLASZT KAP­HATNAK A RÉGI, DICSŐ KK CÍMŰ KÖNYVBŐL!

Next

/
Oldalképek
Tartalom