Fradi műsorlap (1986/87)
1987. május 2.
Fradi műsorlap Fradi figaró AHOL FAZONT KAPNAK A LABDARÚGÓK ÉDESANYA.! A legszebb szó, mi gyermek ajkát elhagyhatja. Édesanya, az élet, a boldogság létrehozója. Ki ne emlékezne ifjúi élményeire, gyermekkorára. És ebben a hajdani világban az édesanya alakja mindig a középpontban, a kedves simogató szerepben látható. Az emlékek, és emlékezések ködén át az anya családalkotó ereje az egyetlen amely soha nem felejthető. Az édesanya soha nem fáradt, ha gyermekéért tenni kell valamit, az édesanya nem lehet beteg, mert családja minden perce az ő kézében van. így, amikor tisztelettel köszöntjük az édesanyákat nincs, nem lehet szó — hálánk kifejezésére. Mert csak hősköltemény szinten ecsetelhető mindaz, amit az egykori édesanyák — a nagymamává patinázódott mamák — és napjaink ifjú édesanyáiról regélhetünk. Rohanó életünkben az ő szerepük oly nehézségekkel teli, s lám mégis megoldják — és a hétköznapokat ünnepnapokká varázsolják. Őszinte szívvel, tiszta szeretettel köszöntjük őket. Szappanhab az arcokon, csattog az olló. Kellemes lágy zene fűszerezi a fodrász tüsténkedé- sét. Az Emke melletti üzletben a fiatal kackiás bajuszú figaró miközben új fazont ad az ember fejének, nagy szakértelemmel beszél a futballról és főleg a Fradiról.- Honnan ez a jól tájékozottság, vagyis a henfentességről árulkodó foci-szakismeret?- A történet hosszú, de talán egy haj vágásba belefér. Nosza, rajta, néhány forinton ne múljon. Ráadásul az újságírónak sem árt, ha ennyit áldoz a hiúság oltárán. Szabad a becses nevét? - kérdezem a mestert.- Oláh Lajosnak hívnak és tizenhat esztendeje dolgozom ebben a fodrászüzletben. 16 éves tanuló voltam, amikor idekerültem.- A szövegét hallgatva az az érzésem támadt, hogy a labdarúgással igen közeli barátságban lehet. _- így igaz. Sráckoromban én is éveken át fociztam a Kistext- ben, a Kábelban, mi több még ma is hódolok a szenvedélynek. Van egy ragyogó kispályás csapatunk, amelyik a lőrinci bajnokságban csak gólkülönbséggel végzett a második helyen. Ha felsorolom az összeállítást, azt hiszem érthetővé válik, hogy miért szerepeltünk üyen jól. A kapuban Hajdú Jóska áll, aztán Bálint Laci, a két Mészöly-test- vér (a Fradi hajdani játékosai ők is), valamint Máté Jani és a sokszoros jéghokiválogatott Mészöly András, vagyis ahogy a sportban jobban ismerik a Kandúr alkotja a gárdát.- 32 évesen még nyugodt szívvel játszhatna nagypályán is.- Két tréninget már nem bírnék. Elég nekem a fodrászedzés. Mester vagyok a szakmámban, fgy sok versenyen indulok és ezekre is pontosan úgy kell készülni el, mint egy sorsdöntő rangadóra. Nem adják könnyen ezt a Mester-címet, ehhez a hazai mezőnyben legalább egyszer-két- szer az első helyen kell végezni, rangos, nagylétszámú mezőnyben.- Az iménti kispályás csapat összeállítását hallgatva, az a gyanúm támadt, hogy érzelmileg valami köze lehet a Fradihoz.- Az általános iskolában padtársam volt Forintos, aki a Fradiban nevelkedett, később pedig a Volánban játszott, most pedig Salgótarjánban rúgja a labdát. Ráadásul Vágóhíd utcai srác vagyok és a Mester utcába jártam suliba. Ezek utáp nem lehet kétséges az, hogy kinek drukkolok? S van még egy kötődésem a zöld-fehér klubhoz: a játékosok döntő többsége, több, mint tíz esztendeje nálam készítteti a frizuráját. Az én mesterségbeli tudásomon múlik, hogy milyen „séróval” jelennek meg a közönség előtt.- Kik voltak az első fecskék, ebben a fodrász-székben?- Természetesen, Forintos, aztán hozta magával Ebedlit, Nyilasit, Onhauszt, és a többieket.-Mi a divat-frizura, 1987- ben a sportolók körében?- A fejtetőn és a fülnél rövid legyen a haj, hátul pedig hosszabb.- Melyik labdarúgónak a legkönnyebb elkészítenie a frizuráját?- Bálint Laciét.- Ö már inkább edző kategória. / így van. Bizonyítja ez, hogy már őszül is. Martoséval más okok miatt van könnyű dolgom: az utóbbi időben enyhén szólva fogyogat a haja.- S, ki a legnehezebb alany?- Dzuiják Csöpi, mert borzasztóan göndör fürtjei vannak.- Mennyibe kerül egy hajvágás?- Nyolcvan forintba.- S milyen vendégek a focisták?- Nem lehet rájuk panaszom, mindig gavallérurak.- Mennyire tárulkoznak ki a játékosok a fodrász-székben?- Én úgy érzem, hogy őszinték velem. Természetesen a pillanatnyi sikerekről, vagy kudarcokról esik a legtöbb szó, vagyis a fociról.- Magánemberként is gyakran találkozik velük?- Amíg fiatalabbak voltunk, addig sokszor voltak közös programjaink. Egy-egy meccs után elmentünk az E-épületbe, vagy az Éden bárba. Már bizony ritkábban van erre lehetőség, hiszen legtöbbünk családos, az asszony sem veszi jónéven, ha elcsámbor- gunk. Nálam is két srác van. Lajos tízéves, Afrodité pedig kilenc. Ne csodálkozzon, hogy görög neve van a lányomnak, a feleségem is Hellász földjéről származik.- Melyik a legkedvesebb emléke az FTC-vel?- Amikor a KEK-döntőig jutottak és 1976-ban bajnokságot nyertek. Csodálatosan ment a csapatnak, Nyilasiék akkoriban méltán voltak a közönség kedvencei.- Mégis van-e olyan Fradi-já- tékos, aki nem itt vágatja a haját?- Talán az egyetlen kivétel: Bánki Dodó.- Kedves Figaró, a saját haját kivel készítteti el?- A feleségem vágja, valamikor ő is szakmabeli volt. — Honnan szerzi be a szerszámokat? i — A legtöbbet Ausztriából. Nekem a jó olló, vagy borotva pontosan olyan fontos, mint a csatárnak a jó góllövő cipő. — S, végül árulja el: a korábbi zöld-fehér játékosok, akik így, vagy úgy de elpártoltak a klubtól, elválnak a fradi-fodrásztól is? — Szó sincs róla.Szabadi, Judik, Kakas vagy Ruboíd a mai napig is hozzám jár. Sőt még Esterházy Marci is felkeres, ha hazajön Görögországból, akár egy nyúlfarknyi néhány napos szabadságra is. — Köszönöm az interjút és a magam részéről elégedett vagyok a művével. Egészen elfogadható: úgyhogy a mai napon ki vagyok békülve a saját fejemmel. — Kérem uram, bármikor állok rendelkezésére. A kasszát pedig balra találja... (gyenes) Egy Bús, aki vidám Valóságos „Ki mit tud”-ot rendeztek a szurkolók, amikor az U. Dózsa elleni mérkőzésre készülő Ferencváros összeállítását meglátták. Azt tudták, hogy a Békéscsabán kiállított Pintér nem játszhat, azon viszont sokan meglepődtek, hogy Dalnoki Jenő vezetőedző ajóformán ismeretlen Bús Ivánt szemelte ki a válogatott középhátvéd helyettesének. Egymást faggatták az emberek, hátha a másik tud a fiúról valamit: honnan jött, mit csinált eddig és hogyan fut- ballozik? Utóbbi kérdésre maga az érintett adta meg a választ. Olyan higgadtan, magabiztosan, sallangoktól mentesen söprögetett, hogy a mérkőzés után még inkább megnőtt iránta az érdeklődés. Ezért is kértem meg beszélgetésünk elején, hogy adjon rövid önéletrajzot. — gús Ivánnak hívnak, így, hosszú ú-val. Ezt nem hiúságból hangsúlyozom, hanem azért, hogy jelezzem, nem állok rokonságban Buússal, az egykori nyíregyházi kapussal. Sokan ezt hi-' szik, ugyanis Nyíregyházáról kerültem a Ferencvárosba. Ott is születtem 1967-ben. Tízéves koromtól az NYVSSC-ben futballoztam, amig kiöregedtem az ifjúsági csapattól. Ekkor felvettek a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola nappali tagozatára, így Budapestre kellett költöznöm. Dalnoki Jenő még nyíregyházi edzősködése idejéből ismert, és így könnyebb volt átigazolni a Ferencváros junior csapatába, amelyben két éve játszom.- Most azonban előbbre lépett a felnőttek közé. — Ez csak egy mérkőzés volt. Bevallom, amikor Attilát eltiltották, titkon számítottam arra, hogy lehetőséget kapok a helyén.- A többiek hogyan fogadták a hírt, hogy egy ,,zöldfülű’ játszik ezen a nagy felelősséggel járó poszton? — Segítettek, mégpedig éppen azzal, hogy igyekezték levenni a vállamról a felelősséget. A mérkőzés alatt is bátorítottak, bár az első labdaérintések után erre már nem is volt szükség. Annyira belemerültem a játékba, hogy nem jutott eszembe a félelem. De amúgy sem vagyok idegbeteg típus... — Hogyan látta belülről a mérkőzést és önmagát? — Szerintem küzdelmes, jó játékkal telt el a kilencven perc. Lehet, hogy az elfogultság diktálja, de úgy érzem, f nem érdemeltünk vereséget, az Újpest tulajdonképpen helyzet nélkül nyert. Magamról pedig talán elég annyi, hogy nem lógtam ki a sorból. Jobban sikerült a bemutatkozásom, mint ahogy vártam. — Ennek ellenére az Eger ellen már újra a juniorok között játszott. Áldatlan dolog lehet Pintér vetély társának lenni, hiszen még arra sem számíthat, hogy ő hamarosan kiöregszik. — Attila sokkal jobb nálam, vitathatatlan a helye a csapatban. Csakhogy én nem is vele rivalizálok, ugyanis nem vagyok tipikus középhátvéd. Nyíregyházán például középpályást és csatárt is gyakran játszottam. Most pedig bárhová is állítana Dalnoki Jenő, boldogan vállalnám, csak ott lehessek a csapatban. — Nincs szerződése, ráadásul nappali tagozaton tanul. így elég nehéz lehet... — Már levelezőn végeztem a főiskolát, másként nem tudnék részt venni a napi két edzésen. A szerződés pedig a nagy álmom egyelőre, s remélem, a nyáron valóra válik. Különösen akkor, ha még igazolhatom, hogy az Újpest elleni jó játék nem a véletlen műve volt. Egyébként kifejezetten megnyugtat, hogy a bemutatkozáson túlestem, és nem vallottam szégyent. Szerencsére — gyorsan le is kopogom - nem vagyok sérülékeny, így talán ilyen jellegű gond sem gátol majd pályafutásomban.- Mi az, ami Bús Iván mellett szól, és mi az, ami ellene a csapat összeállításakor.- Fogyatékosságaimat sorolom először, mert ez a lista a hosszabb. Rengeteget kell még fejlesztenem a fejelő tudományomat, a felsőtestemet sem árt erősíteni, és a bal lábam sem olyan ügyes, mint azt szeretném. Erényeim? Talán a megbízhatóságom... De erről inkább Dalnoki Jenőt kérdezze, én még csak nem is gondolkodtam ezen.- Sikerült már megszoknia a fővárost?- Már igen, de eleinte valóban furcsa volt az emberek életvitele, és az is, hogy otthon mindig egyedül vagyok. Igaz, ennek az előnyét is élvezhetem, azaz teljesen önállóan élek. Egyébként rengeteget köszönhetek Mucha Józsefnek, nagyon sokat segített a beilleszkedésemben.- A tanulás és az edzések mellett aligha marad sok szabadideje.- Azért akad. Sok barátom van, szívesen járok velük koncertekre, moziba, néha színházba is eljutok. Ha tehetem, sportversenyekre is elmegyek, a teniszt például nézni is szeretem. Húsz éves vagyok, s mint ilyen, nem tudok unatkozni. Vidám az alap- természetem, kedvelem a nagy társaságot. Persze, a labdarúgást azt nagyon komolyan veszem.- És a tanulást? — Most a futball a legfontosabb. A főiskolát sem kezelem félvállról, mert a diploma biztonságot ad az embernek. Ha súlyosan megsérülnék például, azonnal tudnék mihez kezdeni. De erre még gondolni is rossz.- Végül a szokásos kérdés: a serdülő és ifjúsági válogatott mezét már magára húzhatta. Miről álmodik, ha a futball jut az eszébe? — A zpld-fehér mezről és a szerződésről. Hogy jönnék én még a válogatottsághoz, akár gondolatban is? Egyelőre köszönöm a bizalmat, hogy játszhattam az NB I-ben... Pajor-Gyulai László FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa az Üllői úti mérkőzésekre. Felelős kiadó: Hargitai Károly Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fotók: Pozsonyi Lajos, Magdics László Készült az MGKSZ Nyomdában Felelős vezető: Mázi Ferenc (87.116)
